Kereső toggle

Újra létezik a négyezer éves arám közösség

Ősúj nép

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Izrael állama elismerte az arám kisebbséget mint önálló nemzetiséget. A Haaretz című napilap szerint szeptember 17-én Gideon Sa’ar belügyminiszter aláírta azt a rendeletet, amely szerint a lakossági nyilvántartásba bekerül az arám mint önálló nemzetiség, lehetővé téve mintegy kétszáz keresztény családnak, hogy magukat az ősi arám nemzetiséghez tartozóknak határozhassák meg, és ne arab nemzetiségűként tartsák nyilván. A rendelet három szakértői véleményt vett figyelembe, melyek szerint minden feltétel adott az önmeghatározáshoz származásuk, vallásuk, kultúrájuk, történelmi örökségük és közös nyelvük alapján.

Az arámi kisebbség elismeréséért küzdő Jariv Levin, a kneszet egyik képviselője kijelentette, hogy a cél az, hogy a keresztény népesség jobban beépüljön az izraeli társadalomba, és az elismerés bátorítást jelentsen számukra a hadseregbe való önkéntes jelentkezésre. A közösség néhány tagja, aki szolgált az Izraeli Véderőnél, tevékenyen előmozdítja az arám kultúra ügyét. Egyikük, Shadi Halul az idén egy izraeli nemzeti parkban arámi hagyományőrző tábort vezetett és a keresztények között a katonai szolgálatot is népszerűsíti.

Kik az arámok?

Az arám vagy arámi népnév nem ismeretlen Izraelben. Mindenki ismeri a hitvallást a Tórából: „vándor arámi volt az ősöm…” A Biblia lapjain az őstörténetben Héber és Arám rokonok, mindketten Sém leszármazottai. Arám Sém fia, Héber pedig a dédunokája. A zsidó nép néppé válásának hajnalán, Ábrahám családtörténetében felbukkan az Arám-Naharaim és a Paddan Arám helynév. Naharaim két folyót jelent, az Eufrátesz és a Tigris folyók felső folyását a Közel-Kelet termékeny félholdjának közepén; az asszír szövegekből is ismert Paddan pedig mezőt, megművelt földterületet és annak mértékegységét is, akkora földdarabot, amit egy iga ökörrel fel lehet szántani. A két folyam közötti Arám olyan vidék, ahol a sémi nyelvek észak-nyugati ágát képviselő arámi nyelvet beszélik.

Az arámokról mint etnikumról azért hallani keveset, mert Európába a görög és latin nyelv közvetítésével a Szíria és Mezopotámia helynevek jutottak el; ennek megfelelően, ahol például arámiakról van szó a forrásokban, a bibliafordítások szíreknek nevezik őket, amivel eltakarják az eredeti elnevezést.

Szíria nevét Asszíriából vezetik le.  Az ókori görögök szóhasználatában egybeolvadt a kettő: Szüria és Asszüria jelölte a hajdani Asszír Birodalom területét, valamint annak legnyugatibb tartományát. Ennek oka, hogy görög füllel ugyanazt a nyelvet beszélték. A latinos Syria a Római Birodalomnak azt a tartományát jelölte, ami Kis-Ázsia és Egyiptom között terült el, aminek déli „nyúlványa” volt csupán Judea. Josephus Flavius is így használja a szíriaiak kifejezést. Az arámok legnagyobb történelmi teljesítménye nyelvük és írásuk áthagyományozása volt a környező népekre. Az arámi nyelvet káldeusnak is nevezik.

Arám nyelvhódítás

Jákób családjának anyai ága ezt a nyelvet beszélte. Mikor szövetséget kötöttek és kőrakást raktak ennek emlékére, Jákób héberül Gal’éd-nek, tanú-halomnak nevezte el, míg rokona, Lábán a maga északi nyelvjárásában a Jegar Szahaduta, esküvés halma nevet adta neki. Az első feljegyzés az arámi és a héber nyelv különbségéről egyben jelzi, hogy Jákób és Lábán útjai elválnak egymástól. A vándorló arámi önmegjelölés a nomádok életmódjára utal. A második évezred végén a városállamok lakossága és a nyájaikkal vándorlók vagy időszakosan letelepedők szimbiózisáról tanúskodnak azok a régészeti leletek, amelyek a szíriai-iraki határtól északra fekvő Máriból (Tell Hariri) kerültek elő.

Mári legrégebbi rétegei az óbabilóni korból ( i. e. 3. évezred) a sumer kultúra jegyeit viselik magukon, az ékírással feljegyzett akkád, ugariti és más nyelvű szövegek Ur városával élénk kapcsolatra mutatnak. Különösen az i. e. 18. századból fennmaradt leletek megfejtését kísérte hatalmas érdeklődés, vajon mennyiben lehet rekonstruálni a patriarchák életrajzát a dokumentumokból? Valóban kiderült, hogy Hárán, Nákhór a térképen voltak, mint fontos központok. A fennmaradt nevek nagyon hasonlóak a Bibliából ismert héber nevekhez, a család és a törzs szerkezete rokon vonásokat mutat (a mári abu bitim = héber bét áv, családfő); a városok irányítása hasonlóan történt: a vének és a város élén álló király által, aki valószínűleg inkább hadvezér (szár) volt; a jogrend hasonlósága: például az elsőszülött fiú kettős részt örökölt.

Szíria és Mezopotámia lakosságának zömét olyan sémi törzs adta, amelyik valamely arámi dialektust beszélte. Állandóan ki voltak téve északról jövő támadásoknak és hódítóknak. Egy időben a hettiták özönlötték el a Taurus-hegység lankáit és foglalták el a termékeny völgyeket. Később az örmény hegyvidékről jövő rokonaik alapítottak királyságot, amit Mitanninak hívtak. Az északi hódítók elvágták egymástól a nyugati és keleti sémi törzseket. Mitanni királyai tartották kezükben az Eufrátesz kikötőit és az egyiptomi fáraó ellen szövetkeztek a kánaáni városokkal, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy a fáraó családjával dinasztikus házasságokat kössenek.

A hettiták Mitanni rovására terjeszkedtek, egészen az Égei-tenger partjáig, ahol Szmirna mellett hettita feliratok és harcosok figurái őrzik az ősi út legnyugatibb átjáróját. Dicsőségük azonban nem tartott soká. Hatalmuk csúcsán akkor voltak, amikor az exodus fáraója, II. Ramszesz uralkodott. A hettita és mitanni uralom hanyatlásával párhuzamosan megindult a régebbi arámi népesség rohamos megújulása. Antiókhia öblétől északra német régészek megtalálták a legrégebbi arámi monumentális művészet emlékeit – s rajta a föníciai ábécét és hettita hieroglifákat –, de nem volt semmi hettita nyelven, még egy név sem: az arámi teljesen kiszorította. Az istennevek is mind sémiek: Hadad napisten, Sahr holdisten, Baál Harran (Hárán ura), Rekeb-Él (Isten Szekere).

Moáb királya az izraeli törzsek honfoglalása idején hívta el „Arámból, Kelet hegyeiről” Bálámot, a látnokot, hogy átkozza meg Izraelt. A Bálám-tradíció folytonosságát és nyomát éppen ott, Moáb és Gileád határán találták meg Jordániában, Deir-Allában, a feltételezett Szukkót, korábban Péthór helyén, egy romba dőlt szentély falára írt szövegben.

Az izraeli honfoglalást és letelepedést követően Kúsán Risataim arámi király Kánaán meghódításába fogott, és nyolc évig szolgálták őt. Otniél ben Kénáz űzte el, és immár Izrael keze nehezedett az arámokra. A Karnaimnak nevezett vidék a Genezáreti-tótól északkeletre és azon túl az arámiak területe volt, az izraeli törzsekkel amúgy nem zavarták egymás terjeszkedését.

Damaszkusz pártján

Ahol a tengerparti út és a királyok útja vezetett Damaszkuszon át, a fontos utak mentén Szíria és Mezopotámia északi részén arámi királyságok támadtak, amiket a közös nyelv és érdekek is összekötöttek. Arám-Cóba és Arám-Damaszkusz királysága állt fenn Dávid és Salamon idejében. Az ammoniták elleni hadjárat Arám-Cóbával egyszer konfliktusba sodorta Dávidot. Hadadézer, Cóba királya egész Szíriát meg akarta hódítani a többi arámi király, Gessur, Maáka és Damaszkusz támogatásával. Már Hamátot fenyegette Hadadézer növekvő hatalma, amikor váratlanul új erő lépett a színre. Joáb, az izraeli sereg hadvezére előbb legyőzte Ammont, majd Arám-Cóba seregét semmisítette meg. Ezután az Orontész folyó mentén fekvő városig, Hamátig terjedő területen minden arám állam adót fizetett Dávidnak – méghozzá bronzban, és ehhez jött még a karavánutak bevétele is. Hamát királya annyira hálás volt Dávidnak, hogy fia személyesen ment Jeruzsálembe, arany-, ezüst-, és bronzedényeket hozva ajándékba. A neve Hadoram (Hadad magasztos) volt, akinek a neve később Jórám lett (Jahve magasztos), Izrael Istene és Dávid király iránti tiszteletből. Joáb halála után, Salamon békés uralma idején a Recin vezette Damaszkusz fellázadt, és bár Salamonnak sikerült Cóba és a karavánút felett megtartani az ellenőrzést, az izraeli birodalom nagysága többé nem tért vissza.

Salamon halála után az arámi királyságok Damaszkuszt erősítették, és időről időre adót vetettek ki Izraelre. A két királyság közötti kapcsolat váltakozva hol békés, hol ellenséges volt, de többnyire az utóbbi. Ennek ellenére több epizód mutatja, hogy az ellenségességen felül tudtak emelkedni, mint például az arámi sereg leprás tábornoka, Naámán, aki gyógyulásért fordult Elizeus prófétához egy Izraelből elhurcolt rabszolgalány tanácsára, és ezért hivatalos levélben fordult Izrael királyához. Gyógyulása után megpakolta szamarát néhány zsáknyi földdel, amin leborulva az Úrhoz fog imádkozni, és elment békével. Benhadád kétszer is megtámadta Izraelt, és mindkét alkalommal alulmaradt, Akháb ennek ellenére nemcsak megkegyelmezett neki, hanem még egyezményt is kötött vele: ezután a „szír” kereskedőknek vámmentes bazárja volt Samáriában, az izraeli kereskedőknek pedig Damaszkuszban.

Akháb tízezer férfit és kétezer harci kocsit küldött Ben Hadád segítségére Asszíria elleni háborújához. A reménytelen vállalkozásban a legtöbb nyugat-ázsiai állam részt vett, de az Orontész menti Karkarnál i. e. 853-ban a koalíció súlyos vereséget szenvedett III. Sulmánu-asaríduval szemben. Akhábot ezután nem sokkal, korábbi szövetségese elleni csatában látjuk elesni, és Benhadád csak néhány évvel élte túl. I. e. 842-ben Hazáel meggyilkolta és elfoglalta trónját. Az asszírok elözönlötték Damaszkusz környékét, és bár meghódítani nem tudták, az országot végsőkig kimerítették, rengeteg zsákmánnyal és hadisarccal vonultak el. Jéhu látva ezt, azonnal adót fizetett, hogy Izrael elkerülje a lázadók sorsát.

A legyengült szír királyság ezután nem tudott ellenállni Joás és II. Jeroboám izraeli királyok támadásainak. Joás háromszor aratott győzelmet felettük, II. Jeroboám pedig elfoglalta városait, ahogyan Jónás próféta előre jelezte. Az asszírok következő betörésekor Damaszkusz királya drága ajándékokkal vásárolta meg a békét, és egy időre Ninive vazallusa lett. Amikor Izraelt belviszályok dúlták, és Asszíria is meggyengült, Damaszkusz újra nagy gazdagságra tett szert a sivatagi kereskedelmi útvonalból, és a kisebb arám városállamok elismerték vezetőjüknek.

Az izraeli Péka király Recin javaslatára meg akarta dönteni Júda trónját, és a dávidi dinasztia helyére szír vazallus bábkirályt akart ültetni. Akház király reménytelen helyzetében az asszírokhoz fordult segítségért. III. Tukulti-apil-ésarra, aki megdöntötte a korábbi asszír dinasztiát, új életet akart lehelni a birodalomba, jó alkalmat talált a nyugati beavatkozásra. Akház a vazallusa lett, Pékát megölték, Asszíria kinevezett helyette egy királyt. A fővárost, Samariát két évig ostrom alatt tartotta, ami azután i. e. 722-ben elesett. Damaszkuszt szintén elfoglalták, királyát megölték, a terület asszír tartomány lett. Ámósz az, aki ítéletet mondott Damaszkuszra az Izrael elleni harcok során tanúsított barbár kegyetlenkedései miatt. Hamát is elesett, lakosságát áttelepítették Kir városába, helyükre Babilóniából telepítettek be lakosokat.

Ámósz próféta Arám népét Kirből származónak mondta, és azt is kijelentette, hogy ugyanoda fogják őket elhurcolni. A Kir helynév talán Dél-Babilonhoz köthető. Az arám városállamok többé nem szerezték vissza függetlenségüket. Júda és fővárosa egy ideig még az asszír fenyegetés árnyékában élt. Amikor Szanhérib követei Jeruzsálembe érkeztek, héberül szólították fel a lakosságot a megadásra. Ezékiás király és környezete hiába kérte, hogy arámul beszéljenek, és így csak a delegáció értse az üzenetet. Noha az asszír sereg csoda folytán abbahagyta az ostromot és elvonult, Júda az újbabiloni terjeszkedést már nem tudta megállítani, északi szomszédai sorsára jutott. Lakossága zömét az Eufráteszen túlra, Babilonba deportálták. A száműzetés hetven éve alatt a hétköznapi nyelvvé váló arámi fokozatosan felváltotta a hébert, amely így az Írás és az imák nyelve maradt.

Túlélte a nyelvi hódítókat

A perzsa Kürosz engedélyével a fogságból hazatérő júdaiak Jehud tartományban már csak a héber-arámi nyelvet beszélték, olyannyira, hogy a Törvény felolvasását arámi tolmácsokkal lehetett csak érthetővé tenni. Ez a szükség hozta létre a Héber Biblia Targumjait, arámi fordításait, amik nem ritkán egyben magyarázatok is. A Babilonban maradt diaszpóra és a Júdeában működő tanházak, rabbiiskolák szóbeli tanítása, és a kora középkorban írásba foglalt nagy alkotásai – a Jeruzsálemi és Babiloni Talmud– szintén arámi nyelven születtek meg, csakúgy mint a későbbi vallásos költészet művei, a pijjutok.

Jézus és tanítványai arámiul beszéltek (ezen a nyelven Péter neve Kéfás, a szó elején kiejthetetlen sémi torokhanggal): Anta hu Kéfá, veal tura dená ebne et kehalí – „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az egyházamat.”

Az első ország, amely keresztény hitre tért, Abgár király Edesszai Királysága volt. Euszebiosz Egyháztörténetében egy szír nyelvű dokumentumot is latinra fordított olvasóinak, amelyből kiderül, hogy állítólag Abgár hallott a Jó üdvözítőről, és kérte, gyógyítsa meg. Jézus egyik tanítványát, Taddájt küldte el, aki kézrátétellel meggyógyította, és Abgár népének az élet igéjét hirdette. Pál apostol Damaszkuszban kezdte hirdetni azt a tant, amelyet addig üldözött. Aretász király helytartója őriztette a várost, hogy elfogja, Jézus követői azonban éjszaka egy kosárban leeresztették a városfalról.

Az ókori birodalmi politika által végbevitt lakosságcsere, valamint a közel-keleti kultúrák és nyelvek intenzív kölcsönhatása miatt az arámi nyelv közvetítő nyelvként sikeresen túlélte az évszázadokat. Az írásbeliség elterjedéséhez hatalmas lökést adott az arámi ábécé. E betűírásból fejlődött ki többek között a héber kvadrátírás, a mandeus, a palmyrai írás és a Júdeától délre létrejött arab királyság, a nabateusok írása, majd abból az arab. Távoli leszármazottja az indiai brahmi írás, sőt több közép-ázsiai rovásírás is, melyek szintén jobbról balra olvasandók.

Az i. e. 700 és 300 közötti korszakban nemcsak az Asszír, hanem az Újbabilóni, és a Méd-Perzsa Birodalomban is a hivatalos levelezés és a diplomácia világnyelvévé vált Elámtól Egyiptomig, egyfajta lingua francává, mint később a görög, a latin, vagy ma az angol.

Az újarámi szír nyelven született meg a Biblia legkorábbi teljes fordítása, a szír Pesitta. A szír nyelv a kereszténység közép-ázsiai terjedésében játszott hatalmas szerepet, teológiai művek sokasága íródott rajta, és mind a mai napig beszélik, de legalábbis megtartják a liturgia nyelveként. Tudományos és teológiai központjából, Edesszából kisugározva három különféle írás fejlődött ki az úgynevezett asszír keresztények három fő irányzatának megfelelően: a legkorábbi az esztrangelo, a nyugati szír a jakobita, és a keleti szír a nesztoriánus írás.

Az arab hódításokkal a Közel-Kelet erős arabizáción és iszlamizáción ment át és megy át a mai napig. Az arámi nyelv újszír változatai csak elzárt közösségekben, az etnikailag asszír népességben maradt fenn Északkelet-Szíriában, Törökország délkeleti részén, Irak északi területein és Iránban. Keresztények és zsidók, akik Moszulban, vagy a Ninivei-síkságon laktak, kölcsönösen megértik egymást. Az arámi nyelven még beszélő iraki zsidók ötvenes évekkel kezdődő tömeges Izraelbe vándorlásával az arámi valószínűleg ki fog halni, mert a következő nemzedékek anyanyelve már az ivrit lesz.

Szíria néhány falvában, például az Antilibanon lankáin még használják Jézus nyelvének egy késői változatát, a turojót, emellett folyékonyan beszélnek arabul is. A nagyobb városokba való költözés felgyorsította a nyelv elhalását. Napjainkban az ősi zsidó és keresztény közösségek tömeges menekültté válásával nemcsak a nyelv, hanem a kereszténység is veszélybe kerül a polgárháború sújtotta országokban, így Szíriában és Irakban is. Az arámi nyelvű asszír kereszténység egyre ismertebbé válik a napi hírek kapcsán, az asszír nemzettudat erősítése pedig aktívan zajlik a nyugati és észak-európai diaszpórákban.

Izrael Állama az arámi nemzetiség elismerésével kifejezte, hogy nagyobb védelmet ad azoknak az állampolgárainak, akik valamelyik keleti keresztény egyházhoz tartoznak, és akik az összes környező államban egyre súlyosabb fenyegetettség közepette élnek, ami még nagyobb jelentőséget ad a régi-új arámi identitásnak.

Jézus anyanyelvén vitatkoztak

Ferenc pápa májusi közel-keleti útján vitába keveredett Benjamin Netanjahuval. Az izraeli miniszterelnökkel folytatott szóváltás alapja azonban nem politikai, hanem egy tudományos kérdés volt. Amikor Netanjahu megemlítette, hogy a judaizmus és a kereszténység közötti szoros kapcsolat egyik legfontosabb kapcsolódási pontja Jézus, „aki itt élt, ezen a földön, és héberül beszélt”, Ferenc közbeszólt: „Arámiul”, mire Netanjahu kijavította a pápát: „Jézus arámiul beszélt, de értett héberül.” (A Russia Today helyszíni tudósítója megkérdezett egy ismert izraeli nyelvészt, aki szerint a két vezető közül Netanjahu álláspontja áll közelebb a valósághoz, mert Jézus nemcsak olvasott héberül, hanem olyan tömegek felé szolgált, akik elsősorban héberül beszéltek.)

Kereszt a félhold földjén

Az asszír egyházak (Asszír és Káld Egyház) hagyományosan Tamás apostolra és az edesszai Taddájra, a 72 tanítvány egyikére vezetik vissza eredetüket. Liturgiájuk szír. A 3. századtól jórészt a Római Birodalom keretein kívül, a Szasszanida Birodalom fennhatósága alatt éltek, amely magában foglalta Közép-Ázsiát és Kelet-Arábiát. Az asszír keresztények az Assurisztán tartományról (Athura) kapták nevüket. A 16. században egyházuk két ágra szakadt: egyik ága az efezusi zsinat óta független Asszír Egyház, feje jelenleg a diszpórában levő pátriárka,  IV. Mar Dinkha Khanania.  A másik ág a Rómával egyesített, de ugyancsak szír rítusú Káld Katolikus Egyház, amelynek érseke az iraki Bagdadban székel.  
A keleti ortodox egyházak nem teljesen azonosak a köznapi nyelvben görögkeletinek nevezett ortodox egyházzal. A keleti és az ortodox megnevezés mindkettőre igaz, de a keleti ortodox kereszténység  tágabb kategória. A keleti egyházak nevében mind benne van az ortodoxiára vonatkozó megjelölés. A keleti keresztények ágazatai:
    1. Ókeletiek
    2. Ortodoxok
    3. Keleti katolikusok (uniáták: egység Rómával).
Néhány jellemzőjük:
1. Ókeleti egyházak:
    A. Nesztoriánusok: Asszír keleti ortodox egyház, ami 431-ben vált ki és lett önálló püspökség. (Ok: Nesztoriusz kiátkozása, az Alexandriai Cirill-féle „Mária mint istenszülő”  nézet el nem fogadás)
    B. Miafiziták: Krisztus egyetlen természetének tana, szélsősége: a monofizitizmus. A különbség a mono = egyetlen, a mia=egy, egységes; és a phüszisz= természet görög szavakból adódik.  
Az első három egyetemes zsinat határozatait fogadják el, a 451-ben tartott kalcedoni zsinat dogmatikai definícióit nem. A miafizita egyházak vallják Jézus Krisztus isteni és emberi természetét, mely egy természetben egyesült és nem lehet szétválasztani, ezen felül Alexandrai Cirill teológiáját, aki szerint Mária theotokosz, Isten-szülő. A 4. egyetemes zsinat, a kalcedoni zsinat monofizitizmus ellenében hozott  pontosított hitvallását nem fogadták el. Ide tartoznak:  a Kopt, Etióp, Eritreai, Indiai és Örmény Ortodox Egyház, a Szír Ortodox Egyház (ezen belül a Jakobita Egyház és az önálló Malankarai Szír Ortodox Egyház Indiában).
2. Ortodoxok: További elnevezéseik: óhitűek, ortodoxok (igazhitűek, szláv nyelveken: pravoszláv), görögkeletiek. Az első hét egyetemes zsinat határozatai talaján állnak. A nícea-konstantinápolyi hitvallást a filioque (és a Fiútól) betoldás nélkül fogadják el. A keleti (görög) és nyugati (latin) egyházak közötti szakadás részben teológiai vitákból (a Szentlélek az Atyától és a Fiútól is származik-e, ez az ún. filioque-vita; kovászos vagy kovásztalan kenyér legyen-e az eukharisztián), részben a római püspök egyetemes fennhatóságára vonatkozó igényből fakadt. A római pápa primátusa miatt az ortodox egyház 1054-ben a nyugati katolicizmustól formálisan is elszakadt. A görög katolikusok viszont egyesültek Rómával (uniáta egyház). Az ortodox irányzat több önálló (autokefál) egyházból áll, a konstantinápolyi pátriárka főtekintély a többi pátriarka mellett.  Az ortodoxok bizánci rítusúak.
Az ortodox kifejezés a görög orthé = helyes és a doxa= hitelv, meggyőződés szavak összetétele. Egyházi értelemben eredetileg a helyes hitűt jelenti, szemben a heterodoxiával, ami máshitűt, eltérő hitelvet jelent. Az ortodoxia az egyházszakadás előtti egységes álláspont volt, amelyet az első két egyetemes zsinaton 325-ben és 381-ben megfogalmazott nícea-konstantinápolyi hitvallás foglalt össze, védekezésül az eretnekségekkel szemben. Ezt a keresztények világszerte Apostoli Hitvallás, Credo vagy Hiszekegy néven ismerik.
3. Keleti katolikusok: Káld Katolikus Egyház, 1553-ban váltak ki az Asszír Egyházból, és csatlakoztak Rómához. Arámi („káldeus”, babiloni) nyelvű katolikusok.

Olvasson tovább: