Kereső toggle

Feminizált evangélium - Mária Magdolna, a félreértett tanítvány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hollywood ismét hozzányúlt a Bibliához – most feministák számára „rebootolta” az evangéliumot. A nézők egy olyan Mária Magdaléna (Mária Magdolna) szemszögéből élhetik át Jézus történetét, aki nem kicsit tér el a Bibliából és a kétezer éves egyházi hagyományból megismert karaktertől.

Mielőtt a filmre rátérnénk, nézzük meg, ki is volt a történelmi Mária Magdolna! A neve egészen pontosan „magdalai Mária”, ami arra utal, hogy a Genezáreti-tó nyugati partján elhelyezkedő Magdalából származhatott. Mária Jézus korai követői közül való volt, akiről mind a négy evangélium beszámol. Tanúja volt Jézus keresztre feszítésének, temetésének, és egyike volt azoknak, akik elsőként találkoztak a Mesterrel a feltámadása után.

Lukács evangélista a következőképpen ír róla: „Volt velük néhány asszony is, akikből Jézus gonosz szellemeket űzött ki, és különböző betegségekből gyógyított meg: a magdalai Mária, akiből hét gonosz szellem ment ki. Johanna, Kuza felesége; azután Zsuzsanna, meg sokan mások is… Ezek az asszonyok a saját vagyonukból támogatták és szolgálták Jézust és a tanítványokat.” (Lukács 8:2,3 – Egyszerű fordítás).

A magdalai Mária tanúságtételének egy fontos eleme volt tehát, hogy Jézus gonosz szellemektől szabadította meg őt. Illetve azt is megtudjuk ebből a szakaszból, hogy Mária is azok közé tartozott, akik Jézus szolgálatának anyagi szükségeit finanszírozták – így vélhetően jómódú asszony lehetett.

Hamis Mária

Az újszövetségi apokrif és gnosztikus („gnózist”, valamiféle „titkos tudást” kínáló) iratok is írnak Máriáról. Ezek a források nem képezik részét a Szentírásnak – később keletkezett, vitatott szerzőségű és/vagy tartalmú szövegek, amelyekben gyakran a Szentírás többi részével ellentétes állítások vagy tanítások szerepelnek. A kereszténység egyik fő ága (katolikus, ortodox, protestáns) sem fogadja el ezeket hitelesnek.

Ezekben az iratokban (A Megváltó dialógusa, Pisztisz Sophia, Tamás evangéliuma, Filep evangéliuma, Mária evangéliuma) a magdalai Mária a kereszténység vizionárus vezetője, aki mélyebben megérti Jézus tanításait, mint a többi tanítvány. Ő Jézus különleges, legjobban szeretett tanítványa, „az apostolok apostola”, akinek feszült a viszonya a többi tanítvánnyal, különösen Péterrel.      

Péter apostol itt úgy kerül bemutatásra, mint aki utálja az egész női nemet, aki szerint a nők nem méltók az életre. Az apokrif iratok Jézusa erre úgy válaszol, hogy azok a nők, akik férfiakká változtatják át magukat, beléphetnek az Isten országába. A Mária evangéliumában egy ponton Mária Magdaléna így szól a többi tanítványhoz: „Ami rejtve van még előttetek, azt én elmondom.”

Ez tehát egy másik Péter, egy másik Jézus és egy másik Mária Magdaléna, mint akikről a Bibliában olvashatunk.

A katolikus egyházi tradíció szerint Mária Magdolna a megtérése előtt prostituált volt – ezt a képet Mária Magdalénával kapcsolatban el is terjesztette a római egyház. Az evangéliumi beszámolókban ugyanakkor ez nem szerepel. Így vált Mária Magdolna a katolicizmusban „az eltévelyedett nők” védőszentjévé, és jöttek létre Magdolna-otthonok a prostituáltak rehabilitálása céljából.

A Mária Magdolnával mint „megtért prostituálttal” kapcsolatos első feljegyzést Nagy Gergely pápától olvassuk a 6. századból. Ezt a koncepciót vitte tovább később számos kulturális termék is (például a Jézus Krisztus Szupersztár rockmusical, illetve A passió és a Jézus Krisztus utolsó megkísértése című filmek). Gergely pápa szerint a Máriából kiűzött hét démon változott át a római katolikus tradícióban szereplő hét főbűnné (ilyen felosztása a bűnöknek egyébként sehol sem szerepel a Szentírásban).

Gergely pápa – szintén Biblia-ellenes módon – egy személyként mutatta be Mária Magdalénát, a Lukács evangéliumában Jézust olajjal megkenő, névtelen bűnös asszonyt, valamint Máriát, Lázár és Márta testvérét.

A feminista ikon

A Mária Magdolna című moziban a misztikus, apokrif iratok állításai, a katolikus tradíció keveredik a Biblia beszámolójával és a modern feminista mozgalom világképével.  

A hollywoodi alkotás főszereplője egy radikális, „szabad szellemű” nő, egy modern feminista ikon – az ókorba helyezve. A fiktív történet szerint Mária elutasítja azt a házasságot, amelyet hatalmaskodó apja szervez neki. A film alkotói a Bibliában pozitív előjelű, patriarchális családmodellt negatív színben – az elnyomás és a visszaélés helyszíneként – tüntetik fel.

Mária engedetlenségét látva családja úgy véli, hogy a lányban démonok vannak, ezért egy brutális, az éjszaka közepén lejátszódó démonűző keresztség-rítusnak vetik alá. A rendező a démonok kiűzésének bibliai gyakorlatát primitív vallásos emberek bigott szertartásaként ábrázolja. Az evangéliumokban – ezzel szemben – Jézus rendszeresen, nappal, a nyilvánosság előtt űzte ki a gonosz szellemeket az emberekből, akik ennek hatására látványosan jobb szellemi-lelki állapotba kerültek.

A filmbéli főszereplő a trauma miatt elmenekül otthonról. Ekkor találkozik Jézussal, aki inkább egy, a hatalom ellen lázadozó, kaliforniai New Age-es szektavezérként viselkedik, semmint a Bibliából ismert Megváltóként. Ez a Jézus megnyugtatja Máriát, hogy nincsenek is benne démonok, mire a nő elkezdi követni őt.

Az empatikus Mária érzelmi támaszt tud nyújtani a Mesternek, akinek a protest-üzenete a humanizmus – és nem a Biblia evangéliuma.

A hollywoodi alkotásban az egoista férfitanítványok gyűrűjében egyedül Mária érti igazán Jézus üzenetét, és próbálja a többiekkel megértetni, hogy ne vegyék annyira szó szerint a Mester szavait.

A film Júdást is másként mutatja be, mint az evangéliumok. Az áruló tanítvány a Mester lelkes, nyílt tekintetű rajongója, aki csupán a hitében bekövetkező krízis miatt teszi azt, amit tesz. Júdás célja itt annyi, hogy egy kis emberi lökést adjon „a jézusi forradalom” beindításához.

Ez persze nem az első példa Hollywood „alternatív” Biblia-értelmezésére. Korunk liberális rendezői és színészei már nem akarnak, és nem is tudnak olyan tisztelettel nyúlni a Szentírás történeteihez, mint ahogyan azt bizonyos rendezők és színészek a szexuális „forradalom”, a genderkurzus és az áltudományos Biblia-kritika irányzat előtt tették.

Ilyen pozitív példák voltak a Quo vadis (1951), a Tízparancsolat (1956), a Ben Hur (1959), a Barabbás (1961), a Királyok Királya (1961) vagy a Lukács evangéliuma alapján készült Jézus élete (1979) produkciók, amelyek még – több-kevesebb sikerrel – igyekeztek hűnek maradni a Biblia betűjéhez és szelleméhez.

Mária Magdolna, az apostol?

„Sokat imádkoztam Szűz Máriához” – mondta viccelődve a Mária Magdolnát rendező Garth Davis egy interjúban azzal kapcsolatban, hogy a filmet Olaszországban forgatták. Arra a kérdésre, hogy tapasztaltak-e valami isteni beavatkozást a munkájuk során, az egyébként nem vallásos ausztrál filmes elmesélte, hogy amikor az ördögűző jelenetet forgatták, az időjárás hirtelen megváltozott, és a szél elállt, majd hirtelen villámok kezdtek csapkodni körülöttük – ezt a stábból többen szellemi beavatkozásként értelmezték.
A történetet egyébként két brit forgatókönyvíró (Helen Edmundson és Philippa Goslett) alkotta meg, Davis szerint hosszú kutatás után. Mária Magdolna sztoriját a Márk evangéliumára és a gnosztikus Mária evangéliumára építették fel (bár előbbiből nem sok minden köszön vissza a filmben). A rendező vállaltan feminista szemszögből forgatta le a filmet, és – mint hangsúlyozta – Mária Magdolna még el nem mondott történetét igyekeztek vászonra vinni. Ez alatt azt értette, hogy nem a katolikus „exprostituált” értelmezést követték, hanem egy olyan „szellemi vezető” (apostol!) portréját igyekeztek megrajzolni, aki saját jogán játszott szerepet Jézus szolgálatában.  
Ami azt illeti, a végeredmény nem különösebben nyerte el a közönség tetszését. Az IMDb filmes adatbázison több mint másfélezer értékelés alapján a film mindössze hat pontot kapott a tízes listán – és a tetszési index még a hölgyek körében sem haladta meg a 6,4-et.  

Olvasson tovább: