Kereső toggle

A keresztény rádiózás úttörői

A háztetőkről hirdetik

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Reginald Fessenden nem csupán a keresztény rádiózás, de maga a rádiózás egyik korai úttörője volt. Kezdetleges eszköze segítségével hatalmas megdöbbenést okozott az Egyesült Államok keleti partja mentén elhaladó hajósoknak. A morze-jelekhez szokott tengerészek egyszer csak Fessenden hangját hallották meg, aki a Názáreti Jézus születésének történetét olvasta fel Lukács evangéliumából. A massachusetts-beli Brant Rockból sugárzott adásban a feltaláló hegedült is, a felesége pedig Händel Messiás című oratóriumából énekelt el egy dalt.

Az egyháztörténelem első istentisztelet-közvetítésére 1921-ben, a pennsylvaniai Pittsburghben került sor. A két hónapja működő KDKA állomás a Golgota Episzkopális Gyülekezet január 2-ai összejövetelét sugározta, amelyen Lewis Whittemore lelkipásztor mondta el újévi üzenetét, így ő lett az első rádiós prédikátor.
A 19. század második felében megindult neoprotestáns keresztény ébredések hatalmas tömegeket vonzottak. Az Egyesült Államok minden részén feltűnő tüzes prédikátorok több ezer és több tízezer fős sátoros összejöveteleket tartottak. „Amerikának nem rumra, hanem az igazságra; nem részegségre, hanem Jézusra van szüksége!” – hallható az egykori baseballsztár, Billy Sunday evangélista dörgedelmes üzenete egy korai felvételen a chicagói WMBI csatornán. Ennek az újkori reformációnak az első alakjai még kevesen és csak mint a személyes szolgálatuk kiegészítőjeként használták a rádiót.

A Reggeli Brigád

Paul Rader, a Chicago Gospel Gyülekezet pásztora 1922 nyarán, a polgármester felkérésére tartotta meg első, kifejezetten rádiós prédikációját. Rader hamar rájött, milyen hatalmas potenciál rejlik a rádiós szolgálatban, ezért rövidesen már a saját WJBT (Where Jesus Blesses Thousands – Ahol Jézus Ezreket Áld Meg) című műsorát sugározta minden vasárnap, tizennégy órán keresztül. Rader közvetítette a gyülekezete istentiszteleteit, amelyen sok inspiráló gospel-dal és dramatizált bibliai történet is elhangzott. A rádió nagy növekedést hozott Rader saját gyülekezetében és az országos körútjain tartott összejöveteleken is. 1931-ben már a CBS hálózatán is játszották a Breakfast Brigade (Reggeli Brigád) című műsorát. Ennek a műsornak a felekezetközi, evangelizáló, radikálisan erkölcsös és egyben szórakoztató jellege az amerikai keresztény rádiózás egyik fő jellemzőjévé vált.
Rader sok fiatal prédikátorra gyakorolt nagy hatást. Charles Fuller azt követően hagyott fel üzleti karrierjével, miután egyszer, 1916-ban meghallotta Radert beszélni. Miután elvégezte teológiai tanulmányait, szolgálatba állt. 1933-ban Fuller felhagyott pásztori szolgálatával és teljes időben rádiós prédikátor lett. 1937-ben már 1,5 millió dolláros éves költségvetéssel működtette az országos lefedettségű rádióban sugárzott műsorát. A rádiós prédikátor evangelizációs stílusa rendkívül hatékony volt, rövidesen már többmilliós hallgatósággal rendelkezett. Üzeneteiben erőteljesen tudott hatni a hallgatók lelkiismeretére, a remény üzenete pedig különösen a nagy gazdasági világválság éveiben jól rezonált az amerikai lelkekre. Később Jerry Falwell és a világhírű Billy Graham evangélisták hangja is Fulleréhoz hasonló stílusban szólalt meg az éterben.

A rádió a show részévé vált

Szintén az 1920-as években kezdte el szolgálatát az evangélikus Dr. Walter Maier, aki a The Lutheran Hour (Evangélikus Óra) című adásán keresztül vált népszerűvé. Az adást annak csúcspontján 10 millióan hallgatták Amerika-szerte. Maier stílusában visszafogott és befogadó volt, és felekezetközi.
Meier ellentéteként is meghatározhatnánk az extravagáns és csillogó sztárevangélistát, Aimee Semple McPhersont. A Dél-Kaliforniában tevékenykedő McPherson sikeresen vette fel a harcot Hollywooddal – rendezvényei hatalmas tömegeket vonzottak. Az istentiszteletek nem nélkülözték a show-bizniszben megszokott elemeket: színészek előadásai, különleges és néhol már giccses öltözetek és díszítések, egy gigantikus kórus az igét hirdető és betegeket gyógyító evangélista hölgy főszereplésével. McPherson így beszélt a rádió médiumáról: „(…) mint egy fantasztikus álom! Mint egy mese az Ezeregy Éjszakából! Mint egy képzeletbeli tündérmese, olyan a rádió története. Ez a nagy felfedezések korszaka! Amikor a lehetetlen lehetségessé válik! És ezek a napok minden korábbinál előnyösebbek a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus csodálatos evangéliumának hirdetése szempontjából! És most, az áldások koronájaként, az eddigi legnagyszerűbb lehetőségként, az üzenet legcsodásabb közvetítőjeként itt van a rádió!”
Miközben az addigi keresztény szolgálatok csak heti néhány óra eredeti tartalommal szolgáltak, és az is jórészt prédikációkból állt, addig McPherson nem csupán az istentiszteleteit közvetítette, hanem voltak külön rádiós drámák, szórakoztató műsorok, hosszabb zenei blokkok és specifikus hallgatói csoportokat célzó műsoraik is (például nőknek, gyerekeknek, afroamerikaiaknak). McPherson show-biznisz stílusát később sok evangélista is átvette, a rádió médiumának ez a profi kihasználása pedig mérföldkő volt a keresztény rádiózás történetében.

Antiszemita vadhajtások

Volt egy római katolikus pap is, aki a múlt század elején nagy hatásfokkal tudta használni az új médiumot. Charles Coughlin egy michigani lelkész volt, aki sok politikai és gazdasági témáról is beszélt adásaiban. Coughlin antiszemita volt, aki Hoover és Roosevelt elnökökkel szemben is erőteljesen kikelt. Évente ötszázezer dollárt tudott adományokból begyűjteni – a nagy gazdasági világválság idején. Amikor azonban a második világháború alatt kiállt a nácik mellett, műsorát betiltották és a detroiti érsek is megtiltotta neki a további rádiós tevékenységet. Coughlin mellett még két vehemens antiszemita tette le névjegyét az amerikai keresztény rádiózás korai korszakában, Gerald Winrod és Gerald Smith.

Zenei tartalom

A huszadik század első felében alakult ki a southern gospel zenei stílus, amely az istentiszteleti éneklés és a klasszikus himnuszok mellett hosszú ideig meghatározóvá vált a keresztény zene (és a rádió) világában. A gyakran négy férfi énekesből álló kvartettek dalait eleinte elsősorban a déli államok fehér népessége szerette, aztán egyre népszerűbb lett. A művész, aki a leginkább ismertté tette és elterjesztette a southern gospelt, Bill Gaither és családi zenekara, a Gaither Vocal Band. Népszerűségüket jelzi, hogy sok helyen tartottak 10 ezer fős koncerteket, az 1968-as Halleluja című albumuk pedig 250 ezer példányban kelt el.
A 20. század második felében egyre nagyobb lett az igény arra, hogy a jó hangzás mellé vizuálisan is vonzó, színpadi performance kerüljön. Ahogy nőtt a szórakoztatás igénye, úgy távolodott el a keresztény zene az eredeti jellegétől – a gyülekezeti éneklésnek, illetve a sátoros összejövetelek ébredési dalainak hangulatától. Egyre több dal született olyan zenei stílusokban, amely stílusok mindaddig a világiasság és a szexuális szabadosság médiumai voltak. Keresztény körökben a mai napig nagy vita zajlik azzal kapcsolatban, hogy a mainstream, populáris zenei irányba való eltolódás ártott-e vagy használt az evangelizálás ügyének.

Kifelé vagy befelé szóljon?

A keresztény rádiózás történetének korábbi időszakában az volt az elsődleges cél, hogy közvetett vagy közvetlen módon az evangélium legyen hirdetve a kívülállók, a bűnösök felé. Sokan nem tudtak önálló csatornát üzemeltetni, hanem a minőségi, saját műsorok elkészítése irányába mentek el, amelyeket aztán a nagy hallgatottságú – keresztény és nem keresztény – csatornák programkínálatába helyeztek el. Így el tudták érni a keresztény rádióadásokat egyébként nem hallgató világi közönséget is. Később olyan rádiós személyiségek is megjelentek, akiknek célja kifejezetten az lett, hogy a műsoraikkal megerősítsék a hívőket a hitükben, a világnézetükben, az életmódjukban.
Korunk egyik legnagyobb hatású keresztény rádiós személyisége Dr. James Dobson gyermekpszichológus. A pünkösdi szülőktől származó Dobson naponta jelentkezik a félórás Focus on the Family (Fókuszban a család) című műsorával, amely Amerika-szerte 1500 keresztény rádióállomáson hallható, heti 22 milliós becsült hallgatósággal. A műsor számos amerikai kereskedelmi, világi rádióadón és világszerte több száz rádióadón is hallható. Dobson az 1970-ben kiadott Dare to Discipline (Merj fegyelmezni) című bestseller könyvével vált híressé, amelyben az engedékeny gyermekneveléssel szemben foglalt állást a fegyelmezés (bizonyos esetekben a testi fenyítés) szükségessége mellett. Dobson Colorado Springs-i központjában 1300 embert alkalmaz. A keresztény centrumot évente 400 ezer ember látogatja személyesen, havonta 250 ezer e-mailt, levelet és telefonhívást kapnak.
Dobson szolgálatának a célja házasságok és családok megerősítése bibliai értékrend alapján. Dobson nem prédikál, és nem is célja a hallgatóság megtérítése, de világosan érvel az olyan családellenes jelenségek ellen, mint a pornográfia, a homoszexualitás, az abortusz, a válás, az alkoholizmus, vagy a kábítószerezés. (folytatjuk)

Olvasson tovább: