Kereső toggle

A gendermozgalom ősi eredete

Szexuális bűnök és következményeik az Ó- és az Újszövetségben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár a 21. század egyenjogúsági „forradalmának” kívánják beállítani, a társadalmi nemiség megváltoztathatóságáért és megválaszthatóságáért folytatott küzdelem több ezer éves múltra tekint vissza.

Május elején az Obama-kormány elhíresült „mosdótörvényével” újabb szintre lépett a genderideológia az Egyesült Államokban. A rendelet szerint az állami iskoláknak és közintézményeknek kötelezően lehetővé kell tenniük, hogy a nemüket megváltoztató amerikaiak ne a születésükkor bejegyzett nemük szerinti mosdót, zuhanyzót, öltözőt használhassák, hanem a választott nemük szerintit.

Az elnöki szabályozás hatalmas felháborodást váltott ki több szövetségi államban is, ahol alkotmányellenesnek tartják, hogy a nemiség megváltoztatását és megválasztását polgári szabadságjogként kívánják aposztrofálni. A homoszexuálisok által az év emberének választott Barack Obama azonban egy tapodtat sem kíván engedni, egyenesen a támogatások megvonásával fenyegette meg azokat az oktatási intézményeket, ahol nem engednek a törvényi előírásnak.

„Minden leszbikus csók egy forradalom!”

Nem kell messzire mennünk azonban nekünk, magyaroknak sem, ha szemügyre akarjuk venni a gendermozgalmat. Az elmúlt napokban robbant ki egy kisebb botrány az ELTE kampuszán, ahol egy Könyvtár Klub nevezetű vendéglátóipari egységben egy pultos lány rászólt egy szenvedélyesen csókolózó leszbikus párra („lányok, ez nem ide tartozik!”), miután a vendégek közül többen panaszkodtak rájuk.

Az ügyből akkora felháborodás lett, hogy az „incidens” miatt rendőrt hívtak, s végül a klub vezetője, valamint az alkalmazott is arra kényszerült, hogy bocsánatot kérjen a pártól és mindenki mástól is. A pultos lánnyal az eset után a vezetés komolyan elbeszélgetett, és írásbeli figyelmeztetést is kapott, miután „nem a megfelelő hangnemben” szólt rá a csókolózó párra.

A Labrisz Leszbikus Egyesület azonban nem hagyta annyiban a dolgot, egy leszbikus csókolózós flashmobot szerveztek az ELTE Bölcsészettudományi Kar területén, hogy így demonstráljanak mindennemű megkülönböztetés ellen. A villámcsődület mottója ez volt: „Minden leszbikus csók egy forradalom!” (A melegmozgalom több mint három évtizede meghirdetett radikális hosszú távú társadalomátalakító programjáról szól korábbi cikkünk: Szivárványdiploma. Hetek, 2013. augusztus 9.)

Ősi gyökerek

A genderideológia képviselői és széles körben a társadalom is szereti úgy beállítani a nemiség megváltoztathatóságáért és megválaszthatóságáért való küzdelmet, mintha az a 21. század kizárólagos vívmánya lenne, holott ez koránt sincs így.

Salamon bölcs mondása a nap alatt levő dolgokról a gendermozgalomra is éppúgy ráillik, hiszen annak több ezer éves előzményei vannak. Az egész emberiséget eltörlő vízözönt Noé előtt egy ezer évig tartó pregender-forradalom előzte meg.

A Biblia és az apokrif iratok is beszámolnak arról az eseményről, hogy Járed idejében (nevének jelentése: leszállás) angyali lények elhagyták az Istentől kijelölt helyüket, és alászálltak a Földre. Itt emberi testet öltve egyesültek hajadonokkal, így létrehozva egy hibrid fajt, a nefilimet.

Angyali offenzíva

Az 1Mózes 6. fejezete így írja le az eseményeket: „És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bemenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.” Az elmúlt évszázadok, évezredek során folyamatos vita volt arról, hogy az itt olvasható istenfiak vajon milyen lényekkel azonosíthatók. A rabbinikus írásmagyarázók és a korai egyházatyák körében azonban nem volt kérdés, hogy ezek a lények bukott angyalok voltak, akik képesek voltak arra, hogy emberi alakot öltsenek magukra.

A Júdás és Péter apostolok által is hivatkozott Énok könyve például úgy ír erről az eseményről, hogy kétszáz angyal leszállt a Hermon hegyére, és esküvel elkötelezte magát arra, hogy szexuális kapcsolatba lépnek az emberek lányaival utódnemzés céljából. A Virrasztók könyvének hívott fejezetekben a szerző arról is ír, hogy ezek az angyalok különböző okkult praktikákra, mesterségekre és más tudományokra is megtanították az embereket.

Az angyalok és emberek kapcsolatából megszületett hibrid fajt nefilimnek hívja a Biblia. A Jubileumok könyve részletesen is beszámol ennek a hibrid fajnak a különböző generációiról, valamint arról is, hogyan váltak ezek a lények egyre durvábbá és erőszakosabbá. „Ezek felemésztették az emberek munkáját, olyannyira, hogy a földiek nem tudták tovább etetni őket. Erre az óriások ellenük fordultak, hogy felfalják az embereket. Majd a madarak, a vadállatok, a csúszómászók és a halak ellen is vétkezni kezdtek. Egymás húsát falták, és megitták a vért” – olvasható a könyv hetedik fejezetében.

Melegházasság 4300 évvel ezelőtt

Az angyali offenzíva azonban nemcsak a titkos tudományok elterjedését és a féktelen erőszakot hozta magával, hanem az emberi nemiség hagyományos és természetes formájának gyökeres felforgatását is. Jusztinosz keresztény apologéta szerint ezek a földre szálló daimónok nem „csupán” a nőket becstelenítették meg, hanem „megrontották a fiúkat” is. A homoszexualitást megerősíti az Énok könyve is, amely arról ír, hogy az istentelenség megsokasodásával elterjedt a fajtalankodás is a földön.

Az ősi rabbinikus írásmagyarázat szerint az 1Mózesben olvasható „akit megkedveltek” kifejezés arra vonatkozik, hogy a Noé korában élő emberek azonos neműekkel és állatokkal is közösültek. A természet rendjének felborítása aztán a teljes állat- és növényvilágra is kiterjedt a rabbik szerint. Azariás rabbi például úgy magyarázza a szintén az 1Mózes 6. fejezetében szereplő „minden test megrontotta az útját” kijelentést, hogy a kutya a farkassal párosodott, és a madarak is keveredtek egymással. A Jásár könyvében pedig arról olvashatunk, hogy az emberek tudatosan keresztezték egymással a különböző fajokat. Más zsidó tanítók szerint a növényvilágban is változás jött létre, maga a gabona is torz módon növekedett.

A Genezis Rabbában olvasható rabbinikus kommentárok szerint azonban végső soron az volt az Isten ítéletének kiváltó oka, hogy az azonos nemű és ember–állat kapcsolatokat házassági szintre emelték. Húna rabbi Jószéf rabbi nevében azt mondta, az özönvíz akkor jött el a földre, amikor az emberek homoszexualitást és bestialitást méltató lakodalmi énekeket költöttek, ezzel legalizálva a kapcsolatokat.

Megismétlődő katasztrófa

Az első gendermozgalom tehát globális katasztrófába torkollt, amelyet csak Noé és családja élt túl. A Bibliát tovább olvasva viszont arra lehetünk figyelmesek, hogy az angyali berontás nem csak az özönvíz előtti kor kuriózuma volt. Az Ígéret földjének kikémlelésekor a zsidó kémek a kananeus népek között találkoznak az angyalok által létrehozott hibrid faj egyedeivel, az Anák fiaival. A kananeus törzsekről másutt kiderül, hogy több közülük óriás (refaita) törzs volt.

Ennek tudatában nem is érhet bennünket meglepetésként, amikor a 3Mózes 18. fejezetében a Szentírás a kananeus szokások felsorolásakor a legkülönfélébb szexuális devianciáktól (vérfertőzés, homoszexualitás, bestialitás) tiltja el a honfoglalásra készülő zsidóságot.

Nem hagyhatjuk említés nélkül Szodoma és Gomora történetét sem, ahol a gondtalan érzéki szórakoztatáson alapuló jólét, az anyagi gazdagság és az öndicsőítés kultúrája vezetett odáig, hogy a városok lakói teljes erkölcstelenségbe süllyedtek. Az isteni ítéletet itt az előzte meg, hogy a város férfiai Lót ajánlatát (két lányát adta volna cserébe) figyelmen kívül hagyva a férfinemű vendégeit akarták megerőszakolni. Isten végül tűzesővel rombolta le mindkét várost.

Előre szóltak

A keresztények számára nem újdonság, hogy a genderideológia újfent tért hódít a világon, hiszen Jézus és az apostolok előre figyelmeztettek, hogy a Noé és Lót korabeli események meg fognak ismétlődni.

Jézus az utolsó időkről szóló prédikációjában így fogalmaz: „Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.” Jézus itt arra figyelmezteti a tanítványait, hogy az angyali berontáskor tapasztalt féktelenség, mértéktelenség és nemi torzulás lesz jellemző az utolsó időkben is.

Júdás és Péter apostol is arra figyelmeztet, hogy az Isten Fiának eljövetele előtt Noé és Lót korához hasonlóan hamis próféták és tanítók lesznek a földön, akik „veszedelmes eretnekségeket” fognak hirdetni.

A Bibliában olvasható intelmek talán még aktuálisabbak, mint valaha: Isten rendkívül keményen és súlyosan megítéli, ha az emberiség a teremtés rendjével szembefordulva megváltoztatja a nemiséget, és felborítja a természet rendjét.

A jelen gendermozgalom a bajt pimasz módon még azzal is tetézte, hogy „forradalmának” jelképéül éppen a Noéval kötött szövetség jelképét, a szivárványt választotta.

Menstruációs kiállítás a CEU-n

A Közép-Európai Egyetem (CEU) kiállítása szerint ideje új, gendersemleges szavakat használnunk az olyan idejétmúlt kifejezések helyett, mint „nők”, „anyák” vagy „lányok”. A Mandiner beszámolója az „egyetemi élet újabb és újabb progresszív fejleményeiről”: „A CEU-n az igazán fontos dolgoknak is jut idő: most például a menstruációnak szenteltek egy rövid kiállítást, amiből kiderülnek olyan szörnyű tabuk, mint hogy az elmaradott Amerikában úgy tartják, menstruáció alatt nem szabad szexelni. Micsoda értelmetlen megbélyegzés! Még ennél is meglepőbb információ volt azonban, hogy a menstruáció »emberi jog«, és »nemcsak a nők menstruálnak, hanem a transzneműek is«, akiket nem szabad megsérteni az olyan szóhasználattal, mint a »női higiéniai termék«. A hiánypótló installáció értékét némileg csökkenti, hogy az egyetem aulájába nem egyszerű kívülállóknak bejutni – viszont láthatóan a célközönség, az egyetem hallgatói sem voltak elájulva a kiállítástól. A visszajelzések céljára otthagyott papírokon legalábbis olyasmik virítottak, hogy »Hagyjátok abba! Ez biológiai működés, nem fogyatékosság!«, meg hogy »Ez hülyeség! Nem általános iskolában vagyunk!« Valószínűleg a CEU-s hallgatók nem az ELTE-BTK-n végezték a művészetelméleti alapképzést, különben biztos nem vetemednének ilyen vaskalapos vélemények megfogalmazására.” (mandiner.hu)

A bukottak

A tisztátalan szellemek eredetével kapcsolatban alapvetően két elmélet terjedt el. Az egyik szerint a démonok az Ádám előtti faj halotti szellemei, míg a másik álláspont amellett érvel, hogy a bukott angyalok és emberek kapcsolatából született óriások szellemeivel lehet azokat azonosítani. A Biblia nem ad egyértelmű kinyilatkoztatást a démonok eredetéről, az első századokban élő keresztény exegéták, illetve az apokrif könyvek szerzői azonban részletes leírást adnak arról, hogyan jöhettek létre ezek a gonosz szellemek.
 Az ősi zsidó és keresztény bibliatanítók egyetértettek abban, hogy a démonok attól a hibrid fajtól származnak, amit az angyalok hoztak létre a vízözön előtti időkben. Az Énok könyve például így ír a démonok eredetéről: „De mostantól fogva az óriásokat, akik testből és szellemből születtek, gonosz szellemeknek hívják a földön, és ott lesz a lakhelyük. Húsukból ártó szellemek származnak, mivel fentről valók, a szent Virrasztók az őseik, s tőlük van az eredetük. Rossz szellemek lesznek a földön, és gonosz szellemeknek fogják őket nevezni. A mennyei szellemeknek lakhelye az égben lesz, míg a földieknek, akik ott születtek, a lakhelyük a föld. Az óriások szellemei erőszakoskodni fognak, romlottak, rombolnak, veszekszenek, megrohanják a földet, és bánatot okoznak, semmit sem esznek, nem éreznek szomjúságot, és észrevehetetlenek.”
A Jubileumok könyve egy olyan történetet is említ, mely szerint Noé fiait ezek a démonok elkezdték bűnre csábítani, és ezt a fiak elpanaszolták az apjuknak. Noé ekkor Istenhez imádkozott, és kérte, hogy ne engedje meg ezeknek a szellemeknek, hogy a fiain uralkodjanak. A könyv arról ír, hogy a démonok az angyalok és emberek kapcsolatából született hibrid lények halotti szellemei voltak, akik ártó lényekként gyötörték az embereket. Ezeket a lényeket Jusztinosz, Tatianosz, Athénagorasz, Tertullianus és Lactantius is daimónnak nevezi. A korra jellemző politeista vallás kritikájában rendszeresen visszautalnak erre az ősi berontásra, és a nefilim fajjal azonosítják a görögök és rómaiak által tisztelt istenségeket.
Tertullianus az egyik apológiájában így ír a démoni faj létrejöttéről: „A mi szent könyveink említenek bizonyos angyalokat, amelyek szabad akaratukból leszálltak, és egy még gonoszabb démoni fajt szültek, ezért elítélte őket és a vezetőjüket, a Sátánt az Isten, mivel egy új fajt alkottak meg. (...) A legnagyobb célkitűzésük az volt, hogy elpusztítsák az emberiséget.” Több egyházatya is élesen megkülönbözteti a tisztátalan szellemeket az angyaloktól. Lactantius szerint ezek a lények nem mehettek a pokolba, és nem mehettek a mennybe sem, mivel nem voltak sem angyalok, sem emberek, így gonosz szellemekké váltak a földön.
A leírások összecsengenek Jézus démonokról szóló tanításával. A Máté evangéliumában ezt olvashatjuk: „Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresne, és nem talál: akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és felékesítve találja azt.” (K. M.)

Harvardi professzor: „Ideje úgy bánni a konzervatív keresztényekkel, mint a nácikkal”

Egy harvardi jogprofesszor a napokban felhívást intézett a liberálisokhoz, hogy a konzervatív elveket vallókat ezután kezeljék úgy, mint a nácikat. Mark Tushnet blogbejegyzésében leírja, hogy a konzervatívok és a keresztények elvesztették a kultúrháborút, már csak az a kérdés „hogyan bánjunk a vesztesekkel”. A védekező, meghajló liberális alkotmányosság elhagyása címet viselő cikkében azt állítja, hogy a liberálisok túl óvatoskodók voltak, amikor céljaik képviseléséről volt szó a bíróságokon.
„Joghallgatók és tanáraik számtalan generációja nőtt fel úgy, hogy a szövetségi bíróságokat a konzervatívok uralták” – sérelmezi bejegyzésében a professzor, melyet meglátása szerint az követett, hogy a pusztaságban bolyongtak, a remény szikráit keresve. És hogy mindez mit eredményezett a liberálisok számára? „Az eredmény a defenzív, behódoló alkotmányosság lett, mellyel minden liberális véleményt idegesen bizonygattak, támogatói pedig folyton a hátuk mögé pillantgattak a konzervatívok megtorlásától rettegve.” Tushnet szerint a liberálisoknak abba kell hagyniuk a hezitálást, és keresztül kell vinniük terveiket az igazságszolgáltatási rendszeren, mivel jelenleg már a szövetségi bírák több mint felét demokrata elnökök nevezték ki, és nem kell többé a Legfelsőbb Bíróság többségétől rettegniük, még ha agresszív liberális véleményt is képviselnek, mivel Antonin Scalia bíró már halott.
A Heritage Foundation rangidős kutató munkatársa, Ryan T. Anderson azonban vitatja ezt az állítást, mondván, a liberálisok eddig is könyörtelenül kihasználták az igazságszolgáltatás intézményrendszerét arra, hogy előjogaikat előremozdítsák. „A liberálisok agresszívan korlátlan abortuszjogokat, a házasság újradefiniálását és most transzneműmosdó-politikát követeltek maguknak országszerte. A liberálisok nem átallották a bíróságokat használni arra, hogy újraformálják a társadalompolitikát, miután a közvélemény-kutatásokon képtelenek voltak nyerni.” Tushnet az elmúlt időszakot egyfajta kultúrák közti háborúként írja le, melyet véleménye szerint a liberálisok megnyertek a konzervatívokkal szemben: „A kultúrharcnak vége, mi nyertünk, ők vesztettek. Ők voltak azok, akik az alkotmány körüli vitákat kultúrharcoknak nevezték (…) megvolt az esélyük a tűzszünet elérésére, de elutasították, a felperzselt föld politikája mellett döntöttek.”
A kultúrharcokkal kapcsolatban Tushnet „keményvonalas hozzáállást” javasol a konzervatív keresztényekkel kapcsolatban. „A vesztesek felé mutatott kedvesség nem működött sem a polgárháború, sem Brown után” – folytatja a jogprofesszor, idézve a Legfelsőbb Bíróság szegregációs esetét. „A keményvonalasság viszont elég jól bevált Németország és Japán esetében 1945 után.” Anderson Tushnet második világháborús Németországgal kapcsolatos analógiájára is reagált. „Hát igen, ha az amerikai kultúrharc »vesztesei« itt a rasszisták és a nácik funkcionális megfelelői, akkor Tushnet érve gyönyörűen működik. Azonban, ha ortodox zsidók, római katolikusok, evangéliumi keresztények (…) vagy más amerikaiak, akik hiszik, hogy a házasság egy férfi és egy nő egysége, ráadásul a társadalom tisztes tagjai, akkor talán Tushnetnek újra kellene gondolnia ellenséges megszólalását.” (Kulifai Sára)

Olvasson tovább: