Kereső toggle

Nyugaton a helyzet változóban

Hangulatjelentés Németországból

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Mondok neked valamit: nem mindenki, aki csöndes, elégedett a mostani helyzettel” – mondja nekem egy idős férfi München belvárosában. Két hét alatt az ember jobb betekintést kap abba, milyen is a hangulat Németországban, hogyan gondolkodnak az emberek. Migráció, iszlám, terrorizmus, Erdogan, Magyarország, Orbán Viktor – mindezek szóba kerültek a beszélgetésekben és a német sajtóban. Jóléti társadalom számos problémával.

A helyi városi újságban beszámolót olvashatun arról, hogy márciusban a rendőrség, a hadsereg és a mentőegységek összehangolt hadgyakorlatot tartanak Baden-Württembergben, és arra készülnek, miként kellene reagálni, ha Németországban egyszerre több helyen történne terrortámadás. Ennek érdekében egész városrészeket lezártak. Közben zajlik a vita a német médiában, hogy szabad-e a német hadsereget bevetni az ország határain belül.

Egy baden-württembergi gimnáziumban a társadalomtudományi tantárgy hivatalos tankönyvében külön fejezet szerepel az alábbi címmel: Veszélyezteti-e Németországot a terrorizmus? Az iskolában tananyag az elmúlt évek terrortámadásai. A tankönyv csak 2012-ig tart, így a tanár az elmúlt évek mészárlásait külön megbeszéli és lejegyzetelteti a diákokkal. Az érettségi előtt álló tanulók egy része a támadások mögött valamiféle „ideológiai indíttatást” nevez meg, néhányan hozzáteszik, hogy „vallási motívum”. A tankönyvük is tárgyalja a terrorizmus fogalmát általánosságban, amelyben nem említenek semmilyen vallási vetületet, hanem egyedül politikai

célokat neveznek meg a hátterében. A többoldalas tankönyvi fejezetben szóba kerül Oszama bin Laden, a szalafizmus és a különböző dzsihádista csoportok, de egy egyértelmű definíciót is csatolnak az egyik lap szélére: „A dzsihád a Korán egyik parancsolata. Erőfeszítés és fáradozás az Istenhez vezető úton. Ugyanakkor tudatosan félre szokták magyarázni úgy, mint »szent háború«, azaz hitetlenek elleni harc.” Ezt az álláspontot képviseli egy München utcáján megszólaló egyetemista férfi is: „Szerintem nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy milyen kockázatot jelent az, hogy krízisrégiókból engednek be embereket Németországba. Nekik teljesen más érzelemviláguk van, mint nekünk itt, rosszabb körülmények között éltek, rengeteg nyomort láttak. Úgy gondolom, hogy az itteni támadás mögött nem vallási motívum állt” – mondta az egyetemista, utalva a múlt nyári mészárlásra. Egy idős férfi pedig úgy véli, hogy az Allah nevét kiáltozó támadó egyszerűen őrült volt: „Ha valaki muszlim, akkor természetes, hogy azt mondja, hogy Allahu Akbar, azaz Allah nagy. Ez olyan, mint a keresztényeknél az »Istenem, segíts!«. De nem gondolom, hogy emögött muszlim terrorista háttér lenne…”

 Az előbb említett dél-németországi gimnáziumban az egyik tanár a vallásokat tárgyalta a diákokkal, majd mecsetlátogatást szeretett volna szervezni annak érdekében, hogy a diákok az iszlám vallásba is betekintést nyerhessenek. A szervezés azonban nehézkesre sikerült, mivel az egyik szülő nem támogatta ezt a programot, és nemcsak azt szerette volna elérni, hogy az ő gyereke ne menjen el, hanem azt, hogy az iskola az egész látogatást mondja le. Ennek érdekében több szülővel is összefogott, akikkel együtt azzal indokolták ellenállásukat, hogy a mecsetlátogatás a jelenlegi helyzetben „érzéketlenség”, amikor Németországban Erdogan radikális fellépésével szemben kell védekezni, valamint amikor számos terrortámadás történt Európában. A tanár közben értetlenkedett, hogy miért kell ennyi mindent belekeverni ebbe a látogatásba, és miért kell ennyire szűklátókörűnek lenni.

 Egy német joghallgató a beszélgetés során arra hívta fel a figyelmet, hogy szerinte az iszlám jelenlegi németországi helyzetével kapcsolatban érdemes megemlíteni a „takijja” arab szót, amelyet az iszlám a „szent megtévesztésre” alkalmaz, ugyanis véleménye szerint egyes muszlimok Németországban csak az iszlám kedves arcát akarják hangoztatni. Gondoltam, érdemes egy próbát tenni, így leszólítottam egy kaftános, fejfedős úriembert és barátját Heidelbergben. Kiderült, hogy Afganisztánból származnak, de már hosszú évek óta Németországban élnek. A beszélgetés során szóba kerültek a merényletek, az iszlám és a terrorizmus kapcsolata. Mindkét férfi váltig állította nekem, hogy az iszlám soha sem támogatja az agressziót, és Mohamed sohasem harcolt fegyverekkel hitetlenek ellen. Mohamed a békét hirdette éveken át, majd amikor elüldözték, rájött, hogy meg kell tudnia védeni magát és a hívőit – mesélték el nekem, hogyan jött be a hadakozás az iszlámba, majd hozzátették, hogy a probléma nem a vallásokban van, hanem a politikában. A legtöbb baj okozója pedig, véleményük szerint az Egyesült Államok és Oroszország, a velük kapcsolatos háborúk pusztításait pedig egy szinten emlegették az iszlamista merénylők nyugati támadásaival. Azaz ugyanannyira rossz mindkettő, és mindkettő emberéleteket követel – állítják. A migráció hasonlóan vitatott téma, még akkor is, ha kevés a párbeszéd róla.

 „Azért azt furcsa látni, hogy a menekülttömeg nagy része férfi. Sokunknak furcsa, hogy az erősek elmenekülnek Európába, és hátrahagyják a gyengéket. Sokan itt mindent meg akarnak kapni, de keveset adnak. Egyesek nem is akarnak dolgozni. A saját és a szüleim generációjánál elképzelhetetlen volt, hogy az államtól kapjunk, kérjünk segélyt!

Inkább dolgoztunk bármit, és kevesebből éltünk meg. De most sokan kihasználják ezt a rendszert, és a jóléti társadalom szépen épül le” – mondja az általam meglátogatott iskola középkorú igazgatója. Fictor Hubert, egy idős müncheni férfi ezzel kapcsolatban azt állítja: „Szerintem a menedékkérők 80 százaléka nem menekült, hanem gazdasági bevándorló. Ezeket a német államnak nem kellene eltűrnie. Véleményem szerint nem mindegy, hogy ellenőrizetlenül engedünk be tömegeket. Ez nem mehet így tovább! Mindenhol máshol bűncselekmény, ha valaki engedély nélkül megy át a határon. Ha ezt egyesek megteszik és őket nem követik nyomon, akkor azt a kérdést kell feltennem: »Jogállam, merre vagy?«”

Médiaragozás: nacionalista, szélsőjobboldali, náci

 Karlsdorf kis települése mellett elhaladva látható, hogy a város szélén épült két lakóháztömb. Mint megtudom, a lakásokat az alig tízezres településre érkezett több mint kétszáz migránsnak építette a német állam. Korábban konténerekből összerakott két lakóházsort állítottak fel számukra, mostanra elkészültek ezek az állandó épületek is. „Nem tudom, hogy hálásak-e, nem beszéltem velük erről… de másoktól azt hallottam, hogy a szíriaiak, akik tényleg háború elől menekültek el, azok hálásak. De vannak mások, akiket gazdasági bevándorlóknak neveznek, akik inkább követelőzőek, és azt várják, mikor kapják meg ezt és ezt” – mondja nekem egy helyi anyuka. Miközben ezeket a véleményeket hallom, elgondolkodom, miért is csinált akkora botrányt a német sajtó, amikor a magyar kormány a „gazdasági bevándorlók” kifejezést használta menekültek egy csoportjával kapcsolatban.

 „Nagyobb városokból mindig lehet hallani, hogy menekültek okoznak problémákat, de itt ilyenről még nem szereztem tudomást” – mondja nekem az anyuka azzal kapcsolatban, hogy változott-e valamit a városka biztonsága. Ezzel szemben Münchenben megerősítették a biztonsági intézkedéseket a köztereken.

„Sok fiatal muszlim miatt rengeteg nő nem mer kimenni az utcára, nehogy megtámadják őket. Nekem is vannak olyan hölgyismerőseim, akik nem mennek ki a lakásukból sötétedés után” – mondja egy ottani férfi. Münchenhez hasonlóan más német városokban is elég nagy muszlim kisebbség van jelen, akik gyakran tömbökben laknak. „New Yorkban létrejöttek negyedek a különböző bevándorlókból, ami normális, hiszen az integrációhoz 2-3 generáció kell. De a most Németországba érkező keleti bevándorlók mások, mint a korábbiak. Korábban a bevándorlók be akartak épülni, és igazodni akartak a befogadó államhoz, most azonban olyan menekültnegyedek jönnek létre, amelyekről inkább azt mondhatjuk, hogy párhuzamos társadalmak” – állítja a korábban idézett iskolaigazgató.

 Ezt a témát járja körbe egy Németországban pár hónapja megjelent könyv is, melyet Stefan Schubert, elismert belbiztonsági szakértő írt No-Go-Areas: Wie der Staat vor der Ausländerkriminalität kapituliert (No-go zónák: Hogyan kapitulál az állam a külföldi bűnözők előtt?) címmel. Az egyik fő kérdés, amit feszeget: valóban nincsenek no-go zónák Németországban? Többek között ilyen fejezetek szerepelnek a könyvben: „Ahogy az egész elkezdődött: Bevándorlókból bűnözők”; „Politikai korrektség mindhalálig”. Az Amazon könyváruház honlapján ilyen német kommentek szerepelnek a könyv alatt: „Végre valaki, aki minden szépítés nélkül beszél a migránsok által elkövetett bűncselekményekről.” „Csak részletekben tudtam elolvasni, de annyira érthetően bemutatja a valóságot, ami ma Németországban van, hogy az embernek égnek áll a haja tőle.” „Végre valaki, aki ezt a túlontúl kényes tabutémát a nyilvánosság elé tárja.” Ezek a hozzászólások is mutatják, milyen vitás a helyzet abban a Németországban, amelyről gyakran úgy tűnik, hogy teljes mellszélességgel áll a kormány politikája és véleménye mellett.

 Ittlétem alatt Martin Schulz szociáldemokrata kancellárjelölt kijelentette, hogy aki a más véleményt vallókat hazugságsajtónak (Lügenpresse) nevezi, az „a demokrácia gyökereire sújt le a fejszéjével”. Erre negatív példaként hozta fel Donald Trumpot és a Pegidát. Az eset érdekessége, hogy az említettek saját állításai szerint pont nem a negatív vélemények ellen szólalnak fel, hanem a valóság hamis bemutatásával, elferdítésével szemben.

 Közben a különböző helyeken folytatott beszélgetéseimből egy dolog kitűnt, miszerint vannak témák, amelyekről Németországban mondhatni egyféleképp lehet csak beszélni: Donald Trumpról, Magyarországról és Orbán Viktorról szinte csak negatívan, a migránsokról, az iszlámról pedig leginkább sehogy, vagy ha mégis, akkor pozitívan. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lehet mást mondani, hiszen véleményszabadság van, de az ettől eltérő gondolatok már kényelmetlen hangulatot eredményeznek, és nem számítanak tiszteletre méltónak. (Ezzel párhuzamosan érdemes megemlíteni, hogy a néhány héttel korábbi német farsangon az amerikai elnököt lefejezve, a magyar miniszterelnököt pedig hernyóként mutatták be a felvonulók…)

 Donald Trump amerikai elnökről Németországban csak annyit hallottam, hogy veszélyes, nem normális, röviden szalonképtelen. Orbán Viktorról és úgy általánosságban az egész jelenlegi Magyarországról pedig azt, hogy nacionalista, szélsőjobboldali, radikális, és hogy ebben az országban kegyetlenkednek a menekültekkel. Kezembe került a napokban egy kisebb dél-német város újságja, amelyen címoldalon volt, hogy Magyarország szigorít a bevándorlási politikáján, és „megtiltja a menekülteknek, hogy szabadon mozoghassanak az országban”. Majd hozzátették, hogy a német kormány milyen aggodalommal van ezzel kapcsolatban, valamint Magyarország az EU szerint is sérti a nemzetközi és európai jogot. Szinte tragikomikusan hatott, amikor tőlem, magyartól kérdezték németek, hogy mennyire biztonságos Magyarországra utazni, miközben Németországban van terrorveszély…

 „Egykor szabad polgárok voltunk...”

 Balogh F. András, az ELTE Német Nyelvű Irodalmak Tanszékének vezetője szerint a német sajtó csak látszólag szabad. „A németek fegyelmezettebb sajtófogyasztók, a többség elfogadja igaznak azt, amit a médiában állítanak, mondván, a német sajtó szabad, ezért hiteles is”– fogalmazott. Ezzel szemben a magyarok vagy a kelet-európaiak, akik több elnyomó rendszert is megéltek, hozzászoktak, hogy érdemes szkeptikusnak lenni a médiával szemben. „Horn Gyula átvágta a határt, ezután hosszú ideig jó sajtónk volt Németországban” – mondja Balogh, majd hozzáteszi, hogy most egy ideje negatív színben van feltüntetve Magyarország, míg Romániát (ahol hasonló problémák vannak, mint Magyarországon), amióta német származású az államelnök, a német sajtó nem említi negatívan.

A tanszékvezető kifejtette, hogy a „nacionalista” és „szélsőjobboldali” kifejezések Németországban sajátos használati tradícióval rendelkeznek. A következő hármas lépcsőt lehet felállítani a jelzők súlyosságával kapcsolatban: először a nemzeti, azaz nacionalista, aztán a szélsőjobboldali, majd a nemzetiszocialista, azaz náci következik. Mivel a náci kifejezéssel nem illendő csak úgy dobálózni, ezt nem használják annyit Németországban, de a szakértő szerint ha valakire azt mondják, hogy nacionalista vagy szélsőjobboldali, az majdnem ugyanezzel ér fel, csak enyhébb megfogalmazásban. Azt, hogy ez a fogalomhasználat milyen aktuális téma Németországban példázza a baden-württembergi tartományi gyűlés elnökének nemrég adott interjúja. Muhterem Aras arra hívta fel a figyelmet, fontos lenne megőrizni, hogy minden „nehéz témáról lehessen nyíltan vitázni, így például a fátyolviselésről is anélkül, hogy az embert rögtön a »szélsőjobboldali fiókba« zárják” – mondta a török származású politikus.

 „Egykor szabad polgárok voltunk, önálló véleménnyel, de ez mára megváltozott. Ha a menekültek példáját vesszük, a média megmondja nekünk, hogy mit kell gondolnunk róluk. Ha pedig nem követed azt, amit a politikusok és a tömegmédia diktálnak, azonnal megkapod a címkét, hogy szélsőjobboldali, idegengyűlölő, összeesküvés-elméletekben hívő, oroszbérenc, illetve tébolyult, zavaros gondolkodású ember vagy. Miért is? Csupán mert nem hiszed el, hogy a menekültek jó, építő tagjai a német társadalomnak, amint azt kedves vezetőnk, Angela Merkel állítja” – mondta Udo Ulfkotte a Heteknek tavaly decemberben. Ulfkotte nemrég bekövetkezett halála előtt még kiadta a Volkspädagogen (Néptanítók) című könyvét, amely az álhírek és az irányított gondolko-dás témáját feszegeti. Halála előtt még épp’ befejezte azt a munkáját is, amely a migránsok által elkövetett, majd a sajtó és az állam által elhallgatott bűncselekményekről szól. A német újságíró nem kívánt személy lett a német politikában, de könyveinek népszerűsége bizonyítja, hogy sokakat foglalkoztatnak azok a problémák, amelyeket feldolgozott (például újságírók lefizetése, migránsokkal kapcsolatos hírek manipulálása).

 Az általam megszólított nyugdíjas Fictor Hubert úgy véli, hogy a német média nem számol be a migránsokkal kapcsolatos problémákról, és sokszor az osztrák és svájci sajtóból tudja meg a Németországgal kapcsolatos információkat. „Ilyen esetben való-ban találó az a megfogalmazás, hogy

»Lügenpresse« (hazug, torzító sajtó). És ha csak a fele igaz annak, amit mondanak, akkor is hazugság” – kel ki magából. „Ez egy invázió Európával szemben, ez teljesen egyértelmű” – mondja a férfi. „És még valami: ezek a fiatal férfiak itt jó pénzhez jutnak, miközben a szövetségi hadseregünket fejleszteni kell, hogy védelmezni tudja az országukat… hol tartunk? Gyakran menekült gyerekekről számolnak be, miközben alig tíz százaléka a tömegnek gyerek és család, a többiek pedig fiatal férfiak 14-35 év között. Itt valami nagyon nem stimmel!” – mondja, majd hozzáteszi: „Nekik szabad a hitetlenek, azaz a mi előnyeinkkel élni, miközben becsapnak bennünket. Ez benne van a Koránban. Ez a mi alaptörvényünkkel, a német alaptörvénnyel összeférhetetlen. Akkor viszont nem értem, mi zajlik itt…”

Török kampány

 Most márciusban a német közélet egyik legfontosabb témája a török kormány németországi kampánya volt. Angela Merkel először azt nyilatkozta, hogy megengedi a kampányrendezvényeket, ha azokat előre bejelentik, végül azonban hivatalosan betiltották a török politikusok kampányolását. A német közvélemény nagy része rendkívül felháborodott Erdogan politikáján.

 „Nálunk Németországban már volt olyan idő, hogy tele voltunk zászlókkal: a Harmadik Birodalomban. Azok a zászlók hasonlóak voltak, mint a mostani török zászlók. Ez engem félelemmel tölt el, félelemmel. Hogy lehetséges az, hogy török politikusok Németországba jönnek kampányolni? Akkor mi lenne, ha német politikusok mennének Törökországba kampányolni?! És még mecseteket is építenek itt! Rendben, nem szólok semmit, de akkor engedjék meg, hogy németek Törökországba mehessenek, és ott katolikus vagy evangélikus templomokat építsenek! De az nem működne. Azt kell mondanom, hogy nem tudok toleráns lenni az intoleranciával szemben! Az nem megy!” – mondja nekem a nyugdíjas Fictor.

 Ali egy törökországi származású kurd, aki már Németországban született, miután szülei odaköltöztek. Szerinte Erdogan sokkal veszélyesebb, mint azt gondolnánk, és egyáltalán nem szabad alábecsülni, mert nagyon ravasz és okos ember. Viszont most sikerülhet neki az, amin hosszú évek óta dolgozott: diktatúrát tudna kiépíteni Törökországban. „És ezt Németország és mások tétlenül nézik” – mondja Ali. A kurdoknak már hosszú ideje konfliktusa van a török állammal, Erdogan óta pedig egyre rosszabb. „A nővérem otthon van, és azt mondja, hogy ne higgyem el, ami a médiában lejön, mert sokkal rosszabb a helyzet” – mondja, utalva arra, hogy rengeteg kurdot ölnek meg Törökországban, nem is beszélve a bebörtönzöttekről, az állásuktól megfosztottakról. Ő néhány éve még elutazott Törökországba, a reptéren kurd származása miatt félrevitték egy szobába, ahol órákig benntartották, és csak egy rokon közbenjárása miatt engedték el. „Ha nincs ismerősöm, akkor nyomtalanul eltüntethettek volna” – mondja Ali, hozzátéve, hogy tudomása szerint a török állam még a közösségi oldalakat is megfigyelteti, és bárkit félreállíthat, akit „államellenségnek” titulálnak. Ő már nem is fog soha Törökországba menni, nem tartja biztonságosnak.

E beszámoló alapján látható, hogy Németországban a muszlim országokból jövő bevándorlás és a Törökországgal való viszony igen jelentős problémát okoznak. Érthető is lenne, hogy a német állam miért tartott razziát az elmúlt napokban olyan lakásokban, amelyek számítógépén veszélyes tartalmakat találtak. Az viszont már nem annyira érthető, hogy miért az „iszlamofóbnak” minősített tartalmakat tartották olyan veszélyesnek, hogy rajtaüssenek a lakókon.

Olvasson tovább: