Az ókori világ egyik legnépszerűbb íróanyagának a papirusz számított, amelynek – a név hasonlósága ellenére – semmi köze a papírhoz. Ez a nem éppen olcsó íróanyag úgy keletkezett, hogy a Nílus mentén növő papirusznád (Cyperus papyrus) kérgét lehántották, majd a csíkokat keresztben és hosszában egymásra fektetve összepréselték, és az így keletkezett lapokat egyetlen hosszú szalaggá ragasztották össze. Az így keletkezett, kb. 7 méter hosszú és 30 cm széles csíkot nevezték papirusztekercsnek. Bár a papirusznád másutt is megtermett, ezt az íróanyagot az egyiptomiak találták fel, és ők is exportálták az ókori világ minden részébe, tetemes bevételt biztosítva ezzel gazdaságuk számára.
Bár a papiruszt az ókori szerzők „tartós íróanyagnak” vélték – valóban kerültek elő olyan egyiptomi papiruszok, melyeket bizonyíthatóan 200-300 éven keresztül használtak –, ez a tartósság nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy megfelelő környezeti feltételek hiányában évezredeken át fennmaradjanak. Éppen ezért számított szenzációnak a 19. század végén az egyiptomi Oxyrhynchus ásatásain előkerült több ezer görög, egyiptomi, arámi, latin és kopt nyelven írt papirusz. (Az összes Egyiptomban előkerült papirusz számát senki sem tudja, de becslések szerint akár több millió dokumentum lehet szétszórva a világ különböző múzeumaiban.) A 20. század legnagyobb régészeti szenzációja: a Holt-tengeri tekercsek felfedezése azt bizonyította, hogy a Júdeai-hegység barlangjaiban is érdemes papiruszok után kutatni. Az 1947-ben Qumrán település közelében megtalált több tízezernyi héber és arámi nyelvű szöveg – elsősorban bibliai könyvek másolatai, másodsorban az ott élő zsidó vallási közösség saját iratai – tizenegy különböző barlangból került elő.
Az 1950-es években, majd az 1967-es győztes háborút követően az izraeli kutatók mind jobban kiterjesztették kutatásaik spektrumát, és a Júdeai-hegység szinte összes barlangját átkutatták az értékes dokumentumokért. Nem is hiába! Qumrántól alig 20 kilométerre délre, Wadi Murabba’atban összesen 120 papiruszt találtak, köztük olyan becses emlékeket, mint a felkelővezér, Bar Kochba tucatnyi levelét, vagy a Róma-ellenes felkeléshez csatlakozott zsidó emberek személyes iratait. (Többüknek a csontváza is előkerült a barlangokból.) Persze nemcsak a jól képzett hivatásos szakemberek, hanem az időközben „önkéntes régészekké” avanzsált beduinok is találtak ezt-azt a barlangokban. Sajnos ez utóbbi leletek nagy része a nemzetközi illegális műkincspiacon talált vevőre, és így jó időre elérhetetlenné vált a tudományos kutatás számára.
2016. 11. 04. (XX/44)
