Kereső toggle

Zombi-zumba

Élőhalott-apokalipszis

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Készítsünk horrorfilmet!” – hangzik a ma divatos felvetés egy forgatókönyvírótól. „Vannak benne zombik?” – kérdezi erre a producer. „Hogyne, tele van zombikkal!” – vágja rá a forgatókönyvíró. Ezzel a párbeszéddel példázták egy amerikai honlapon a mai filmgyártást, utalva arra, hogy az élőholt szörnyek ma már elmaradhatatlan kellékei a szórakoztatóipar legtöbb ágának, amely most többnyire a megfélemlítéssel operál. Sokmilliárdos bevételeket hoznak az ilyen témájú filmek, könyvek és videojátékok, és a sornak még nincs is vége: a legújabb tervek szerint a vámpírromantika után jönnek az érzelmes zombitörténetek is.

Abraham Lincoln, Rómeó és Júlia, a Biblia, világháborúk. Mi a közös ezekben a fogalmakban? Például az, hogy mindegyiknek van már zombis változata. A lényeg, hogy a zombitörténetek pénzt hoznak: az, hogy mibe keverik bele ezt a szálat, szinte már lényegtelen. Így Rómeó mint zombiszerető tetszeleg, Lincoln elnök élőhalottakkal harcol a polgárháborúban, a zsidókat pedig szintén hasonló lények támadják meg a pusztai vándorlás során.
Egy amerikai író merész vállalkozásba fogott: újragondolja a bibliai történeteket, és „izgalmasabb” sztorivá írja át azokat. Stant Litore nem árul zsákbamacskát, művének címe magáért beszél: A Zombi Biblia – a Halál feljött az ablakainkra. Hogy ez mit jelent? Szó szerint ezt: Litore a bibliai leírásokat úgy fogalmazta át, hogy a történetekben kulcsszerepbe kerüljenek az élőhalott, emberevő szörnyek. Egy méltatója szerint a Zombi Biblia „kronologikus történeti beszámoló az emberiség hosszú harcáról az éhség és az éhes halottak ellen”. Az egyiptomi rabságból jövő zsidó népet például húsevő zombihordák támadják meg a pusztában, és ez a tapasztalat teszi őket olyan harcossá, hogy aztán Kánaán földjén legyőzik a túlerőben lévő ellenségeiket. Amikor viszont engedetlenek, nem kapnak védelmet az éhes halottakkal szemben.
Mások is előszeretettel hivatkoznak a Bibliára a zombikkal kapcsolatban. Egyes weboldalakon hosszú cikkeket írnak arról, hogy milyen szakaszok „támasztják alá” a zombik létezését. A szövegkörnyezetükből kiragadott mondatokkal párhuzamot igyekeznek vonni a keresztény feltámadás, egyes bibliai történetek és a zombik létezése között. Egy másik honlapon még ennyire sem számítanak a tények, hiszen a regisztrálók kényük-kedvük szerint írhatják át a bibliai szöveget, és cserélhetik ki a szereplőket bármilyen lényekre, élőhalottakra, és keverhetik bele a történetekbe a zombikkal kapcsolatos szókincset és horrorisztikus megfogalmazásokat. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet, és zombik jöttek vala elő a teremtés zavaros habjaiból” – kezdi az egyik önkényes verzió.
De igazolható-e a Bibliával a zombikultusz? Aligha, hiszen a különbségek nyilvánvalók: a zombilegendák esetében egy halott ember teste valamilyen spirituális praktika vagy erő hatására „megelevenedik”, és ez a hullaszerű lény „tér vissza” az élők közé. Ezzel szemben a bibliai feltámadástörténetekben – mint az evangéliumi Lázár esetében – a meghalt test megújul, és ugyanaz az ember tér vissza egészségesen az életbe.
A zombirajongók központi tézise, hogy bekövetkezhet egy globális katasztrófa, amikor a halottak tömegesen élednek fel, és hordákba gyűlve lerohanják az élőket. Ez az úgynevezett „zombiapokalipszis” – amelyet szintén bibliai fogalomból eredeztetnek –, a végidők katasztrófáit zombikkal népesíti be. A fantasy-történet szerint tömegesen elevenednek meg majd a halottak, és globális háborúba kezdenek az élőkkel, akiket éhségük csillapítása végett felfalnak, vagy elterjesztik köztük a „zombivírust”, így lassan mindenki félhalottá válik.
A Biblia beszél az általános feltámadásról, amikor mindenki megelevenedik, ám ez cseppet sem hasonlít a zombiapokalipszisre: a megelevenedett halottak nem a földi életre, hanem az ítéletre támadnak fel, másrészt szó sincs arról, hogy ezek a feltámadottak rátámadnának a már élőkre.

Műfajteremtő hullák

A műfaj első darabjának a Victor Halperin rendezésével készült Fehér Zombi című filmet tartják, amelynek fő témája már ez a titokzatos lény. Azóta több száz mozifilmet készítettek a témában, miközben a szörnykarakter folyamatosan változott: egyre rémisztőbb és vérszomjasabb lénnyé vált.
2000-ben egy könyv is született, amely a huszadik században megjelent mintegy kétszáz zombitémájú mozifilmet mutatja be. Az ezredforduló óta eltelt tizenkét évben azonban már több mint négyszáz újabb ilyen film született. Az évi harminc-negyven zombisztori között pedig jócskán találhatunk jelentős költségvetésű, egész estés mozifilmeket sztárszínészekkel és dollármilliós bevételekkel. A Resident of Evil (magyarul Kaptár) című mozifilmből például 2002 óta öt részt gyártottak le, mindegyiket több milliárd forintos nyereséggel. Jellemző módon mindegyik részből a költségvetés három-négyszerese folyt be a kasszába. Az idei folytatás például 65 millió dollárból készült, és eddig 155 millió dollár, azaz közel 35 milliárd forint tiszta nyereséget hozott. Nem csoda, hogy már tervezik a hatodik, sőt a hetedik részt is. A 2010-es Zombieland című film már a bemutató hétvégéjén 5 milliárd forintnyi bevételt termelt. Nagy üzlet tehát a téma, így a producerek rekordnyereséget várnak az ilyen filmektől. Idén Magyarországon is forgattak hasonló filmet: a 27 milliárd forint költségvetésű World War Z című zombiapokalipszis egy részét Kőbányán, a Maglódi úti muzeális konzervgyárban vették föl, Brad Pitt-tel a főszerepben. A film alapjául szolgáló könyv a New York Times bestsellerlistájának az élére is felkerült.

Apokalipszis hét részben

Bár a zombijelenség nincs még százéves, a nyugati kultúrában – több lépcsőben, egyfajta „evolúciót” végigjárva – kialakult egy modern zombikép, ami mára meglehetősen konkrét vonásokkal rendelkező lényt takar. (Hasonló módon váltak az elmúlt 50-60 évben a tömegkultúra és köztudat részévé az ufólények is, amelyekről szinte mindenkinek hasonló képek jutnak az eszébe, még ha soha nem is látott földönkívülieket.)
Az „ős-zombik” a vudu kultúrából származnak. Az alaptörténet szerint a varázsló által életre keltett holttestből teljesen irányítható, élőhalott lény válik. Ezt a teóriát színesítették később azzal, hogy ez az állapot járványszerűen – a „zombivírussal” – terjed az élők között is. A hatvanas évek végén jelent meg George Romero Az élőhalottak éjszakája című műve, amely kialakította a ma is forgalomban lévő, leginkább elterjedt zombikaraktert. Így lettek a zombik emberi hús után vágyó, kannibál szörnyek, akik még a vámpíroknál is rosszabbak.
A filmekben először robotmozgású, lassan vánszorgó halottakkal rémisztették a közönséget. Később megjelentek azok a zombik, akik képesek lecsapni az áldozataikra. A jellemző akciójelenetekben futva utolérik a sikoltozó embereket, akiket aztán felfalnak (rendszerint az emberek agyát eszik meg).
A hatvanas években Roger Ebert filmes esztéta kampányt indított, hogy az emberek ne dőljenek be ezeknek a kitalált történeteknek. Azt javasolta, hogy bármilyen nevetségesek is ezek a mozifilmek, a szülők tartsák távol tőlük a gyermekeiket. Ebert tevékenysége azért is volt figyelemre méltó, mert akkoriban nem szabták meg a filmek korhatárát, így a nézők nem tudhatták, mire számíthatnak egy-egy új film esetében.
A zombikultusz azonban az ezredforduló óta újult erővel terjed, annak ellenére, hogy ezekben a karakterekben tényleg semmilyen szeretnivaló nincs: a rothadásnak indult halottak rendkívül rondák, ijesztőek, és embereket esznek. Arra viszont alkalmasak, hogy megújítsák a horrorfilmek műfaját, a stúdiók pedig látták, hogy a témában szolid költségvetéssel milliókat lehet keresni. „Egyértelmű lett a nyerő képlet: zombik = profit” – írja egy videojáték-honlap cikke, amely bemutatja, hogyan vált a filmes divatból jól értékesíthető termék, a halloweeni kosztümöktől a számítógépes játékokig.
Az őrület mára odáig fajult, hogy Amerikában idén nemcsak a tévésorozatokat, könyvespolcokat és mozitermeket árasztották el zombitémájú történetekkel, hanem a hírekben is többször megjelentek a filmekből ismert, zombikra jellemző esetek. Floridában a nyáron egy meztelen férfi támadt rá egy másik férfira az utcán, akit meg is harapott. Texasban pedig egy állati hangokat kiadó, őrjöngő férfi ijesztett rá egy családra, akiknek a kutyáját megragadta és megfojtotta, majd elkezdte enni. De a legnagyobb botrányt egy Miamiban történt eset okozta; itt ugyanis egy férfi az éjszaka leple alatt önkívületben rátámadt egy hajléktalanra, akinek kis híján az egész arcát szétrágta. A történetek sokkolták a közvéleményt. Mindhárom emberről kiderült, hogy valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt állt, de a viselkedésük rémisztő hasonlóságot mutatott a divatba hozott torzlényekével.
Ez sem tántorította el a Maine állambeli Bangor város vezetését, hogy megrendezzék a „Zombiapokalipszis Napot”. Az egész lakosságot összeverbuválták, hogy együtt próbálják ki, mi lenne, ha kitörne a „zombiapo-
kalipszis”, és élőhalottak randalíroznának a városban, zombikórt terjesztve. A gyakorlathoz kirendelték a mentőket és a tűzoltókat, és az élethűség kedvéért többeket elmaszkíroztak zombinak. „Ne csodálkozzunk, végül is ez Stephen King városa” – írta egy hírportál, utalva arra, hogy a világhírű horrorszerző is a város polgára.

Olvasson tovább: