Kereső toggle

A világ, ahogyan Hillary Clinton látja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megosztás helyett összefogás, falak helyett befogadás, félelem helyett remény. Hillary Clinton elnökjelölti beszédében elutasította azt a képet, amelyet Donald Trump – aki szerinte alkalmatlan elnöknek – festett Amerikáról és a világról. Clinton megfogadta: folytatja, amit Barack Obama elkezdett, és megköszönte, hogy az elnök segített neki „jobb emberré válni”. Megígérte, hogy minden amerikai állampolgár elnöke lesz, és esélyt ad minden embernek a jobb életre. (A beszédet magyar szinkronnal az atv.hu oldalán nézhetik meg.)

Amerika ma újból a számvetés idejét éli. Hatalmas erők fenyegetnek bennünket széthúzással. Foszladoznak a bizalom és tisztelet kötelékei. És ahogy alapító atyáink esetében, most sem vállalhatunk garanciát semmire. Valóban minden tőlünk függ. El kell döntenünk azt, hogy együtt dolgozunk azért, hogy együtt is emelkedhessünk fel.

E Pluribus Unum

Országunk jelmondata úgy szól: „E Pluribus Unum”, vagyis sokféléből leszünk egyek. Vajon hűek maradunk ehhez a jelmondathoz? Nos, hallottuk, milyen választ adott erre Donald Trump a múlt heti gyűlésükön.

Ő el akar választani bennünket – a világ többi részétől, és egymástól is. Arra játszik, hogy a világ bajai megvakítanak bennünket a korlátlan ígérgetéseivel szemben. Trump messzire vezette a Republikánus Pártot: az „Új reggelt Amerikában” jelszótól az „Éjfél Amerikában” jelszóig.

Azt akarja, hogy féljünk a jövőtől, és féljünk egymástól. Nos, a néhai nagy demokrata elnök, Franklin Delano Roosevelt már több mint 80 évvel ezelőtt megfogalmazta a tökéletes választ Trumpnak, mégpedig egy sokkal veszedelmesebb időben: „Nincs mitől félni, csak magától a félelemtől.” Senki nem látta tisztábban előre azt, mi vár nemzetünkre.

De mi nem félünk. Vállaljuk a kihívást, ahogy mindig is tettük. Nem fogunk falat építeni. Ehelyett olyan gazdaságot építünk, amelyben mindenki jól fizető álláshoz juthat, aki csak akar. És több millió bevándorló előtt nyitjuk meg az állampolgársághoz vezető utat, olyanok előtt, akik már most részt vállalnak a gazdaságunkban.

Nem fogunk betiltani semmilyen vallást. Együttműködünk minden amerikaival és a szövetségeseinkkel abban, hogy harcoljunk a terrorizmus ellen. Sok munkánk van. Nagyon sokan vannak, akik a válság óta nem jutottak fizetésemeléshez. Túl sok még az egyenlőtlenség. És túl kicsi a társadalmi mobilitás.

Túlságosan nagy Washingtonban a bénultság. És túl sok fenyegetés jelentkezik idehaza és külföldön. De nézzük csak meg, milyen erősségeink vannak, hogy megbirkózzunk ezekkel a kihívásokkal.

Nekünk van a legdinamikusabb és legsokszínűbb lakosságunk a földön. Ma közöttünk élnek a valaha volt legtoleránsabb és legnagyvonalúbb fiatalok. Miénk a legerősebb hadsereg. Nálunk vannak a leginnovatívabb vállalkozók. És mi valljuk a legmaradandóbb értékeket. Szabadság és egyenlőség, igazságosság és lehetőségek.

Büszkéknek kell lennünk arra, hogy ezeket a szavakat velünk kapcsolják össze. Amikor ezeket hallják az emberek, nos, akkor Amerikát hallják. Ezért aztán senki ne mondja nekünk azt, hogy országunk gyenge. Nem vagyunk azok. Ne hagyják, hogy bárki azt mondja önöknek, hogy nincs meg mindenünk, ami kell.

Együtt erősebbek vagyunk

Megvan minden. És ami a legfontosabb, ne higgyenek senkinek, aki azt mondja, hogy „Csak én tudom rendbe tenni”. Donald Trump szó szerint ezt mondta Clevelandben. Ennek riadóztatnia kell mindnyájunkat. Valóban így van? „Egyedül én tudom rendbe tenni”!? Nem feledkezik el valakikről?

A katonákról, akik a frontvonalon állnak. A rendőrökről és tűzoltókról, akik vállalják a veszélyeket. Az orvosokról és ápolókról, akik gondunkat viselik. A tanárokról, akik életeket változtatnak meg. A vállalkozókról, akik minden problémában a lehetőséget látják meg. Az anyákról, akik az erőszak miatt veszítették el gyermekeiket, és most mozgalmat folytatnak azért, hogy biztonságban tudhassák a gyermekeket.

Mindnyájunkról elfeledkezik, az utolsó szálig. Az amerikaiak nem azt mondják: „Egyedül én tudom rendbe tenni.” Azt mondjuk: „Együtt rendbe tudjuk tenni.” Emlékezzenek csak vissza: alapítóink forradalmat vívtak, és olyan alkotmányt írtak, amely garantálta, hogy Amerikában soha ne juthasson minden hatalom egyetlen ember kezébe. (…)

Húsz évvel ezelőtt írtam egy könyvet, aminek a címe az volt: Kell egy falu. Sokan csodálkoztak a címen, és azt kérdezték, hogy mi a csudát értek ez alatt? Nos, erre gondoltam. Senki nem nevelhet fel egy családot, nem építhet vállalkozást, nem gyógyíthatja be egy közösség sebeit, és nem emelhet fel egy országot teljesen egyedül.

Amerikának mindnyájunkra szüksége van, hogy odaszánjuk az energiánkat, a tehetségünket, az ambíciónkat arra, hogy országunk jobb és erősebb legyen. Teljes szívemből hiszek ebben. Ezért aztán az „Együtt erősebbek vagyunk” jelszó nem csak a történelmünk leckéje. Nem is csak egy kampányszlogen. Hanem vezérelv nemzetünk számára, hogy mindig is ilyenek voltunk, és a jövőnk számára is, amelyet építeni fogunk. Egy olyan országot, ahol a gazdaság mindenkit szolgál, nem csak a legfelül lévőket. Ahol az emberek jó munkahelyhez juthatnak, és jó iskolába küldhetik a gyermekeiket, függetlenül attól, hogy milyen irányítószám alatt laknak. Egy olyan országot, ahol minden gyermek álmodhat, és ezek az álmok el is érhetők a számukra. Ahol a családok erősek, és a közösségek biztonságosak. És igen, a szeretet győz a gyűlölet felett. Ilyen országért harcolunk. Ilyen jövőért dolgozunk. (…)

Hiszek a tudományban

Hadd mondjam el, miben hiszek. Hiszek abban, hogy Amerika akkor szárnyal, ha a középosztály szárnyal. Úgy vélem, hogy gazdaságunk ma nem működik megfelelően, azért, mert a demokráciánk sem működik úgy, ahogy kellene. Ezért kell olyan bírákat választanunk a Legfelsőbb Bíróságba, akik kivonják a pénzt a politikából, és kiszélesítik a szavazójogot, nem pedig korlátozzák azt. És olyan alkotmánymódosítást fogadunk majd el, ami visszavonja azt a törvényt, ami engedi a korlátlan kampányköltekezést.

Hiszek abban is, hogy az amerikai nagyvállalatoknak, amelyek olyan sokat kaptak országunktól, ugyanilyen hazafiasnak kell lenniük, amikor ők adhatnak. Sokan már most is ilyenek. De nagyon sokan még nem. Nincs rendjén az, ha valaki az egyik kezével adómentességet kér, a másikkal pedig felmondóleveleket ír alá.

Hiszek abban, hogy soha, de soha nem engedhetjük meg a Wall Streetnek, hogy újra tönkretegye az amerikai embereket. Hiszek a tudományban is. Hiszek abban, hogy a klímaváltozás valóságos, és abban, hogy megmenthetjük a bolygónkat, miközben több millió jól fizető munkahelyet létesítünk a tiszta energiát használó iparágakban.

Hiszek abban, hogy ha több millió keményen dolgozó bevándorló gyarapítja gazdaságunkat, akkor öngól és embertelen dolog lenne az, ha kizavarnánk őket országunkból. A megfelelő bevándorlási reform növekedést ad a gazdaságunknak, és egyben tartja a családokat, ezért ez a helyes megoldás. (…)

Büszke vagyok az iráni atomalkura

Aki olvassa a híreket, láthatja, milyen fenyegetésekkel és felfordulással szembesülünk.

Bagdadtól Kabulig, Nizzától, Párizstól és Brüsszeltől San Bernardinóig és Orlandóig olyan elszánt ellenséggel állunk szembe, amelyet le kell győznünk.

Nem csoda, hogy az emberek nyugtalanok, és megerősítést keresnek. Határozott vezetést keresnek. Önök olyan vezetőt akarnak, aki érti azt, hogy együtt erősebbek vagyunk, amikor világszerte együtt cselekszünk a szövetségeseinkkel, és amikor idehaza gondoskodunk a veteránjainkról. Az, hogy nemzetünket biztonságban tudjam, és az, hogy gondoskodjunk azokról, akik ezt védelmezik – ez lesz elnökségem két legfontosabb célja.

Büszke vagyok arra, hogy gátat vetettünk Irán nukleáris programjának anélkül, hogy egyetlen lövés eldördült volna – most a feladat ennek betartatása, és Izrael biztonságának a további támogatása. Büszke vagyok arra, hogy megalkottunk egy globális klímaegyezményt – most rá kell vennünk minden nemzetet arra, hogy betartsa az ígéreteit, beleértve önmagunkat is.

Büszke vagyok arra, hogy szövetségeseink mellett állunk a NATO-ban minden fenyegetéssel szemben – beleértve azt is, amit Oroszország jelent. Elmondom, milyen stratégiám van az ISIS legyőzésére: védett erősségeiket a levegőből fogjuk támadni, a földön pedig támogatjuk a helyi erőket. Megerősítjük a hírszerzésünket, hogy leleplezzük a támadásokat, mielőtt még azok megtörténnének. Elvágjuk annak a lehetőségét, hogy online formában elérjék és radikalizálják az országunkban élő fiatalokat. Ez nem lesz könnyű és nem lesz gyors sem, de senkinek ne legyen kétsége – győzni fogunk. (…)

Bizalmat és jogokat adunk

Be kell gyógyítanunk a megosztottságokat országunkban. Nem csak a fegyverekkel kapcsolatban. A faji kérdésben is. A bevándorlásban. És más területeken is.

Ez azzal kezdődik, hogy odafigyelünk egymásra. Meghallgatjuk egymást. Megpróbálunk, amennyire csak tudunk, a másik fejével is gondolkodni. Helyezzük csak magunkat azoknak a fiatal fekete és latino fiatalembereknek és fiatal nőknek a helyébe, akik a szisztematikus rasszizmussal szembesülnek, és akikkel azt éreztetik, hogy az életük eldobható.

Helyezzük magunkat azoknak a rendőröknek a helyébe, akik minden nap megcsókolják gyermekeiket és házastársukat, mielőtt veszélyes és nélkülözhetetlen munkájukra indulnának. Elejétől végéig megreformáljuk a büntetőjogi rendszerünket, és helyreállítjuk a bizalmat a bűnüldözők és a közösségek között, akiket szolgálnak.

Minden alapjogunkat védelmezni fogjuk – a polgárjogokat, az emberi jogokat és a szabad választás jogát… a nők jogait és a munkavállalók jogait… az LGBT jogokat és a fogyatékkal élők jogait!

Olvasson tovább: