Kereső toggle

Szex, drog, tűz

Harminc éves a Burning Man

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A régi mondás szerint ami (Las) Vegasban történik, az Vegasban is marad. Ezzel a reklámszlogennel népszerűsítették hajdan a „bűn városát”, ahová az erkölcsös amerikai polgárok időnként eljárhattak kicsit kirúgni a hámból anélkül, hogy ezzel felforgatták volna képmutatóan berendezett életüket. A 21. században egy másik nevadai helyszín, a Black Rock Desert lett a „bármit megtehetsz, (de tényleg)” élményt keresők Mekkája. Idén 30 éves a világ leghíresebb szürreális karneválja, a Burning Man, amelyen 70 ezer ember tombolja ki magát a „szellem fesztiválján”. A visszatérők közül sokan arról számolnak be, hogy életre szóló „megvilágosodást” kaptak a sivatagban, a harminc méter magas égő emberszobor tövében.

„A közvetlen tapasztalat sok szempontból kultúránk legfontosabb értékköve. Azt keressük, hogy tudjuk leküzdeni az akadályokat, amelyek közöttünk és a benső énünk megismerése között állnak, azt, hogy megismerjük a körülöttünk lévő valóságot, részévé váljunk a társadalomnak és kapcsolatba kerüljünk az emberi erőt túlhaladó természeti világgal. Semmilyen gondolat nem helyettesítheti ezt a megtapasztalást” – így szól a Burning Man fesztivál tíz alapelve közül az utolsó. A szándékosan a tízparancsolat helyébe állított alapelvek középpontjában az ember áll, akinek legfontosabb küldetése, hogy felfedezze önmagát és „belső forrásait”. Az egyhetes fesztiválon ezért tudatosan kiiktatnak minden korlátot, legyen az ruha (a résztvevők közül sokan részben vagy egészen meztelenek, bár nem kötelező a nudizmus), erkölcs (a fesztivál több sátrában szabadon lehet szeretkezni bárkivel, a partnerek nemétől, korától és számától függetlenül) vagy a pénz (a fesztiválon kávén és jégkrémen kívül semmit nem lehet venni, a készpénz használata tilos). 

Korlátok nélkül

A Burning Man története 1986-ban indult, amikor két San Franciscó-i fiatal a barátaikkal együtt a nyári napforduló idején egy három méter magas fabábut égetett el a tengerparton, a Golden Gate híd közelében. A performansznak híre ment, így a következő években megismételték, egyre több résztvevővel, míg a helyi rendőrség be nem tiltotta a tűzveszélyes eseményt. Ekkor a szervezők a nevadai sivatagba, egy hatalmas, tükörsima helyszínre költöztek, ahol évente zavartalanul égethették az egyre nagyobb emberszobrokat. A Burning Mant a média 1997-ben kapta fel, amikor a CNN riportot közölt a Woodstock és a Mad Max keresztezéseként jellemzett „új, őrült amerikai fesztiválról”. A híradások nyomán egyre többen érkeztek, már az Egyesült Államokon kívülről is. Az ezredforduló után évente több mint tízezren zarándokoltak ki a sivatagba, hogy egy hétre elfelejtsenek mindent, ami a civilizációhoz köti őket.

Álruhás mecénások

A „Burning Man fesztivál a Szilícium-völgy lényege!” – jelentette ki sokatmondóan Elon Musk milliárdos hi-tech vizionárius, aki már a kezdetektől nagy rajongója a nevadai sivatagban felépített kultikus közösségnek. Lelkesedését jól érzékelteti, hogy az év többi 358 napján híresen közönyös és cinikus iparmágnás a fesztivál egy hete alatt teljesen felpörög a „Black Rock City” hangulatától: „Ha még nem voltál, akkor el sem tudod képzelni, miről is beszélek! Ha fogod a legőrültebb Los Angeles-i partit és beszorzod ezerrel, még akkor sem ér a nyomába, mert ami itt van, az sehol máshol nem található” – lelkesedik a Tesla vezére.

Az „Igazi Vasember”, akiről Robert Downey Jr. formálta Tony Stark karakterét, elmondása szerint elsősorban a felszabadult tömeg „nyers erejéért” és az inspirációért jár ki a sivatagba. Egy barátja szerint ilyenkor megállás nélkül járja a tábort, vagy pedig táncol, ameddig csak bír. Ha valamire itt kap „szimatot”, akkor amellett képes éveken át kitartani. Amikor a Tesla Motors elődjét jelentő SolarCity projekt elindításán gondolkozott, akkor is a Burning Man adta meg a kezdőlökést. Épp a sivatagban vezette a terepjáróját, amikor hirtelen odafordult unokatestvéréhez, aki szintén sikeres IT-vállalkozó lett, és közölte vele, hogy belép a napenergia-szektorba. A fesztivál lendületével aztán két évig éjjel-nappal dolgozott, amíg föl nem futtatta az idén 2,6 milliárd dollárért értékesített vállalatot.

A 100 leggazdagabb amerikai cégből negyvennek a központjául szolgáló Szilícium-völgynek annyira szerves részévé vált a fesztivál, hogy a régi táborozók szerint az alapító gárdát mára teljesen kicserélte a startupperek új nemzedéke. Ügyvezetők, befektetők, ifjú álmodozók tombolnak meztelenül vagy fürdőruhában a kiszáradt tómederben, miközben a napi drogadagtól beállva is képesek tőkebefektetésekről és munkaszerződésekről tárgyalni. „Az összes munkahelyemet itt kaptam meg” – nyilatkozta Dr. Molly Maloof, egy orvosi alkalmazás ötletgazdája, aki korábban gyermekorvosként dolgozott, míg el nem kapta a tábor hangulata: „Mikor elmentem a Burning Manre, éreztem, hogy többé már nem pusztán egy orvos vagyok, hanem a végtelen lehetőségek birodalmába kerültem! Szó szerint mindent itt értem el. Úgy gondolom a hi-tech szféra varázsának a lényege, hogy bármit megtehetsz, bármit fölépíthetsz, és semmilyen szabály nem köti meg a kezed. A Burning Man pedig pont erről szól, ezért szeretjük annyian. Nagyon inspiráló hely a kapcsolatépítés és a közös gondolkodás számára.”

Amikor Bear Kittay, a fesztivál innovációs igazgatója öt Tel Aviv-i fiatallal találkozott Barcelonában, akik épp befektetőhöz igyekeztek jutni egy virtuális valóságra építő szoftverrel, közölte velük, hogy erre a Burning Man a legmegfelelőbb hely. A srácok ott rögtön félbehagyták a munkát, és követték őt Nevadába, ahol a sivatagi porban, félmeztelenül tárgyalták le az első körös befektetést 15 millió dollárról. Egy másik abszurd történetben a fesztiválon egy fiatal csapat jutott váratlan bevételhez, akik művészeti installációjukra kaptak 1 millió dollárt egy titkos IT-filantróptól, amikor az sorra járva gazdagon „jutalmazta” az alkotásokat.

Az álruhás IT „Mátyás királyok” ugyanis gyakran okoznak meglepetéseket. Így járt például a Google befektetési alapjának a vezetője, aki itt futott össze a vállalat két alapítójával, Sergey Brinnel és Larry Page-dzsel. „Épp egy egész testes latex jelmezben, inkognitóba bújva járták az installációkat – mesélte el nevetve. – De amúgy tényleg döbbenetesen sok milliárdos fordul meg itt” – tette hozzá.

Play hard

A VIP-névsort elnézve ugyanis valóban impozáns a felhozatal: az Amazon igazgatója, Jeff Bezos, a Facebook alapítója, Mark Zuckerberg, valamint Drew Houston, a Dropbox tulajdonosa, Alexis Ohanian, a Reddit igazgatója és a legnagyobb startupinkubátor, a Y-Combinator kulcsfigurája mind megfordult a Burning Manen. „Azt tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a Fortune 500-as vezérigazgatók részéről a fesztiválunk iránt, és sok startup az összes dolgozóját kihozza a sivatagba” – lelkesedett a kirobbanó népszerűségükről a hi-tech szférában Marian Goodell, a Burning Man gazdasági és üzleti vezetője.

A dúsgazdag vendégekre külön iparág szakosodott Black Rockban, ami direkt a fesztiválra újította föl a repülőterét, hogy ki tudja szolgálni a magánrepülőgépek egyre növekvő számát. A tábor elitnegyedében pedig már kiszolgáló és szórakoztató gárda várja a kiégett cégvezetőket. Ahogy az egyik senior „burner” tömören megfogalmazza: „A kajád, drogod, ruhád mind elő van készítve, szóval csak bele kell vetned magad a fesztiválba.”

A felpörgetett élményorgia szervesen illeszkedik Kalifornia klasszikus mottójának filozófiájába: „Work hard, play hard”, vagyis „Dolgozz és játssz keményen.” „Friscó néhány év alatt csontra kiéget, ha nem állsz rá a végletekig feszített munkatempó mellett a féktelen bulizásra” – mondja az egyik fejlesztő, aki naponta tizennégy órát tölt a munkahelyén. A kaliforniai burnerek célja a feszültség totális kiengedése mellett a kreativitás felszabadítása is: „A startupok azért is vonulnak ki a Burning Manre, hogy miközben nyomják magukba a drogot, a következő nagy ötletre vegyék az inspirációt a sivatagban” – írja le a kiszáradt tómeder híressé vált misztikumát Tyler Hanson a New York Times helyszíni újságírójának, aki hivatásos „serpaként”, vagyis kisegítőként dolgozik az elitnegyedben.

Megjegyezte, hogy bár a kábítószer birtoklása hivatalosan szigorúan tilos, mégis itt „könnyebb hozzájutni, mint gyertyát találni halloweenkor”. A szervezők és a személyzet ahelyett, hogy a sátorokban razziázna, inkább maga is aktív fogyasztója a kézről kézre adott különböző hallucinogén élményfokozóknak. Mire a fesztivál csúcspontjaként a teljes tábort lángba borítják, a tömeg már eksztázisban tombolja a „tűztáncot”, hogy föltöltse magát energiával a következő, feszített munkahétre.

Ennek a „digitális Ozorának” a mágiával, droggal és totális őrülettel vegyített hangulata annyira beépült a kaliforniai hi-tech világ gondolkozásmódjába, hogy az iparágban abszolút irányadónak számító portál, a TechCrunch egyszerűen annyit írt lelkes beszámolója fölé, hogy „Elon Musk nem tévedett, a Burning Man tényleg maga a Szilícium-völgy”.

Olvasson tovább: