Kereső toggle

Elitegyetem a kereszténység ellen

Kik fordították szembe a tudományt a hittel? (3. rész)

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A keleti parti elitegyetemek közül az egyetlen, ami nem a gyarmati időben, hanem a 19. században jött létre, a Cornell University. Az egyetem társalapítója írta a mai napig legmérgezőbb Bibliakritikát.

Az Ivy League (Borostyán Liga) nyolc elit magánegyetemet (Brown, Columbia, Cornell, Dartmouth, Harvard, Princeton, Pennsylvania, Yale) foglal magába. Hetet eredetileg többségében keresztény világnézetű, Bibliában hívő protestáns (kálvinista, baptista vagy metodista) mecénások alapítottak még a 17-18. században.

A rendkívüli presztízsű ligába egyetlen egyetem tudott utólag bekerülni, a jó száz évvel később, az amerikai polgárháború után, 1865-ben létrehozott Cornell Egyetem. 

Amilyen későn indult, a Cornell olyan gyorsan felzárkózott: az intézmény 46 Nobel-díjas tudóst, valamint 14 kortárs milliárdost adott, és ha összegyűlne az összes jelenleg élő öregdiák, a partin 245 ezer emberre kellene teríteni. A keleti part egyik gyöngyszemének alapítója és első elnöke a sorozatunk előző részeiben már említett Andrew Dickson White volt, a Tudomány történelmi harca a teológiával a keresztény világban (A History of the Warfare of Science with Theology in Christendom) című, 1896-ban megjelent mű szerzője. Bár Dickson áltudományos könyvéről azóta kiderült, hogy számos idézett forrása és megállapítása a képzelet műve vagy szándékos hamisítás, az általa közvetített ideológia – miszerint a tudomány mindig harcban állt a teológiával – ma is meghatározó az egyetemi és akadémiai elit körében, sőt a közvélemény előtt is.

„A Cornell a Tudomány menedékvára lesz – ahol az igazságot az igazság kedvéért kutatják, és nem terjesztik ki vagy nem kurtítják meg azért, hogy pontosan az Intézményes Valláshoz igazítsák” – üzente White a többi keleti parti magánegyetemnek, amelyek – akkor még – elsősorban bölcsészetet és vallási képzést nyújtottak.

A modern tudomány menedékvárának alapítója azonban épp azt tette, amivel szemben harcot hirdetett: Andrew Dickson White a tudomány nevében állított össze vádiratot a keresztény világnézet ellen, sokszor az alapvető tények figyelmen kívül hagyásával. Műve ugyan megbukott, az általa konstruált konfliktuselmélet azonban túlélte White-ot.

Egy kitalált háború

A 21. századi tudomány sorban cáfolja azokat az elméleteket, amelyeket a kutatás csúcsteljesítményeinek tartottak korábban.
Andrew Dickson White tehetős kereskedő- és bankárcsaládba született, 1832-ben. Szülei az episzkopális egyházba keresztelték, de már fiatalon meghasonlott a hittel. Apja sürgetésére egy egyházi főiskolán kezdett el tanulni, azonban úgy érezte, hogy a kis episzkopális iskolában csak „az idejét vesztegeti” ahelyett, hogy „valamelyik nagy new englandi egyetemre járna”, ezért családjának is hátat fordítva otthagyta az intézményt. Apja végül engedett fia követelésének, és jóváhagyta, hogy Andrew a Yale Egyetemen folytassa a tanulmányait.

White a Yale-en az elitévfolyamok között is kimagaslóan sikeres 1853-as diplomások közé tartozott, amelyből szinte mindenki magas pozícióba került. Ő szintén aktívan részt vett a kapcsolatépítésben, és az egyetem titkos társaságának, a Skull and Bonesnak (Koponya és Csontok) is tagja lett. Miután végzett, egyik osztálytársával Európába utazott, ahol Párizsban a Sorbonne-on és a berlini egyetemen tanultak egy-egy évet. 

Miután visszatért Európából, White először a Michigani Egyetemen tanított, majd politikai pályára tért. A polgárháború alatt, 1863-ban beválasztották New York állam szenátusába, ahol megismerkedett egy szenátortársával, Ezra Cornell-lel, aki hívő kvéker üzletemberként jelentős összegű felajánlást tett egy új egyetem megalapítására. White a kezdeményezés mögé állt, és hamarosan 2,5 millió dollárt gyűjtöttek össze, amelynek eredményeként 1865-ben létrejött a Cornell Egyetem, ahol az első elnök Andrew Dickson White lett. A névadó alapító meggyőződésével ellentétben White az intézményt a vallás elleni harc frontvonalába állította.

White így beszélt a „Tudomány csataterei” című előadásában, amelyben drámai képet festett a vallás és a tudomány közötti, állítólag régóta dúló „háborúról”: „Szeretném az önök figyelmét felhívni a tudomány szabadságáért folytatott nagy és szent küzdelemre, ami már sok évszázad óta zajlik. Ez a háború hosszabb, a csatái keményebbek, az ostromai kitartóbbak, a stratégiája erőteljesebb, mint a hozzá képest apró-cseprő háborúk, amelyeket Nagy Sándor, Caesar vagy Napóleon vívott. A modern történelemben a vallás állítólagos nevében a tudomány területén elkövetett minden beavatkozás – akár tudatosan, akár jószándékúan történt is – minden esetben, kivétel nélkül a legsúlyosabb károkat okozta mind a vallás, mind a tudomány számára. Másrészt azonban, amikor a tudomány korlátok nélkül tud vizsgálódni, függetlenül attól, hogy mennyire veszélyezteti a vallás álláspontját, kivétel nélkül a legjobb hatással bír mindkét területre nézve.”

Utóvédharcok

White ettől kezdve arra szánta az életét, hogy „megvédelmezze” a tudományt a „vallás erőszakos behatolásától”. Szenvedélyesen – és teljesen szelektíven – gyűjtötte az elméletét alátámasztó (vagy annak gondolt) könyveket. A 30 ezer kötetes magánkönyvtárában külön gazdag gyűjtemény volt a protestáns reformációról, a varázslásról és a francia forradalomról szóló művekből. Harmincéves kutatása eredményeit a Tudomány történelmi harca a teológiával a keresztény világban című, 1896-ban megjelent kétkötetes művében összegezte, amelyben igyekezett tételesen igazolni azt, hogy a kereszténység a tudomány minden területén szemben állt a haladással. Valójában White könyvének fejezetcímei a vallásellenes szkeptikusok tételmondatai lettek az elmúlt 120 évben. (Lásd keretes írásunkat.)

A William Draper és Andrew Dickson White által sújkolt konfliktusmodell már saját korában is vitatott volt, mert az azt alátámasztó állításokat a szerzők nem is próbálták bizonyítani. Az elmúlt kétezer évben számtalan keresztény tudós, művész, gondolkodó járult hozzá a civilizáció fejlődéséhez, amint azt a közelmúltban magyarul is megjelent Hogyan változtatta meg a kereszténység a világot című könyv szerzője, Alvin J. Schmidt amerikai vallásszociológus professzor tételesen is bizonyítja. Schmidt könyve voltaképpen White művének ellentéte, a tények felsorakoztatása a keresztényellenes ideológiai bigottsággal szemben. A 21. században még zajlanak az utóvédharcai a tudomány nevében a hit ellen indított háborúnak, és mint lapunk további cikkeiből is kitűnik, napjaink lélegzetelállító felfedezései újra a tudományos gőgöt keltik életre némelyekben. Azonban bármilyen szintre is jut el a mesterséges intelligencia, nem lesz képes a Teremtő helyére lépni, és végül a tudomány számára is megkerülhetetlen lesz, hogy a nagy kérdések eldöntéséhez a teológiát hívja segítségül.

Civilizációtörténet két változatban

Alvin J. Schmidt: Hogyan változtatta meg a kereszténység a világot? című könyvének már a fejezetcímei is cáfolják Andrew Dickson White állításait, amelyeket a Tudomány történelmi harca a teológiával a keresztény világban című könyvében foglalt össze.
White
 1. A teremtéstől az evolúcióig
  2. Földrajz, asztronómia: A „jelek és csodáktól” az ég törvényeiig
  3. A Genezistől a geológiáig
  4.  Az emberiség őskora, az egyiptológia és asszíriológia
  5. A régészet cáfolata az ember eredetéről
   6. Az „ember bűnbeesése” és az antropológia
  7. Az „ember bukása” és a történelem
   8. A „levegőbeli fejedelemtől” a meteorológiáig
   9. A mágiától a fizika és kémia tudományáig
10. A csodáktól az orvostudományig
11. A fétisektől a higiéniáig
12.  A „démoni megszállottságtól” a pszichiátriáig
13.   Bábeltől az összehasonlító nyelvészetig
14. A holt-tengeri legendáktól az összehasonlító mitológiáig
15. Mózes harmadik könyvétől a politikai gazdaságtanig
16. Az isteni jövendölésektől a tudományos kritikáig
Schmidt
1. Akik életét Jézus Krisztus átformálta
  2. Az emberi élet szentsége
  3. A kereszténység és a magasabb szexuális erkölcs
  4. A nők szabadságának és emberi méltóságának elismerése
  5. Jótékonyság és együttérzés: A keresztény összefüggések
  6. Kórházak és az egészségügy: A keresztény gyökerek
  7. A kereszténység hatása az oktatásra
  8. A munka és a gazdasági szabadság megbecsülése
  9. Tudomány: A keresztény összefüggések
10. Szabadság és igazság mindenki számára
11. A rabszolgaság eltörlése: Egy keresztény vívmány
12. A kereszténység kéznyoma a művészetekben és az építészetben
13. A zene világa: A keresztény felhangok
14. Mérföldkövek az irodalomban: Kereszténység a sorok között
15. További hatások: Ünnepek, szavak, jelképek és kifejezések

Olvasson tovább: