Kereső toggle

A mise vége

Deszakralizált templomok Európában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Gattopardo: milánói templomból átalakított diszkó klub nyitás előtt, a korábbi oltáron most sztriptíz táncosok lépnek föl

Luxuslakás, gördeszka- és falmászó csarnok, autószerelő műhely, óvoda, vagy éppen diszkózenétől visszhangzó exkluzív éjszakai klub – a teljesség igénye nélkül csupán néhány példa arra, hányféleképpen végződhet ma Európában egy bezárt templom sorsa.

 

Ezek száma ugyanis egyre nő, Albert Gerhards, a bonni egyetem valláskutatója szerint ez még csak a „csúszda teteje”, melynek aljára érve az államoknak több tízezer elnéptelenedett szakrális épületet kell majd „újrahasznosítaniuk” vagy lerombolniuk. Az egykori imahelyek magasba nyúló, kereszttől megfosztott tornyai a zsidó-keresztény alapokon álló Európa hanyatlásának kiáltójelei.

Jóllehet egy nemrégiben közzétett tanulmány szerint világviszonylatban – a földön élő 7,3 milliárd embernek mintegy harmadát képviselve – továbbra is a kereszténység tekinthető a legnagyobb vallási irányzatnak, a számára egykor bölcsőt jelentő Európa mégis mindinkább meghasonlik saját örökségével. Míg 1910-ben a világ összes keresztényének 66 százaléka a kontinensen élt, mára ez az arány 26 százalékra csökkent. Az ázsiai és afrikai egyházak ezzel szemben továbbra is erősek, stabil növekedési tendenciát mutatnak.

Bár a legtöbb nyugati országban a lakosság jelentős része még hívő embernek vallja magát, ezzel azonban egyre inkább a “maguk módján hívő” emberek csoportját gyarapítják, miközben a templomok valódi látogatottsága drasztikusan zuhan. A felekezeti tagok statisztikai és tényleges száma közötti különbség országonként átlagosan az 50-60 százalékot is elérheti. A katolikusként emlegetett Spanyolországban a többségi felekezethez tartozók a lakosság 71 százalékát teszi ki, a miséket mégis csak ennek 13 százaléka látogatja heti rendszerességgel. Nagyon hasonló az arány az anglikán országokban, valamint Hollandiában, Belgiumban és Csehországban, míg Németországban, Franciaországban és a skandináv államokban a 10 százalékot sem éri el az istentiszteletekre rendszeresen járó hívek aránya.

„Templomok százai zártak be, vagy állnak közel ahhoz, hogy elveszítsék a látogatottságukat” – írja Naftali Bendavid, a Wall Street Journal újságírója. A katolisch.de portál német egyházmegyékről szóló jelentéséből pedig kiderül, hogy az országban működő 24 ezer katolikus templomból legalább 500 templomot kellett bezárni a pénz, vagy a feladatokat elvégző papok hiányában, illetve a helyi hívő közösség fokozatos lemorzsolódása miatt. Ezeknek közel egyharmadát, több mint 140 templomot rombolták le az elmúlt években. 

A látogatók nélkül maradt rajna-menti templomot január elején nyilvánították feleslegesnek Németországban.

Hamarosan „mind a keresztény közösségeknek, mind a nyugat-európai kormányzatoknak szembe kell nézniük a kihívással: Mit csináljunk az egykoron szent, mára viszont kiüresedett épületekkel, amelyek egyre nagyobb számban jellemzik a vidéket Nagy-Britanniától Dániáig?” – teszi fel a kérdést Bendavid.

A francia Patriche Besse speciális ingatlanértékesítő ügynökség erre kínál egy opcionális megoldást: a felvásárolt egyházi ingatlanokat olyan vállalkozó szellemű befektetők elé tárja, akik felismerik a gótikus boltívek vonzereje mögött rejlő lehetőségek végtelen tárházát. Tekintettel az üres templomok rendkívül magas fenntartási költségeire - amit a rohamosan fogyatkozó hívek adományaiból és a plébániák szűkös költségvetéséből képtelenség kigazdálkodni - és a nehezen karban tartható, magasan ívelt, zegzugos belső tereire, bonyolult tetőszerkezetére, egyre több gyülekezet kényszerül a szentélyek deszakralizálására, azaz a szentség alóli feloldozására, átadva a terepet a szekuláris közösségek tevékenységeinek.

Angliában hosszú évekre visszanyúló trendje van az üres templomépületek átalakításának, amik között számos blaszfémikus megoldást is találhatunk. A Business Insider így ír a szekularizált anglikán templomokról: „Van templom Angliában, ahol az egyetlen dolog, amit imádatban részesítenek a sör; egy másikban pedig csillogó autók tucatjai kelnek el. Úgy tűnik, ezekben a brit gyülekezetekben más idők járnak.” A boltívek megmaradtak, de az oltár helyett óriási bárpult áll, a kemény fapadok helyén pedig asztalok, székek és nyerőgépek. „Furcsa – ismerte el egy ott dolgozó munkás – , néha úgy érzem tisztelnem kell ezt a helyet. Az nem zavar, ha részeg vagyok itt, de azt már nem hagynám, hogy az emberek megrongálják az oszlopokat.” Az anglikán egyháznak természetesen szigorú kikötései vannak az átalakításokkal kapcsolatban – például nem rendezhetők be szexüzletnek, vagy szerencsejáték-barlangnak – , az eladás után azonban már nincs hatáskörük az épületek méltóságának védelmére, így nem ritka, hogy értékesítés helyett inkább azok lerombolása mellett döntenek. Az elmúlt évtizedekben Anglia több mint 500 szakrális épületét érte utol ez a sors.

A hollandiai Friesland tartományban közel 250 templomot alakítottak át vagy zártak be, ezek közül többet más vallási közösségek vettek használatba, az amszterdami Szent Ignác templom például ma már Fatih Camii mecset néven működik, a hágai zsinagógát pedig Al-Aksza mecsetté alakították át. Több francia és német templom sorsa is ez lett, mint Emile Cioran filozófus-író megjegyezte, ha a franciák nem ébrednek fel időben, egyszer még a Notre Dame is mecset lesz.

 

Kína: Lerombolták a független megagyülekezet templomát

Drámai felvételek készültek arról, ahogy a hatóságok lerombolták Kína egyik legnagyobb evangéliumi keresztény templomát. A Saanszi-tartományban lévő Golden Lampstand Church (Arany Gyertyatartó templom) 10 éve volt az 50 ezer fős gyülekezet otthona, amely azonban nem kérte regisztrációját a kínai kommunista kormánytól. 
„A templomot és az egész közösséget teljes mértékben a helyi keresztények tartották fenn” – nyilatkozta Anthony Rhodes a kanadai Voice of the Martyrs (Mártírok Hangja) hitéleti magazinnak. „A gyülekezet történetét végig kísérte az üldözés… Korábban is gyakran zaklatták őket, néhány vezetőjüket le is tartóztatták és kihallgatásoknak vetették alá.”
A hatalmas templomot több mint 17 millió jüan (520 millió forint) költséggel építették fel a hívek adakozásából, de az épület néhány perc alatt megsemmisült. Január 9-én a katonai rendőrség alakulatai a templom elé vonultak és bejelentették, hogy az épületet lerombolják, mert nem regisztrált egyházi épület. „Szó szerint porig rombolták és megsemmisítették a gyülekezet templomát. Dinamitot raktak az épület alagsorába, és egyszerűen felrobbantották… ” 
A Global Times című kínai állami újság szerint az épület megsemmisítése csupán egy, az egész városra kiterjedő kampány része volt, amely során „megtisztítják” a várost az illegális épületektől. Valójában a kommunista Kína rendszeresen törekszik az országban zajló szellemi élet szigorú szabályozására. A kormánypárt a kereszténységet alapvetően nyugati vallásként tartja számon, amely veszélyt jelent a hatalmukra. 
„Láttuk már Kínában templomok lerombolását buldózerekkel, vagy azt, hogy »csupán« levetették a tornyaikat vagy a tetején lévő keresztet, de ekkora méretű egyházi épület lerontása példa nélküli, és komoly aggodalomra ad okot” – mondja Rhodes.
A ChinaAid jogvédő szervezet szerint a következő hónapban új vallásügyi szabályozások várhatók Kínában, ami miatt sok hívő aggódik, hogy további templomrombolások következnek. 
A kínai katonai rendőrség alakulatai néhány óra alatt megsemmisítették a templomot.
„Sokan azt gondolhatják, hogy a regisztrálatlan gyülekezetek nyilvántartásba vétele egyszerűen megoldhatná a problémát, de számos oka van annak, hogy a közösségek tartózkodnak a kínai kormány előtti nyilvántartástól. Becslések szerint a 60 milliós kínai kereszténység közel fele regisztrálatlan” – állítja a The New York Times. „A gyülekezetek azért nem jegyzik be magukat, mert ha ezt tennék, együtt kellene működniük a kormányzattal, amely szigorúan előírja, hogy mit taníthatnak a Bibliából és mit nem. A kockázatok ellenére ezért sokan úgy döntöttek, hogy nem jegyzik be a gyülekezetüket, hogy megtarthassák a tanításban való szabadságukat, az egyházuk feje a Krisztus maradjon, és hűségesek maradhassanak a Biblia tanításaihoz.”

 

Olvasson tovább: