Kereső toggle

A csador mögött

Nők helyzete az arab világban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Csak azok az országok lehetnek sikeresek, ahol a nők is sikeresek” – mondta Barack Obama indiai látoga­tása utolsó állomásán, majd felszállt az Air Force One fedélzetre, és négy óra múlva Rijádban landolt, ahol az elhunyt király búcsúztatásán vett részt. A szaúd-arábiai állami televízió a látogatásról készült felvé­teleken kitakarta Michelle Obamát, aki nem viselt fejkendőt a királyi palotában. A két egymást követő esemény jól rávilágított a nők helyzetével és társadal­mi szerepével kapcsolatos ellentmondásokra a nyugati és az iszlám világ között.

Egyiptomban a legrosszabb a nők helyzete az arab világ huszonkét állama közül, viszont a rangsorban kedvezőbb helyet elfoglaló államokban is problémát jelentenek az olyan széles körben elterjedt jelenségek, mint a családon belüli erőszak, a nemi erőszak, a női körülmetélés, a társadalmi diszkrimináció vagy a gyermekházasság – derül ki a Thomson Reuters Alapítvány kutatásából.

Honnan ered a csonkítás?

Az arab tavasz kirobbanásában nagy szerepe volt a nőknek, akik igyekeztek kiharcolni az őket megillető szabadságot, azonban az iszlamista politikai csoportok térhódítása, a patriarchális társadalmak kulturális-vallási hagyományai és a polgárháborús körülmények miatt meghiúsultak a törekvéseik. Egyiptom méltán érdemelte ki a legrosszabb helyezést a nőkkel szembeni bánásmód tekintetében, hiszen egy 2013. áprilisi ENSZ-jelentés szerint a nők közül sokan élnek mélyszegénységben, 37 százalékuk írástudatlan, és 99 százalékuk tapasztal szexuális zaklatást élete során. Mohamed Murszi megbuktatása után a Muzulmán Testvériség került hatalomra, és a nőket maradék jogaiktól is megfosztották. Ász-Sziszi elnöksége óta valamelyest javult a nők helyzete: többen vehetnek részt a politikában, viszont így is aggasztó maradt a nemi erőszak, az emberkereskedelem és a kényszerházasságok gyakorisága. Szintén aggasztó, hogy az UNICEF adatai szerint az egyiptomi nők 91 százalékán, vagyis több mint 27 millió főn hajtják végre a női körülmetélést.

A szaúdi televízióban így takarták ki a fejkendő nélküli First Ladyt.
A nők körülmetélése (melynek során a női nemi szerv egy részét eltávolítják) érzéstelenítés és steril eszközök használata nélkül történik, és általában 4–12 éves kislányokon hajtják végre. A fájdalmas és gyakran halállal végződő csonkításnak mély gyökerei vannak az érintett ázsiai, közel-keleti és afrikai országok kultúrájában és vallásában, és azért vetik alá a nőket a „műtétnek”, mert így igyekeznek csökkenteni bennük a szexuális vágyakat. Akit nem csonkítanak meg, azt a társadalom kirekeszti, tisztátalannak és erkölcstelennek minősíti, és senki nem fogja feleségül venni. A Koránban ugyan még említés szintjén sem jelenik meg a körülmetélés, a hadíszokban azonban igen. (A hadíszok Mohamed tanításainak a gyűjteménye, aminek egy részét az iszlám prófétájának és követőinek az életmódjáról és tetteiről szóló történetek teszik ki.)

A feljegyzések szerint (Hadísz 41:5251.) Mohamed találkozott egy nővel, aki Medinában végezte a csonkítást. A férfi azt mondta neki, hogy „túlságosan” ne csonkítsa meg őket, „mert így jobb a nőnek, és kívánatosabb a férjnek”. Azok, akik pártolják a nők körülmetélését, erre a hadíszra hivatkoznak, azt állítva, hogy maga Mohamed sem tiltotta a beavatkozást, ezért végre lehet hajtani. Az ellenzői viszont azt állítják, hogy ennek a hadísznak bizonytalan az eredete, és lehet, hogy nem is a prófétától származik. Mindazonáltal az bizonyos, hogy a beavatkozásnak hosszú és rövid távon is csak hátrányai vannak: az érintett nők nem tudják természetes úton világra hozni a gyermekeiket, az újszülöttek halandósági rátája magasabb, és más egészségügyi károkat is okoznak vele. A csonkítás azonban nemcsak Egyiptomban elterjedt, hanem olyan országokban is, ahol – a rangsor szerint – valamelyest jobb a nők helyzete: Szudánban, Mauritániában és Dzsibutiban, Ománban pedig nem tiltja törvény a végrehajtását.

A rangsorban második helyet elfoglaló Irakban hasonlóan rossz a nők helyzete. Az amerikai beavatkozás és Szaddám Huszein hatalmának megdöntése óta tovább romlottak a körülmények: nőtt a családon belüli erőszak, a prostitúció és az írástudatlanság aránya, és több mint másfél millió nő özvegyült meg. Pozitívum viszont, hogy a 2005-ös iraki alkotmány szerint a parlamenti helyek és a kormányzati pozíciók negyedét nőknek kell betölteniük, azonban ez sovány vigasz azoknak a százezreknek, akik menekülni kényszerültek a polgárháború miatt, és az a veszély fenyegeti őket, hogy eladják, elrabolják vagy megerőszakolják őket. Napjainkban is ezreket kényszerítenek közülük prostitúcióra Szíriában, Jordániában és az Egyesült Arab Emirátusokban.

Tinédzser szexrabszolgák

Szíriában, ahol több mint százezren vesztették életüket az évek óta tartó polgárháborúban, a megözvegyült nőknek kell gondoskodniuk a család megélhetéséről, ráadásul a humanitárius katasztrófahelyzet mellett súlyos probléma, hogy a kormányerők és a különböző fegyveres csoportok is szexuálisan zaklatják a nőket a házkutatások során és a börtönökben. Az Iszlám Állam pedig a meghódított területeken élő nőket hadizsákmányként kezeli, szexrabszolgaságra kényszeríti, és árucikkhez hasonlóan adja-veszi őket. A terrorszervezet nemrégiben kiadott egy tájékoztató anyagot (Kérdések és válaszok a foglyul ejtettekről és a rabszolgákról) a Twitteren, melyben leírták, hogy a jazidi és keresztény nőket azért szabad foglyul ejteni, mert „hitetlenek”. A terrorcsoport a Korán egy passzusára hivatkozva azt állítja, hogy „engedélyezett a szexuális kapcsolat a női fogollyal” (Korán 23:5-6.), ráadásul eladhatók és vásárolhatók is, mert az Iszlám Állam szerint „csak tulajdonok”. Emellett azt is kijelentették, hogy „a serdülőkornál fiatalabb női rabszolgával is lehet közösülni”, illetve a foglyokat meg lehet verni fegyelmezés céljából.

Az autó­vezetés nem minden muszlim országban engedélyezett a nők számá­ra, és a kísérő nélküli vásárlás sem.
Az Iszlám Állam azonban nem az egyetlen csoport, mely így vélekedik a nők megverésével és a kislányokkal folytatott szexuális kapcsolattal vagy kiházasításukkal kapcsolatban, hiszen az iszlám világ nagy részében szintén megengedett a családon belüli erőszak és a gyermekházasság. Iránban és Szaúd-Arábiában például Mohamed második feleségére hivatkozva engedélyezik a lányok kiházasítását, hiszen második felesége, Aisa mindössze hatéves volt, amikor a már ötvenes éveiben járó férfi feleségül vette, de „csak” kilenc­éves korában létesített vele szexuális kapcsolatot. A kislány koráról egyébként a mai napig megoszlanak a vélemények: vannak, akik megkérdőjelezik Aisa állítását, aki a hadíszban saját maga mondta el, hogy hatéves korában ment feleségül Mohamedhez, egyes muszlim vallástudósok szerint viszont valószínűbb, hogy 9 és 19 éves kora között házasodott. Emellett a Korán alapján is természetes, hogy a feleség akár gyermek is lehet, hiszen az egyik vers szerint olyan lányokat is ki lehet házasítani, „akik még nem menstruálnak” (Korán 65:4.).

Ebből következik, hogy Kuvaitban, Bahreinben és a palesztinok által lakott Nyugati Parton is 15 év a nők alsó korhatára a házasságnál, Szudánban 10, Szomáliában pedig 13 éves lányokat is akár halálra köveznek házasságtörésért. Jemenben egyáltalán nincs alsó korhatár, ami olyan tragédiákhoz vezet, mint annak a nyolcéves kislánynak az esete, aki 2013-ban belehalt a nászéjszaka okozta sérülésekbe. Az al-Dzsazíra adatai szerint „a jemeni lányok közel 14 százalékát 15 éves kora előtt házasítják, és 52 százalékukat 18 éves koruk előtt”. Líbia pozitív példának mondható, ugyanis 20 éves kor előtt csak speciális bírósági engedéllyel házasíthatók a nők, míg Katarban és Algériában is átlagosan 25 évnél idősebbek az esküvőn.

A családon belüli erőszak mind a huszonkét vizsgált államban aggasztó méreteket ölt, és társadalmilag elfogadott, hiszen a Korán (4:34.) engedélyezi a férfiak számára, hogy megverjék a feleségüket, bár ez csak a konfliktus megoldásának harmadik lépése. Először figyelmeztetni kell a nőt, utána „magára hagyni az ágyban”, és ha ez sem használ, akkor lehet megütni. Arról viszont, hogy mivel és mennyire lehet megverni a feleséget, megoszlanak a vélemények. Az egyiptomi születésű Muhammad Kamal Mustafa sejk A nő az iszlámban című könyvében azt írta, hogy tilos „vak dühből” bántalmazni a nőt, és ki kell hagyni az olyan „érzékeny területeket”, mint a has, az arc vagy a fej. „Inkább a kezein és lábain kell elverni (…) vékony bottal, hogy ne okozzon sebeket, hegeket vagy véraláfutásokat” –írta a szerző. A szunnita iszlám egyik legbefolyásosabb tudósa, Juszef al-Karadavi sejk szerint a nők verésének a célja, hogy ha nem engedelmeskednek a férjüknek, akkor büntetésül érzelmi fájdalmat okozzanak nekik.

Félórás házasság

Nem meglepő tehát, hogy sem Algériában, sem Libanonban, sőt még a gazdaságilag fejlettebb Kuvaitban sincs törvény, ami tiltaná vagy büntetné a családon belüli erőszakot vagy a házasságon belül elkövetett nemi erőszakot. Bahreinben a nők 30 százalékát bántalmazzák otthon, a Gáza városában élőknek pedig több mint felét. Szaúd-Arábiában ugyan van törvény a családon belüli erőszak ellen, azonban a bírák megállapíthatják, hogy a férfinek joga van megverni a feleségét, vagy feleségeit, hiszen a Korán a többnejűséget is engedélyezi a férfiak számára (Korán 4:3.), így akár négy feleségük is lehet, igaz csak akkor, ha mindegyiküket egyformán el tudják tartani.

Mivel az arab férfiak nagy része anyagilag nem engedheti meg magának, hogy több felesége legyen, ez a gyakorlat ma már nem annyira elterjedt. Viszont mivel az iszlám világban tilos a házasságon kívüli szex és a házasságtörés, ezért két sajátos „házassági forma” jött létre. A síitáknál az „ideiglenes házasság” keretében a férfi bárkit feleségül vehet, akár egy fél órára is, aztán elválhat. Annak ellenére, hogy némely vallástudósok engedélyezik ezt, kritikusok szerint ez a fajta „házasság” egyenlő a prostitúcióval. A szunnita irányzathoz tartozóknál az „utazók házassága” szintén kiskaput nyit a férfiak számára, akik szexuális kapcsolatot létesítenének a „normál” házasságon kívül, hiszen még csak együtt sem kell élniük a választottjukkal, hanem csak akkor kell találkozniuk egymással a feleknek, ha teljesíteni akarják „házastársi kötelességüket”.

A nemi erőszak – a családon belüli bántalmazáshoz hasonlóan – súlyos probléma az iszlám világban, annak ellenére, hogy a nők testét eltakaró ruhák (abaja, burka, hidzsáb, nikáb) célja, hogy a férfiakat megőrizzék a bűnbeeséstől, a nőket pedig a szexuális zaklatástól. Az öltözködésre vonatkozó szabályok szintén a Koránon alapulnak (24:31.) „És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le a tekintetüket, és őrizzék a szemérmüket! És ne mutassák ékességüket (…). És húzzák a fejkendőjüket a ruhakivágásuk elé!”), azonban az  országonként eltérő, hogy mi minősül erkölcstelen ruházatnak, és hogy milyen büntetés jár a szabályok áthágásáért.

A külvilággal való kapcso­lat­tartást a technológia segítheti a jövőben.
A Thomson Reuters Alapítvány kutatási eredményeiből kitűnik, hogy a nők az öltözködési szabályok ellenére is ki vannak téve a zaklatás veszélyének. Ráadásul, amennyiben egy nő jelenti a hatóságoknak, hogy szexuális erőszak áldozata lett, négy férfi szemtanúnak kell tanúsítania, hogy igazat mond, mely gyakorlat szintén a Koránon alapul (24:4. és 13.). Mivel ez a feltétel a legtöbb esetben nem teljesül, az erőszakot elszenvedett nőket elítélhetik, hiszen „bevallották”, hogy bűnösek házasságtörésben. Hasonló eset volt Reyhaneh Jabbarié is, akit 2009-ben halálra ítéltek Iránban, és 2014 októberében kivégezték azért, mert leszúrt egy korábbi hírszerző tisztet, aki megpróbálta megerőszakolni. Az iszlám nőkkel kapcsolatos felfogásának egy másik meglepő része, hogy csak két nő szava ér fel egy férfiéval a bíróságon, és a Korán (2:282.) szerint azért van szükség arra, hogy ketten legyenek, „hogy ha az egyik [nő] téved, a másik emlékeztethesse őt”.

Az iszlámon alapuló társadalmakban a nőknek vagy nem engedélyezik, hogy az otthonukon kívül is munkát vállaljanak, vagy diszkriminálják őket a munkaerőpiacon. Szaúd-Arábiában a nők a legközelebbi férfi rokonuk engedélye nélkül nem dolgozhatnak, nem utazhatnak, nem nyithatnak bankszámlát, nem tanulhatnak tovább, férfikísérő nélkül nem közlekedhetnek, és a világon egyedülálló módon nem vezethetnek autót sem. Mindezeknek az intézkedéseknek állítólag az a céljuk, hogy „megvédjék” a nőket, azonban úgy tűnik, sem a családon belüli erőszak, sem a szexuális zaklatás nem kerülhető el a szigorú szabályok ellenére.

Viszont a gazdaságilag jobban teljesítő államok (Szaúd-Arábia, Kuvait, Egyesült Arab Emirátusok, Omán) mellett a polgárháború sújtotta Tunéziában és Líbiában is nőtt a nők részvételi aránya a politikában. A legjobb helyzetben a Comore-szigeteken élők vannak, ahol a miniszteri pozíciók húsz százalékát nők töltik be, az viszont, hogy az iszlám világ egészében hasonló változások mennek végbe a nőkkel kapcsolatos bánásmódban, nem valószínű. Mona Eltahawy egyiptomi rovatvezető szerint „a nőknek dupla forradalomra van szükségük: az egyikre a különféle diktátorok ellen, akik tönkretették országainkat, a másikra pedig a kultúrának és a vallásnak az ellen a mérgező keveréke ellen, ami romba dönti az életünket”.

Olvasson tovább:

  • Megtalálták a fenevad lövedékeit

    „Lenyűgöző bizonyítéka annak a heves ostromtűznek, amit a Titus vezette római hadsereg zúdított Jeruzsálemre, miközben betört a városba és lerombolta a Második Templomot” – nyilatkozta Dr. Rina Avner, az Izraeli Régészeti Hivatal vezetője arról a több tucat „ballista“ lövedékről, amit a két méter...
  • Pénz, szex, Obama – ezért mondott le Benedek pápa?

    Több mint négy év telt el azóta, hogy XVI. Benedek váratlanul bejelentette lemondását, és azóta zajlik a találgatás, mi váltotta ki valójában a katolikus egyházfő döntését. A hivatalos indoklást, miszerint megromlott egészségi állapota miatt nem tudta vállalni a hivatallal járó terheket,...
  • Spirituális háború a Fehér Házért

    A különböző okkult praktikák használata már az egykori Szovjetunió, később pedig Oroszország vezetőitől (lásd keretes cikkünket). A parapszichológiai hadviselés a hetvenes-nyolcvanas évek óta kitört a titkos intézetekből, és „demokratizálódott”. Ennek egyik jele, hogy a közösségi platformokon az...