Kereső toggle

Fórum a népszavazásról

A Vidám Vasárnap nézői kérdeztek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lapunkban az elmúlt hetekben több véleménycikket közöltünk az október 2-ai referendummal kapcsolatban. A Vidám Vasárnap szeptember 25-ei adása keretében a műsorvezető, Németh Sándor a népszavazásról szóló nézői kérdésekre válaszolt. Az alábbiakban most ezeket a nyilvánosság előtt elhangzott szóbeli válaszokat közöljük, szerkesztett formában. A teljes adás megtekinthető a Vidám Vasárnap YouTube csatornáján.

Tisztelt Lelkész Úr!

Olvastam Hack Péter cikkét arról, hogy ő nemmel fog szavazni a népszavazáson. Úgy tudom, hogy Ön is ezt javasolja. Megértem az aggodalmakat, látni, hogy sok gondot jelent a bevándorlás Európában. De azt szeretném kérdezni Öntől, hogy szabad-e egy kereszténynek lemondani az együttérzésről, csak azért, mert nehézségek járnak azzal? Nem az lenne a helyes, ha befogadjuk a menekülőket, és nem vizsgálgatjuk azt, hogy ki milyen szándékkal van? Hiszen mi lenne nagyobb, mint a szeretet?

Üdvözlettel: Andrea

A probléma sokkal összetettebb, mint csupán menekültkérdés. Nem szeretnénk az irgalmat kizárni a szívünkből az embertársaink iránt, de Jézus kijelentette: „Szegények mindig lesznek veletek” (Mt 26,11). Ezért az irgalmasság gyakorlására bőven lehet találni Magyarországon is alkalmat, hiszen az országban 2-3 millió ember él mélyszegénységben. Ez így volt a migráció előtt és a migráció óta is. Képmutatásnak tartom azt, hogy most hirtelen felcsapott az idegenimádás, miközben az emberek nem veszik észre azt, hogy a szomszédjukban mi zajlik, milyen nyomorúságban élnek az emberek. Hála Istennek, nagyon sok olyan keresztény van, akik rendszeresen részt vesznek a karitatív tevékenységekben, hogy ezeknek a rászorulóknak támogatást és segítséget adjanak.

Másrészt az irgalmassággal kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy kényszerből nincs irgalom. Az irgalom mindig belső megindulásból fakad, és ezért nem törvény, hanem engedni kell, hogy az emberek szíve meginduljon erre, és ez ösztönözzön az együttérző cselekedetre.

A migránskérdés mögött ott húzódik a világ szinte összes megoldatlan problémája. Könnyű elvárásokat megfogalmazni emberekkel és nemzetekkel kapcsolatban, de az irgalmasság gyakorlásával kapcsolatban a Biblia még egy feltételt tartalmaz: azt, hogy figyelembe kell venni mindenkinek – egyéneknek, közösségeknek és nemzeteknek is – a teherbíró, problémamegoldó képességét. Isten nem várja el az emberektől, hogy olyan támogatást nyújtsanak embertársaiknak, amitől ők nagyon nehéz helyzetbe kerülnének, vagy akár össze is roppannak. „Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs… nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint” – írja Pál apostol (2Kor 8,12-13).

Magyarország csak korlátozottan tudja a saját problémáit is megoldani – ezért van ennyi mélyszegénységben élő ember az országban. Bőségesen van tehát mit segíteni, és ezért nem érdemes embertársaink felé olyan követeléseket megfogalmazni, amelyek – Péter apostol szavaival – „elhordozhatatlan terheket” helyeznek az emberek nyakába. Gyakran politikai vezetők teszik ezt. Tapasztalatom szerint az egyszerű emberek józanul gondolkodnak, de némely politikus egészen irreális dolgokról beszél. Jobb lenne, ha ezeket az igákat ők vennék fel magukra, ők hordoznák, és nem keltenének bűntudatot olyan emberekben, akik tényleg képtelenek elhordozni ezeket a terheket.

A migráció az olyan nagy országoknak is szinte megoldhatatlan terhet jelent, mint Németország. Ezért személyes véleményem szerint az évezred botránya az, ahogyan a nyugat-európai politikusok a migrációt kezelték. Az, hogy ekkora tömeget engedtek be ellenőrizetlenül Európába úgy, hogy nem kérdezték meg a népüket – nos, ez maga a botrány. A történelemben nem nagyon volt erre példa. Ha az embereket megkérdezték volna, meggyőződésem szerint nem taszították volna ilyen válságba Európát. Most azonban a vita már arról szól, hogy a válságot szétterítik egész Európában, vagy pedig azok „viszik el a balhét”, akiket a fő felelősség terhel.

Közben pedig megfosztották polgáraikat a biztonságérzetüktől, holott minden államnak a legfontosabb feladata – hiszen ezért szedi az adót – az, hogy a polgárai számára biztosítsa a biztonságérzetet. Véleményem szerint egy sor törvénysértést követtek el azok a nyugati politikusok, akik Európát belevezették ebbe a válságba. Hogyan létezik az, hogy a törvénytiszteletet fennhangon hirdető politikusok másfél éven keresztül embercsempész bandákkal működtek együtt? Hiszen az első naptól fogva nyilvánvaló volt, hogy ezek szállítják be Európába az embereket. Régen az ilyen vezetőket elzavarták, még a középkori királyok közül is többen nagy bajba kerültek, ha nem teljesítették a főnemesekkel együtt a kötelezettségüket, és nem védelmezték meg a népüket. Ugyanígy a schengeni egyezmény megsértése is törvénysértés.

További botrány az, hogy ha valóban menedékkérőkről lenne szó, akkor miért nem menedékjogról beszélnek, miért betelepítést emlegettek az első pillanattól fogva? Erre sem adtak magyarázatot. A menedékjog ugyanis azt jelenti, hogy ha egy helyen vége a válságnak, akkor vissza kell menni abba az országba. A kilencvenes években, a délszláv háború idején több százezer ember jött Magyarországra, de amikor vége lett a háborúnak, visszaköltöztek, és nem is okozott ez feszültséget. Most azonban kezdettől fogva betelepítésről beszélnek a nyugati politikusok, nem menedékjogról. Vajon miért? Ha Németországnak munkaerőre lett volna szüksége, akkor be tudták volna engedni például

a lengyel munkanélkülieket, és megoldódott volna a probléma. Szerintem azonban a gazdasági problémák csak olyan álkérdések, amelyeket csak hivatkozásnak használtak. Nem értem, miért kellett Európát destabilizálni, és miért kellett kaotikus állapotokat létrehozni Európában. Számos olyan kérdés él az emberekben, amelyekre nem tudják a választ, és emiatt bizalmatlanok a nagypolitikával kapcsolatban.

Tisztelt Németh Úr!

Barátaim közül többen mondták, hogy nem mennek el szavazni, mert az egész népszavazásnak semmi értelme. Nincs is ilyen kötelező kvóta, és az egész szavazás nem is szól másról, mint csak Orbán Viktor hatalmáról. Nekem nagyon sok minden nem tetszik, ami most van Magyarországon, főleg a korrupció és az urizálás. Ezeket én sem akarom támogatni. Kíváncsi lennék, Ön szerint van-e értelme így elmenni szavazni?

Köszönöm a válaszát: Ferenc 

Véleményem szerint a problémákat külön-külön kell kezelni. A korrupció és a nemzetek – köztük Magyarország – jövője két különböző kérdés, és nem szerencsés „árukapcsolást” tenni közöttük. De van-e értelme a népszavazásnak? Kötelező kvóta valóban nincs, elsősorban azért, mert a visegrádi országok ellenálltak ennek. A népszavazásnak azonban nagy politikai haszna lehet, megerősítheti a kormány alkupozícióját a brüsszeli „nagyvezérekkel” szemben. És bár jogi következménye valóban nincs a népszavazásnak, de a migránsproblémának ezzel nincs vége. Az emberek látják ezt, aggódnak, de Nyugat-Európában a felső vezetés és a felső vezetés bértollnokai nem hajlandók beszélni erről. Pedig a politikusok vannak az emberekért, és nem fordítva.

A népszavazásnak ezért a Fidesztől és a kormánytól függetlenül is nagy tétje van. Akik támogatják, azokat nem a kormány propagandája tévesztette meg, hanem az emberek – ahogy mi is – értelmezték a helyzetüket, és tudják, hogy egy ilyen helyzetben mit kell tenniük.  

Nem gondolom, hogy a népszavazással a kormány ki akarná vezetni Magyarországot az Európai Unióból. De a migráció nyilvánvalóvá tette, hogy Európa nagy válságban van, és a jelenlegi rendszer működésképtelen.

A Brexit – a britek kilépése – ezt teljes mértékben nyilvánvalóvá tette. Ezért az unió reformra szorul. Új koncepció alapján kellene felépíteni, és ebben nem is a menekültkérdés a központi ügy, hanem az, hogy kinek van ilyen esetekben kompetenciája. Miután nem történt erről közös európai megegyezés, ezért ostobák lennének a kormányok, ha a jelen helyzetben lemondanának a döntési jogukról, és az emberek megkérdezése nélkül a brüszszeli vezetőket ruháznák fel a döntés jogával. Szerintem ezt nem szabad megtenni. Úgy tudom, hogy ezen a területen az eddigi szabályozás szabad kezet biztosított a tagállamok számára. Erős nyomásgyakorlás indult azonban a tagállamokkal szemben, hogy mondjanak le erről a jogukról, ne ők határozzák meg azt, hogy kit fogadnak be, hanem ezt a központból döntsék el helyettük. A kényszerkvótarendszer ezt a célt szolgálja. (Forrás: a Vidám Vasárnap YouTube csatornája)

Olvasson tovább: