Kereső toggle

Hat megapolisz, amelyek alatt bármikor megindulhat a föld

Törésvonalon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár a földrengés messze a legkiszámíthatatlanabb és legdrámaibb megnyilvánulása a természet erőinek, az emberiség mégis ősidők óta előszeretettel építi legnépesebb városait, civilizációit a kéreglemezek ingatag határaira. Ma is több mint 300 millió ember él a földrengésveszélyes zónákban, köztük olyan nagyvárosokban is, amelyek mind létszámban, mind pedig kulturális, politikai hatásukban korunk meghatározó pontjainak számítanak. A földrengések időpontját nem lehet előre jelezni, a történelmi kutatás azonban segít megállapítani a várható gyakoriságukat. Öt olyan megapoliszt gyűjtöttünk össze, ahol a szakemberek szerint bármikor megindulhat a föld. Közöttük van olyan, ahol erre egyáltalán nem készültek fel.

Isztambul 200-300 évente

A bizánci Konstantinápoly, majd az Oszmán Birodalom központja, (I)Sztambul az Eurázsiai- és az Anatóliai-lemez határán fekszik, így nem véletlen, hogy történelme során már három 7-es erejű földinduláson van túl. 2015-ben a Time magazin a világ három legveszélyeztetettebb városa közé sorolta Isztambult. A potsdami Német Földtani Kutató Intézet négy évig vizsgálta a város bejáratát képező Márvány-tenger szeizmikus rezgéseit, és ezekből arra jutott, hogy nemcsak a politikai, hanem a kéreglemezek közötti feszültség is rohamosan nő a térségben. Bár magát a várost utoljára 1766-ban érte közvetlen támadás a föld alól, 1999-ben a tőle keletre fekvő Izmit pusztító, 17 ezer áldozatot követelő rengése már 7-es erősségű volt. Hasonlóan erős figyelmeztetést hordoz az 1912-es ganosi és az 1939-es erzincani földrengés is.

A várost először 557-ben érte egy nagyobb kinetikus találat, ami a falaktól kezdve egészen a Hagia Szophia kupolájáig teljesen lerombolta a Bizánci Birodalom központját. Isten „haragját” ráadásul hamarosan követte Isten „ostora” is, ugyanis a megmaradt romokat alig egy évvel később hun rablóhordák fosztották ki. Egy évezredre rá következett be a kortárs költők által csak „ítélet napjának” nevezett 1509-es rengés, ami a tenger felől érte a várost szökőár és ötnapos folyamatos földindulás formájában. Ekkor közel tízezer ember halt meg, teljes kerületek tűntek el, és több mint 109 mecset omlott össze. A kutatók a történelmi adatok alapján 200 és 250 évente valószínűsítik a 7-es közeli vagy annál nagyobb erejű földrengést a térségben, ami összevetve a potsdami intézet által észlelt tengeri aktivitással 40 és 70 százalék közé teszi annak esélyét, hogy 2034-ig egy újabb nagy erejű földrengés rázza meg Isztambult.

Jeruzsálem 80-120 évente

A 2017-ben újraegyesítésének 50. évfordulóját ünneplő Szent Várost bármikor sújthatja földrengés keletről, Jerikó irányából, ugyanis a Holt-tengeren és a Jordán folyón felfutó Arab- és az Afrikai-lemez törésvonala itt ágazik el nyugatra, Jeruzsálem felé. A történelmi források alapján a térséget az elmúlt 2000 évben több mint 18 nagyobb fölrengés érte, amelyek közül kiemelkedő az i. e. 64. évi rengés. Ez egy évvel Pompeius légióinak érkezése előtt csapott le a városra, beomlasztva annak falait és megrongálva a Templom épületét.

Harminc évvel később, mikor a teljes Jordán völgyét egy átfogó földrengés rázta meg, Josephus szerint közel harmincezren haltak meg a térségben. Korábbi időkből a Biblia is rögzített két konkrét, nagy erejű földrengést. Egyik a Szodomát és Gomorát ért csapás, amely nyomán feltételezhetően a holt-tengeri árok is kialakult, a másik a Zakariás próféta által említett, i. e. 759-es jeruzsálemi földrengés, ami az Olajfák hegyének kettészakadásának a hasonlataként kerül elő a prófétánál:

„És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye középen kettéválik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé…, és úgy futtok, amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, a Júda királyának napjaiban. Bizony eljön az Úr, az én Istenem és minden szent vele.” (Zakariás 14:5–6)

A drámai eseményről nemcsak Zakariás, hanem kortársa, Mikeás próféta is megemlékezik, aki ebben az időben lép föl, és üzenetét szintén a Messiás megjelenéséhez köthető földindulás képével nyitja meg. (Mikeás 1:3–4) Ezenkívül az evangéliumban is található egy földrengésre vonatkoztatható utalás, amikor is Jézus példaként hozza föl azt a 18 embert, akikre Jeruzsálem déli részén ráomlott a városfal egyik tornya, a Siloám-medencéjénél. (Lukács 13:4)

Mikor Flavius Julianus római császár 363-ban engedélyezte, hogy a zsidó felkelés során lerombolt templomot újjáépítsék, az alapozási munkálatoknak szintén egy földrengés vetett végett, ami Galileától egészen Jeruzsálemig, sőt még messze a Jordánon túl, Petrában is hatalmas károkat okozott. A kortárs írók egybehangzóan a 7-es erejű rengés következményeként tűzkitörésekről és robbanásokról számoltak be a Templom-hegyen és környékén.

A körülbelül 100 évenként bekövetkező földindulások közül a legutóbbi 1927. július 11-én történt, amelynek a várostól 50 kilométerre keletre, Jerikóban volt az epicentruma. Jeruzsálemben közel háromszáz ház dőlt össze, és több mint 130-an haltak meg a teljesen váratlanul lesújtó katasztrófában. A Szent Sír bazilika mellett a legnagyobb kár a Templom-hegy déli felén álló al-Aksza mecsetet érte, aminek a teljes tetőzete beomlott, a kupolája pedig megrepedezett. Az éppen felújítás alatt álló Sziklamecset is több ponton megsérült, évekre elhúzva a munkálatokat.

Mivel az 1927-es rengés óta közel egy évszázad eltelt, a kutatók szerint a következő évtizedekben egyre nagyobb a valószínűsége egy újabb rengésnek, ami a szeizmológusok szerint különösen az Óváros ősi épületeiben és a Templom-hegyen okozhat súlyos károkat. A Jelenések könyve ugyancsak beszámol egy jövőbeli földrengésről: „És lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsőséget.” (Jelenések könyve 11:13)

Tokió 80-120 évente

„Versenyt futunk a természettel, és ha nem nyerünk, akkor nem tudjuk megvédeni a fővárost!” – nyilatkozta Satoshi Fujii, a japán miniszterelnök katasztrófa-elhárítási főtanácsadója idén áprilisban. Fujii arra figyelmeztetett, hogy 70 százalék az esélye, hogy 30 éven belül közvetlen földrengés éri majd a 36 millió lakosú Tokió-körzetet.

A 2015-ös kormányzati jelentés szerint egy 7-es erejű rengés 23 ezer halottal és 1000 milliárd dolláros anyagi kárral járna. A szigetországban minden évben 2000 rengés történik, aminek oka, hogy a Csendes-óceán alapzata Japán partjainál fut össze az ázsiai kontinentális lemezzel, folyamatos földindulásokat okozva ezáltal.

Tokió történetének legsúlyosabb csapása 1923-ban történt, és egy rövid, de 8,2-es erejű intenzív lökéshullám formájában érte a várost. A homokos talajra épült könnyűszerkezetű házak szinte kivétel nélkül összedőltek, és a háromméteres szökőárban, majd a tűzvészben közel 150 ezren haltak meg. Bár a városvezetés azóta hatalmas összegeket költ a megelőzésre, a túlnépesedett körzet védelme továbbra is megoldhatatlan feladatnak látszik.

Los Angeles, San Francisco 120-150 évente

„Megrekedt, tele van feszültséggel, és bármikor elpattanhat” – jellemezték a Kaliforniát átszelő Szent András-törésvonalat az idén megrendezésre kerülő Nemzeti Földrengés Konferencián. A világ szeizmikus és vulkáni tevékenységének a kétharmadát adó híres tűzgyűrű nyugati fele egyre hevesebb aktivitást mutatott az elmúlt években. Az úgynevezett déli szakasz különösen nyugtalanító a szakértők számára, ugyanis 1857 óta csendes, amikor is egy 8-as rengés rázta meg az éppen aranylázban égő államot. Mivel a kéreglemezek közötti feszültség így már több mint 150 éve folyamatosan nő, a kutatók szerint egyre nagyobb a valószínűsége, hogy Los Angeles és San Francisco között valahol egy hatalmas földrengés fog kitörni a közeljövőben, ami egyszerre érné mind a két várost.

A világ szórakoztató és digitális központjai ugyanakkor már évtizedek óta folyamatos készültségben élnek: több milliárd dollárt fordítottak a felkészülésre, valamint szigorú építkezési szabályokkal akarják elejét venni a közelgő földindulásnak. Tokióhoz hasonlóan ugyanis ők is történelmi tapasztalatokat őriznek a felkészületlenség pusztító következményeiről, amiről tavaly stílszerűen egy hollywoodi film formájában emlékeztek meg.

Az 1906. április 18-án kitörő 7,8-as földrengés a város 80 százalékát porig rombolta, és háromezer ember halálát okozta. Bár a romjaiból később San Francisco villámgyorsan újra felépült, sőt a „Nagy Rengés” abszurd módon még elő is segítette a város 20. századi fejlődését, alacsony fekvése mégis rendkívül kiszolgáltatottá teszi a tenger felől érkező szökőárak és a hegyek felől érkező földindulások számára. Egy tavalyi kutatás szerint egy alig két és fél méteres árhullám képes lenne elönteni a városközpontot, veszélybe sodorva a világ legerősebb technológiai cégeinek központját, köztük a Facebook és a Google építés alatt álló reprezentatív campusát.

Teherán 150-200 évente

Bahram Akasheh, a Teheráni Egyetem professzora és a kormányzat tanácsadója 2012-ben nagyszabású tervet készített a főváros fokozatos átköltöztetésére, hogy így enyhítsék a világ egyik legaktívabb régiójában épült Teherán veszélyeztetettségét. A közvetlenül egy törésvonalra épült városban semmiféle építési szabályozás nincs, az alacsony minőségű épülettömbök szorosan egymás mellett helyezkednek el, majd 25 millió lakost zsúfolva össze a régióban.

Bár ma naponta 3-4 mikrorengést észlelnek Teheránban, a nagyhatalmi ambícióit építő kormányzat mégis tudatosan figyelmen kívül hagyja a nyilvánvaló fenyegetést. A nyugati kutatók szerint, ha megismétlődne a legutóbbi, 1830-as földrengés, a város legtöbb épülete azonnal összeomlana, és a legóvatosabb becslések szerint is 50 ezer ember halálát okozná. „Teherán semmilyen szempontból nincs fölkészülve egy nagyobb rengésre” – zárta tanulmányát Akasheh.

Olvasson tovább: