„Félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak is" - idézte nemrég az Economist (és több más nyugati médium) Vergilius közkeletű sorát az Aeneisből, kajánul hozzátéve, hogy mennyivel inkább most, amikor már az ajándék látszata is lefoszlott a modern Hellász trójai lováról. A világsajtóban vége-hossza nincs a görögök rovására faragott anekdotáknak, vicceknek és karikatúráknak. (Például: „Egy spanyol, egy portugál és egy görög bemegy a kocsmába. Mind a hárman rendelnek egy-egy italt. Melyikük fizeti a számlát? Egy német." Vagy: „Miért nem kapták meg a görögök a legutóbbi Világbank-kölcsönt? Mert nem találtak senkit, akinek a munkaidejébe belefért volna a kérelem kitöltése." És ezek még a legszelídebbek közül valók...) A görögök persze nem nevetnek ezen, különösen ha német turisták mesélnek ilyen vicceket, de ettől még tény marad, hogy Görögország világrekorder az államcsődök számát tekintve: a modern görög állam 1826 óta hatszor bizonyult fizetésképtelennek.
Félúton Brüsszel és Moszkva között
„Görögország az a hely, ahol a Nyugat elkezdődik, és véget is ér. A Nyugat - a tágabban vett humanista ideált értve ez alatt - az ókori Athénben kezdődött, ahol az egyén iránti együttérzés és törődés először kezdte felváltani a szomszédos egyiptomi és mezopotámiai kultúrák embertelen brutalitását" - írja Robert D. Kaplan, a Stratfor Intézet vezető geopolitikai szakértője. Kaplan, aki hét éven át dolgozott Görögországban, hangsúlyozza, hogy az i. e. 5. században lezajlott görög-perzsa háborúk, amelyeket Hérodotosz örökített meg a könyveiben, több mint egy évezredre meghúzták a határvonalat a Nyugat és a Kelet között.
2012. 06. 22. (XVI/25)
