hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Haláltábor Jeruzsálemben
Náci tervek a közel-keleti holokausztra

2014. 03. 30.
Előző számunkban beszámoltunk arról, hogy megjelent egy könyv, amely új részletekkel gazdagítja nemcsak a második világháború és a holokauszt, hanem a Közel-Kelet modern kori történetét is. Barry Rubin izraeli publicista és Wolfgang G. Schwanitz német származású amerikai történész munkája Németország és az iszlamista mozgalmak több mint 100 évre visszanyúló szerepét mutatja be a térségben. A szer­zők hangsúlyozzák, hogy ez a történet nem ért véget 1945-tel: a nagyhatalmi érdekek által támogatott forradalmi iszlamizmusnak döntő szerepe volt abban, hogy a mérsékelt demokratikus nézeteket kép­viselők ma jelentős hátrányban állnak a Közel-Keleten, és az „arab tavasz” sok megfigyelő szerint „iszlám tavasszá” vált. Az alábbiakban egy részletet közlünk a Nácik, iszlamisták és a modern Közel-Kelet megteremtése című könyvből.

Minden úgy kezdődött, mint egy szokásos nyári nap 1942 júniusában Sachsenhausen koncentrációs táborában. A Berlin közelében fekvő létesítménybe rendszeresen elvitték az SS-gyakornokokat, hogy lássák, miként kell bánni a felsőbbrendű faj ellenségeivel. Három külön laktanyarészben kaptak helyet a zsidó foglyok, főleg lengyel állampolgárok vagy a Berlinből deportált férfiak. Azon a bizonyos napon egy csapat kiabáló őr a zsidó foglyokat a 38-as számú barakkból egy SS-körúton részt vevő négy különleges látogató előtt sorakoztatta fel.
A mintaszerű SS-létesítmény Sachsenhausenben a legnagyobb hatékonysággal és körültekintéssel működött. Amikor egy rabot meggyilkoltak, vagy meghalt, a közeli város tisztviselői rutinszerűen halotti bizonyítványt állítottak ki a számára, mintha hétköznapi halált halt volna. Csak a krematóriumi kémények émelyítő, halálos szaga utalt másra. De ezt a látogatást még a szokottnál is nagyobb gonddal szervezték meg. Fritz Grobba, a náci rezsim legfőbb Közel-Kelet-szakértője, aki az első számú kapcsolattartó volt az arab szövetségesekkel, nem győzte hangsúlyozni az esemény jelentőségét. Mindennek tökéletesnek kell lenni. Olyan komolyan vette a birodalmi vezetés a vizitet, hogy Heinrich Himmler SS-főparancsnok előzetesen személyesen elautózott Sachsenhausenbe, és végigjárta a tervezett bemutató útvonalát.

A Z állomástól Jeruzsálembe

Az időpontot is gondosan kiválasztották. 1942 májusában, alig egy hónappal korábban, a németek egy új projektet kezdtek Sachsenhausenben, és be akarták ezt mutatni a szövetségeseiknek. A projekt fedőneve Station Z (Z állomás) volt. Azért választották az ábécé utolsó betűjét, a Z-t, hogy ezzel is szimbolizálják: ez a hely az út végét jelenti a zsidók számára, nemcsak Sachsenhausenben, hanem egész Európában is.
A nácik évek óta kísérleteztek azzal, hogy megtalálják a legjobb módszert a zsidók és mások meggyilkolására. Az egyedi akasztásokkal kezdték, majd csoportosan lőtték le az embereket, ami hatékonyabb, de még mindig lassú módszer volt. Az áttörést a tömeges pusztításban az jelentette, amikor 1942-ben kifejlesztették az álcázott gázkamrákat. Ezeket akkor telepítették frissiben Sachsenhausenben, négy új krematóriummal együtt, hogy felgyorsítsák a holttestek eltüntetését. Májusban Himmler elrendelte 250 zsidó meggyilkolását a táborban. Ez volt a próbaüzem. A rendszer hibátlanul működött.
És így 1942 júniusában a négy különleges arab vendég megtekinthette a jövő haláltáborainak a prototípusát. Érdeklődésüket nagyon gyakorlati cél motiválta. Egy nap, úgy tervezték, felállítják majd a saját Z állomásaikat a Közel-Keleten, Tunisz, Bagdad és Jerikó mellett, hogy megsemmisítsék az összes zsidót a térségben.
Ezt a célt egy 1941 januárjában született levél tartalmazza, amelyet Amin al-Husszeini, palesztin arab politikai és vallási vezető küldött a német kancellárnak, Adolf Hitlernek. Al- Husszeini arra kérte Hitlert, hogy segítsen az araboknak megoldani a zsidókérdést az országaikban, úgy, amint ez Németországban megtörtént. A sikerhez meg kellett tanulniuk a náci technikákat, és meg kellett szerezni a technológiájukat is.
1942 júniusában a németek arab szövetségesei közül négy vezető azért utazott Sachsenhausenbe, mert arra számítottak, hogy egy nap Hitler hadserege mögött fognak hazatérni. A négy látogató közül ketten valószínűleg Németország legnagyobb arab szövetségesei voltak: al-Husszeini és Rashid Ali al-Kailani volt iraki miniszterelnök, valamint velük tartott egy-egy munkatársuk is Palesztinából és Irakból.
A főmufti a náci Németország fő arab és muzulmán támogatója volt. Kíséretével először elmenekült a brit letartóztatás elől, miután véres lázadást robbantott ki Palesztinában, majd egy ideig al-Kailani vendége volt Bagdadban, utána pedig Németországba menekült.
1941. november 28-án Hitler hosszú audiencián fogadta al-Husszeinit. A különleges elismerésnek számító találkozón megállapodtak abban, hogy együttműködnek a zsidók elleni nép­irtásban.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!