Kereső toggle

Ferenc pápa új Európát építene

…és bocsánatot kérne a melegektől

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újabb repülőgépes interjút adott Ferenc pápa, és most is sikerült több olyan témát feldobnia, amivel az újságok címoldalára kerülhetett. A legnagyobb visszhangot – ahogy 2013-ban, Brazíliából hazafelé is – a melegkérdéssel kapcsolatos kijelentése váltotta ki, pedig talán még fontosabb volt, amit az Európai Unió jövőjéről mondott. Ferenc szerint a Brexit után ki kell használni a helyzetet egy teljesen új unió felépítésére Európában, ami „valóban összeköti a népeket”. Róma szívesen állna ennek az élére.

„Ki vagyok én, hogy megítéljem őket?” – mondta három éve a pápa, amikor a melegházasságról kérdezték. Ezt a gondolatmenetet most továbbvitte, amikor kijelentette, hogy „az egyháznak bocsánatot kellene kérnie a melegektől, mert hosszú ideje kirekeszti őket”. A pápa hangsúlyozta, hogy a katolikus tanítás az elfogadást, nem pedig a kirekesztést hirdeti. Emelett elismerte, hogy lehet véleményt alkotni a melegekről: „Igen, ezeket az embereket meg lehet ítélni, de nem ideológiai alapon, hanem a politikai magatartásuk miatt, mert egyes demonstrációik túl sértőek mások számára.”

Ezzel vélhetően a több nyugati városban nyílt szexparádévá váló Pride-felvonulásokra utalt, érvelése viszont meglepő. E szerint, ha a radikális melegaktivisták kicsit visszafogják magukat, a pápa a maga részéről kész minden meleget befogadni a katolikus egyházba, mert nincs „ideológiai” (a katolikus vallási dogmákkal alátámasztható) alapja a megítélésüknek. „Az egyház szent, mi, keresztények vagyunk bűnösök” – mondta a pápa, aki szerint ezt kétezer évig nem ismerte fel az egyház, ezért kell most bocsánatot kérni a melegektől. És nem csak tőlük, hanem sok más csoporttól is: „Hiszem, hogy nem csupán a melegektől kell bocsánatot kérnünk, akiket megbántottunk, de a szegényektől is, a kizsákmányolt nőktől, a munkára kényszerített gyerekektől, és bocsánatot kell kérnünk azért is, mert annyi fegyvert megáldottunk” – mondta még az újságíróknak.

A repülőgépen tartott sajtótájékoztatón a pápát megkérdezték, mit gondol a britek kilépéséről az Európai Unióból. Ferenc elmondta, hogy aggódik a kontinens jövője miatt. „Már most háború zajlik Európában. Érezhető a megosztottság ... gondoljanak csak Skóciára vagy Katalóniára” – mondta a pápa, aki szerint elképzelhető a kontinens „balkanizálódása” is.

Ennek elkerülésére azt javasolta, hogy újra kell gondolni Európa és az európai integráció jövőjét. Ferenc szerint nem bürokratákra, hanem „kreativitásra” van szükség, mert a mai felduzzasztott konstrukció nem jó, de a gyökereit meg kell tartani (ez alatt vélhetően az 1957-es Római Szerződésre gondolt, amit Rómában, a Capitolium dombon írtak alá – lásd keretes írásunkat). A kreativitás mellett a termékenységet nevezte meg olyan kulcsfogalomnak, ami megmentheti Európa jövőjét.

A pápa aggodalmát osztotta egy neves amerikai társadalomtudós is. Samuel Gregg a The Catholic World Reportban megjelent elemzésében azt állítja, hogy a Brexit melletti döntés alapvetően az Európai Unió kritikája volt a brit választók részéről. „A kontinens, amely egykor a világot uralta, ma elsodródott, miközben lelkét felemésztette a bürokrácia és a politikai korrektség” – írja az oxfordi végzettségű tudós, aki szerint vissza kellene térni az Európai Unió katolikus alapító atyáinak – Konrad Adenauernek, Alcide de Gasperinek és Robert Schumannak – az örökségéhez. (Schumant egyébként a katolikus egyház szeretné boldoggá avatni, az ehhez vezető folyamat már elkezdődött.)

A britek úgy látták, hogy „ami sok, az sok”, és nem kívánják tovább hurcolni a „sok ezernyi brüsszeli EU-politikus, tanácsadó, alkalmazott és közpénzből finanszírozott civil aktivista terheit” – írja Gregg. A tudós szerint szükséges lenne az egyházak bekapcsolódása a „lelketlenné vált” Európa újragondolásába, és ez a felvetése is egybecseng Ferenc pápa szándékával.

Az újraépített Európában nem csak a katolikus egyháznak, hanem a – Vatikánnal együttműködő – protestánsoknak is osztanának szerepet. A pápa ősszel Svédországba utazik, a reformáció 500. évfordulóját ünneplő rendezvényre. Ennek kapcsán most arról beszélt, hogy újraértelmezhetik Luther Márton szerepét: „Nem hiszem, hogy Luther rossz szándékú lett volna: reformer volt, talán egyes módszerei nem voltak helyesek, de figyelembe kell vennünk, hogy az akkori egyház sem mutatott követésre méltó példát” – mondta Ferenc.

A római szerződés

A második világháború utáni Európa legfontosabb dokumentumát 1957. március 25-én írták alá Rómában, a Capitolium dombon álló Palazzo dei Consevatori palota dísztermében. A hat aláíró állam – Belgium, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Nyugat-Németország és Hollandia – az újabb háború megelőzése érdekében a stratégiai gazdasági döntéseket kivonta a nemzeti szuverenitás keretei közül. Ezt a modellt alkalmazták később a gazdasági szférán túl a pénzügyi, politikai és kulturális integráció során. Eredetileg a briteket is meghívták, de Harold Macmillan kormányfő megüzente, hogy nem kívánnak részt venni egy olyan klubban, amelynek négy tagját nekik kellett megmenteni a másik kettőtől. A Római Szerződésről egyébként a BBC néhány éve kiderítette, hogy a tagok egy üres mappát írtak alá, mert a hivatalos fordításokat az olaszoknak nem sikerült időben kinyomtatniuk, csak a fedőlap és az aláírási oldal készült el, a többit utólag illesztették közé.

Olvasson tovább: