Kereső toggle

 Az utolsó találmány

Intelligens társak vagy tömegpusztító lények?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Zsúfolásig megtelt terembe érkezem az ELTE Gólyavár épületébe egy átlagosnak mondható hétköznapi estén. A négy-ötszáz egyetemista az Inspiráció Műhely által szervezett Én a robot? – Mesterséges intelligencia, szingularitás, gép és lélek című vitaestre érkezett. A vitaest célja, hogy a meghívott előadók segítségével olyan, a technológiai szingularitás (azaz egy mesterséges intelligencia esetleges létrejötte) által felvetett kérdésekre keresse a választ: lehet-e lelket építeni, kódolható-e a szabad akarat, és mi lesz, ha egy reggel a mobiltelefonunk váratlanul szerelmet vall nekünk. Épphogy kapok helyet a terem végében, de sokan állva vagy a földön ülve hallgatják az előadást.

A három előadó, Kornai András nyelvtechnológus (MTA SZTAKI és BME Algebra Tanszék), Mérő László gazdaságpszichológus (ELTE PPK Affektív Pszichológia Tanszék) és Ruff Tibor filozófus, teológus (SZPA Teológia Tanszék) vállaltan egészen különböző meggyőződések talajáról vizsgálta a kérdést. A rövid nyitó előadásokat követően izgalmas vitára, majd pedig kötetlen fórumra került sor.

Lelkes robotok

Kornai András már bevezető előadásának címében (Miért és hogyan építsünk lelket?) állást foglalt a mesterséges intelligencia kutatásának jelentőségét illetően. Állítása szerint fontosabb kérdés, hogy miért kell lelket építenünk, mintsem, hogy hogyan kell. Hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligenciát ért kritikák ellenére az emberi intelligencia fejlettsége szükségszerűvé teszi, hogy olyan „lelkes” robotokat hozzunk létre, amelyek nem pusztán „rabszolgái” az emberiségnek, hanem „intelligens társai”.

Kiemelte, hogy a robotok algoritmusai már napjainkban is alapvető döntési területeket vesznek át, konkrétan utalva az egészségügy területein és az egyes pénzügyi tranzakciók során használt robotokra, valamint az amerikai tengerészgyalogságnál már használatban lévő, akár még a jégen is egyensúlyozni képes teherhordó robotokra. Kornai érvelése szerint ezek a robotok még inkább az emberiség javára lennének, ha önálló, intelligens tudattal, tehát egyfajta lélekkel rendelkeznének. A lélek meghatározására egy ismert, tudományos-materialista szlogenhez nyúlt, miszerint a lélek az, amit az agy csinál. A lélek létrehozásához szükséges „összetevőket”, úgymint a szabad akaratot, a morált és a mozgatóerőt már mind-mind feltalált és matematikai algoritmusok szintjén létező dolgoknak nevezte – meglátása szerint ezeket a külön-külön már létező elemeket a tudománynak csak össze kell raknia, hogy a lélek megszülethessen.

Párhuzamos evolúció

Mérő László szerint a mesterséges intelligencia létrejöttéhez egy korszakalkotó, Newton kaliberű géniuszra lenne szükség, aki nélkül jószerével csak egyre fejlettebb mérnöki berendezéseket vagyunk képesek gyártani, szuperintelligens robotot azonban még korántsem. Előadásában a közgazdaságtanban használt komparatív (viszonyított) előnyök elvére hivatkozott, hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligencia létrejötte nem feltétlenül veszélyezteti az emberi fajt: egy új, intelligens faj létrejötte nem zárja ki azt, hogy egy más területeken erősebb, ügyesebb, okosabb faj (az ember) párhuzamosan létezzen vele.

Meglátása szerint nincs akkora versenyhelyzet, mint ahogy azt a mesterséges intelligencia kapcsán gyakran be kívánják állítani – az emberiség még messze áll attól, hogy mesterséges intelligenciát hozzon létre, de ha létre is hozza, nem kell tartania tőle. Mérő ezt a komparatív előnyök elvének a működésével támasztotta alá az evolúcióban: az evolúció során sem minden esetben pusztították el az erősebb fajok a gyengéket, hanem különböző, egymásnál bizonyos területeken életképesebb fajok különböző területeken indítottak el új evolúciós szálakat.

Barátságos robotok?

Ruff Tibor előadásában elhangzott a neves természettudós, Stephen Hawking ide kapcsolódó megjegyzése is, miszerint a mesterséges intelligencia az emberiség legnagyobb és egyben utolsó találmánya lesz, ugyanis annak létrejötte az emberi faj végét fogja jelenteni. Szemben a két korábbi előadással, Ruff Tibor aggályának adott hangot azzal kapcsolatosan, hogy ha majd a számítógépek készítését is már szuperintelligens számítógépek veszik át az emberektől, akkor az így megszülető sokezredik, az emberiségtől fényévekre eltávolodott szupergép mennyire lesz veszélytelen ránk nézve.

Általánosan a mesterséges intelligencia kérdését sokkal inkább morálfilozófiai irányból közelítette meg. Szerinte a leglényegesebb kérdés nem az, hogy sikerül-e mesterséges intelligenciát létrehozni, hanem hogy sikerül-e olyat létrehozni, ami barátságos. Előadása elején leszögezte: a mesterséges intelligencia kérdésének vizsgálata alapvetően világnézeti kérdés. Ha materialista világnézet alapján állunk, akkor állíthatjuk, hogy megfelelő mennyiségű intelligens számítógép bizonyos idő elteltével létre tud hozni mesterséges intelligenciával rendelkező számítógépet. Amennyiben azonban a nyugati civilizáció alapját is képező, transzcendensben hívő világnézet etikai koncepcióját fogadjuk el, akkor szükségszerűen beleütközünk a lélek, a morál és a szabad akarat természet- és tudományfölöttiségének kérdésébe.

A természetfölöttiben hívő világnézet szerint a szabad akarat nem oksági láncolatokban determinált és nem is véletlen, hiszen akkor az ember a véletlennek lenne kiszolgáltatva, ami viszont nem szabadság. A filozófus tehát az emberi lélek egyik alapelemét képező szabad akaratot transzcendens valóságként határozta meg – utalva Kant vonatkozó állítására: „Senki nem tudja felfogni a szabadságot.” Kiemelte, hogy a nyugati etika nem mindig haszonelvű – eltérően például a konfucianizmus utilitárius erkölcsétől – és ebből fakadóan nem is mindig racionális.

A jövő

A három bevezető előadást követően izgalmas, közönségkérdésekkel fűszerezett vita vette kezdetét. A vita időről időre visszajutott olyan világnézeti alapkérdésekhez, mint például a természetfölöttiben való hit vagy az evolúció elméletének létjogosultsága az ember és lélek kérdésének vizsgálatában.

Kornai László igyekezett megnyugtatni a hallgatóságot, hogy a félreértések elkerülése végett a mesterséges intelligencia kutatói nem egy gigantikus igazságosztó gépen dolgoznak, hanem apró, megfontolt lépésekkel közelednek a szabadon dönteni, önállóan működni képes gépek megalkotása felé. Világossá tette, hogy ez nem fog azonnal tökéletesen sikerülni, ugyanis – egyetértve Ruff Tiborral – a morál nem mindig a haszonelvűség törvényének rendel alá, hanem ennél bonyolultabban működik, így csak fokozatosan, részleteiben lehet rá algoritmust kitalálni.

Egy nem-racionális és nem mindig a haszonra törekvő morált azonban egyáltalán nem biztos, hogy lehet kódolni, matematikai képletek szintjén leírni – vélekedett Ruff, némileg visszautalva rá, hogy elég problematikus volna leprogramozni egy olyan, korábban Kornai András által említett, sofőr nélküli okosautót, ami betartja a KRESZ-t, de ha éppen egy súlyos beteg kisgyereket szállít, akkor önállóan úgy dönt, hogy áthajt a piroson. Mérő László szintén felhívta a figyelmet annak eshetőségére, hogy még ha modellezni is tudná a tudomány a morált, nem lenne rá garancia, hogy egy robot azt nem szeszélyesen és az emberre nézve veszélyes módon használná (az előző robotautó példájánál maradva: akkor is áthajtana a piroson, amikor épp nem szállít beteg gyermeket). Mérő szerint a mesterséges intelligencia csak annyira lesz veszélyes, mint bármilyen más ember alkotta szerszám, illetve természetben létező veszély, mint például a ragadozó állatok, amelyek veszélyesek ránk nézve, viszont megtanultunk velük „együtt élni”.

Erre vonatkozóan még nincsenek tapasztalataink, a technológiai szingularitás létrejöttére ugyanis még biztosan várnunk kell néhány évet. Mindenesetre az ember és a szuperintelligens gépek együttélésének vizsgálatakor nem elhanyagolható a Space-X-alapító, az „igazi Vasemberként” is emlegetett Elon Musk egy, a hetekben nyilvánosságra került nyilatkozata: „A mesterséges intelligenciával az ördögöt idézzük meg. Az önállóan tanuló, gondolkodó, döntő robotok veszélyesebbek, mint az atomfegyverek.”

TECHNOLÓGIAI SZINGULARITÁS

Technológiai szingularitás (vagy különösség) alatt azt a lehetséges jövőbeli eseményt értjük, amikor az emberfeletti intelligencia megjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan előre jelezni. Ray Kurzweil, a téma egy kiemelt szakértője és a mesterséges intelligencia kutatásának egyik zászlóvivője a technológiai szingularitás bekövetkeztét kb. 2045-re jósolja.

MESTERSÉGES INTELLIGENCIA A FILMVÁSZNON

A mesterséges intelligenciával rendelkező robotok témája nem kevés hollywoodi filmrendező fantáziáját mozgatta már meg. Az elmúlt évtizedekben több olyan alkotás került a mozikba, ami az önálló életre kelt robotok lázadását és az emberek ellen fordulását mutatja be, például a már-már klasszikusnak számító Terminátor-trilógia, vagy a látványos Én, a Robot című akciófilm, Will Smith főszereplésével. Ezeken kívül olyan, a gép és lélek témáját boncolgató filmdrámák születtek meg, mint az emberi sorsra vágyó robot a Kétszáz éves ember című fimben, mint az édesanyjához őszintén ragaszkodni kezdő robotkisfiú Steven Spielberg Mesterséges Intelligenciájában, vagy mint a hazánkban idén debütált, A nő című film, melynek főhőse szerelmes lesz egy élethű, női hangon megszólaló operációs rendszerbe.

Olvasson tovább: