Az első világháborúról szóló talán leghíresebb regény, a Nyugaton a helyzet változatlan csodálatos humanista történet, de nem sokat árul el a háború okairól. A legtöbben tudjuk, hogy kik és miért vívták a második világháborút, ám az ezt alig negyedszázaddal megelőző első világégéssel kapcsolatban az ismereteink sokkal elmosódottabbak. Miért indult a nagy háború 1914-ban?
– Mint minden, magát értelmesnek valló ember, én is nagy tisztelettel vagyok Németország iránt. Senki nem állíthatja azt, hogy ez a rendkívül művelt és képzett nép 1914 január elsején egyszerűen csak megbolondult. Épp ellenkezőleg, úgy gondolták, hogy a világ érdekében áll az, ha német uralom alatt egységesítik Európát, Norvégiától kezdve a Közel-Keletig, mert meg voltak győződve arról, hogy az emberiség fejlődése számára ez lenne a legjobb. Sajnos 1914 nyarán a maguk szempontjából logikus, ám mégis tragikus döntést hoztak, amikor úgy látták, hogy eljött az idő ennek a tervnek a megvalósítására. Nem akartak sokáig várni, mert attól tartottak, hogy az oroszok túlságosan megerősödnek. Úgy számolták, hogy 1917-re az orosz vasútvonalak kiépülnek nyugatra és a Balkánon, így a létszámban nagyobb hadsereget gyorsan mozgósítani tudják az európai frontra.
Volt reális alapja a „német Európa” koncepciónak?
– Hogyne. Az egységes Németország 1871-től kezdve folyamatosan erősödött. 1914-re Berlin lett a modern kor Athénje, az a hely, ahova az emberek tanulni jártak, ha valami fontosat akartak elérni az életben, legyen az fizika, filozófia, zene vagy a mérnöki tudományok. Gondoljon csak bele, a modern fizika alapfogalmai – hertz, röntgen, mach – német tudósok nevét viselik, csakúgy, mint a dízelmotorok. Német egyetemen tanult az 1914-es brit háborús kabinet három minisztere, csakúgy, mint a háború során hatalomra jutott orosz-zsidó bolsevik vezetők többsége. A huszadik század elejére a Ruhr-vidék kohói és a szász ipari övezetek hasonló vezető szerepet töltöttek be, mint száz évvel korábban a manchesteri gyárvidék. Logikus volt, hogy Európa vezető hatalma egységes gazdasági övezetet próbáljon meg létrehozni. A kontinensnek érdekében állt megvédeni magát a brit és amerikai versenytől. A svéd acélra, a német gyárakra és a frissen felfedezett arab olajra támaszkodva felcsillant a német vezetésű közös piac álma, amely tovább terjeszkedhet keletre és dél felé. A török birodalom szétesése is küszöbön állt, ami tovább növelte Németország étvágyát.
A németek azonban végül elveszítették a háborút. Elszámították magukat?
– Igen, például az egyik legnagyobb hibájuk az volt, amikor elhitték, hogy a tengeren legyőzhetik Nagy-Britanniát, és így megteremthetik a maguk német gyarmatbirodalmát, ahonnan a nyersanyagokat beszerezhetik, és ahova a nemkívánatos elemeket kitelepíthetik a kontinensről. Ebben a végzetessé váló arroganciában a vallás is fontos szerepet játszott. A német protestáns felsőbbrendűség még olyan kiváló elméket is megfertőzött, mint Max Weber, aki fiatal professzorként a Freiburgi Egyetemen tartott székfoglaló beszédében a germán nacionalizmus radikális programját vázolta fel, évtizedekkel megelőzve Hitler lázálmait. Weber becsületére legyen mondva, mire a háború 1914-ben elérkezett, igyekezett józanságra inteni a kortársait, csakhogy akkor már túl késő volt. A német birodalmi eszme mindenkit magával ragadott, különösen az iskolákban és egyetemeken, ahogyan azt egyébként Remarque említett regénye kitűnően bemutatta.
A szarajevói merényletet tekintik az első világháború kiváltó okának. Hogy látja, ha Ferenc Ferdinánd trónörököst nem gyilkolja meg egy szerb merénylő, elkerülhető lett volna a négy évig tartó vérontás?
– Dehogy. 1914. június 28-án semmi nem úgy alakult, ahogy eltervezték. A fiatal szerb terroristák egy csoportja valóban meg akarta gyilkolni a trónörököst, de elhibázták a merényletet. Amikor a bombatámadásban a főherceg sértetlen maradt, a merénylők egyike, Gavrilo Princip egy kávéházban húzta meg magát. A tizenhét éves fiatalember Dosztojevszkij anarchistákról és nihilistákról szóló híres regényéből, az Ördögökből merítette eszményeit a zsarnokság elleni harcról. Miközben Princip a délelőtti eseményeken töprengett, egyszer csak feltűnt előtte Ferenc Ferdinánd gépkocsija. A trónörökös a városban maradt, és éppen a korábbi merényletben megsebesült egyik katonát ment meglátogatni a kórházba. Az autója pont a kávéház előtt robbant le, így Gavrilo Princip előtt újra ott volt a célpontja. Ekkor már nem hibázott, és néhány lövéssel leterítette a főherceget és feleségét. Elfogták, és mivel kiskorú volt, nem végezték ki. Négy évvel később halt meg a börtönben. Nem sokkal a halála előtt a fogház pszichiátere megkérdezte tőle, hogy nem bánta-e meg tettét, amivel emberek millióinak a vesztét okozó háborút indított el. Princip azt felelte: „Ha én nem teszem meg, a németek más ürügyet találtak volna.” Valóban, Bécsben és Berlinben égi ajándéknak látták a tragédiát, ami egyszeriben népszerűvé tette a háborút, amit amúgy is meg akartak indítani. Így is egy hónap telt el a nyári hőségben a hadüzenetig, amit a cár nem is vett először komolyan. A britek sem aggódtak a német–orosz konfliktus lehetősége miatt, és csak akkor üzentek hadat Berlinnek, amikor a német hadsereg megindult nyugat felé, és megszállta Belgiumot. Ezzel elkezdődött a világháború, amit az európai fővárosokban ünneplő sokaság köszöntött, a pályaudvarokon búcsúztatva a hadba vonuló katonákat, akik „visszatérnek, mire a falevelek lehullanak”.
Csak a központi hatalmak bíztak a gyors sikerben?
– Nem. Amikor az orosz főparancsnokság új írógépeket kért az írnokok számára, a hadvezetés visszaüzent, hogy nincs értelme költségekbe verni magukat, a háború úgyis hetek alatt véget ér. A gyorsaságot a központi hatalmak részéről a pénzszűke is kívánatossá tette. Amikor báró Teleszky János magyar pénzügyminisztert a kormányülésen megkérdezték, hogy őszintén mondja meg, mennyi időre tudja finanszírozni a háborút, a miniszter azt felelte, hogy három hétig, utána csak a papírpénz nyomtatása marad. A háború elhúzódása ezért szükségszerűen magával hozta a gazdasági összeomlást és az elszabaduló inflációt.
Végül azonban négy évig tartó mészárlás és 15 millió áldozat után egy olyan béke zárta le a nagy háborút, amiről utóbb kiderült, hogy még súlyosabb vérontásnak vetette meg az alapjait. A győztes hatalmak tisztában voltak ennek veszélyével?
– Amikor Wilson elnök 1918 decemberében Európába érkezett, egy olyan új világrendet akart megalapozni, amelyben a haladás és a szabadság erői szabadulnak fel az európai kontinensen. Ennek az illúziónak a jegyében döntötték el a Párizs környéki békeszerződéseket. A tárgyalásokhoz a vesztes országokat közel sem engedték, a küldöttségeknek csak azt engedték meg, hogy aláírják a kijelölt helyen az elkészített szöveget. A békecsinálók el voltak telve önmaguktól. Georges Clemenceau francia miniszterelnök ironikusan jegyezte meg, hogy Versailles-ban egy önjelölt Napóleon (Llyod George brit miniszterelnök) és egy önjelölt Jézus Krisztus (Woodrow Wilson amerikai elnök) között ült. Pedig semmi ok nem volt az eufóriára. A háború vége felé tört ki a spanyolnáthajárvány, ami további 10 millióval növelte az áldozatok számát. Az orosz polgárháború is milliós veszteségeket okozott, és a bolsevikok győzelmével, majd Sztálin hatalomra jutásával megnyílt az út az állami terror előtt. A Közel-Keleten a britek, a franciák és az amerikaiak az olajtermelés biztosítása érdekében úgy rajzolták meg a térképet, hogy az a mai napig tartó konfliktusokat eredményezett.
A rossz békék miatt jutottak hatalomra a nácik Németországban?
– Kétségtelenül a legnagyobb gondot Németország jelentette. Ők lettek a háború első számú felelősei, ezért a győztes hatalmak a területi veszteségek mellett példátlan összegű jóvátételt szabtak ki rájuk. 1921-re 132 milliárd aranymárka összeget terheltek Németországra. Ez azt jelentette, hogy a teljes német exportnak az egynegyedét évtizedekre előre lefoglalták. A franciák azt várták ettől a rettenetes tehertől, hogy a német gazdaság soha nem áll talpra, míg a szövetséges hatalmak a háborús papírpénznyomtatás fedezetét gondolták ebből megteremteni. Mindehhez Németországra egy formálisan demokratikus, ámde működésképtelen és gyenge államrendet erőltettek rá. Amerika volt az egyetlen, aki befektetett Németországban, de ezek a befektetések a gazdasági világválság kitörésével elapadtak. A németek szinte egyöntetűen a háborús jóvátételt tartották a gazdasági bajaik okának, ezért Versailles könnyen válhatott Hitler legerősebb ütőkártyájává a hatalom felé vezető úton. Hitler azt mondta a németeknek, hogy Németország nem veszítette el a háborút, csak „hátba döfték”, a zsidók, a baloldal és a ködevő értelmiség. Pedig – állította Hitler – egy egységes európai élettérnek sokkal nagyobb jövője van, mint bármi olyan megoldásnak, amit a naiv amerikaiak álmodtak meg Európa számára. Húsz évvel később nekiláttak, hogy megvalósítsák, ami az első világháborúban nem sikerült nekik.
2014. 01. 24. (XVIII/4)
