Kereső toggle

Az Édenkert harcosai

Az asszír keresztényektől elfordult a világ, de ők nem adják fel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben Obama elnök szinte az egész augusztust a Martha’s Vineyard szigeti elnöki nyaralóhelyen tölti, és az európai vezetők is szétszéledtek kedvenc vakációs célpontjaikra, Észak-Irakban a világtól elfeledve vívják élet-halál harcukat az asszír keresztények, akiket csak a kurd pesmergák támogatnak. A tét az, hogy marad-e hírmondója a világ egyik legrégebbi keresztény közösségének, amely sikerrel evangelizálta a Keletet. De velük együtt eltűnhet a több ezer éves asszír etnikum is abból a térségből, ahonnan hajdan meghódították az akkori világ nagy részét. A Ninivei-fennsík a bibliai édenkert része volt, ma a háború és népirtás pusztasága – írja megdöbbentő helyszíni riportjában a The New Republic magazin.

Nael Marcus Nisszan az iraki főváros, Bagdad Dori nevű asszír negyedében nőtt fel, gyerekkorából leginkább az utcákon csapatosan vonuló kóbor kutyákra emlékszik, akik gyakran megkergették a sikátorokban. Odahaza sem volt könnyebb sorsa, apja és anyja is rendszeresen verte. Helyzetük az amerikai katonák  2003-as bevonulása után még rosszabbra fordult, mert a negyedet szunnita szélsőségesek vonták ellenőrzésük alá.

„Ez a háború nem fog véget érni”

Nisszan csak nagy szerencsével élte túl a környékükön elkövetett merényleteket. Az egyik autós öngyilkos terrorista a bagdadi piacnak abban a sarkában robbantott, ahol Nisszanék üzlete állt. A törmelék betemette a fiút, de sértetlenül túlélte a támadást.

2006-ban a szunniták etnikai tisztogatásba kezdtek a városrészben. A milicisták megállították az utcán haladó autókat, és mindenkitől megkérdezték a vallását. A keresztényeket a helyszínen agyonlőtték. Nisszan barátai közül többen a szunniták közé álltak, és őt is halállal fenyegették, ha nem adja fel ősei hitét.

Végül a fenyegetések elől 2007-ben Bagdadból Ninivébe menekült, ahol a nagyszülei éltek. Szaddám Huszein idején a város – mai nevén Moszul – az asszír keresztények menedékhelyének számított, ahol viszonylagos autonómiát és biztonságot élvezhettek. A diktátor bukása után ott is romlott a helyzet. Miután az amerikaiak elfoglalták Falludzsát, a menekülő szunnita harcosok Ninivébe vonultak vissza. A szélsőségesek az amerikaiak szövetségeseinek tartották az asszír keresztényeket. „Takarodjatok vagy meghaltok” – festették a fenyegető üzeneteket a keresztény családok otthonainak az ajtajára.

Nisszan úgy döntött, hogy otthagyja Moszult, és beállt pásztornak egy közeli faluban. A nyája mellett aludt a földön, nem mosakodott és nem beszélt senkivel. Egy évet töltött így a mezőkön, anélkül, hogy családja bármit is tudott volna róla. Egyszer csak felbukkant, és ahogy szótlanul leült apja mellé, váratlanul melegséget érzett a szívében. Megkérdezte, hogy maradhat-e, megfürdött és beköltözött testvérei mellé a nappaliba.

A család keresztény volt, névleg Nisszan is, de a vallás addig nem sokat jelentett a számára. A lakásban több Biblia is volt, és a fiú másnap reggel – életében először – elkezdte olvasni a Szentírást. Egy szuszra végigolvasta a Teremtés könyvét, majd Ézsaiás próféta írását. Majd a Zsoltárokat, utána pedig János evangéliumát és Péter apostol levelét. A nap végére egész addigi élete felkavarodott benne. Bement a fürdőszobába és belenézett a tükörbe: „Nem vagyok keresztény – mondta magának. – Évek óta kereszténynek vallottam magam, de most látom, hogy nem vagyok az.” Végigfutott előtte az élete: ivott, belekötött mindenkibe, szíve tele volt keserűséggel és haraggal. És ekkor meghallotta Isten hangját, aki mintha a belső vívódására válaszolt volna: „Nem, valóban nem vagy keresztény. Nem szereted az embereket.” Nisszan lehajtott fejjel felelte: „Igen, még saját apámat és anyámat sem szeretem.”

Másnap reggel elment a helyi káldeus katolikus templomba – ők képviselik a legnagyobb létszámú iraki keresztény közösséget –, de a szertartás alatt csak még jobban összezavarodott: megpróbált imádkozni, de mintha meg is mozdult volna valami a bensőjében, de csak fejfájást érzett. Otthagyta a katolikus templomot, és legközelebb egy evangéliumi közösséget keresett fel. A gyülekezet pásztora egy amerikai misszionárius volt, aki Detroitból költözött Irakba. A karizmatikus lelkész az összejövetel végén odalépett Nisszanhoz, vállára tette a kezét, és elkezdett ismeretlen nyelven imádkozni érte. Majd angolra váltott, és három személyes próféciát mondott el a fiatalembernek. Ezek közül az egyik úgy szólt, hogy Nisszan emberek vezetője lesz, de nem háborúba, hanem Istenhez fogja vezetni őket. „Ettől a naptól kezdve új módon és egyre többet olvasom a Bibliát” – mondta Nisszan az amerikai lap tudósítójának.

2009-ben megkeresztelkedett, és abban a pillanatban, ahogy alámerült, tudta, hogy meghalt. Új emberként új életre bukkant fel a vízből. Addig ismeretlen szavak törtek fel belőle, ahogy a Szentlélek átjárta a testét. „A saját gondolataimat háttérbe szorították Isten gondolatai. Volt, amikor hallható hangon szólt hozzám, máskor a szellememben érzékeltem az üzenetét.” Próféciákat is hallott, amelyek a térségre vonatkoztak: „A háború, ami Szíriában kezdődött, nem fog véget érni. Damaszkusz teljesen el fog pusztulni. Babilon is megsemmisül.” Nisszan szerint az apokalipszis a küszöbön áll: „Kezd lejárni az idő Istennél. A Daesh (az ISIS arab neve) a Jelenések szörnyének az előképe.”

Amikor 2014 nyarán az ISIS csapatai körbefogták Moszult, mindenki a hegyekbe menekült, Nisszan azonban a városban maradt. A néptelen utcákon járva a közelgő pusztulás hangjai töltötték be fülét: „A Daesh katonái olyanok, mint a kísértetek. Ahogy közelednek, olyan, mint a vihar zúgása, mielőtt lecsapna” – emlékezett vissza a bevonulás előtti éjszakára.

Hajnalban kiosont a városból, és csatlakozott az akkor formálódó asszír önvédelmi hadsereghez, a Dwekh Nawsha csapataihoz. A név arabul Önfeláldozókat jelent, és a milícia olyan önkéntesekből áll, akik a Ninivei-fennsíkon harcolnak az ISIS előrenyomuló kommandóival szemben. Tagjaik az ősi arámi nyelv egy változatát beszélő asszír közöségből kerülnek ki, de külföldi önkéntesek is harcolnak soraik között. Bár Nisszan nem felejtette el az evangéliumi lelkésztől hallott próféciát, tisztában volt azzal, hogy küldetését csak akkor tudja majd betölteni, ha előbb harcba száll szüleiért, testvéreiért és népéért. „Ahogy Isten megbüntette az Asszír Birodalmat, bennünket is megbüntet a vétkeink sokasága miatt. Senki nem gondolta volna, hogy az asszír közösség, amely folyamatosan, több ezer éve itt él ebben a térségben (lásd keretes írásunk), hirtelen a megsemmisülés szélére jut. Ősi emlékeinket, amelyek túlélték a babiloniak, a perzsák, hellének, rómaiak, mongolok és szaracénok hódításait, az ISIS most a szemünk láttára rombolja szét. Ezért kell fegyvert fognunk, mert ha nem tesszük, a történelmünk is lezárul.”  Nem csak az asszír történelemnek vannak ősi emlékei. A tartományban volt a hagyomány szerint az Éden kertjének az egyik bejárata.             u

Amikor az ISIS 2014 júnusában betört Ninivei tartományba, három nap alatt bevették Moszult. A városból egyenesen az Irak legnagyobb keresztény közösségének otthont adó térség felé indultak. Elfoglalták Karakust, ahol 1500 embert fejeztek le. A beszámolók szerint egy ötéves kisfiút egyetlen csapással kettévágtak. Szindzsár városában 1000 jezidi férfit fogtak el. Letérdeltették őket, majd a csoportot gépfegyveresek vették körül. Miután agyonlőtték az embereket, buldózerrel egy árokba kotorták a hullákat.

A Dwekh Nawsha harcosai nem akarják megvárni, hogy megalázottan kelljen meghalniuk. Az elmúlt egy évben a szomszédos kurd régió pesmerga alakulataival együtt magányosan harcolva több városból is kiszorították az Iszlám Állam különítményeit, bár a legnagyobb várost, Moszult nem sikerült visszafoglalniuk.  Egy ilyen ostrom nem is lenne reális a néhány ezer főből álló asszír milíciának, akik semmiféle állami segítséget nem kapnak külföldről. (A történethez hozzátartozik, hogy a muszlim kurdok nem mindenhol állnak ki a keresztények védelmében, többször is visszavonultak, amikor keresztény településeket vett körül az ISIS.) Nagy fegyverténynek számít viszont az, hogy sikerült megölniük Abu Alaa al-Afarit, az ISIS kalifájának, Abu Bakr al-Baghdadinak a helyettesét.

Soraik között olyan külföldi önkéntesek is harcolnak, akik készek fegyverrel kiállni az üldözöttek mellett. „Az amerikai tengerészgyalogosokat képviselem itt” – mondja félig ironikusan a 25 éves Louis „Tex” Park, aki Houstonból utazott Irakba. Park 2015 januárjában szerelt le a tengerészgyalogosok közül, miután Afganisztánban szolgált. Amikor visszatért az Államokba, poszttraumás stresszel kezelték, nem sok eredménnyel. Állapotában az hozott fordulatot, amikor elhatározta, hogy visszatér harcolni, de ezúttal már önkéntesként, miután Obama elnök kategorikusan kizárta azt, hogy harcoló szárazföldi egységeket vessen be az ISIS ellen. Egy másik amerikai veterán a 29 éves Richard Jones, aki korábban az Amerikai Nemzeti Gárdában szolgált, idén tavasszal csatlakozott a Dwekh Nawsha milíciához. Még nők is harcolnak az alakulatban. Gill Rosenberg 31 éves kanadai–izraeli állampolgár, aki Vancouverből alijázott Izraelbe, ahol letöltötte a hadseregben a szolgálati időt, majd miután egy piramisjáték szervezőjeként elítélték, a büntetés letöltése után – mint mondja „bűnbánatból” – Szíriába utazott, hogy az ISIS ellen harcoljon. Innen került a pesmergákhoz, majd az asszír harcosok közé.

Az észak-iraki keresztény milíciákról készített riportot Matthew VanDyke díjnyertes dokumentumfilmes is, ám nem akárhogyan. VanDyke nemcsak a forgatásra ment el a harcosok közé, hanem maga is beállt az asszír zászlóaljba. A filmes korábban Líbiában szerzett nevet magának, amikor letartóztatták a Kadhafi-ellenes szervezkedésért 2011-ben, de innen sikeresen megszökött. 2013-ban jelent meg nagy sikerű Soha többé: Egy forradalom története című dokumentumfilmje a szíriai polgárháborúról, ami több mint 50 díjat nyert, és olyan nagy nevű szervezetek használják oktatóanyagként, mint az Amnesty International.

VanDyke ma baljában gépfegyvert, jobbjában kamerát tartó hivatásos gerillaharcosként szíriai és asszír keresztények százait képzi ki szisztematikusan lőfegyverek használatától a testi közelharcig. VanDyke mindezt a Szabadság Fiai  nevű vállalkozás keretében végzi, ami inkognitóban szolgáló amerikai veteránok bevonásával készít föl keresztény katonákat, hogy felvegyék a harcot a hírhedt fekete sereggel szemben. „Csak úgy tudjuk megállítani a menekültáramlatot, ha demonstráljuk, hogy képesek vagyunk garantálni és fenntartani a biztonságukat a térségben. Máskülönben hamarosan nem marad több keresztény Irakban!” – mondja VanDyke.

A kisebbség kisebbsége

A térségben a keresztények mellett a még elszigeteltebb vallási kisebbségnek számító jezidik szenvednek a legtöbbet. A magukat az Édenkert őreinek és Ádám közvetlen leszármazottainak tartó jezidik vallása különös egyvelege a térség meghatározó vallásainak, van benne a zoroasztriánusok dualisztikus hitéből, az iszlám  miszticizmusból, mindez a Bibliával vegyítve. A libanoni és szíriai drúzokhoz hasonlóan ők sem térítenek, a jezidik közé csak születni lehet. Különállásuk miatt védetlenek, és a muzulmánok szemében egyenesen sátánimádók. (Ennek alapja, hogy egy Melek Taus nevű bukott angyalt tisztelnek, aki – a bibliai Luciferhez hasonlóan – szembefordult Istennel, és ezért száműzték a mennyből. A jezidik szent könyve szerint a bukott lény azonban bűnbánatot tartott, és Isten megbocsátott neki, sőt rá bízta az emberiség védelmét.) A New Republican riportja szerint a jezidik egy részében az utóbbi időben megingott a Melek Tausba vetett hit, miután a szenvedéseik ellenére az angyal nem segített rajtuk.

Pedig a jezidik szinte felfoghatatlan kínokon és üldöztetéseken mennek keresztül. Férfijaikat (beleértve a kisfiúkat is) elrabolják, megkínozzák és megölik, leányaikat és asszonyaikat pedig szexrabszolgává teszik, és szabad prédaként árulják (lásd keretes írásunk). Aki pedig erre nem hajlandó, azt borzalmas kínok között elpusztítják. Volt olyan kislány, akit szülei szeme láttára egy székhez kötöttek, leöntöttek benzinnel és felgyújtották. Másokat lefejeztek és keresztre feszítettek.

Mentsék meg népemet!

Vian Dahil, a veszélyeztetett jezidi kisebbséghez tartozó képviselő, aki tavaly az iraki parlamenthez benyújtott beadványával felhívta a világ figyelmét népe helyzetére, most azzal vádolja a világot, hogy sorsukra hagyták őket.

Dahil a The Telegraph munkatársának adott interjújában – amelyet az atv.hu idézett magyarul – arról beszélt, hogy a menekültek kénytelenek eladni vagyontárgyaikat, hogy a terrorcsoport rabszolgapiacain visszavásárolhassák az elfogott lányokat és nőket. Több ezer nő, lány és gyermek azonban annak ellenére fogságban maradt, hogy az Egyesült Államok vezette koalíció légitámadásokat hajtott végre az Iszlám Állam támaszpontjai ellen. „A világ elfelejtett minket. Több ezer emberről senki sem tudja, hogy hol vannak, és mégis teljesen el lettünk felejtve” – fogalmazott. „Tudom, hogy nem Szindzsár volt az első város, amelyet az Iszlám Állam megtámadott, de ez volt az első tömeges emberrablás” – tette hozzá.

A képviselő emlékeztetett: amikor a Boko Haram 250 nigériai lányt elrabolt, az kiváltotta a világméretű Hozzátok vissza lányainkat kampányt. De amikor Michelle Obamától írásban kért segítséget a jezidi nők számára, nem kapott választ. „Már háromszor beszéltem az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa, hat-hét alkalommal pedig az Európai Parlament előtt” – mondta. „Voltak, akik sírva hallgatták, mégsem tettek semmit” – fogalmazott.

Tavaly augusztus első hetében az iszlamista terroristák elűzték a jezidiket a Kurdisztáni Autonóm Régió (KAR) határán lévő Szindzsár hegyről. Összesen kétmillió ember menekült el, és becslések szerint jelenleg 450 ezer jezidi építkezési területeken vagy nyomorúságos menekülttáborokban él. Az interneten keresztül elterjedt egy YouTube-videó, amelyen Dahil sírva fakadt az iraki parlament ülésén. „Most népirtó hadjárat folyik a jezidik ellen” – kezdte, de a házelnök megpróbálta félbeszakítani. „Házelnök úr kérem, a népemet mészárolják, ahogy az irakiakat is. Az emberiesség nevében beszélek itt. Mentsenek meg minket! Egy egész vallást törölnek el a föld színéről” – fogalmazott.

Az Iszlám Állam támadásai, amelyek már az iraki Kurdisztán fővárosát, Erbilt is fenyegették, végül kiváltották az amerikai, a brit és a szövetséges légierők beavatkozását. Ugyanakkor a jezidik az Obama elnök követte stratégia áldozatává váltak, amelyben az amerikai elnök megtagadta, hogy szárazföldi csapatokat küldjön.

Az Iszlám Állam elleni koalíció katonáinak a hiányában és a nehézfegyvereket nélkülöző kurdok lassú előrenyomulásával az elrabolt nők közül egyelőre nem sokat sikerült megmenteni. Ráadásul az Iszlám Állam nyíltan ösztönzi a dzsihádistákat, hogy még a pubertás kor előtti lányokat is kényszerítsék szexuális rabszolgaságra.

Az elraboltak közül eddig körülbelül 800 lányt tudtak kivásárolni az Iszlám Állam fogságából, átlagosan félmillió forint körüli áron. A pénz önkéntes adományokból származik. Gazdagabb jezidik és egyes családok autókat, ékszereket és egyéb vagyontárgyakat értékesítenek, hogy vissza tudják vásárolni a fogságba ejtett nőket. Több ezren vannak fogságban, és az Iszlám Állam, ha éppen nem szexrabszolgaként, akkor könnyű bevételszerzési lehetőségként tekint a nőkre.

Dahil szerint növelni kellene az Iszlám Állam elleni háború intenzitását, többek között a kurdok felfegyverzésével. Németország ugyan küldött páncéltörő rakétákat, de Amerika a legtöbb segítséget a bagdadi központi kormányzaton keresztül biztosítja, amely azonban Dahil szerint nem sokat tett a jezidikért. „A világ nagyon sok módon segíthet. Több légicsapással, szárazföldi erőkkel, fegyverekkel. Humanitárius szállítmányokra is szükségünk van. Ha a jezidiek ki is szabadulnak az Iszlám Állam rabságából, gyakran nincs hová menniük” – fogalmazott.

 

A Kelet Egyháza

Az asszír keleti egyház magát a legrégibb keresztény egyháznak tartja, ami az egyetemes kereszténység egyetlen legitim örököse, miután egyedüliként őrizték meg Jézus és a tizenkét apostol tanításait változtatás nélkül. Eredete a hagyomány szerint Tamás apostolig nyúlik vissza, aki Krisztus keresztre feszítése után alig három évvel az észak-mezopotámiai Edesszai Királyságban megalapította az ottani keresztény közösséget. Tamás után még két apostol, Taddeus és Bertalan is szolgált a keleti egyház felé. Értelmezésük szerint Péter apostol is meglátogatta őket, amint arról levelében ír: „Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam.” (1Pét 5:13)
A keleti egyház az 5. században vált külön a nyugati kereszténységtől. Bár az egyháztörténelemben ettől kezdve mint nesztroiánus eretnekek szerepelnek, ők maguk elutasítják azt, hogy alapítójuk Nesztóriosz konstantinápolyi pátriárka lett volna, bár befogadták a Római Birodalomból elűzött keresztényeket, valamint elismerték annak tanítását Jézus Krisztus kettős – isteni és emberi – természetéről. A keleti egyház a 8–13. század között a legsikeresebb misszionárius egyház lett, és egész Ázsiában működtek közösségeik. Virágzásuknak nem az iszlám, hanem a mongol invázió vetett véget, utána maga az egyház is több ágazatra szakadt, a káld irányzat Rómához csatlakozott, mások azonban megmaradtak függetlennek. A 20. században két nagyszabású üldözést szenvedtek el: 1915-ben a törökök az örmények elleni népirtás keretében 250 ezer asszírt is lemészároltak. 1933-ben pedig az iraki hadsereg ölt meg legalább 3000 asszír keresztényt a Moszul körüli falvakban, ott, ahol ma az ISIS hordái pusztítanak. 

 

ISIS-kvízjáték: Legyen ön is szexrabszolgatartó

Egy új játékötlettel álltak elő az Iszlám Állam harcosai. A kvízverseny a ramadán ideje alatt tartott. A játék lényege, hogy a versenyzők minél többet tudjanak fejből idézni a szent könyvből, a Koránból. A díjazás azonban cseppet sem hagyományos. A verseny harmadik és második helyezettje tinédzser lányokat, az első pedig ennél is fiatalabb jazidi lányt kap ajándékba (miután az öregedő Mohamed egy 6 éves kislányt, Aishát vette feleségül, akivel 9 éves korában el is hálta a nászéjszakát, így a próféta radikális követői között is a tinédzserkorba még be nem lépett kislányoknak van a legnagyobb értéke). A dobogósokon kívül, aki bekerül az első tízbe, pénzjutalomban részesül.
Az ISIS gárdistái 2014 őszén ejtettek foglyul több száz fiatal jazidi lányt. Idősebb női és férfi családtagjaikat lemészárolták. Akiknek sikerült valahogy elmenekülni, azóta sem tudnak szeretteikről, csak pár szökött rabszolga borzasztó beszámolóiból sejtik, mi lehet lányaik, testvéreik sorsa. Ez a motivációs eszköz nem újdonság az ISIS részéről. A radikális iszlamista terrorosztagok rendszeresen ejtenek foglyul lányokat és használnak ki szexrabszolgaként, bár vannak, akik elkötelezett iszlámhívőként önként vállalkoznak arra, hogy kiszolgálják a harcosokat. Az ISIS egy füzetet is kiadott a rabszolganőkről, amit a harcosaik között osztottak szét. Ez a kiadvány tartalmazza a rabszolgatartás szabályait. Eszerint „bármelyik hitetlen nő lehet muszlim harcos tulajdona”. (Például a magyar nők szinte száz százaléka az lenne, ha elérne minket a hatalmuk.) Szabadon vehetők, eladhatók, elajándékozhatók gazdájuk akarata szerint, akik meg is verhetik őket büntetésképpen. Ha pedig valaki elmenekül a tulajdonosától, azt a főbűnök között tartják számon. Ha megtalálják, olyan dorgálásban kell részesíteni, ami elrettenti a rabtársait a szökés megkísérlésétől. (Forrás: Vigyázó blog; az ISIS szexrabszolgákkal kapcsolatos horrorisztikus gyakorlatáról lapunk 4. és 5. oldalán olvashatnak bővebben.)

Olvasson tovább: