Kereső toggle

Jeruzsálem-papirusz: a 2700 éves bizonyíték

Egy szenzációs lelet ad választ a kérdésre: kié az ősi város?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben az UNESCO – arab nyomásra – határozottan elítélte a Kelet-Jeruzsálemben, különösen az Óvárosban folyó régészeti kutatásokat, az Izraeli Régészeti Hatóság csattanós választ adott a példátlan akcióra. Nemzetközi sajtótájékoztatón egy olyan szenzációs régészeti leletet mutattak be, amely cáfolhatatlanul bizonyítja azt a tényt, hogy Jeruzsálem már csaknem másfélezer évvel a muszlim–arab hódítást megelőzően a zsidó királyság fővárosa volt.

Az ókori világ egyik legnépszerűbb íróanyagának a papirusz számított, amelynek – a név hasonlósága ellenére – semmi köze a papírhoz. Ez a nem éppen olcsó íróanyag úgy keletkezett, hogy a Nílus mentén növő papirusznád (Cyperus papyrus) kérgét lehántották, majd a csíkokat keresztben és hosszában egymásra fektetve összepréselték, és az így keletkezett lapokat egyetlen hosszú szalaggá ragasztották össze. Az így keletkezett, kb. 7 méter hosszú és 30 cm széles csíkot nevezték papirusztekercsnek. Bár a papirusznád másutt is megtermett, ezt az íróanyagot az egyiptomiak találták fel, és ők is exportálták az ókori világ minden részébe, tetemes bevételt biztosítva ezzel gazdaságuk számára.

Bár a papiruszt az ókori szerzők „tartós íróanyagnak” vélték – valóban kerültek elő olyan egyiptomi papiruszok, melyeket bizonyíthatóan 200-300 éven keresztül használtak –, ez a tartósság nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy megfelelő környezeti feltételek hiányában évezredeken át fennmaradjanak. Éppen ezért számított szenzációnak a 19. század végén az egyiptomi Oxyrhynchus ásatásain előkerült több ezer görög, egyiptomi, arámi, latin és kopt nyelven írt papirusz. (Az összes Egyiptomban előkerült papirusz számát senki sem tudja, de becslések szerint akár több millió dokumentum lehet szétszórva a világ különböző múzeumaiban.) A 20. század legnagyobb régészeti szenzációja: a Holt-tengeri tekercsek felfedezése azt bizonyította, hogy a Júdeai-hegység barlangjaiban is érdemes papiruszok után kutatni. Az 1947-ben Qumrán település közelében megtalált több tízezernyi héber és arámi nyelvű szöveg – elsősorban bibliai könyvek másolatai, másodsorban az ott élő zsidó vallási közösség saját iratai – tizenegy különböző barlangból került elő.

Az 1950-es években, majd az 1967-es győztes háborút követően az izraeli kutatók mind jobban kiterjesztették kutatásaik spektrumát, és a Júdeai-hegység szinte összes barlangját átkutatták az értékes dokumentumokért. Nem is hiába! Qumrántól alig 20 kilométerre délre, Wadi Murabba’atban összesen 120 papiruszt találtak, köztük olyan becses emlékeket, mint a felkelővezér, Bar Kochba tucatnyi levelét, vagy a Róma-ellenes felkeléshez csatlakozott zsidó emberek személyes iratait. (Többüknek a csontváza is előkerült a barlangokból.) Persze nemcsak a jól képzett hivatásos szakemberek, hanem az időközben „önkéntes régészekké” avanzsált beduinok is találtak ezt-azt a barlangokban. Sajnos ez utóbbi leletek nagy része a nemzetközi illegális műkincspiacon talált vevőre, és így jó időre elérhetetlenné vált a tudományos kutatás számára.

Az Izraeli Régészeti Hatóság által 2016. október 26-án bemutatott „Jeruzsálem-papiruszt” is eredetileg a beduinok találták meg, s az tőlük került – egyelőre nem ismert körülmények között – a Hatóság egyik különleges műveleti csoportjának a „Műkincsrablás Megelőzésére Alakult Egység”-nek (Unit for the Prevention of Antiquities Robbery) birtokába. A szenzációs bejelentés időzítése nem volt véletlen. Az UNESCO ugyanis – arab tagországai nyomására – egy példátlanul provokatív határozatban szólította fel Izraelt – amit a dokumentum csak „megszálló hatalomnak” nevez –, hogy azonnal hagyjon fel a régészeti feltárásokkal Kelet-Jeruzsálemben, beleértve a Templom-hegy környékét is. A határozat egyébként a Templom-hegyet (Al-Haram al-Sharif), a Siratófalat és az előtte levő teret (Al-Buraq Plaza) kizárólag arab nevén említi, mintha Izraelnek semmi köze sem volna a nevezett helyekhez. A határozat követeli továbbá, hogy Izrael „tartsa tiszteletben a történelmi status quót” ezeken a helyeken (to respect the historic status quo). Az arabok idegessége részben érthető, ha a jeruzsálemi Templom-hegy körül folyó ásatásokra és rekonstrukciós munkálatokra (látogatóközpont, felvonó, múzeum stb.) gondolnak. Ezek során ugyanis számos olyan felfedezést tesznek az izraeli tudósok, amelyek napnál világosabban bizonyítják, hogy a „Nemes Szentély” és az „Al-Borák tér” előtt több ezer évvel Jeruzsálem már a zsidó állam és a zsidó vallás központjaként működött.

A most napvilágra került szenzációs papirusztöredék is ezt bizonyítja. A mindössze kétsornyi héber szöveget olyan betűkkel írták, amely a babilóni fogság (Kr. e. 6. század vége, 5. század eleje) előtt volt használatban, így a szövegről már első pillantásra is meg lehetett állapítani, hogy a fogság előtt keletkezett. Ezt támasztotta alá a kalibrált szénizotópos (14C) módszerrel végzett mérés is, amely szerint a dokumentumot a Kr. e. 7. században vetették papírra, jobban mondva papiruszra. Az egyszerű, de annál jelentőségteljesebb szöveg így szól: „A király szolgálólányától, Naartahból, borostömlők, Jeruzsálembe.” A gazdasági jellegű feljegyzés sok mindenről árulkodik: egyrészt megtudjuk, hogy ebben az időben királyság működött Júdeában, amelyben szigorú adó- vagy beszolgáltatási rendszer működött, amit természetben kellett leróni. Szerepel azután egy helységnév is a szövegben: Naartah, ahol feltehetően a szolgálólány lakott. Ez sem ismeretlen számunkra, hiszen Józsué könyve úgy említi, mint Efraim és Benjámin törzseinek határán fekvő települést. Benjámin törzsi területe pedig egyértelműen a Júdeai Királyság fennhatósága alá tartozott, ami szintén alátámasztja a szöveg hitelességét. És ami a legfontosabb: a szöveg napnál világosabban bizonyítja, hogy a Kr. e. 7. században Jeruzsálem a Júdeai Királyság fővárosaként, közigazgatási és gazdasági központjaként működött. Az sem mellékes, hogy ez a papirusz Jeruzsálem legkorábbi, nem bibliai említése héber nyelven.

Az Izraeli Régészeti Hatóság említett különleges egységének igazgatóhelyettese, Dr. Eitan Klein nyilatkozatából idézünk: „A Biblia szerint ebben az időben Manassé, Ámon és Jósiás király uralkodott Jeruzsálemben, bár azt egyelőre nem tudjuk megmondani, melyik király volt a borszállítmány címzettje.” Az igaz, hogy a nevezett három király a Kr. e. 7. században uralkodott Jeruzsálemben, de nem szabad megfeledkeznünk egy negyedikről sem, aki Manassé előtt ült Dávid király trónján. Ő nem más, mint Ezékiás (Hizkijjáhu), akinek uralkodási idejét a Thiele-féle kronológia Kr. e. 715 és 686 között adja meg, vagyis tekinthetjük 7. századinak. Miért fontos ez? Azért, mert Ezékiás korából eléggé jól ismert a királyság központi beszolgáltatási rendszere, az úgynevezett LMLK (la-melek) pecséteken keresztül. A négybetűs héber szó jelentése: „A királyé”, és körülbelül 2000 darab került elő belőle korsófülekre nyomva, kizárólag Júda, Simeon és Benjámin törzsi területéről, mintegy 71 helységből. Az eddig felmerült különféle magyarázatok közül a legvalószínűbb, hogy a hatalmas károkat okozó asszír támadás – amelyből Isten megszabadította Izraelt – miatt keletkezett gazdasági válságból próbálta országát kivezetni Ezékiás egy központi begyűjtési rendszerrel. Ennek további bizonyítéka lehet a most előkerült „Jeruzsálem-papirusz”.

Olvasson tovább: