Kereső toggle

Kié a szólás szabadsága?

A CBN hírigazgatója az amerikai médiaháborúról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt héten interjút készítettünk a People for the American Way szervezet két vezetojével arról, miért akarják elhallgattatni a konzervatív-keresztény médiumokat és személyiségeket. Most a CBN televízió hírigazgatóját kérdeztük.

A CBN és személyesen az alapító, Pat Robertson több mint harminc éve áll az olyan ultraliberális szervezetek célkeresztjében, mint a People for the American Way (PfAW). Mennyire zavarja ez önöket?

– Természetesen, ismerjük őket. Ma mintha kevesebb figyelmet kapnának, mint korábban, és emiatt frusztráltak. Mindenesetre nem hallunk annyit róluk.

A PfAW képviselői azt állították a Heteknek, hogy céljuk „a szélsőjobboldali” keresztény személyiségek és szervezetek leleplezése, akik úgymond vallási meggyőződés szerint akarják eldönteni azt, hogy kik az „igazi amerikaiak”. Mit válaszolna nekik?

– Ezt a szervezetet Normann Lear hollywoodi producer alapította a nyolcvanas évek elején azzal a céllal, hogy ellensúlyozza az evangéliumi keresztények előretörését. Arra hivatkoztak, hogy az alkotmány védelmét tekintik küldetésüknek, beleértve a vallásszabadságot, egyenlőséget és igazságosságot, de valójában nagyon sokszor azt látjuk, hogy amikor a keresztény életmódról és világnézetről van szó, akkor erre nem ugyanazt a mércét alkalmazzák. Amikor Normann Lear megalapította a szervezetet, éppen egy nagy országos kampány zajlott, amelynek célja „Hollywood kitisztítása” volt. Emiatt kezdték kipellengérezni azokat, akik kritikusan írtak és beszéltek a filmipar morális állapotáról. A szólásszabadságot kezdettől fogva nagyon egyoldalúan értelmezték: a kereszténységgel szemben bármi megengedhető, de minden olyanra agresszívan reagáltak, ami rajtuk kért számon morális alapelveket.

Az interjúból az is kiderült, hogy a PfAW kutatói folyamatosan rögzítik és elemzik a keresztény televízió- és rádióműsorokat, valamint kiadványokat és konferenciákat, hogy valami okot találjanak a vádjaik alátámasztására. Valaha is megkeresték önöket közvetlenül, hogy tisztázzák az általuk kifogásolt kijelentéseket?

Nem emlékszem ilyenre, legalábbis amióta én itt vagyok a CBN-nél. [2003 szeptembere óta, tehát 14 éve – a szerk.] Ez a szervezet működteti a Right Wing Watch elnevezésú videocsatornát, ami ma a legismertebb projektjük. Ez az oldal a keresztény, konzervatív vezetőket monitorozza, és sokszor nem csak azt kifogásolja, hogy valaki mit mondott, hanem azt is kétségbe vonja, hogy az illetőnek szabad-e egyáltalán megszólalnia.

Szükséges válaszolni nekik?

– Szükséges, de nem minden mondatukat kell egyesével cáfolni. Ne felejtsük el, hogy ennek a szervezetnek is pénzt kell gyűjtenie a működéséhez. Ehhez a saját közönségük előtt fel kell mutatniuk, hogy milyen hatékonyak. Eleve abból a célból jöttek létre, hogy megkontrázzanak népszerű keresztény szervezeteket, legelőször Jerry Falwell Moral Majority (Morális többség) mozgalmát. Látszik ebben is a kettősség: névleg a vallásszabadságot védelmezik, de szélsőségesnek tartják azt, ha valaki Amerikáról mint keresztény nemzetről beszél. Ez elfogadhatatlan a számukra, és harcolnak ellene.

Mint elmondták, a keresztényekkel szemben konkrét kifogásuk, hogy nem támogatják a melegházasságot, az LGBT-jogok kiterjesztését, és az abortusz liberalizálását. Meg akarják mondani a keresztény médiának – például a CBN-nek –, hogy miről mit mondhat és mit nem. Ez nem ellentétes az első alkotmánykiegészítésben rögzített véleményszabadsággal?

– Igen, szinte mindennel szembenállnak, amit mi keresztényként fontosnak tartunk és képviselünk. Ehhez természetesen joguk van, mint ahogy nekünk is ahhoz, hogy a keresztény meggyőződésünket hirdessük. Tulajdonképpen hízelgő, hogy ilyen sokat foglalkoznak velünk, ebből az látszik, hogy elég hatékony, amit teszünk.

A támadások mennyire függnek össze azzal, hogy Trump elnöksége óta visszaszorultak azok a harcosan radikális liberális témák és vélemények, amelyek az Obama-érát uralták?

– Egyértelműen ez is benne van. Ez a szervezet a demokrata jelöltet támogatta a kampányban, és ők sem érezték azt, hogy milyen elutasítás és harag nyilvánul meg feléjük a választók részéről. A választási éjszakán eleinte táncoltak és ünnepeltek, annyira elhitték, hogy csak ők győzhetnek. Most igyekeznek utolérni magukat, hogy újra ők határozzák meg a közbeszédet. Leginkább az zavarja őket, hogy elveszítették a Fehér Házat, ahová korábban szabad bejárásuk volt. Trump elnök olyan témákat karol fel, és olyan embereket vesz maga mellé, amelyeket és akiket ellenségnek tekintenek. Ezért inkább készek tovább mélyíteni a válságot és az ország megosztottságát. Nem örülnek annak, hogy a keresztények társadalmi felelősséget vállalnak, ezért szeretnének elhallgattatni bennünket.

Mi ma a legveszélyesebb kihívás a keresztények számára Amerikában?

– Azt látjuk, hogy a főáramú média teljesen odaállt a Trump-ellenes mozgalmak és szervezetek mellé. Zavarban vannak, mert elődeitől eltérően Trumpot nem tudták megfélemlíteni, és az elnök kész harcba szállni a médiával is. Az amerikai média általánosságban nagyon arrogáns ágazat, és amikor úgy érzik, hogy támadás alatt állnak, akkor összezárnak, és a védekezéshez meg is van a kellő hangerejük.

Polgárháborúba taszíthatják az erőszakos utcai mozgalmak, például a neonácik vagy az Antifa Amerikát?

– Nem elfogadhatók a fehér felsőbbrendűségi csoportok, de ezek befolyása meglehetősen korlátozott. Ezzel szemben az Antifa Európában is szervez erőszakos akciókat, mint arról a 700-as klub riportere, Dale Hurd nemrégiben beszámolt svédországi riportjában.  A média azonban rendszeresen mentegeti őket, mert arra hivatkoznak, hogy kiállnak kisebbségek és fontos ügyek mellett, ezért szinte szabad utat engednek azoknak, akik erőszakot alkalmaznak.

A CBN ázsiója is jelentősen megnőtt idén. Már a beiktatása utáni első héten hosszú interjút adott önöknek Donald Trump, és a CBN-stábja az elnöki repülőgépen is elkísérhette őt például a Közel-Keletre. Nőtt a nézettségük?

– A nézettségünk már a Trump-beiktatás előtt növekedni kezdett. Mi is része voltunk annak a hullámnak, ami a Fehér Házba juttatta az elnököt. Például amikor Trump kiállt annak a jogszabálynak az eltörléséért, ami az adókedvezmények megvonásával büntette azokat a keresztény felekezeteket, ahol a lelkészek kiálltak egyik vagy másik jelölt mellett. A kereszténység azonban Amerikában mindig is véleményformáló volt, ezt a társadalmi szerepét nem adhatja fel. 

És ez a pozitív képük az elmúlt kilenc hónapban is megmaradt az elnökről?

– Sokszor félreértik, mintha mi Trump-párti média lennénk, pedig egyszerűen csak nem vagyunk zsigerből ellenségesek, mint sokan, és ez már Trump-barátságnak tűnik sokak szemében.

Olvasson tovább: