Kereső toggle

Baráti üdvözlet Budapestről

A Hetek rovatvezetője válaszolt az amerikai lap Magyarországot lenácizó írására

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az amerikai The Algemeiner című lap – impresszuma szerint a „leggyorsabban növekvő zsidó híroldal”, amelybe számos vezető politikus, közgondolkodó és publicista ír rendszeresen – cikket közölt Magyarországról, amely több téves állítást tartalmazott. Miután számos észrevételt kaptak, a lap véleményrovatának szerkesztője felkérte lapunk rovatvezetőjét, hogy egy publicisztikai írásban válaszoljon kifogásolt írásukra. Morvay Péter cikke lapzártánk után jelenik meg a The Algemeiner print és online változatában. Az alábbiakban a válaszcikk magyar fordítását közöljük.

Néhány héttel ezelőtt a The Algemeiner cikket közölt „Az Európa-bajnokságon történt tömeges náci karlendítések nyomán a francia rendőrség antiszemitizmus miatt vizsgálja a magyar szurkolókat” címmel. Az írás a brit Daily Mailt idézte, amely „néhány magyar futballhuligánról” írt, akik „náci üdvözlést gyakoroltak”. A The Algemeiner azonban már „tömeges náci karlendítésről” tudósított. Természetesen egyetlen személy részéről is elfogadhatatlan az ilyen viselkedés, és ki kell vizsgálni, illetve megbüntetni azokat, akik felelősek ezért. De nem voltak magyar szurkolók, akik „a hitleri üdvözlést gyakorolták volna, tömegesen”.

Az állítólagos tömeges incidenst a The Algemeiner arra használta fel, hogy igazolja azt a közelmúltbeli közvélemény-kutatást, amely szerint „a magyarok egyharmada antiszemita nézeteket vall”. A cikk továbbá azt is állítja, hogy a harmadik legnagyobb magyar párt, a szélsőjobboldali Jobbik „gyorsan növeli népszerűségét Magyarországon”. Ezeket a kijelentéseket többen vitatják Magyarországon, mert meglehetősen túlzónak tűnik, hogy minden harmadik magyar ember antiszemita lenne. Ami pedig a Jobbik „gyors népszerűség-növekedését” illeti, épp az ellenkezője igaz: 2014 óta a Jobbik elveszítette támogatóinak 35-40 százalékát, és 2016 júniusában 13-14 százalék körül áll a közvélemény-kutatásokban.

Miért fontos mindez? Azért, mert a téves információk elrejtik azokat a változásokat, amelyek Magyarországon az elmúlt nagyjából egy évtizedben végbementek. Igen, Magyarország felelős az összes európai ország közül a holokauszt során bekövetkezett harmadik legtöbb áldozatért. És Magyarország már tizenhárom évvel Hitler hatalomra jutása előtt elkezdte diszkriminálni a zsidó lakosságot. A háború után elmulasztottuk, hogy szembenézzünk ezekkel a gonoszságokkal. A kommunista rezsim úgy döntött, hogy teljes hallgatásba burkolja a kérdést.

Budapest belvárosában nőttem fel, alig néhány utcányira Theodor Herzl szülőhelyétől. De nem ismertem a nevét. Az iskolában semmit nem hallottam a zsidó történelemről vagy Magyarország gazdag zsidó örökségéről. Izrael Államról pedig azt hallottuk, hogy a haladó arab nép elnyomója és az Egyesült Államok bábja. A nyolcvanas években az egyik vezető magyar egyetemre,

a Közgazdasági Egyetemre jártam, de ott is ezt a csendet tapasztaltam. Csak egy földalatti evangéliumi keresztény közösségben hallottam először Ábrahámról, Dávid királyról, a tizenkét izraeli törzsről vagy Herzlről, David Ben Gurionról és a hatnapos háborúról.

A kommunizmus bukása óta sok minden megváltozott, ismereteink és hozzáállásunk terén egyaránt. Ma nincs olyan budapesti gyerek, aki ne tudná felismerni Herzl szülőhelyét, mert a helyet Herzl térnek hívják. Budapest vibrálóan eleven zsidó közösséggel rendelkezik, amely a harmadik legnagyobb Európában, és ez a közösség biztonságban él. Igen, előfordul kisszámú visszataszító utcai incidens (sokkal kevesebb, mint egy évtizede), de ma a zsidók büszkén viselhetnek kipát vagy imarojtot Budapesten, nem kell tartaniuk attól, hogy ezért támadás éri őket. Jól tudjuk, hogy számos nyugati fővárosban ez nem lenne lehetséges. Büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt években magyar zsidó író Nobel-díjat nyert (Kertész Imre), egy holokauszt témájú magyar film pedig Oscar-díjat (Nemes Jeles László: Saul fia).

Diplomáciai téren Magyarország Izrael barátja, mint az egyetlen olyan európai uniós ország, amely hivatalosan elutasítja a BDS-t, (a bojkott, a szankciók és a tőkekivonás politikáját – a szerző megj.) és az izraeli termékek megbélyegző felcímkézését. Sok pozitív sajtóhír jelenik meg Izraelről (igen, vannak kritikusak is, de az összmérleg sokkal jobb, mint Nyugat-Európában), a nagyon népszerű izraeli nagykövet, Ilan Mor pedig az elmúlt öt évben a tévéstúdiók és társadalmi események gyakori vendége volt.

Továbbá Magyarországon működik az Európában messze legnagyobb filoszemita, Izrael-párti, keresztény cionista közösség. A Németh Sándor lelkész vezette, több mint százezer tagú Hit Gyülekezete az elmúlt harminc évben folyamatosan támogatja Izraelt, és küzd az antiszemitizmus, valamint az anticionizmus ellen. A Hit Gyülekezete konferenciáin olyan Nobel-díjas írók szólaltak fel, mint Elie Wiesel és Kertész Imre, mellettük pedig többek között a Zsidó Világkongresszus elnöke, Ronald S. Lauder, Uzi Landau izraeli miniszter,

Robert Ilatov és mások. Ennek a magyar megagyülekezetnek a tevékenysége pozitívan befolyásolta a magyar kormány politikáját is.

Kiváltságnak tartom, hogy magyarra fordíthattam Natan Saranszkij A demokrácia védelmében című könyvét, és interjút készíthettem a szerzővel Jeruzsálemben, valamint Budapesten is. Saranszkij meghatározása szerint „egy társadalom akkor szabad, ha az emberek a letartóztatástól, bebörtönzéstől vagy fizikai megtorlástól való félelem nélkül kifejezhetik nézeteiket”. Ez világos mérce. Magyarországon nincsenek politikai foglyok, és bárki félelem nélkül elmondhatja véleményét a sajtóban vagy a közösségi médiában.

Magyarország nem tökéletes társadalom. Távol vagyunk ettől. De Magyarország szabad társadalom, amely szeretné új, barátságos arcát megmutatni a világnak. Ez nem könnyű, mert vannak olyan erők, amelyek a múlthoz akarnak kötni bennünket. De kérem, segítsenek bennünket ebben a törekvésünkben!

Olvasson tovább: