Kereső toggle

„Tegyük újra naggyá a családokat!”

– javasolja Larry D. Jacobs, a Családok Világkongresszusának elnöke

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Larry D. Jacobs: „A termé­szetes család a legjobb minta.”

Budapesten rendezik május végén a Családok Világkongresszusát, amelyen több mint 80 országból érkeznek előadók és vendégek, ebből az alkalomból beszélgettünk Larry D. Jacobsszal, a szervezőbizottság elnökével. A rendezvény fő témája, hogyan lehet a sokfajta kihívás között megvédeni, sőt megerősíteni a bibliai értékrenden alapuló természetes családmodellt, amit a társadalom alapegységének tekintenek.

Több mint 20 éve indult és ma már világméretű a Családok Világkongresszusa mozgalom, több mint tíz globális rendezvényen vannak már túl. Hogyan esett most a választás Budapestre?

– Bizonyos szempontból a kiindulóponthoz tértünk vissza, legalábbis annak közelébe. Az első világkongresszust 1996-ban Prágában tartottuk. A kommunizmus összeomlása után szembesültünk azzal, milyen rombolást végzett ez a rendszer a családok terén az egész térségben. Ugyanakkor a nyugati világban is súlyos kihívások érték a hagyományos értékeket a posztmodern, baloldali ideológiák és a szexuális forradalom részéről, amelyek lassabban hatnak ugyan, mint az ateizmus rombolása, de éppúgy aláássák a család intézményét. Ebből a felismerésből származott a kezdeményezés, hogy induljon egy tudományos kutatómunka a családok védelme érdekében, amelynek az eredményeit rendszeresen nagyszabású konferenciákon is bemutatjuk. A munkába kezdetektől fogva nemcsak tudósokat, hanem lelkészeket, újságírókat és közéleti személyiségeket is bevontunk, mert nekik is nagy szerepük van abban, milyen jövő vár a mai családokra. Küldetésünknek tekintjük a természetes család védelmét – keresztényként én a bibliai családmodellt értem ez alatt, de olyan fogalmat akartunk választani, amely mindenki számára közös nevező lehet. A természetes családot tekintjük a társadalom alapegységének.

Ma sokat hallani arról, hogy túl kell lépni a hagyományos, egy férfi és egy nő szövetségén alapuló családmodellen, és az emberekre kell bízni azt, mit tekintenek családnak. Mi a válaszuk erre a kihívásra?

– Meggyőződésem, hogy Isten Igéje általános igazságokat tartalmaz az általa teremtett természetes világról. És nemcsak a Teremtés könyve állítja azt, hogy a család eredetileg is egy férfi és egy nő szövetségére épül, hanem a legtöbb mai tudós is egyetért abban, hogy ez a legalkalmasabb közeg arra, hogy gyermekeket neveljünk fel. Isten terve volt az, hogy megkülönböztette a férfit és a nőt, az emberi lét kezdetétől fogva. Ma vannak, akik azt mondják, hogy az emberiség egy új minőségbe fejlődik tovább, és ennek következtében a családok is sokszínűvé válnak. Tudjuk, hogy számos ok miatt felbomolhat a természetes család. Én magam is így nőttem fel, mert szüleim hároméves koromban elváltak, és anyukám egyedül nevelt fel. Szerintem nagyszerűen helytállt ebben a nem könnyű feladatban, eszem ágában sincs kritizálni őt vagy bármely hasonló helyzetben lévő szülőt. Ma a fejlett társadalmakban a gyermekek nagy része ilyen megtört családban nő fel. De az ilyen tapasztalatok mellett sem szabad feladni a természetes család eredeti mintáját, mert az evolúciós elképzelésekkel szemben ma sincs jobb minta. Egy apa és egy anya házassági egysége a legalkalmasabb közeg a gyerekek felneveléséhez. Együttérzéssel kell segítenünk azokat, akiknek ez nem adatott meg, de ragaszkodnunk kell az eredeti, Istentől kapott mintához.

A nyugati világban egyszerűen nem születik elég gyermek. Mit lehet ezzel szemben tenni?

– Először is el kell ismernünk azt, hogy mi a valódi probléma. Sok szekuláris, posztmodern tudós ugyanis egyszerűen nem fogadja el, hogy bármi probléma is lenne. Ha szembenézünk a statisztikákkal, azt látjuk, hogy ma a világon kevesebb gyermek születik, mint 1990-ben. A fejlett világban csak azért növekszik a népesség, mert az emberek hosszabb ideig élnek. De még azokban az országokban is csökken a születendő gyermekek száma, ahol korábban ez nem volt probléma, például számos afrikai országban vagy Iránban. A demográfiai válsághoz az abortuszok is hozzájárulnak, amelyek nemcsak a megszülető gyerekek számát csökkentik, hanem a termékenységben is akadályt jelentenek. A történelemben egyetlen olyan sikeres civivilizációt sem látunk, amely tartósan fennmaradt volna népességnövekedés nélkül. Még az ENSZ előrejelzései is azt mutatják, hogy a világ lakossága 2050 körül eléri a csúcspontját. Németország már ma is – a tömeges bevándorlás ellenére – évente 70-100 ezer közötti fővel fogy. Ez azt jelenti, hogy minden évben egy közepes városnyi ember eltűnik a térképről. Az Egyesült Államok egy fokkal jobban áll, mi, ha nem is gyarapodunk, de nem is csökkenünk jelenleg. Azonban az egyensúlyt nálunk is csak a bevándorlás tartja fenn. A probléma gyökere valójában spirituális. A mai társadalomban az egyént tekintjük alapegységnek, és az egyén érdekei – karrierje, önmegvalósítása, identitása – a legfontosabbak. Tudjuk, hogy a gyerekvállalás áldozatot jelent. Pénzt, időt, törődést kell befektetni – nem is keveset. Persze mindennek van jutalma, nemcsak az örökkévalóságban, hanem már itt a földön is. Mégis hitre van szükség ahhoz, hogy egy házaspár kettőnél több gyermeket vállaljon, ami pedig feltétele, hogy egy társadalom ne fogyatkozzon. Nem véletlen, hogy a hívők között vannak elsősorban ilyen szülők, és itt nemcsak keresztényekre gondolok, hanem zsidó és más vallások követőire is, akik hitbeli meggyőződés alapján alkotnak szoros családokat. A bibliai világnézet kifejezetten hangsúlyozza, hogy nem az számít, mekkora anyagi bőséget tud elérni valaki, hanem az, hogy Isten országába a gyerekek felnevelése által is be tudjak fektetni. Ez a legnagyobb befektetés a következő nemzedék számára, ha istenfélő családban, hívő gyermekeket tudunk felnevelni.

Az élet azonban nem a megszületéssel, hanem a fogantatással kezdődik. A gyermekek ma a méhen belül vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, mert a modern liberális ideológia alapján ekkor büntetés nélkül megölhetők, legalábbis egyre kevesebb korlát van ma ezen a területen. Hogyan érvelne Ön egy olyan személy álláspontjával szemben, aki szerint a nő saját testével kapcsolatos döntései – vagy ahogyan ma divatos emlegetni – a „reprodukciós jogai” – csak rá tartoznak?

– Igen, ma jellemzően ellentétbe állítják a nők jogait a meg nem született gyermekek jogaival. Szerintem helytelen így feltenni a kérdést, mert még a legelfogultabb biológiai szakkönyvek is elismerik, hogy az élet a fogantatással kezdődik, ekkor jön létre a minden szempontból új egyednek tekinthető emberi élet is. Nyilvánvaló, hogy egy gyermek életszakaszokon keresztül fejlődik, és ez nem ér véget a megszületéssel sem. Ahogy a méhen belül, a gyermeknek születés után is gondoskodásra van szüksége. A mai korszerű ultrahang-technológia egyértelműen bizonyítja, hogy a méhen belül a magzat bármely szakaszban már emberi lény. Igen, egy nő hozhat személyes döntéseket, de ez lehet jó döntés és lehet rossz döntés is – ugyanúgy, mint az életben bármely más döntés. A jogi kérdés csak az egyik oldal, az emberi élet szentsége és méltósága nem a paragrafusoktól függ. Lehet érveket találni arra, hogy miért választja valaki azt, hogy megöli a gyermekét, mert valamilyen okból nehézségbe ütközik a felnevelése, mert nem kívánt terhesség, és nincs apa, aki segítsen – de ugyanakkor bízhatunk Isten kegyelmében is, és érvelhetünk amellett, hogy a nem ideális körülmények ellenére is fontosabb az élet védelme.

Mi lesz a budapesti konferencia fő témája, miről fognak beszélni négy napon át?

– Az első nap egy demográfiai fórumot tartunk, a népességtudományi kérdések után pedig a család védelmével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozunk. A rendezvény része lesz egy nagyszabású szabadtéri családi fesztivál is, koncertekkel, menettel és tánccal, amelyek mind a család nagyszerűségét fogják hirdetni. A célunk a családbarát nemzetek erősítése és építése, ezért is választottuk mottóként azt a jelszót, hogy „Tegyük újra naggyá a családot!” Persze van ebben némi szándékolt áthallás az amerikai kampányjelszóval, de nem kérünk és nem is kapunk semmiféle kormánytámogatást, sem odahaza, sem külföldön. Értékeljük ugyanakkor a magyar kormány erőfeszítéseit, mert az életet védelmezi, és támogatja a természetes családok erősítését. Egy nemzet jövője a családok erejére épül, és ebbe nemcsak a szülők, hanem a testvérek, rokonok is beletartoznak. A generációkon átívelő kapcsolatok a nemzet összetartó szövedékei, amely egyben az emberiségnek is az összetartó ereje.

Olvasson tovább: