Kereső toggle

Keresztények és politika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A keresztényeket megvető, ateista, materialista emberek a „hinni a templomban kell” szólással többek között azt is akarják jelezni, hogy a keresztények ne politizáljanak, foglalkozzanak csak teológiai kérdésekkel. Ez meglehetősen téves és tudatlanságról árulkodó álláspont.

A Bibliától és Isten személyétől egyáltalán nem áll távol a politizálás. A figyelmes és elfogulatlan bibliaolvasó számára egyértelmű, hogy nem ritkán, mellékesen („éppen hogy”) van szó benne közéleti, politikai, hatalmi kérdésekről, hanem ez gyakori, sőt majdhogynem kardinális témája a Szentírásnak. Ha kivennénk a Bibliából a politikai vonatkozásokat, meglepően kis könyv maradna belőle.

Az ószövetségben

Isten nemcsak a világ teremtője és megmentője, de a történelemnek is fenntartója, sőt irányítója és a nemzetek királya, aki meghatározta a történelem korszakait és annak végső célját, végkifejletét is. A Biblia nemcsak természetfölötti eredetű, spirituális, erkölcsi tartalmú könyv, hanem – mivel Isten munkája konkrét térben, időben zajlik –, történelemkönyv is, amely foglalkozik társadalmi, politikai, gazdasági, szociológiai, nemzeti, Izraellel (és más nemzetekkel) kapcsolatban pedig külpolitikai és belpolitikai kérdésekkel is. Isten nemegyszer és közvetlenül beavatkozott a világpolitikába. Ilyen volt a Noé korában történt özönvíz általi ítélet. Ezután a bábeli torony építésekor történt isteni beavatkozás, amikor az akkori világ Nimród vezetésével (és okkult inspirációval), Isten parancsával ellentétesen (ami az volt, hogy szóródjanak szét, töltsék be a Földet) egy lázadó egységbe (globalizmus) tömörült.

E mennyei beavatkozás eredményeképpen jöttek létre egyébként az ősnyelvek is. Izrael születése, néppé válása és 20. századi hazatérése, államalapítása is Isten természetfölötti beavatkozása által történt. Izrael Egyiptomból való kiszabadulása egy újabb bizonyíték erre. Isten személyesen vezette népét a honfoglalásban, sőt „alaptörvényt, alkotmányt” is adott Izraelnek. A jól ismert tízparancsolaton túl ez számos vallási, erkölcsi, jogi, társadalmi, gazdasági, katonai és egyéb törvényt is tartalmazott.

Az Ószövetségben Isten emberei rendszeresen tárgyaltak, megegyeztek, sőt szövetséget kötöttek, de ha kellett háborúkban is részt vettek törzsekkel, családokkal, nemzetekkel, politikai vezetőkkel. Gondoljunk Ábrahám és Abimélek vagy Józsefnek és családjának a fáraóval való kapcsolatára, de sok zsidó király és pogány uralkodó viszonyára is. József, mint második ember Egyiptomban, pénzügyi vagy gazdasági miniszterként bölcs, isteni tanácsaival gazdaggá tette Egyiptomot egy világgazdasági válság kellős közepén. De rendkívül aktuális megemlíteni azt is, hogy az Isten Szelleme által előrelátó Dávid király milyen zseniális döntést hozott, amikor a mai jeruzsálemi Templom-hegyet egy teljesen korrekt, jogerős adásvételi szerződéssel, pénzért megvásárolta, holott a jebuzeus Arauna ajándékba akarta azt neki odaadni. Dávid (más szerzőkkel együtt) a zsoltáraiban gyakran említ konkrét – az ő idejében zajló és a jövőben majd megtörténő – politikai eseményeket is. Salamon uralkodása is tele van politikai tanulságokkal, illetve az általa írt Példabeszédek könyve bölcs tanácsokkal, többek között politikai, gazdasági és közéleti tevékenységekről.

Eszter, Ezsdrás, Nehémiás (de kis túlzással az összes próféta) könyvei is döntően politikai tartalmú művek. De Izrael vezetőinek („miniszterelnökeinek”) cselekedetei, és ezek nemzeti, bel- és külpolitikai, társadalmi, gazdasági következményeinek leírása sem csekély részt foglal el a Bibliában. Például a Királyok, Krónikák könyvei nem elhanyagolható módon azt is bemutatják, hogy milyen súlyos hatást gyakorol a népre az aktuális király (kormány) állapota és döntései. És ez nagyon is érdekelte Istent és az általa felkent zsidó prófétákat is. Tehát nem apolitikusak voltak, hanem figyelték (ezért teljesen „képben voltak”), leírták az Izraelben zajló jelentősebb közéleti eseményeket, megtoldva azzal, hogy arról mi Isten üzenete. Ez jól mutatja, hogy Ő nem szektásan, közömbösen áll a politikához, hanem érdeklik az események, és mindig van azokról véleménye. (Sokak szerint a hosszú élet egyik titka a körülöttünk zajló események iránti érdeklődés, hogy nem bezárkózik, begubózik az ember, hanem nyitott, érdeklődő marad.)

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: