Kereső toggle

Első kézből a Snowden-ügyről

Nincs rejtekhely

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Egyesült Államok 2010 óta bírósági végzés alapján folytathat hírszerzést a világ 193 országában (beleértve Magyarországot is) és több tucat nemzetközi szervezet ellen. Ez a június utolsó napjaiban nyilvánosságra került dokumentum újabb bizonyítéka annak, hogy a CIA volt munkatársa, Edward Snowden által leleplezett megfigyelési botrány még szélesebb kört érint, mintsem korábban gondoltuk volna. A gyakorlatilag mindenre és mindenkire kiterjedő ellenőrzési jog fokozatosan épült ki 2001 óta, és látványosan felgyorsult Barack Obama hivatalba lépését követően. Ennek történetét írta meg Glenn Greenwald Brazíliában élő Pulitzer-díjas újságíró, aki a Snowden-ügy koronatanúja. Neki adta át ugyanis az amerikai informátor a sok ezer oldalnyi leleplező digitális aktáját Hongkongban, mielőtt elindult volna Oroszország felé.

Nem véletlen, hogy Glenn Green-wald lett a kiválasztott. A neves újságíró – aki „civilben” alkotmányjogász és emberi jogi ügyvéd – 2005-ben elindított egy blogot, amelyben fel kívánt szólalni a „radikális és szélsőséges hatalomelméletek ellen”, amelyeket az amerikai kormány a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal igazolt.
Röviddel a blog elindítása után a The New York Times közzétette, hogy a Bush-kormányzat 2001-ben titkos rendeletben utasította a Nemzetbiztonsági Ügynökséget (National Security Agency, NSA), hogy figyelje meg az amerikaiak telefonos és elektronikus kommunikációját, és ehhez a büntetőjog által megkövetelt bírói felhatalmazásokat sem kellett beszereznie.
A botrány felderítésébe Greenwald is beszállt, mert patriótaként úgy látta, hogy a totális kormányzati megfigyelés Amerika alapjait fenyegeti. „Az Egyesült Államok létrejöttének éppen a magánszférába történő kormányzati behatolás elutasítása volt az egyik fontos kiváltó oka: az amerikai telepesek azon törvények ellen tiltakoztak, amelyek lehetővé tették, hogy brit tisztviselők kényük-kedvük szerint bárki házát átkutassák” – írja Greenwald, aki idézi a negyedik alkotmánykiegészítést, ami a mai napig érvényben van: „A népnek azt a jogát, hogy személyük, lakhelyük, irataik és ingóságaik az indokolatlan házkutatások és foglalások ellen védve legyenek, nem lehet megsérteni. Ilyen parancsokat csak esküvel vagy esküpótló nyilatkozattal alátámasztott alapos gyanú esetén lehet kiadni, pontosan megjelölve a kutatás helyét, a lefoglalandó dolgokat vagy a letartóztatandó személyeket.”

A hatalom szeme

A 18. században értelemszerűen a házkutatások jelentették a legerőteljesebb behatolást a magánszférába, így a legfontosabb cél az ilyen zaklatások önkényességének a megakadályozása volt. A technika fejlődésével azonban a megfigyelés módszerei is fejlődtek. „Amint a vasúthálózat kibővülése a 19. század közepén lehetővé tette az olcsó és gyors postai szolgáltatásokat, óriási botrány kerekedett abból, hogy a brit kormány a leveleket titokban felbontotta. A 20. század első évtizedeire pedig az Egyesült Államok Nyomozóirodájánál – a mai FBI elődszervezeténél – már nemcsak a leveleket bontották fel, és nemcsak informátorokat alkalmaztak, hanem lehallgatásokat is végeztek, amelyek célja a kormány politikájával szemben állók semlegesítése, elhallgattatása volt” – írja a Snowden-ügy történeti előzményeiről Greenwald.
A tömeges megfigyelést sohasem egyetlen lépésben igyekeztek bevezetni. „Kezdetben a megfigyelés mindig a más véleményen lévők és a marginalizáltak csoportjait sújtja, ami a kormányt támogató vagy szimplán apatikus polgárokat arra a téves következtetésre vezeti, hogy őket ez nem érinti” – írja a szerző, aki szerint ma is ez a hozzáállás tapasztalható. Az emberek nem háborodnak fel igazán azon, hogy minden telefonbeszélgetésüket, elektronikus levelezésüket, vásárlási tranzakciójukat, a legszemélyesebb érdeklődési körüket, kapcsolatrendszerüket célzottan, valós időben monitorozhatják a hatóságok, a világ bármely pontján. „Egyszerű, törvénytisztelő polgár vagyok. Ugyan miért érdekelne bárkit is az, hogy mit csinálok. Aggódjanak azok, akiknek vaj van a fején” – olvasható sokszor a témával kapcsolatos cikkekhez írt kommentekben. Valójában azonban a történelem azt bizonyítja, hogy a tömeges megfigyelésre alkalmas apparátus puszta létezése – függetlenül attól, hogy igénybe veszik-e, és ha igen, milyen mértékben és ki ellen – önmagában elégséges az eltérő vélemények elfojtására. Az az állampolgár, aki tudja, hogy folyamatosan megfigyelik, a félelem miatt hamar alkalmazkodóvá, meghunyászkodóvá válik.
Amikor az 1970-es évek közepén az FBI belföldön végzett kémtevékenységét vizsgálták, kiderült, hogy az ügynökség félmillió amerikai állampolgárt és szervezetet – Martin Luther Kingtől John Lennonig, a női emancipációs mozgalmaktól az antikommunistákig – potenciális „felforgató elemnek” tekintett, s pusztán politikai nézetei miatt rendszeresen megfigyelt.

Több szabadság, nagyobb kontroll

Greenwald nem osztja azokat az összeesküvés-elméleteket, miszerint az amerikai titkosszolgálat vagy valamilyen háttérhatalom szándékosan idézte volna elő a szeptember 11-i terrortámadásokat, hogy erre hivatkozva felszámolja a személyes szabadság utolsó megmaradt bástyáit. A kormányzat felelősségét azonban így is súlyosnak látja: „Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok vezetői arra használták fel a terrorizmustól való félelmet (amelyet a valódi fenyegetés következetes felnagyításával csak tovább erősítettek), hogy egy sor extrém intézkedést igazoljanak vele. … A félelem legtartósabb öröksége a mindent átható, mindenütt jelen lévő és gyanúsítás nélkül végzett titkos megfigyelés lehet. A történelmi párhuzamok ellenére ugyanis a mostani NSA-botránynak van egy merőben új dimenziója: az internetnek az emberek mindennapi életében betöltött szerepe.
Nyilvánvaló, hogy a világháló, különösen a fiatalabb nemzedékek számára, nem egy elkülönült, önálló szféra, amelyben az élet bizonyos teendőit végezzük. Nem egyszerűen csak a postaládánk és a telefonunk. Az internet életünk egészét átfogja és behálózza, ez az a hely, ahol lényegében valamennyi tevékenységünk zajlik. Itt kötünk barátságokat, választjuk ki olvasmányainkat és a megnézendő filmjeinket, itt szerveződik a közélet, de itt keletkeznek és tárolódnak a legszemélyesebb adataink is. Mindinkább az interneten alakítjuk és fejezzük ki személyiségünket és identitásunkat.”
Mindez teljesen új lehetőséget kínált a hatalom számára: „Az összes eddigi megfigyelési rendszer szükségszerűen korlátozottabb volt, és megvolt a lehetőség, hogy hatálya alól kivonjuk magunkat. Ha megengednénk, hogy a kémkedés maga alá gyűrje az internetet is, azzal valójában beleegyeznénk, hogy az emberi kapcsolatok, tervek és gondolatok minden formáját átfogó állami ellenőrzésnek vessék alá. Sokak szemében az internet, különösen tömeges használata óta, hihetetlen potenciállal rendelkezik: a politikai véleménycsere demokratizálása, a hatalmasok és a hatalom nélküliek közötti játéktér kiegyenlítése révén százmilliók számára hozhatja el a szabadságot. Az internet szabadsága – vagyis az a lehetőség és képesség, hogy a hálózatot intézményi korlátok, társadalmi vagy állami ellenőrzés és csontig ható félelem nélkül használjuk – alapvető jelentőségű ennek az ígéretnek a valóra váltásában. Megfigyelési rendszerré történő átalakítása a világhálót éppen ettől a kulcsfontosságú képességétől fosztaná meg. Ám ennél is nagyobb veszélyt jelent, hogy magát az internetet tenné az elnyomás eszközévé, s egyúttal megteremtené az állami ellenőrzésnek a történelem során valaha ismert legszélsőségesebb és legelnyomóbb fegyverét” – írja könyvében Glenn Greenwald, aki szerint éppen ez teszi Snowden leleplezéseit drámaivá és rendkívül fontossá. „Az NSA hihetetlen megfigyelési képességeinek és még ennél is elképesztőbb ambícióinak lelepleződésével egyértelművé vált, hogy történelmi fordulóponthoz érkeztünk.”
Könyvéből számos eddig ismeretlen részlet kiderül arról, milyen rendkívüli körülmények között találkozott Edward Snowdennel, aki – a sajtóban megjelent állításokkal szemben – nem egy alacsony szintű adatrögzítő, hanem speciálisan kiképzett, diplomáciai és nagyvállalati fedésben dolgozó informatikai csúcshírszerző volt. Története izgalmas és elgondolkodtató olvasmány. (Glenn Greenwald: A Snowden-ügy – Korunk legnagyobb nemzetbiztonsági botránya. HVG Könyvek, 2014.)

Olvasson tovább: