A Bilderberg-mítosz

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Nyilvánosság elé lép a titkos elitcsoport

„Adják vissza az országunkat!”, „Elég volt a 0,001% uralmából!”, „1954 óta szervezik a bankárok a világkormányt” – ilyen és ehhez hasonló táblákkal tüntetett több száz ember egy festői környezetben fekvő erdei szálloda közelében az amerikai Virginia államban fekvő Chantilly településen. Itt gyűlt össze ugyanis június első hétvégéjén a fejlett világ mintegy 150 gazdasági, pénzügyi, politikai és médiavezetője, hogy három napon át kötetlen megbeszéléseket folytasson egymással. A csúcstalálkozót 1954 óta minden évben megtartják, a CNN és más globális hírtelevíziók mégsem küldtek soha tudósítót a konferenciára. Sokáig még a rendezvények helyszíne is titkos volt, ám az Occupy mozgalom idén először online csatornákon nemzetközi tüntetést szervezett a helyszínre.

A Bilderberg-csoport elsősorban ennek a titkolózásnak köszönheti azt, hogy évtizedek óta bérelt helye van az összeesküvés-elméletek toplistáján. Jim Marrs, a téma egyik ismert amerikai kutatója a Rule by Secrecy (A titok általi uralom) című konspirációs dokumentumkönyvében a Bilderberg-csoportot a modern titkos társaságok három legfontosabb szervezete közé sorolja, a Külkapcsolatok Tanácsa (Council of Foreign Relations, CFR) és a Háromoldalú Bizottság (Trilateral Commission) mellett.


A főáramú média hallgatása miatt nem meglepő, hogy a szervezetet felkapták a különböző periférikus híroldalak és blogok. A tengerentúlon elsősorban az ultrakonzervatív, elit­ellenes fórumokon és rádiós talkshow-műsorokban foglalkoznak a Bilderberg-csoporttal, míg Európában inkább a szélsőbal- és szél­sőjobboldali internetes oldalakon taglalják a szervezet tevékenységét. Ez utóbbi körök nem bonyolítják túl a dolgot: természetesen a „zsidó világ-összeesküvés” újabb bizonyítékaként írnak a csoportról. Pedig a Bilderberg-konferenciák eredete egészen máshova nyúlik vissza: az alapító, Bernhard holland herceg a náci párt és az SA egykori tagja volt, aki időben átállt a szövetségesek oldalára, így elkerülhette a háború utáni felelősségre vonást, sőt az új európai egységtörekvések egyik úttörője lett (lásd keretes írásunkat).
A látszat ellenére azonban a Bilderberg-csoportról mára elég sok hiteles információ érhető el, sőt idén először maga a szervezet is óvatos lépést tett a nyilvánosság felé, és közzétette a konferencia résztvevőinek listáját.

Amit biztosan tudni lehet, hogy a Bilderberg-csoport 1954-ben tartotta első találkozóját abban a hollandiai szállodában, amelyről a nevüket is kapták. A Hotel de Bilderbergben 61 észak-amerikai és nyugat-európai prominens vendég gyűlt össze azzal a hivatalos céllal, hogy erősítsék az atlanti kapcsolatokat, amelyeket a hidegháború idején a Szovjetunió által gerjesztett marxista propaganda igyekezett sötét színekben feltüntetni – nemcsak a vasfüggöny mögött, hanem Nyugaton is. Hollandia nemcsak helyszínt biztosított a konferenciához, hanem ötletgazda is volt: Bernhard herceg mellett a holland multicég, az Unilever elnöke, Paul Rijkens kezdeményezte a találkozót, Paul Van Zeeland belga miniszterelnökkel együtt. Az elképzelést az Egyesült Államokban az Eisenhower-kormányzat és a CIA kulcsemberei is támogatták.
Már az első találkozón kialakultak azok a játékszabályok, amelyek a mai napig érvényesek: a résztvevők a nyilvánosság teljes kizárásával, kötetlen formában tárgyalnak egymással. Az elhangzottakról senki nem nyilatkozhat a sajtónak, a részt vevő médiacégek és világlapok vezetői sem. A Bilderberg-csoport ülésein nem szavaznak, és nem hoznak határozatokat, de a résztvevők igyekeznek konszenzusra jutni a napirenden szereplő kérdésekben, amelyek egyébként szintén titkosak. Ekkor rögzült az évente egyszer megrendezett találkozókra meghívottak aránya is: a résztvevők egyharmad részben Észak-Amerikából, kétharmad részben pedig Európából érkeztek, és az összlétszám a későbbiekben 120-150 fő között alakult. Az egyes konferenciák résztvevői nem feltétlenül a Bilderberg-csoport tagjai, hiszen a szervezők az egyes témákhoz is hívhatnak egyedi vendégeket, akár más régiókból is. Idén például részt vett az ellenzéki Szíriai Nemzeti Tanács külügyi vezetője, Bassma Kodmani, vagy a Facebook legnagyobb stratégiai befektetője, Peter Thiel is. (Az elmúlt években időnként magyar vendégek is megfordultak a Bilderberg-konferenciákon. Nem hivatalos források a korábbi évekből többek között Martonyi János, Bokros Lajos, Kádár Béla, Surányi György és Járai Zsigmond nevét említik. Idén a hivatalos névsorban nincs magyar szereplő, ahogy nem volt magyar meghívottja a sok szempontból hasonló, csak éppen a média reflektorfényében szervezett davosi csúcstalálkozónak sem.)
A csoport vezető testülete a Kormányzó Bizottság, amely 36 tagból áll. Ennek első elnöke Bernhard herceg volt, aki 1954-től 1976-ig vezette a Bilderberg-csoportot. A Kormányzó Bizottság – amelynek névsora nyilvános – feladata a konferenciameghívottak kiválasztása és értesítése. A testületet jelenleg Henri de Castries, az AXA csoport elnök-vezérigazgatója vezeti, és tagjai között van számos globális óriásbank és multicég vezetője, többek között a Deutsche Bank, a Barclays, az Airbus, a Microsoft, a Royal Dutch Shell elnökei vagy igazgatói. A Kormányzó Bizottság tagfelvételi tanácsadó csoportját – a konspirációs teóriák híveinek nagy örömére – David Rockefeller, a bankárdinasztia rangidős tagja vezeti. (Rockefeller az 1991-es badeni Bilderberg-konferencián állítólag köszönetet mondott a Washington Post, a New York Times, a Time és más világlapok vezetőinek az évtizedes diszkréciójukért, amelynek köszönhetően „a világ sokkal nyitottabb lett a világkormány gondolata felé, mert az intellektuális elit és a banki vezetők szupranacionális egysége sokkal kedvezőbb az elmúlt évszázadokban gyakorolt nemzeti önrendelkezésnél”.) A világ prominens vezetői állítólag a május végi, június eleji hétvégéiket rendszeresen szabadon hagyják, hogy akár az utolsó pillanatban is eleget tudjanak tenni a Bilderberg-bizottság meghívásának. A konferenciák állandó vendége a veterán Henry Kissinger, volt amerikai külügyminiszter és nemzetbiztonsági tanácsadó, aki idén is ott volt a találkozón.

A Bilderberg-csoport programjában kezdettől fogva kiemelt helyen szerepel az európai egységgondolat támogatása. George McGhee, volt nyugat-berlini amerikai nagykövet egy interjúban elismerte, hogy „az (Európai) Közös Piacot megteremtő Római Szerződés a Bilderberg-csoport találkozóin folytatott beszélgetéseken kezdett körvonalazódni”. A szervezet másik kedvenc projektje a közös európai pénz megteremtése. Jack Sheinkman amerikai bankvezető 1996-ban azt mondta, hogy a találkozókon „az euró gondolata már sok évvel korábban beszédtéma volt, mielőtt hivatalos politikává vált volna”. Nem csoda, hogy idén, amikor minden korábbinál nagyobb veszély fenyegeti a közös valutát, a hivatalos meghívottak között volt az Európai Bizottság egyik biztosa, Joaquin Almunia is. A konferenciáról a nagy lapok közül egyedül tudósító brit Guardian értesülése szerint a nem hivatalos vendégek között szerepelt Hermann Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke. A válságforgatókönyvek között szerepelhetett az a – nyilvánosság előtt ritkán emlegetett – verzió is, amely szerint ha a görögök a drachmára cserélik az eurót, ennek nyertesei és nem vesztesei lesznek. „Bár ma Görögország az eurózóna páriája, a kilépés után olyan gazdasági növekedésnek indulhatnak, ami más országokat is az euró feladására késztethet” – írta a Financial Timesban május 14-én megjelent cikkében Arvind Subramanian brit közgazdász. Emiatt sokan úgy gondolják, hogy az Európai Unió – Németországgal az élen – inkább újabb mentőövet dob Görögországnak, csak ne derüljön ki, hogy a király – jelen esetben az euró – mezítelen, és az élet akár könnyebb is lehet nélküle.
A találkozók visszatérő témája az amerikai elnökválasztás is: 1991-ben Bill Clinton mutatkozott be a Bilderberg-konferencia résztvevőinek, 1994-ben pedig John Edwards mondott olyan jól sikerült beszédet, ami meggyőzte a rendszeres résztvevőnek számító John Kerryt, hogy alelnökjelöltjének válassza a kampányban. 2008-ban, amikor ugyanebben a szállodában tartották a Bilderberg-konferenciát, állítólag találkozott Barack Obama és Hillary Clinton. Tény, hogy három nappal később Clinton bejelentette, hogy befejezi a kampányát. Idén a híresztelések szerint Mitt Romney alelnökjelöltje lehetett az egyik téma. Az esélyes a Guardian szerint Mario Rubio floriadai szenátor lehet – legalábbis, ha a döntés tényleg a Bilderberg-konferencián született meg. Hamarosan ez is kiderül.

A kalandor herceg

Annejet Van der Zijl holland történész 2010-ben megjelent könyvében dokumentumokkal igazolja, hogy Bernhard herceg, a jelenlegi holland királynő, Beatrix apja formálisan is a náci párt tagja volt. A német születésű herceg Berlinben, a Humboldt Egyetemen tanult, ahol előbb a nemzetiszocialista diákszervezet, a Deutsche Studentenschaft tagja volt, majd jelentkezett a náci pártba (NSDAP), és annak paramilitáris szárnyába, az SA-ba is. Bernhard 1934-ben kilépett ezekből a szervezetekből, amikor befejezte az egyetemet. (Ugyanakkor a herceg a 2004-ben, 93 évesen bekövetkezett haláláig tagadta, hogy valaha is náci lett volna.)
Bernhard a diploma megszerzése után a német IG Farben alkalmazottja lett, egészen Julianna holland koronaherceg-nővel (későbbi királynővel) való házasságkötéséig. Az es­küvő után 1937-ben bemutatkozó látogatást tettek a német államfőnél, Adolf Hitlernél. A náci vezér a Bernharddal való találkozót az Asztali beszélgetések című memoárjában is megemlíti. A herceg nem nézte jó szemmel Hitler villámháborúját Nyugat-Európa ellen, ezért a háború kitörése után felajánlotta szolgálatait a brit titkosszolgálatnak, de ők nem bíztak benne. Pilótaként azonban felvették a brit légierőbe, ahol harcolt Hollandia felszabadítása során. Az egyik legbefolyásosabb európai politikusként 1954-ben kezdeményezte a Bilderberg-csoport megalakítását, amelynek 1976-ig vezetője volt.

Olvasson tovább:

Jól egybeszerkesztett város

Jeruzsálem az elmúlt 2000 évben soha nem volt olyan népes, fejlett és egységes város, mint ma.

Makovecz Imre spirituális szempontból is kiemelkedő munkái

1. Sevillai világkiállítás magyar pavilonja (1992)

Hogyan alakította Makovecz Imre a magyar építészetet, politikát és világlátást?

Május elsején nyílt meg Milánóban a világkiállítás, amelynek magyar pavilonja számos bírálatot kapott az elmúlt időszakban.

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit