Az Izraeli Régészeti Hatóság a múlt hét végén meglepetésszerűen bejelentette, hogy a Dávid városában zajló ásatásokon újabb bizonyítékaira bukkantak annak, hogy a babilóniaiak Kr. e. 586-ban elpusztították Jeruzsálemet. A Bibliában olvasható leírás szerint II. Nabukudurriuszur csapatai „az Isten házát meggyújták, Jeruzsálem kőfalait lerontották, palotáit mind elégeték tűzzel, és minden drágaságait elpusztították.” (2Krón. 36:19) A régészek most ennek a pusztításnak a nyomait találták meg elszenesedett famaradványok formájában az úgynevezett „G-körzetben”, ahol a ’60-as években már folytak izraeli ásatások. Akkoriban Nahman Avigad régész több mint hatvan olyan pecsétet talált egy lerombolt épület maradványai között, amelyeken számos korabeli zsidó előkelőség, sőt, szinte az egész királyi udvar személyzetének nevei megtalálhatók voltak. Igazi világszenzáció volt, hogy Jeremiás könyvének több szereplője – köztük Báruk, a próféta személyi titkára – is ott szerepelt e nevek között.
Az Első és Második Templom vége
Az Első Templom pusztulása – amelyet még Salamon, Izrael harmadik királya épített – nem érte teljesen váratlanul a zsidóságot. A Krónikák könyve is úgy fogalmaz, hogy mindez azért történt, hogy „beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde”. A babilóniaiak lerombolták ugyan a Templomot, és Júdea lakosságát fogságra hurcolták, de ez az időszak sem tartott örökké. A Jeremiás siralmai, amely a templompusztulás és a babilóni fogság prófétájának szavait tartalmazza, ugyan telis-tele van keserűséggel, de a reménység még ebben a szomorú helyzetben is felcsillan: „Mert nem zár ki örökre az Úr. Sőt, ha megszomorít, meg is vigasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.” (Jer. sir. 3:31–32)
2017. 08.04. (XXI/31)
