„Az arab tavasz egyre gyorsabban keresztény télbe fordul át” – állítja a BBC számára írt elemzésében William Dalrymple brit történész. Egyiptomban a politikai felfordulást egyre erősödő koptellenes pogromok és templomgyújtogatások kísérik. A palesztin területeken (a Nyugati-parton és Gázában) a keresztények a radikalizálódó szunnita lakosság fenyegetése (és kisebb részben egyes, szintén keresztényellenes izraeli ultraortodox csoportok) elől mind nagyobb számban menekülnek külföldre.
Legtragikusabb a helyzet azonban Irakban, ahonnan Szaddám Husszein bukása óta a keresztények kétharmada elmenekült. Többségük Szíriát választotta új hazájának, amely Izrael mellett egy évtizeddel ezelőtt a legbiztonságosabb, szekuláris államnak számított a nem muszlim vallási kisebbségek számára. A békés letelepedés azonban illúziónak bizonyult. A három éve zajló szíriai polgárháború közvetlen életveszélyt jelent a két tűz közé szorult keresztény lakosság számára. A legvéresebb harcok és leszámolások a szunnita és alavita befolyás alatt álló területek határán zajlanak, de a brutális erőszaknak mindinkább célpontjai lesznek a keresztények is, miután a lázadók között az al-Kaida által inspirált szalafista csoportok kerültek meghatározó helyzetbe.
A szíriai keresztények – akik az ország lakosságának mintegy tíz százalékát teszik ki – Libanonba, Törökországba vagy Jordániába menekülhetnek az életveszély elől. Sokak számára ez egy évtizeden belül a második exodus, és a Szíriát környező országokban zajló vallási radikalizálódás és politikai bizonytalanságok miatt korántsem biztos, hogy az utolsó. A szíriai keresztények tragédiája a világ egyik legrégebbi keresztény közösségét sújtja. A huszadik században – már jóval az Aszad-rezsim hatalomra jutása előtt – Szíria menedékországnak számított a Közel- Keleten. A szíriai vezetés – amely maga is a kisebbséget alkotó alavita közösségből került ki – stabilizáló tényezőnek tekintette a keresztényeket a szunnita muzulmán többséggel szemben. A keresztény ünnepek a mai napig hivatalos munkaszüneti napok az Aszad-féle Szíriában. A ó-damaszkuszi keresztény negyedben – ahol egymást érik a különböző keresztény felekezetek templomai – háborítatlanul gyakorolhatják hitüket. Mindez azonban aligha feledteti a tényt, hogy például az ősi szíriai örmény közösség tagjai már szinte mind elmenekültek az országból.
2014. 01. 10. (XVIII/2)
