Az amerikai–magyar kapcsolatok az elmúlt hetekben a kitiltási ügy kapcsán a figyelem középpontjába kerültek, így könyve – bár természetesen ezzel a napi aktualitással nem foglalkozik – segíthet a párbeszéd és egymás jobb megértésében. Személyesen is kért tanácsot öntől a kormányfő?
– Nem. Megtisztelő, hogy a könyvem eljutott a miniszterelnök úrhoz, de ezen túlmenően személyesen nem kerestek meg tanácsokért. Nagykövetként a szokásos diplomáciai úton küldöm a jelentéseimet, amelyek elsősorban Írországgal és az Európai Uniót érintő kérdésekkel foglalkoznak. Nincs személyes tanácsadói szerepem a Miniszterelnöki Hivatalban.
A most zajló vita – különösen az azt kísérő némely reakció – felhívta a figyelmet arra, hogy milyen mély félreértések és előítéletek rögzültek Amerikával kapcsolatban a magyar közvéleményben. Pedig ezek a kapcsolatok szinte egyidősek az Egyesült Államokkal. Hogyan fedezte fel egymást a két ország?
– Magyarországon előbb ébredt fel az érdeklődés az Egyesült Államok iránt, mint viszont. Az amerikai politikai berendezkedés már a reformkorban élénk érdeklődést váltott ki idehaza. Több magyar utazó járt a tengerentúlon, akik beszámolót készítettek élményeikről, köztük Bölöni Farkas Sándor és Haraszthy Ágoston. Az akkoriban induló lapokban is rendszeresen megjelentek Amerikával kapcsolatos hírek, szinte mindig pozitív kicsengéssel.
2014. 11. 07. (XVIII/45)
