Kereső toggle

Óriások nyomai és emlékezete

Nem csak a mesében léteznek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Óriások nem csak a mesékben léteznek. A Föld számos pontján, évezredeken keresztül éltek hatalmas, emberszabású lények. Erről tanúskodnak neves ókori szerzők, a Biblia könyvei, bennszülött népek őstörténetei, illetve a minden kontinensen megtalálható, óriásokra szabott, kőből készült építmények és eszközök maradványai. Cikkünk elsődleges forrása a témában Dennis Lindsay 2015-ös könyve, amelynek címe: Óriások, bukott angyalok és a nefilimek visszatérése (Giants, Fallen Angels and the Return of the Nephilim).

A New york times 1851-es megalapításától fogva 100 éven keresztül rendszeresen adott hírt óriások csontvázainak a felfedezéséről Amerikában. Lindsay a könyvében 55 ilyen cikkre hívja fel a figyelmet. (Lásd keretes írásunkat.) Az 1950- es évektől azonban mintha elvágták volna az ilyen jellegű híradásokat. Ennek oka – a szerző szerint – az, hogy ahogyan egyre nagyobb teret nyert az evolúciótan, úgy vált egyre inkább nemkívánatossá az azt megkérdőjelező ókori leletek bemutatása. Az evolúcióelméletbe ugyanis nem fér bele az, hogy a földön régen olyan emberek is élhettek, akik fizikailag nagyobbak és fejlettebbek lehettek, mint az „evolúció csúcsán” álló modern ember. Óriások a Földön Miután a rómaiak legyőzték a zsidókat a Bar Kohba lázadás során, Kr. u. 135-ben Hadrianus császár találkozott Johanan ben Zakkai rabbival.

Az esetet rögzítő ókori zsidó irat szerint a császár büszkén hangoztatta, hogy „nagy hatalmam miatt tudtam legyőzni Jeruzsálemet!” Ben Zakkai megkérte a császárt, hogy ne beszéljen ilyen büszkén, majd elvitte őt egy barlanghoz, ahol zsidók által legyőzött emoreusok tetemeit mutatta meg neki. Ezek közül az egyik csontváz 10 méteres volt. „Amikor még érdemesek voltunk rá, akkor ilyen emberek fölött is győzelmet arattunk.

Most a bűneink miatt tudtál legyőzni bennünket” – mondta a rabbi a császárnak. Mózes beszél is az egyik ilyen emoreus óriásról, Ógról, Básán királyáról. A refaimok (héberül: óriások) egyik utolsó „példánya” volt ez az erőszakos szörny-király, aki a bibliai leírás szerint kb. 4 méter magas volt. Érdekes, hogy ma Izraelben éppen ott, ahol a Biblia is leírja, Básán egykori területén több száz hatalmas kő emlékmű található. Ezek közül az egyik, amelyet Gustav Dalman német orientalista 1918-ban fedezett fel, épp akkora, amekkorának a Biblia Óg ágyát leírja. A Kr. u. 1. században élt Josephus Flavius zsidó történetíró is tényszerű en beszél óriásokról. Említi, hogy Hebron közelében az ókori izraeliták kiirtottak egy óriásfajt. Ezeknek a teste annyira hatalmas, az arckifejezésük annyira idegenszerű volt az emberekéhez képest, hogy akik látták, azokat megrázta a látvány. Josephus azt is írja, hogy az ő idejében bizonyos óriások csontjai még ki is voltak állítva.

A szintén az 1. században élt Római Szent Kelemen Josephushoz nagyon hasonló beszámolót hagyott ránk: „Az óriások borzasztóan nagy testtel rendelkező emberek voltak. Hatalmas csontjaikat bizonyos helyeken még most is kiállítják, létezésük bizonyítékaként.” A Kr. u. 2–3. században élt tertullianus egyházatya is írt az „ősidők óriásainak csontvázairól”. „Ezek (a csontok) még nem teljesen porladtak el, hiszen ezek a csontvázak ma is léteznek.” Szintén ebben a korban élt Jeruzsálemi Szent Cirill. Ő az óriásokkal kapcsolatban a következő megjegyzést teszi: „Nézzük csak meg, mi történt Noé napjaiban! Az óriások bűnöket követtek el, és így nagyon sok gonoszság terjedt el a Földön. Emiatt szabadult rájuk az özönvíz.” Jeromos korai egyházatya pedig egy helyen így ír: „Ezután a bűn egyre inkább elterjedt, míg végül az óriások istentelensége következtében az egész világ hajótörést szenvedett.”

Eusebius a 3–4. században élt keresztény történész és apologéta volt. Ő ekként ír az óriásokról: „A bűnök minden formájának teljesen átadták magukat. Bűnre csábították egymást, és gyilkolták is egymást. Emberi húst fogyasztottak. A Földön védelmi állásokat akartak kiépíteni az égiekkel szemben… Zabolátlan és őrült büszkeségükben a minden élő Istene ellen is támadást akartak indítani…” A ókorból származó beszámolók sorát hosszan lehetne folytatni – Eupolemosz, Apollodorosz, Klaudián, Szicíliai Diodórosz, a görög történész Hérodotosz, a görög filozófus Sztrabó, Vergilius, Plutarkhosz és még sokan tényszerűen írtak a régmúltban élő óriások fajáról. Bernal Diaz del Castillo spanyol felfedező a 16. században írt könyvet Mexikóról. Ebben ő is ír óriásokról: „...A barátaink elmondták nekünk, hogy hogyan és mikor érkeztek erre a vidékre, és hogyan telepedtek meg itt... Az ismeret még az őseiktől származott, hogy régebben ezen a vidéken férfiaknak és nőknek egy olyan faja élt, akik hatalmas méretűek voltak, súlyos csontozattal. Ők nagyon rossz, gonosz emberek voltak... Hogy képet alkothassunk ezeknek az embereknek a méretéről, odavonszoltak hozzánk egy csontot, pontosabban egy combcsontot..., amely olyan nagy volt, mint egy magas növésű férfi teljes hossza... Én magam mértem meg, a testem teljes hosszát kitette, pedig én egy nagyon magas ember vagyok. Sok hasonló csontmaradványt mutattak nekünk…”

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: