Kereső toggle

Óriások nyomai és emlékezete

Nem csak a mesében léteznek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Óriások nem csak a mesékben léteznek. A Föld számos pontján, évezredeken keresztül éltek hatalmas, emberszabású lények. Erről tanúskodnak neves ókori szerzők, a Biblia könyvei, bennszülött népek őstörténetei, illetve a minden kontinensen megtalálható, óriásokra szabott, kőből készült építmények és eszközök maradványai. Cikkünk elsődleges forrása a témában Dennis Lindsay 2015-ös könyve, amelynek címe: Óriások, bukott angyalok és a nefilimek visszatérése (Giants, Fallen Angels and the Return of the Nephilim).

A New york times 1851-es megalapításától fogva 100 éven keresztül rendszeresen adott hírt óriások csontvázainak a felfedezéséről Amerikában. Lindsay a könyvében 55 ilyen cikkre hívja fel a figyelmet. (Lásd keretes írásunkat.) Az 1950- es évektől azonban mintha elvágták volna az ilyen jellegű híradásokat. Ennek oka – a szerző szerint – az, hogy ahogyan egyre nagyobb teret nyert az evolúciótan, úgy vált egyre inkább nemkívánatossá az azt megkérdőjelező ókori leletek bemutatása. Az evolúcióelméletbe ugyanis nem fér bele az, hogy a földön régen olyan emberek is élhettek, akik fizikailag nagyobbak és fejlettebbek lehettek, mint az „evolúció csúcsán” álló modern ember. Óriások a Földön Miután a rómaiak legyőzték a zsidókat a Bar Kohba lázadás során, Kr. u. 135-ben Hadrianus császár találkozott Johanan ben Zakkai rabbival.

Az esetet rögzítő ókori zsidó irat szerint a császár büszkén hangoztatta, hogy „nagy hatalmam miatt tudtam legyőzni Jeruzsálemet!” Ben Zakkai megkérte a császárt, hogy ne beszéljen ilyen büszkén, majd elvitte őt egy barlanghoz, ahol zsidók által legyőzött emoreusok tetemeit mutatta meg neki. Ezek közül az egyik csontváz 10 méteres volt. „Amikor még érdemesek voltunk rá, akkor ilyen emberek fölött is győzelmet arattunk.

Most a bűneink miatt tudtál legyőzni bennünket” – mondta a rabbi a császárnak. Mózes beszél is az egyik ilyen emoreus óriásról, Ógról, Básán királyáról. A refaimok (héberül: óriások) egyik utolsó „példánya” volt ez az erőszakos szörny-király, aki a bibliai leírás szerint kb. 4 méter magas volt. Érdekes, hogy ma Izraelben éppen ott, ahol a Biblia is leírja, Básán egykori területén több száz hatalmas kő emlékmű található. Ezek közül az egyik, amelyet Gustav Dalman német orientalista 1918-ban fedezett fel, épp akkora, amekkorának a Biblia Óg ágyát leírja. A Kr. u. 1. században élt Josephus Flavius zsidó történetíró is tényszerű en beszél óriásokról. Említi, hogy Hebron közelében az ókori izraeliták kiirtottak egy óriásfajt. Ezeknek a teste annyira hatalmas, az arckifejezésük annyira idegenszerű volt az emberekéhez képest, hogy akik látták, azokat megrázta a látvány. Josephus azt is írja, hogy az ő idejében bizonyos óriások csontjai még ki is voltak állítva.

A szintén az 1. században élt Római Szent Kelemen Josephushoz nagyon hasonló beszámolót hagyott ránk: „Az óriások borzasztóan nagy testtel rendelkező emberek voltak. Hatalmas csontjaikat bizonyos helyeken még most is kiállítják, létezésük bizonyítékaként.” A Kr. u. 2–3. században élt tertullianus egyházatya is írt az „ősidők óriásainak csontvázairól”. „Ezek (a csontok) még nem teljesen porladtak el, hiszen ezek a csontvázak ma is léteznek.” Szintén ebben a korban élt Jeruzsálemi Szent Cirill. Ő az óriásokkal kapcsolatban a következő megjegyzést teszi: „Nézzük csak meg, mi történt Noé napjaiban! Az óriások bűnöket követtek el, és így nagyon sok gonoszság terjedt el a Földön. Emiatt szabadult rájuk az özönvíz.” Jeromos korai egyházatya pedig egy helyen így ír: „Ezután a bűn egyre inkább elterjedt, míg végül az óriások istentelensége következtében az egész világ hajótörést szenvedett.”

Eusebius a 3–4. században élt keresztény történész és apologéta volt. Ő ekként ír az óriásokról: „A bűnök minden formájának teljesen átadták magukat. Bűnre csábították egymást, és gyilkolták is egymást. Emberi húst fogyasztottak. A Földön védelmi állásokat akartak kiépíteni az égiekkel szemben… Zabolátlan és őrült büszkeségükben a minden élő Istene ellen is támadást akartak indítani…” A ókorból származó beszámolók sorát hosszan lehetne folytatni – Eupolemosz, Apollodorosz, Klaudián, Szicíliai Diodórosz, a görög történész Hérodotosz, a görög filozófus Sztrabó, Vergilius, Plutarkhosz és még sokan tényszerűen írtak a régmúltban élő óriások fajáról. Bernal Diaz del Castillo spanyol felfedező a 16. században írt könyvet Mexikóról. Ebben ő is ír óriásokról: „...A barátaink elmondták nekünk, hogy hogyan és mikor érkeztek erre a vidékre, és hogyan telepedtek meg itt... Az ismeret még az őseiktől származott, hogy régebben ezen a vidéken férfiaknak és nőknek egy olyan faja élt, akik hatalmas méretűek voltak, súlyos csontozattal. Ők nagyon rossz, gonosz emberek voltak... Hogy képet alkothassunk ezeknek az embereknek a méretéről, odavonszoltak hozzánk egy csontot, pontosabban egy combcsontot..., amely olyan nagy volt, mint egy magas növésű férfi teljes hossza... Én magam mértem meg, a testem teljes hosszát kitette, pedig én egy nagyon magas ember vagyok. Sok hasonló csontmaradványt mutattak nekünk…”

Az 1800-as években élt William Frederick, ismertebb nevén Buffalo Bill. Önéletrajzában leírja, hogy egyszer egy indián behozott a táborukba egy irreálisan nagy emberi csontot. Amikor Bill megkérdezte, hogy honnan származhat ez a lelet, az indián elmondta, hogy azon a környéken régen olyan óriások éltek, akik háromszor nagyobbak voltak az embereknél. Bill azt is leírta, hogy az amerikai indiánok miként emlékeznek egy vízözönre: „Ezek az óriások tagadták a Nagy Szellem létezését, ezért ő egy hatalmas vihart támasztott. A víz egyre magasabbra emelkedett, ami a büszke óriásokat a völgyekből felkényszerítette a hegyekbe. Végül a hegyek teteje is víz alá került, és a hatalmas emberek mind megfulladtak. Miután a föld ismét megszikkadt, a Nagy Szellem arra a következtetésre jutott, hogy az embereket túl nagynak és túl erősnek alkotta. Hogy kijavítsa hibáját, olyan emberi fajt hozott létre, amely kisebb növésű és kevésbé erős.”

Kánaán óriásai A Bibliában, a Krónikák első könyvének 20. fejezetében olvasunk egy olyan óriásról, akinek mindkét kezén hat-hat ujja volt. Az észak-amerikai indiánoknak számos, óriásokkal kapcsolatos legendájuk van. Az egyik szerint, amikor indiánok idegenekkel találkoztak, felemelt kézzel köszöntötték őket, hogy amikor az ismeretlen szintén felemeli a kezét, le tudják ellenőrizni, hogy annak hány ujja van. A hatujjú embereket a régmúlt „mitológiai lényeivel” hozták összefüggésbe, és veszélyesnek tartották őket. Érdekes, hogy a sumérok is hat ujjal (és hatalmas termettel) ábrázolták a királyaikat / isteneiket, akikről azt tartották, hogy más csillagokról származtak.

A Biblia beszámol arról, hogy az ókori Kánaán területén megdöbbentően sok óriás élt. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért éppen itt? A Föld számos pontjáról vannak beszámolók hatalmas emberekről, de Kánaán földjén mintha koncentráltan lettek volna jelen ezek az iszonyatos lények. A Szentírásból tudjuk, hogy Isten terve az volt, hogy Izrael fiait épp itt telepítse le. A teológusok szerint logikus, hogy Isten ősellensége, a Sátán hátráltatni szerette volna a Mindenható tervének a megvalósulását – ezért népesítette be Kánaán földjét ezekkel a lényekkel. De mekkorák lehettek ezek a kánaáni óriások? Az izraeliták nem sokkal az Ígéret Földjére való megérkezésük előtt megtapasztalták, hogy a Vörös-tenger szétnyílik előttük, hogy Isten hatalmas csodákkal megszabadítja őket Egyiptom földjéről, hogy tűzben leszáll a Sínai-hegyre. Ugyanezek az emberek mégis nagyon megijedtek, amikor meglátták az Anák fiait. (A többi óriás közül, akikkel a zsidók Kánaán földjén találkoztak, őket emeli ki Mózes is, amikor ezt mondja: „Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, akikről magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?”) Az említett könyv szerzője, Dennis lindsay szerint ugyanis a kémek nem túloztak, amikor azt mondták, hogy „olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák”. Illetve ámos próféta sem túlzott, amikor az emoreusokkal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „magasak voltak, mint a cédrusok, erősek, mint a cserfák”. (ámos 2:9) (A libanoni cédrusok akár 30 m magasra is megnőnek.) Mózes egy további érdekes adalékkal is szolgál, ami az óriások méretére utal.

Amikor a zsidó kémek visszatértek a föld kémleléséből, hoztak egy szőlőfürtöt, amely olyan nagy volt, hogy „ketten vitték azt rúdon” (4Mózes 13:24). Egy ilyen méretű szőlőfürt egy 8-10 méter magas embernek lenne akkora, mint a hagyományos szőlőfürtök nekünk. Ha valóban ilyen hatalmasak voltak a kánaáni óriások, az azt is megmagyarázná, hogy miért mondták a kémek a földről azt, hogy az „megemészti a lakóit” (4Mózes 13:33). Ilyen méretű embereknek ugyanis rettenetesen sok élelemre lett volna szükségük. Aszályok idején valószínűleg minden élőlényt felfaltak volna, ami az útjukba került. Az óriások azért is kelthettek félelmet, mert mind a Biblia, mind más források arra utalnak, hogy kifejezetten erőszakos, rosszindulatú, kegyetlen lények voltak. A népek mesevilágában is szinte minden esetben gonoszak az óriások – az egyik legismertebb angol gyermekmondóka is arra utal, hogy az óriások messziről megérzik az emberi vér szagát, és emberi csontokat megőrölve készítenek maguknak kenyeret.

Rejtélyes kövek és építmények A világ minden részén százával vannak hatalmas, az ókori időkből származó kőépítmények. A struktúrák annyira hatalmasak, és olyan precízen vannak megmunkálva, hogy még modern, fejlett technológiával is rendkívül nehéz – ha nem lehetetlen – lenne azokat reprodukálni. Ez szintén nem kis fejtörést okoz sok evolucionista tudósnak. Ha valóban primitívek voltak az ősemberek, akkor hogyan voltak képesek ilyen mérnöki teljesítményre? Az is rejtély, hogy milyen céllal készültek ezek az épületek. talán a leghíresebb ilyen építmény az angliai Stonehenge. A mai napig sok titok övezi az ősi megalitet: kultikus építmény, csillagászati naptár, vagy egy idegen civilizáció nyoma? Emberek vagy óriások keze nyomát hordozza? Az építmény kék kövei a 400 kilométerre található Preselihegységből valók. Ennek a hegységnek a gyógyító erejű forrásairól még napjainkban is hallani. Egy 12. századi krónika szerint pedig a híres varázsló, Merlin parancsára szállították Stonehenge köveit Írországból Angliába.

Az ókor hét csodája közül csak a 4500 éves, gigászi méretű gízai nagy piramis maradt fenn. Csillagászati rendszerben tájolták, az oldalai az égtájak felé néznek, megdöbbentő pontossággal. A magassága egy mai ötvenemeletes felhőkarcolóval egyezik meg. A súlya 6,4 millió tonna, 2,3 millió kőtömbből áll, amelyeknek súlya 2,5-től 15 tonnáig terjed. Az egyiptológia és a piramisokkal kapcsolatos írások könyvtárakat töltenek meg, de bizonyos elméletek szerint idegen, óriás lények segítették az építkezést.

Costa Ricán százával vannak hatalmas kőgolyók (a legnagyobb 15 tonnás), amelyet akár óriások is készíthettek. Az afrikai Botswanában akkora kőbaltákat találtak, amelyeket embe rek nem lettek volna képesek használni. Számos barlangrajzon láthatóak az átlagos méretű embereknél jóval nagyobb óriások. A Kr. u. 4. századból származó Codex Vaticanus egyik ábráján is látható egy óriás, akit egy kb. 15 fős embercsoport megsebesít és köteleken vonszol. A Húsvét-szigeteken közel ezer, ember alakú óriásszobor található (moai szobrok). Ezek átlagosan 4 méter magasak és 12 tonnásak, de van olyan is, amelyik 82 tonna, sőt, a bányában található egy befejezetlen szobor, amely 20 méter magas és 270 tonnát nyom. Rejtély, hogy a vörös hajú óriásszobrok milyen okból készültek. Az is titok, hogyan tudták a bennszülöttek a bányából ezeket a nagyon nehéz szobrokat eljuttatni oda, ahol most találhatóak (bár ezzel kapcsolatban már vannak egészen hihető elméletek). A helybéliek úgy tartják, hogy a bányában „egy szellem ment a szobrokba”, amelyek ezt követően a saját lábukra álltak.

laoszban több ezer, egyenként akár 3 méteres és több tonnás kőkulacs hever szanaszét. A helybéli legenda szerint a korábban itt élő óriások egykoron ezekből ittak. A skandináv mitológiában rendszeresen felbukkannak a nagyon erőszakos Jötnar óriások. Vajon van-e valóságalapja az ősi regéknek – nem lehet, hogy egykor valóban hatalmas humanoidok is éltek azon a vidéken?

2015-ben egy dán favágó és sógora hatalmas kőbaltákra bukkant egy mezőn. A 3600 éves balták kétszer akkorák voltak, mint a hasonló szerszámok megszokott mérete. Krétán, a Heraklioni Régészeti Múzeumban az ókori minoszi kultúra számos lelete van kiállítva. Itt találhatóak például olyan bronzbárdok, amelyek több mint 2 méter nagyságúak. A marokkói Agadirban is találtak a ma élő emberek arányaihoz képest irreálisan nagy fegyvereket, amelyek közül sok hússzor nagyobb volt a megszokottnál.

A közelmúlt „óriásai”

A közelmúltban a Földön élt legmagasabb ember az amerikai Illinois államban élt Robert Wadlow volt. Wadlow szervezetében abnormálisan magas volt az emberi test növekedéséért felelős hormonok aránya, így az 1940-ben, 22 éves korában bekövetkezett halálakor már 2,72 méter magas volt (és 199 kilogramm). A ma élő legmagasabb ember a 35 éves, török Sultan Kösen, aki 251 centiméter magas.

Az óriások eredete

„...óriások voltak a földön abban az időben, sőt még azután is…” (1Mózes 6:4) A Bibliában számos helyen olvashatunk óriásokról. A legismertebb ilyen eset Dávid és Góliát története. A Szentírás elmondja, hogy Noé idejében történt, hogy az Istennel szemben lázadó angyalok lejöttek a Földre, kapcsolatba léptek nőkkel, és hibrid lényeket nemzettek. Ezeket a gonosz, sátáni lényeket nevezi a Biblia nefilimeknek illetve refaimoknak. Miután ezek a lények megszülettek, a bűn és erőszakosság teljesen elterjedt a Földön. Egyedül Noé és családja maradtak „genetikailag tiszták”, érintetlenek ettől a spirituális és fizikai fertőzéstől. Az óriások velejéig törvénytelen, démonikus lények voltak, akik feláldozták a saját gyermekeiket, embereket ettek, és Istennel szembeni lázadásra vették rá az embereket. A bibliai özönvíz és a kánaáni népek kiirtásának isteni parancsa ebben az összefüggésben nyer értelmet – Isten ezek által az embertelen gonoszságot akarta kigyomlálni a Földről...

New York times-cikkek óriásokról

Egy óriás csontjait fedezték fel (1856. november 21.) Egy-két napja néhány munkás, akik Wickham seriff földjén dolgoztak... egy emberi csontvázra bukkantak. Bár már nagyon rossz állapotban volt, amikor a csontokat eredeti helyzetükbe rakosgatták, nem okozott nehézséget felismerni, hogy azok csakis egy ember maradványai lehetnek. A csontváz földben hagyott lenyomatát és magát a csontvázat is megmérte a seriff (és még valaki). Mindketten megesküsznek arra, hogy az 10 láb és 8 hüvelyk (3 méter 27 cm) hosszú volt. Két nagyon magas csontvázat találtak (1880. augusztus 10.) A következőt a megboldogult Atlee bíró noteszéből idézzük, szóról-szóra: „1798. május 24-én (a Pennsylvaniai York megyében levő) Hanoverben jártam, McKean főbíró, Bryan bíró és mások társaságában… elmentünk Mr. Neese udvarába, ahol… (építkezési) ásatások során… néhány évvel ezelőtt találtak két emberi csontvázat. Egymás mellett feküdtek, 11 láb 3 hüvelyk (3 méter 40 cm) nagyságúak voltak…” Óriások fajának maradványaira bukkantak Old Gaulban (1892. október 3.) 1890-ben hatalmas, a megszokottnál kétszer nagyobb (3 méter 50 cm) emberi csontvázra bukkantak (a dél-franciaországi) Castelnau-nál, egy halomsírban. A maradványokat azóta Kiener professzor alaposan megvizsgálta. A professzor elismerte, hogy a csontok egy rendkívül magas fajhoz tartozó ember maradványai, ugyanakkor abnormális arányokra és eltorzult növekedésre utalnak. Felnyitották a wisconsini sírhantot – és egy több, mint 9 láb (2,7 méter) magas, hatalmas koponyájú ember csontjait találták meg benne (1897. december 20.) A városban nemrégiben felfedezett három sírhant közül az egyiket felnyitották. Benne egy hatalmas termetű ember csontjaira bukkantak. Fejétől a lábáig a csontváz több, mint 9 láb (2,7 méter) hosszú volt és egészen jó állapotban maradt meg. A koponya félvékányi méretű volt (kb. 17,5 liter). Óriások csontvázaira bukkantak – egy mexikói barlang egy ősi faj csontjait tartalmazza (1908. május 4.) Egy bizonyos Charles C.Clapp úr – aki nemrégiben tért vissza Mexikóból, ahol Thomas W. Lawson úr bányászati érdekeit képviselte – Agassiz professzor úr figyelmébe ajánlotta a Mexikóban tett rendkívüli felfedezését.
Egy barlangot talált, amelyben 200 olyan emberi csontvázra bukkant, amelyek mindegyike 2,4 méternél nagyobb volt. A barlang bizonyára egy, az aztékok előtt élő óriások fajának temetkezőhelyéül szolgált.

További cikkek címei:

* Egy hatalmas csontvázat fedeztek fel (1868. december 25.)

* Újabb hatalmas indiánokra bukkantak Virginiában (1871. szeptember 8.)

* Egy óriás csontjait fedezték fel (1882. május 25.)

* Egy óriás maradványait találták egy sírban (1883. november 20.)

* Hét láb (2,1 méter) nagyságú csontvázakra bukkantak (1885. május 5.)

* Indián óriások egy faját fedezték fel (1890. február 9.)

* Különös csontvázakat fedeztek fel (1912. május 4.)

Olvasson tovább: