Kereső toggle

Keresztény ellenerő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2012. augusztus 15-én a katolikus egyház egy közös ima felolvasására hívta fel a hívőket a mise során. Ebben emlékeztettek a gyermekek egy apához és egy anyához való jogaira, amivel sikerült magukra haragítani az LGBT-szervezeteket. Nicolas Gougain az LGBT-lobbi nevében ki is jelentette: „Nincs az az ima, amely gátat szabna a törvényhozásnak.” Pont az ellenkezőjéről volt meggyőződve egy, a nyilvánosság előtt eddig teljesen ismeretlen pünkösdi lelkész, Franck Pecastaing, aki augusztus 15-én felhívást tett közzé a havi százezres látogatottságú www.actu-chretienne.net keresztény hírportálra. Célja egy közös imahétre toborzás volt szeptember 2-től 9-ig. Kezdeményezéséhez sok keresztény vezető és híresség is csatlakozott, akiknek egy része korábban nem éppen a „konzervatív” családvédő prototípusnak felelt meg (mint például Rémy Bayles nemzetközi evangélista, volt hard rock énekes; az evangélista Malick Daho, volt élsportoló; vagy Philippe Auzenet lelkész, egykori hippi). A hírportál vezetője, Paul Ohlott, egy exkluzív interjúban válaszolt kérdéseinkre.

Ismerik önök annak a jogszabálynak a konkrét tervezetét és elfogadásának menetrendjét, amely a homoszexuális párok házassági és örökbefogadási jogát alapozná meg 2013 januárjától?

– A minisztertanács elé ugyan csak október 24-én kerül a tervezet, de ha nem teszünk semmit, 2013 első felében már életbe léphet az új törvény. Jean-Marc Ayrault miniszterelnök François Hollande elnöknek a kampány során tett bejelentését megerősítve megígérte a homoszexuális „párok” házasodási és örökbefogadási jogának megszavazását. Ez véleményem szerint már önmagában is elegendő ahhoz, hogy hallassuk a hangunkat ezzel a számunkra természetellenes törvénytervezettel szemben.

Őszintén bíznak abban, hogy a parlamentben és a képviselőházban is nagy többséggel rendelkező államfő ígéretével szemben célt érhetnek? Nem tartanak attól, hogy ez a játszma már „le van zsírozva”?

– Nézze, a „hegyeket mozgató” hitet nehéz lenne sorsrontásba beletörődő hitként értelmeznünk, így változásért imádkozunk. De az imahét csupán az első dolog a sorban, amit az evangéliumi keresztényeknek meg kell tenniük. Egyéb fellépésekre is szükség lesz, és igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a világ visszazökkenjen a normális kerékvágásba. Civil szervezetek számára már jelenleg is engedélyezték, hogy a francia általános iskolákban (!) a homoszexualitást pártoló filmeket vetítsenek. Ez Ön szerint nem lenne már önmagában is elegendő ahhoz, hogy az egyházak felébredjenek? Egy ilyen törvénytervezet benyújtása előtt nem ülhetünk ölbe tett kézzel, bűnrészesek lennénk, ha nem emelnénk fel erőteljesen a hangunkat .

Jelentkeztek esetleg több egyházat tömörítő szervezetek is a felhívásra? A honlapjuk szerint inkább pünkösdi és karizmatikus közösségek vállaltak úttörő szerepet e mozgalomban. Ők miért tűnnek elkötelezettebbnek a hagyományos irányzatoknál?

– Figyelembe véve, hogy a Francia Protestánsok Szövetsége sok, igencsak liberális gyülekezetet is szárnyai alá vont – köztük „keresztény és homoszexuális”-ként meghatározott szervezeteket is –, nem kell prófétai bölcsesség annak felismeréséhez, hogy ebben a kérdésben igazán csak magunkra számíthatunk. Az Evangéliumiak Nemzeti Tanácsa közleményt adott ki az imahét elején az azonos neműek házassága ellen, de nem merte közvetlenül támogatni az imahetet. Így is elmondhatjuk, hogy országszerte több tucat gyülekezet aktív támogatását élvezzük, és rajtuk kívül is lelkészek, ügyvédek, művészek és más értelmiségiek mozdultak meg ez ügyben.

Tény azonban, hogy szellemi aktivitásban a pünkösdi jellegű egyházak járnak az élen, aminek nyilván teológiai okai is vannak. Sok egyházban a „közbenjárás”, vagy a „szellemi harc” fogalma már kiment a divatból. Vannak egyházak, amelyek egyfajta kis „mennyországklubokká” alakultak át, ahol nem foglalkoznak már ennek az „örvénylő világnak” az ügyeivel, nem törekszenek már arra, hogy világítsanak a sötétségben. Sokan elfelejtették, hogy keresztényként „Jézus Krisztus katonáiként” kéne élniük, és ezt a „hadsereget” nem a gyűlölet, hanem Istennek a világot megmentő szeretete energizálja.

Mint az esemény társszervezője, mit tartana igazi eredménynek?

– Ha minden keresztény felmérné a kihívás valódi súlyát, és imáink, illetve fellépésünk eredményeképpen meghátrálna a kormány. Igazi győzelemnek az tekinthető, ha az egyház valódi szerepkörében lép fel minden olyan esetben, amikor a jogalkotó megbotlik e téren, és ha szükséges, még az utcára is kimegy ennek érdekében.

Milyen konkrét megmozdulások várhatók az imahét után?

– A keresztény vezetőkkel és csoportokkal szoros együttműködésben minden eseményről tájékoztatjuk majd a hívőket, várjuk a részvételüket, a támogatásukat. Leveleket fogunk írni a képviselőknek, petíciókat fogalmazunk meg, utcai felvonulásokat és számos egyéb megmozdulást tervezünk. A teológiai nézetkülönbségek ellenére a katolikus szervezetek ilyen irányú megmozdulásait is támogatni fogjuk. Olyan fajsúlyú kérdésben, mint a házasság természetes rendjének kiforgatása, össze kell fogni minden társadalmi szereplővel, amelyik ellenzi az elszakadást az emberiség közös gyökereitől.

 Amennyiben a törvényt az eredeti elképzelések szerint szavazzák meg, az azt jelentené, hogy egy vezető európai ország elsőként hajt végre gyökeres törvényi változtatást ezen a téren. Akarjuk vagy nem, ez kihatással lesz a jogalkotásra más uniós tagállamokban is. Mit vár Európa többi keresztényétől?

– Az Európai Unió alapításától kezdve világossá vált, hogy többé semmit sem tehetünk pusztán nemzeti szinten, hazai csatározásaink végkimenetele rögtön európai szintre emelkedik. Írország abortusszal kapcsolatos döntése intő példa: az amúgy is hihetetlen nyomást, amit a „szabad választás” pártiak helyeztek az ír kormányra, az Európai Emberi Jogi Bíróság még meg is erősítette, amikor elítélte Írországot. A bíróság szerint az ír döntés megsértette az Európai Jogokra és Alapvető Szabadságjogokra vonatkozó Európai Egyezményt. Ebből is okulva, az európai keresztényeknek egyesített erővel kell közbenjárniuk, hogy a szégyenletes lobbiérdekeknek gátat tudjunk szabni.

A kereszténységnek újra olyan templommá kell válnia, amely az „imádság háza minden nemzet számára”.

Homoszexuális házasságot és örökbefogadást engedélyező országok Európában:

• Hollandia: 2001
• Belgium: 2003 (örökbefogadás: 2006)
• Spanyolország: 2005 (örökbefogadás: 2006)
• Norvégia: 2009
• Svédország: 2009
• Portugália: 2010 (örökbefogadás nélkül)
• Izland: 2010
• Dánia: 2012

Olvasson tovább: