Titkok a pápa íroasztaláról

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Perrel fenyegeti a Vatikán Gianluigi Nuzzi olasz újságírót

Perrel fenyegeti a Vatikán Gianluigi Nuzzi olasz újságírót (képünkön), a Vatileaks néven elhíresült kiszivárogtatási botrány főszereplőjét. Az olasz sajtó szerint Nuzzi legújabb, az Őszentsége - XVI. Benedek titkos iratai című könyvében megjelent dokumentumok alapján azonosították be és tartóztatták le Paolo Gabrielét, a pápa személyi inasát, akinek az őrizetbe vételét azóta meghosszabbították. A pápaság modernkori történetének legnagyobb válságaként jellemzett eseménysorozatért a Vatikán elsősorban az „ellenséges médiát" okolja. A Szentszék a kommunikáció javítása érdekében leigazolta a Fox News római tudósítóját is.

„Most lehetőségünk van arra, hogy megismerjünk és értékeljünk olyan eredeti dokumentumokat, információkat, irományokat, amelyek ebben a formában a katolikus egyház történetében először szivárogtak ki a Kúriából. Így már nemcsak a Sixtus-kápolna szépségeit, a vatikáni múzeumok kincseit... csodálhatjuk, hanem egy-két pillanat erejéig ráláthatunk XVI. Benedek íróasztalára is, a pénzről, üzleti ügyekről, leleplezett öszszeesküvésekről szóló titkokra..." - írja Gianluigi Nuzzi a néhány hete Olaszországban megjelent s azóta rendkívüli nemzetközi visszhangot kiváltó könyvében. Az Őszentsége - XVI. Benedek titkos iratai című könyv megjelenése alighanem egy újabb s a Vatikán számára mindeddig legkínosabb fejezete az ez év januárjától Vatileaks néven elhíresült kiszivárogtatási ügynek. Ennek nyomán a római Kúriáról egy-két havonta újabb és újabb belső dokumentumok jelennek meg különböző olasz sajtóorgánumokban. Ez alkalommal viszont azonnal egy egész könyvre való anyag került a nyilvánosság elé. A kötet megjelenésének rendkívül rövid időn belül személyi következményei is lettek, hiszen éppen a könyv egyik eredetiben publikált dokumentuma alapján azonosították az egyik kiszivárogtatót, Paolo Gabrielét, a pápa személyi inasát.

Bár a könyvben publikált körülbelül harminc fénymásolt dokumentum tartalmát tekintve vélhetően nem rázza meg alapjaiban a Vatikánt, arra azonban mindenképpen elegendő, hogy amint az olasz Panorama című lap írja, tovább élezzék „az egyházi állam egyik legsúlyosabb válságát". Federico Lombardi vatikáni szóvivő mindezt egyházi nyelvre lefordítva azt mondja, hogy az ügy XVI. Benedek pápaságának egy igen „nehéz próbája". Ki lehet „Maria"? Az olasz közvéleményt a könyv megjelenése óta legintenzívebben foglalkoztató kérdés nem is elsősorban a most nyilvánosságra került bizalmas dokumentumok tartalma, hanem sokkal inkább az, hogy kik lehetnek a rejtélyes kiszivárogtatók. Azt persze senki nem gondolja komolyan, hogy a szálakat a letartóztatott komornyik mozgatja. A szerző, Nuzzi maga is igyekszik a könyvében a kiszivárogtató személye körüli homályt fokozni. A könyv első fejezetében megjelenő rejtélyes alakot, akivel a hírhedt vatikáni biztonsági szolgálat figyelmének elterelése miatt kémregényekbe illő módon és helyszíneken találkozik, egyszerűen csak „Mariá"- nak nevezi.

Azt is megtudjuk a szerzőtől, hogy Maria valójában nemcsak egy személy, hanem mögötte egy egész csoport áll a Vatikánon belül, akik már megelégelték bizonyos ügyek végletes elhallgatását és eltussolását, s az iratok kiadásával az igazságot és a pápa reformjait kívánják szolgálni. Ez az érvelés persze meglehetősen naivnak és erőltetettnek tűnik, s egyes megfigyelők szerint ez az ügy azért korántsem egyes vatikáni személyiségek morális dilemmáiról, mint inkább a Kúrián belüli hatalmi harcokról szól. Ez utóbbihoz pedig a kulcs alighanem az lenne, ha kiderülne, hogy kik lehettek a kiszivárogtatók, s mik lehettek a céljaik. Sandro Magister neves olasz Vatikánszakértő például a pápa régi harcostársa, s a jobbkezének tartott, rendkívül befolyásos „páncélbíboros" Tarcisio Bertone szentszéki államtitkár személye körül keresné a kiszivárogtatás igazi okait. Mások a könyv megjelenését egyenesen a Bertone elmozdítására tett kísérletként értelmezik. Kétségtelen tény, hogy az egyházi hierarchián belül Bertonét megfelelő diplomáciai tapasztalatok híján nagyon sokan tartják a feladatára alkalmatlannak.

Az elmúlt években - amellett, hogy több általa nyitott frontról is kénytelen volt vesztesként visszavonulni - számos befolyásos ellenséget szerzett, elsősorban az olasz főpapok közül. Az egyik ilyen vesztes ügye a római Gemelli kórház megszerzéséért folytatott küzdelem volt, amelynek során az olasz püspöki kar (CEI) prominenseivel is összeütközésbe került, s amely végül éppen az olasz püspökök ellenállásán bukott el. A könyv egyik fejezete részletesen foglalkozik a Gemelli megszerzéséért folytatott küzdelem egyik rendkívüli sajtóvisszhangot kiváltó epizódjával, a Dino Boffo ellen folytatott lejárató kampánnyal. Boffo ugyanis amellett, hogy az olasz püspöki kar lapjának, az Avvenirének főszerkesztője, egyben a Gemelli alapító és fenntartó intézményének elnökségi tagja is volt. 2009- ben egy olasz lapban lejárató cikk jelent meg, amely Boffót homoszexualitással vádolta. Bár a vádakról később kiderült, hogy hamisított dokumentumokon alapultak, Boffót mégis sikerült tönkretenni. Nuzzi most megjelent könyve teljes terjedelmében közli Boffónak az akkoriban a pápához írt megtört hangú levelét, amelyből nemcsak Boffo akkori lelkiállapota, hanem az is kiderül, hogy a volt főszerkesztő tisztában van vele, hogy a hamis dokumentumok Bertone közvetlen környezetéből származtak.

Az igazi vesztes: a pápa Az olasz és a nemzetközi sajtóvisszhangok alapján azonban úgy tűnik, a könyv legtöbbet mégis magának a pápának árthat, annak ellenére, hogy a dokumentumok között egy sincs, amely a pápa személyére közvetlenül negatív fényt vetne. S még maga Nuzzi is igyekszik védelmébe venni az egyházfőt. Véleménye szerint a könyv nem pápaellenes, sokkal inkább XVI. Benedek „forradalmi törekvéseit" igyekszik támogatni, aki végre rendet akar tenni a Vatikáni Bankban, és elődjeihez képest sokkal határozottabban fellép a gyermekmolesztálási ügyekben. A dokumentumok mindezek ellenére egy dologról nagyon határozottan árulkodnak: XVI. Benedek nyilvánvaló vezetői gyengeségeiről. Még a pápát védeni szándékozó Nuzzi is így ír: „Megrázó volt látni, milyen magányos ez a pápa. Mennyire igyekszik, hogy az őt körülvevő intrikák és szűrők ellenére hozzájusson bizonyos információkhoz, és egyben tudja tartani a szervezetet." Bár az olasz és a nemzetközi közvéleményt elsősorban a kiszivárogtatók személye és ambíciója foglalkoztatja, maguk a dokumentumok is számos meglepetéssel szolgálnak. A szerző nagyon ügyesen és „közérdekűen" állította össze a kötetet.

A közzétett iratok ugyanis az olasz közvéleményt a Vatikánnal kapcsolatban az elmúlt harminc évben intenzíven foglalkoztató szinte minden ügyről és témáról tartalmaznak - helyenként a Vatikán számára roppant kínos - adalékokat. Kiemelt helyen szerepelnek természetesen a pénz- és adományügyek, valamint a Vatikán és az olasz politika kapcsolatának „örökzöld" témája. Egy dokumentumból például megtudjuk, hogy a pápát hogyan készítették fel az államelnökkel való titkos vacsorára, egy másikból pedig azt, hogy Berlusconi pénzügyminisztere miként próbált tanácsokat adni az egyháznak az ingatlanadó elkerülésére. Kiderül a kötetből az is, hogy milyen kiemelt figyelemmel követték a Szent Péter téren Berlusconi szexbotrányait, s újabb részletek kerültek elő egy régi, de még ma is heves szenvedélyeket kiváltó ügyről: egy tizenöt éves gyermeklány, Emanuela Orlandi 1983-as eltűnéséről, s a Vatikán, valamint egyes bűnözői körök feltételezett szerepéről az ügyben. Kapunk némi bepillantást abba is, hogy miként működik a vatikáni diplomácia, s arról is, hogy milyen aggodalmat kelt pápai körökben egyes hagyományosan erős európai katolikus országok pénzügyi és gazdasági meggyengülése, s az ateista Kína erősödése.

Amerikai segítség

„Nagyon izgatott vagyok, hogy milyen kihívásokkal jár ez az új feladat” – nyilatkozta június végén Greg Burke, a Fox News amerikai televíziós csatorna veterán római tudósítója (képünkön). Az új feladat Burke számára nem más, mint hogy a Szentszék kommunikációs ftanács­adójaként megpróbálja javítani a pápai állam megtépázott hírnevét. A Vatikánt az elmúlt hónapokban sokan ostromlott várhoz hasonlították, amelyet egyszerre több irányból is célba vett a sajtó, miközben megállíthatatlanul szivárogtak az információk a médiához, sokszor egyenesen a pápa íróasztaláról. Ebben a helyzetben nem könnyŐ megtalálni a megfelel üzenetet, és átvinni a nemzetközi sajtón. Nem véletlen, hogy Burke korábban kétszer is visszautasította a neki felkínált vatikáni posztot. Most azonban Federico Lombardi vatikáni szóviv meggyzte t, hogy vállalja a feladatot.
Az 52 éves Greg Burke tíz éven át tudósította Rómából a legbefolyásossabb konzervatív amerikai hírforrásnak tartott Fox Newst. A személye iránti bizalmat tovább ersítette az a tény, hogy az újságíró az Opus Dei mozgalom tagja. „Régivágású amerikai katolikus vagyok, a szüleim mindennap misére jártak. Meglehet, a felkérésemben szerepet játszott az is, hogy az Opus Dei tagja vagyok. De akkor is az voltam, amikor a Fox News, eltte pedig a Time magazin leszerzdtetett” – mondja Burke, aki vezet riporterként tudósított II. János Pál haláláról és XVI. Benedek pápa megválasztásáról. Számos alkalommal utazott az egyházfvel külföldre is.
Az elmúlt években a Vatikán fokozottan támaszkodik amerikai konzervatív médiumokra és kommunikációs tanácsadó cégekre, hogy ellensúlyozza a liberális európai sajtóban megjelen kritikákat. Mint arról beszámoltunk, tavasszal amerikai támogatással rendeztek két nagyszabású kiállítást Rómában a vatikáni titkos levéltár dokumentumaiból, illetve a Szentírás történetérl. (Fény a rejtekhelyen. Hetek, 2012. április 20.)
XVI. Benedek pápaságát már a Vatileaks eltt is több kommunikációs kudarc érte. Ilyen volt az iszlám történelmi szerepérl tartott regensburgi beszéde, a holokaszttagadó eretnek püspök visszafogadása, valamint a papi szex- és pedofilbotrányok kezelése.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit