Kereső toggle

„Egy vérből teremtettünk”: Trump beiktatási beszéde

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mi, amerikai polgárok egy nagy nemzeti összefogást kezdtünk azért, hogy újjáépítsük országunkat, és helyreállítsuk minden ember számára az ígéreteket. Együtt fogjuk meghatározni azt az irányt, amit Amerika és a világ az elkövetkező években követ majd. Kihívásokkal nézünk szembe. Nehézségekkel ütközünk. De elvégezzük a feladatot.

Négyévente azért gyűlünk össze itt, ezeken a lépcsőkön, hogy végrehajtsuk a hatalom rendezett és békés átadását. Hálásak vagyunk Obama elnöknek és Michelle Obama first ladynek, hogy jóakarattal segítettek az átmenet során. Csodálatosak voltak.

A mai ünnepségnek azonban különleges jelentősége van. Nem csupán a hatalmat ruházzuk át az egyik kormányzatról a másikra, vagy egyik pártról a másik pártra, hanem átruházzuk a hatalmat Washingtonból, és visszaadjuk nektek, az amerikai népnek. Túl hosszú ideig itt, országunk fővárosában egy szűk csoport aratta le a kormányzás hasznát, miközben az emberek viselték annak költségét. Washington bővölködött, de az emberek nem részesedtek ennek a hasznából. A politikusok jólétben éltek, de közben munkahelyek szűntek meg, és gyárak zártak be.

Az elit önmagát védelmezte, de országunk polgárait nem. A győzelmeik nem a mi győzelmeink voltak, a sikereik nem a mi sikereink, és miközben a fővárosban ünnepeltek, szerte az országban a nehézségekkel küszködő családokban nem sok ünnepelni való volt.

Mindez megváltozik, itt és most, ettől a perctől, mert ez a pillanat a ti pillanatotok. Mindazoké, akik itt összegyűltek, és mindenkié, aki szerte Amerikában minket néz. Ez a ti napotok. Ez a ti ünnepetek. És ez az ország, az Egyesült Államok a ti országotok.

Igazából nem az számít, hogy melyik párt ellenőrzi a kormányt, hanem az, hogy a nép tudja-e ellenőrizni a kormányunkat. 2017. január 20-áról úgy fogunk majd emlékezni, hogy ezen a napon a nép lett újra ennek az országnak a vezetője. Országunk elfeledett polgárai, nem lesztek többé elfeledve! Most mindenki rátok figyel. Több tízmillióan fogtatok össze ebben a történelmi mozgalomban, amilyet a világ eddig még nem látott. Ennek a mozgalomnak a középpontjában az a döntő meggyőződés áll, hogy egy ország létezésének a célja az, hogy polgárait szolgálja.

Az amerikaiak kiváló iskolákat akarnak a gyermekeik számára, biztonságos lakókörnyezetet a családjuknak, és jó munkahelyeket a maguk számára. Ezek a valódi közvélemény jogos és ésszerű követelései.

De már túl régóta egy egészen másfajta valóságot él át sok honfitársunk. A lerobbant városnegyedekben anyák és gyermekeik élnek a szegénység csapdájában. A rozsda borította gyárak mint sírkövek állnak szerte országunkban. Az oktatási rendszerünk pénzbőségben van, de nem ad tudást a fiatal diákoknak. A bűnözés, az alvilági bandák és drogkartellek már túl sok ember életét oltották ki, és ezzel rengeteg emberi lehetőségtől fosztották meg országunkat. Ezt az amerikai pusztítást most megállítjuk.

Egy nemzet vagyunk, az ő fájdalmaik a mi fájdalmaink. Az ő álmaik a mi álmaink, és az ő sikerük a mi sikereink lesznek. Egy szívből, egy otthonból és egy dicsőséges jövőből részesedünk. A hivatali eskü, amit ma letettem, egyben fogadalom is minden amerikai számára.

Sok évtizede már az amerikai ipar rovására gazdagítottuk a külföldi iparágakat. Más országok hadseregeit támogattuk, miközben nagyon szomorú módon hagytuk lefaragni a saját hadseregünk költségvetését. Más országok határait védelmeztük, miközben nem gondoskodtunk a saját határainkról. Ezermilliárd dollárokat költöttünk külföldön, miközben lepusztult az amerikai infrastruktúra.

Más országokat gazdagítottunk meg, miközben semmivé lett a mi országunk gazdagsága, ereje és magabiztossága. Egymás után zártak be a gyárak és költöztek külföldre, anélkül, hogy csak gondolkodtak is volna azon, hogy amerikai munkások millióit hagyják cserben. (…)

Ez azonban a múlt, mostantól előre nézünk. Azért gyűltünk össze, hogy üzenetet küldjünk, amelyet minden városban, minden külföldi fővárosban és minden hatalmi székhelyen meghallanak. A mai naptól kezdve új látás mentén kormányozzuk országunkat. Ettől a pillanattól kezdve Amerika lesz az első. (…) Barátságot és jóakaratot keresünk a világ nemzeteivel, de közben elismerjük, hogy másoknak is joguk van a saját érdekeiket előtérbe helyezni. Nem akarjuk ráerőltetni az életmódunkat senkire sem, hanem példaként akarunk feltűnni, amelyet bárki követhet.

Megerősítjük a régi szövetségeinket, és újakat kötünk, hogy összefogjunk a civilizált világgal annak érdekében, hogy teljesen eltöröljük a radikális iszlám terrorizmust a föld színéről.

Politikánk alapja az Egyesült Államoknak tett elkötelezettségünk, és az országunk iránti lojalitásunk révén újra felfedezzük az egymás iránti lojalitást is. Amikor a szíveteket megnyitjátok a patriotizmus felé, nincs helye az előítéleteknek. A Biblia arra tanít bennünket: „Mily jó és gyönyörűséges, amikor Isten emberei egységben élnek.” Nyíltan kell képviselnünk a nézeteinket, őszintén kell vitáznunk a nézeteltéréseinkről, de mindig a szolidaritást kell keresnünk. Mert amikor Amerika egységes, akkor Amerika egyszerűen megállíthatatlan. (…) Végezetül, nagyban kell gondolkodnunk, és még nagyobbat kell álmodnunk. Amerikában értjük azt, hogy egy nemzet csak addig él, ameddig többre törekszik. Nem fogadjuk el többé azokat a politikusokat, akik csak beszélnek, de nem cselekszenek, és folyamatosan panaszkodnak, de semmit nem tesznek a bajok megváltoztatására. Az üres beszédek ideje elmúlt. Most a cselekvés órája van.

Ne engedjétek, hogy bárki is azt mondja nektek, hogy ez nem lehetséges. Nincs egyetlen olyan kihívás sem, ami Amerika szellemét és erejét túlhaladná. Nem fogunk elbukni. Országunk újra szárnyalni és virágozni fog. Új évezred elején állunk, amely kész feltárni a világűr titkait, megszabadítani a Földet a betegségek nyomorúságától, és használatba fogni a holnap energiáját, iparágait és technológiáját.

Új nemzeti büszkeség feszíti lelkünket, emeli fel tekintetünket, és gyógyítja be megosztottságunkat. Ideje, hogy megemlékezzünk a régi igazságról, amit katonáink soha nem felednek el: akár feketék vagyunk, akár barnák vagy fehérek, ugyanazt a patrióta piros vért ontjuk, ugyanazokat a dicsőséges szabadságjogokat élvezzük, és ugyanannak a nagyszerű zászlónak tisztelgünk.

És akárhol születik is meg egy gyermek, ugyanazt az éjszakai égboltot nézi, ugyanazzal az álommal alszik szívében, és ugyanannak a mindenható Teremtőnek a lehelete adja az életét. (…) Tegyük ezért együtt újra naggyá Amerikát!

Olvasson tovább: