Kereső toggle

Láthatatlan történelem

Tervek vagy véletlenek alakítják az eseményeket?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
A Rend végső célja az emberiség fölötti totális uralom.

„A történelemben semmi nem történik véletlenül. Ha megtörténik, akkor azt úgy tervezték” - állította Franklin D. Roosevelt elnök, és mondását azóta rendszeresen idézik azok a szerzők, akik szerint az emberi történelem nem véletlen események és folyamatok mentén, hanem előre eltervezett nyomvonalon halad. A „tervezett történelem” teória egyik alapműve Ralph Epperson 1985-ben megjelent The Unseen Hand (A láthatatlan kéz) című könyve, amely megkísérli a történelmi események mögött feltárni a tervezettségre utaló bizonyítékokat.

Epperson elismeri, hogy a társadalom meghatározó történelemszemlélete közelebb áll ahhoz, amit James Warburg, Roosevelt elnök pénzügyi tanácsadója fogalmaz meg The West in Crisis (A Nyugat válságban) című könyvében: „A történelmet inkább véletlenek, mintsem tervek írják, gyakran őrültek teljesen irracionális tettei által.” Egy másik befolyásos amerikai politikus, Zbigniew Brzezinski, Carter elnök volt nemzetbiztonsági főtanácsadója is osztotta ezt a nézetet: „A történelem sokkal inkább káosznak, mint összeesküvésnek a terméke… Ma a politikaformálókat gyakran elsodorják az események és az információk áradata.”

Carbonarik és illuminátusok

A vita nem a huszadik században kezdődött. Benjamin Disraeli, aki 1874 és 1880 között volt brit miniszterelnök, a parlamentben kijelentette: „Nincs értelme tagadni – mert nem is lehet eltitkolni –, hogy Európa nagy részét, nem is beszélve más országokról, titkos társaságok hálózata szövi be. (…) Mi ezeknek (a titkos társaságoknak) a célja? Nem akarnak alkotmányos kormányzatot. Meg akarják változtatni a föld tulajdonjogát, hogy a jelenlegi birtokosokat megfosszák a vagyonuktól, és véget vessenek minden vallási hatalomnak.”

A brit kormányfő szerint ezeknek a titkos hálózatoknak az egyik központja Olaszországban működik, és céljaik sokban hasonlítanak a Marx által sürgetett kommunista programhoz: a magántulajdon eltörléséhez és a vallás felszámolásához.

Az itáliai titkos társaságok legismertebb 19. századi vezetője Giuseppe Mazzini volt. A későbbi forradalmár még a Genovai Egyetemen csatlakozott a carbonari mozgalomhoz. A Calabriában megalakult titkos politikai szervezet nemcsak Itália függetlenségét tűzte ki céljának, hanem a monarchia és a katolikus egyház teljes felszámolását is.

A carbonari mozgalom belső köreiből jött létre a 19. század végén az olasz maffia első generációja, amely az itáliai bevándorlók révén hamar átjutott az óceánon túlra is. Mazzini politikai programját a bajor illuminátus vezető, Adam Weishaupt tanítására alapozta. Az illuminátus rend (a szó jelentése: „megvilágosodottak”) alapítója jezsuita neveltetést kapott, de már diákkorában kiábrándult a vallásból, és szabadgondolkodó, ateista filozófus lett. 1776. május 1-jén a szabadkőműves páholyok mintájára megalapította az illuminátus rendet, amely néhány év alatt eljutott Európa több országába. Tagjai a kontinens értelmiségi, pénzügyi és politikai elitjéhez tartoztak, de Weishaupt a társaság valódi, radikális céljait csak a legszűkebb – öt-hat emberből álló – környezetének fedte fel. Azt vallotta, hogy az illuminátus mozgalom mindenkit fel tud használni arra, hogy hatalmát és befolyását növelje: „Az illuminátus eszme művészete abban rejlik, hogy balekokat és profikat egyaránt maga mögé állít: bátorítja az őszinte álmodozók látomásait csakúgy, mint a fanatikusok terveit, hízeleg az ambiciózus egoistáknak, befolyásolja az ingatag lelkű embereket, kihasználja a kapzsiság és hataloméhség szenvedélyét az emberekben. Mindezt annak érdekében, hogy akár egymással teljesen szemben álló célokat egyszerre a Társaság titkos céljai szolgálatába állítson.”

A rombolás hat pontja

Bár az illuminátusokat gyakran azonosítják az olyan zsidó bankárcsaládokkal, mint a Rotschild-ház, Weishaupt nem engedte be a társaság belső köreibe a pénzembereket: „Ezeknek a derék embereknek a feladata, hogy feltöltsék a sorainkat és a pénzesládáinkat. Gondoskodnunk kell arról, hogy ráharapjanak a csalira. Vigyázzunk azonban, hogy ne áruljuk el nekik a titkainkat. Az ilyenfajta embereket mindig abban a hitben kell tartanunk, hogy úgy véljék, az általuk elért fokozat egyben a legmagasabb. (...) Egyszer így kell beszélnünk, máskor úgy, annak érdekében, hogy valódi céljaink elérhetetlenek maradjanak az alsóbbrendű tagok számára.”

A illuminátus alapító hasonlóan cinikusan tekintett azokra a vallásos emberekre, akiket szintén sikerült a társaság szolgálatába állítani: „Bámulatos, hogy ezek a kiváló protestáns és lutheránus teológusok, akik a Rendünkhöz tartoznak, tényleg azt hiszik, hogy közöttünk valósul meg a keresztény vallás igazi és eredeti eszméje.”

Felmerül a kérdés, hogy mi lehetett Weishaupt és belső körének valódi célja? Nyolc évvel az illuminátus rend megalapítása után a bajor választófejedelem elrendelte a rend feloszlatását, mondván: olyan bizonyítékok birtokába jutott, miszerint az illuminátusok „idővel a világ feletti uralomra juthatnak”. A vizsgálat során egy csalódott korábbi tag, Joseph Utzschneider vallomást tett a rend vezetői ellen. Azt állította, hogy az illuminátusok hatpontos programja így szól: 1.) A monarchiák és minden szervezett kormányzat eltörlése. 2.) A magántulajdon eltörlése. 3.) Az öröklési jog eltörlése. 4.) A hazaszeretet (patriotizmus) felszámolása. 5.) A család felbomlasztása, a házasság aláásása, minden erkölcsi korlát ledöntése és a gyermekek közösségi nevelése. 6.) Minden vallás eltörlése.

Bár Weishauptnak száműzetésbe kellett vonulnia, és rendjét feloszlatták, több mint negyven éven át zavartalanul élt és dolgozott tovább Gothában, a helyi fejedelem védelme alatt. Az illuminátus rendet hivatalosan feloszlatták, ám Weishaupt szerint ez csak segített a volt tagoknak abban, hogy a háttérből újraszervezzék a mozgalmat, immár teljes titoktartás mellett. „Mindent előkészítettem, hogy ha ma lerombolják a Rendünket, még dicsőségesebben állítsuk helyre azt, mint amilyen valaha volt” – írta, mielőtt átmenetileg Svájcba költözött, ahonnan hamarosan visszatért a gothai hercegségbe. 

Weishaupt a látszat ellenére nem volt anarchista: a káoszt, a forradalmakat és háborúkat csak szükséges eszköznek tekintette ahhoz, hogy a rend elérje végső célját, az emberiség feletti uralmát. A vallás és erkölcs lerombolása is arra szolgál, hogy helyet készítsen egy új eszme számára. A morált gyakorlati szempontból is akadálynak tekintette, mert úgy látta, hogy a cél megvalósítása érdekében minden módszert fel kell és fel is lehet használni, a moralizálás pedig csak feleslegesen korlátozza a megvalósítás hatékonyságát.

Három világháború

Weishaupt megbecsült német polgárként halt meg 1830-ban, sírfeliratán ez állt: „Itt nyugszik Weishaupt / egy megbecsült férfi, kinek művelt szelleme volt, / a szabadság polgárságának első polgára!”

A „megbecsült férfi” eszméit a 19. században egy amerikai tábornok, Albert Pike is magáénak vallotta. A jogász és újságíró Pike az amerikai–mexikói háborúban önkéntesként harcolt, majd az amerikai polgárháború idején a déliekhez csatlakozott. Gyorsan kitűnt szervezőkészségével és azzal is, hogy részben az indiánokból toborzott serege kirívó kegyetlenséggel – a korabeli beszámolók szerint egyenesen terrormódszerekkel – harcolt az északiak ellen. A konföderációs tábornok egyik alapítója volt a Ku-Klux-Klan titkos szervezetének is. A háború után letartóztatták, és hazaárulás vádjával elítélték. Andrew Johnson elnök azonban – aki a történészek szerint Pike-hoz hasonlóan szintén magas fokozatú szabadkőműves-páholytag volt – kegyelemben részesítette a tábornokot.

Albert Pike a háború után, 1870-ben megírta a Morals and Dogma (Erkölcsök és dogma) című könyvet, amelyet a skót rítusú szabadkőművesség „bibliájának” tartanak. Pike, aki az amerikai illuminátus szervezet vezetője is volt, azt állította magáról, hogy személyes napi kapcsolatban áll Luciferrel, akit a legmagasabb istenségnek tartott. A rituális kommunikációt egy karkötő segítette, amelyet Pike állandóan a kezén hordott.

1871-ben európai szövetségesének, Giuseppe Mazzini olasz forradalmárnak írt levelében részletesen leírta azt a látomást, amelyet állítólag Lucifertől kapott. Bár a levél hitelességét nem sikerült egyértelműen bizonyítani, a tartalma ismert. E szerint az emberiség három világháború előtt áll, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 21. század elején megnyíljon az út az „emberiség megvilágosodása előtt”. Az első világháború célja – írta Pike 1871-ben – a Romanov-dinasztia hatalmának megdöntése Oroszországban, hogy ebben az országban kipróbálják a hatalom monopolizálásának egy új rendszerét, az ateista kommunizmust.

A tábornok szerint egy ilyen háborúhoz szükség volt a konfliktus kirobbantására a brit és a német birodalom között. A háború után megszilárdult kommunista rendszer aztán felhasználható további kormányok megdöntésére és az illuminátus hegemónia kibővítésére.

A második világháború kirobbantásához a fasizmus és a zsidóság, elsősorban a politikai cionizmus ellentéteit kell kihasználni – írta Pike, aki szerint a konfliktus után a nemzetközi kommunizmust meg kell erősíteni, hogy alkalmas legyen a világ sakkban tartására.

Albert Pike, a skót rítusú szabadkőművesség prófétája
Albert Pike elképzelése szerint a harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy megoldja a politikai cionizmus (Izrael állama) és az iszlám világ közötti konfliktust. Arra számított, hogy a két oldal kölcsönösen kimeríti egymást a háborúban, és ez lehetővé teheti egy új, egységes világrend, az illuminátus eszme globális uralmát. Úgy vélte, hogy az új korszak hajnalán Róma és Jeruzsálem egyaránt elbukik, így a kereszténység és a zsidóság egyaránt igazodási pont nélkül marad, ezért nem lesz más választásuk, mint beilleszkedni az új, „megvilágosodott” világba.

Pike azt ígérte Mazzininak, hogy a harmadik világháborút követően sor kerül a világtörténelem legnagyobb horderejű ideológiai és politikai változására. Arra számított, hogy lezárul a történelmet addig alakító vallások korszaka, és eljön az egyetemes megvilágosodás.

„A szabadjára engedett nihilisták és ateisták segítségével olyan félelmetes társadalmi kataklizmát provokálunk, amely szörnyűségében meg fogja mutatni a nemzeteknek az abszolút ateizmus, a barbárság és a legvéresebb felfordulás hatékonyságát. A polgárok ekkor mindenütt rákényszerülnek, hogy védelmezzék önmagukat a forradalmárok kisebbsége ellen, és meg fogják semmisíteni a civilizáció lerombolóit. A többség, amelynek istenhívő szelleme ettől kezdve iránytű nélkül marad, kiábrándul a kereszténységből. Ezek a kiábrándult keresztények – vágyódva egy ideálért, de nem tudva, hová forduljanak imádatukkal – el fogják fogadni az igazi fényt a tiszta luciferi doktrína egyetemes megnyilvánulásán keresztül, amely ekkor végre széles körben ismertté válik. Ez a megvilágosodás annak az általános mozgalomnak lesz az eredménye, amely a kereszténység és az ateizmus lerombolását vagy elpusztítását fogja követni, amelyek egyidejűleg lesznek legyőzve és megsemmisítve” – írta Albert Pike.

A tábornok, miután kegyelmet kapott Johnson elnöktől, Washingtonban telepedett le. 1891-ben bekövetkezett halála után a Capitolium közelében a legnagyobb amerikai skót rítusú szabadkőműves páholy hatalmas emlékművet állított a „történelem legnagyobb tanítómesterének” tiszteletére.

Olvasson tovább: