A Bilderberg-mítosz

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Nyilvánosság elé lép a titkos elitcsoport

„Adják vissza az országunkat!”, „Elég volt a 0,001% uralmából!”, „1954 óta szervezik a bankárok a világkormányt” – ilyen és ehhez hasonló táblákkal tüntetett több száz ember egy festői környezetben fekvő erdei szálloda közelében az amerikai Virginia államban fekvő Chantilly településen. Itt gyűlt össze ugyanis június első hétvégéjén a fejlett világ mintegy 150 gazdasági, pénzügyi, politikai és médiavezetője, hogy három napon át kötetlen megbeszéléseket folytasson egymással. A csúcstalálkozót 1954 óta minden évben megtartják, a CNN és más globális hírtelevíziók mégsem küldtek soha tudósítót a konferenciára. Sokáig még a rendezvények helyszíne is titkos volt, ám az Occupy mozgalom idén először online csatornákon nemzetközi tüntetést szervezett a helyszínre.

A Bilderberg-csoport elsősorban ennek a titkolózásnak köszönheti azt, hogy évtizedek óta bérelt helye van az összeesküvés-elméletek toplistáján. Jim Marrs, a téma egyik ismert amerikai kutatója a Rule by Secrecy (A titok általi uralom) című konspirációs dokumentumkönyvében a Bilderberg-csoportot a modern titkos társaságok három legfontosabb szervezete közé sorolja, a Külkapcsolatok Tanácsa (Council of Foreign Relations, CFR) és a Háromoldalú Bizottság (Trilateral Commission) mellett.


A főáramú média hallgatása miatt nem meglepő, hogy a szervezetet felkapták a különböző periférikus híroldalak és blogok. A tengerentúlon elsősorban az ultrakonzervatív, elit­ellenes fórumokon és rádiós talkshow-műsorokban foglalkoznak a Bilderberg-csoporttal, míg Európában inkább a szélsőbal- és szél­sőjobboldali internetes oldalakon taglalják a szervezet tevékenységét. Ez utóbbi körök nem bonyolítják túl a dolgot: természetesen a „zsidó világ-összeesküvés” újabb bizonyítékaként írnak a csoportról. Pedig a Bilderberg-konferenciák eredete egészen máshova nyúlik vissza: az alapító, Bernhard holland herceg a náci párt és az SA egykori tagja volt, aki időben átállt a szövetségesek oldalára, így elkerülhette a háború utáni felelősségre vonást, sőt az új európai egységtörekvések egyik úttörője lett (lásd keretes írásunkat).
A látszat ellenére azonban a Bilderberg-csoportról mára elég sok hiteles információ érhető el, sőt idén először maga a szervezet is óvatos lépést tett a nyilvánosság felé, és közzétette a konferencia résztvevőinek listáját.

Amit biztosan tudni lehet, hogy a Bilderberg-csoport 1954-ben tartotta első találkozóját abban a hollandiai szállodában, amelyről a nevüket is kapták. A Hotel de Bilderbergben 61 észak-amerikai és nyugat-európai prominens vendég gyűlt össze azzal a hivatalos céllal, hogy erősítsék az atlanti kapcsolatokat, amelyeket a hidegháború idején a Szovjetunió által gerjesztett marxista propaganda igyekezett sötét színekben feltüntetni – nemcsak a vasfüggöny mögött, hanem Nyugaton is. Hollandia nemcsak helyszínt biztosított a konferenciához, hanem ötletgazda is volt: Bernhard herceg mellett a holland multicég, az Unilever elnöke, Paul Rijkens kezdeményezte a találkozót, Paul Van Zeeland belga miniszterelnökkel együtt. Az elképzelést az Egyesült Államokban az Eisenhower-kormányzat és a CIA kulcsemberei is támogatták.
Már az első találkozón kialakultak azok a játékszabályok, amelyek a mai napig érvényesek: a résztvevők a nyilvánosság teljes kizárásával, kötetlen formában tárgyalnak egymással. Az elhangzottakról senki nem nyilatkozhat a sajtónak, a részt vevő médiacégek és világlapok vezetői sem. A Bilderberg-csoport ülésein nem szavaznak, és nem hoznak határozatokat, de a résztvevők igyekeznek konszenzusra jutni a napirenden szereplő kérdésekben, amelyek egyébként szintén titkosak. Ekkor rögzült az évente egyszer megrendezett találkozókra meghívottak aránya is: a résztvevők egyharmad részben Észak-Amerikából, kétharmad részben pedig Európából érkeztek, és az összlétszám a későbbiekben 120-150 fő között alakult. Az egyes konferenciák résztvevői nem feltétlenül a Bilderberg-csoport tagjai, hiszen a szervezők az egyes témákhoz is hívhatnak egyedi vendégeket, akár más régiókból is. Idén például részt vett az ellenzéki Szíriai Nemzeti Tanács külügyi vezetője, Bassma Kodmani, vagy a Facebook legnagyobb stratégiai befektetője, Peter Thiel is. (Az elmúlt években időnként magyar vendégek is megfordultak a Bilderberg-konferenciákon. Nem hivatalos források a korábbi évekből többek között Martonyi János, Bokros Lajos, Kádár Béla, Surányi György és Járai Zsigmond nevét említik. Idén a hivatalos névsorban nincs magyar szereplő, ahogy nem volt magyar meghívottja a sok szempontból hasonló, csak éppen a média reflektorfényében szervezett davosi csúcstalálkozónak sem.)
A csoport vezető testülete a Kormányzó Bizottság, amely 36 tagból áll. Ennek első elnöke Bernhard herceg volt, aki 1954-től 1976-ig vezette a Bilderberg-csoportot. A Kormányzó Bizottság – amelynek névsora nyilvános – feladata a konferenciameghívottak kiválasztása és értesítése. A testületet jelenleg Henri de Castries, az AXA csoport elnök-vezérigazgatója vezeti, és tagjai között van számos globális óriásbank és multicég vezetője, többek között a Deutsche Bank, a Barclays, az Airbus, a Microsoft, a Royal Dutch Shell elnökei vagy igazgatói. A Kormányzó Bizottság tagfelvételi tanácsadó csoportját – a konspirációs teóriák híveinek nagy örömére – David Rockefeller, a bankárdinasztia rangidős tagja vezeti. (Rockefeller az 1991-es badeni Bilderberg-konferencián állítólag köszönetet mondott a Washington Post, a New York Times, a Time és más világlapok vezetőinek az évtizedes diszkréciójukért, amelynek köszönhetően „a világ sokkal nyitottabb lett a világkormány gondolata felé, mert az intellektuális elit és a banki vezetők szupranacionális egysége sokkal kedvezőbb az elmúlt évszázadokban gyakorolt nemzeti önrendelkezésnél”.) A világ prominens vezetői állítólag a május végi, június eleji hétvégéiket rendszeresen szabadon hagyják, hogy akár az utolsó pillanatban is eleget tudjanak tenni a Bilderberg-bizottság meghívásának. A konferenciák állandó vendége a veterán Henry Kissinger, volt amerikai külügyminiszter és nemzetbiztonsági tanácsadó, aki idén is ott volt a találkozón.

A Bilderberg-csoport programjában kezdettől fogva kiemelt helyen szerepel az európai egységgondolat támogatása. George McGhee, volt nyugat-berlini amerikai nagykövet egy interjúban elismerte, hogy „az (Európai) Közös Piacot megteremtő Római Szerződés a Bilderberg-csoport találkozóin folytatott beszélgetéseken kezdett körvonalazódni”. A szervezet másik kedvenc projektje a közös európai pénz megteremtése. Jack Sheinkman amerikai bankvezető 1996-ban azt mondta, hogy a találkozókon „az euró gondolata már sok évvel korábban beszédtéma volt, mielőtt hivatalos politikává vált volna”. Nem csoda, hogy idén, amikor minden korábbinál nagyobb veszély fenyegeti a közös valutát, a hivatalos meghívottak között volt az Európai Bizottság egyik biztosa, Joaquin Almunia is. A konferenciáról a nagy lapok közül egyedül tudósító brit Guardian értesülése szerint a nem hivatalos vendégek között szerepelt Hermann Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke. A válságforgatókönyvek között szerepelhetett az a – nyilvánosság előtt ritkán emlegetett – verzió is, amely szerint ha a görögök a drachmára cserélik az eurót, ennek nyertesei és nem vesztesei lesznek. „Bár ma Görögország az eurózóna páriája, a kilépés után olyan gazdasági növekedésnek indulhatnak, ami más országokat is az euró feladására késztethet” – írta a Financial Timesban május 14-én megjelent cikkében Arvind Subramanian brit közgazdász. Emiatt sokan úgy gondolják, hogy az Európai Unió – Németországgal az élen – inkább újabb mentőövet dob Görögországnak, csak ne derüljön ki, hogy a király – jelen esetben az euró – mezítelen, és az élet akár könnyebb is lehet nélküle.
A találkozók visszatérő témája az amerikai elnökválasztás is: 1991-ben Bill Clinton mutatkozott be a Bilderberg-konferencia résztvevőinek, 1994-ben pedig John Edwards mondott olyan jól sikerült beszédet, ami meggyőzte a rendszeres résztvevőnek számító John Kerryt, hogy alelnökjelöltjének válassza a kampányban. 2008-ban, amikor ugyanebben a szállodában tartották a Bilderberg-konferenciát, állítólag találkozott Barack Obama és Hillary Clinton. Tény, hogy három nappal később Clinton bejelentette, hogy befejezi a kampányát. Idén a híresztelések szerint Mitt Romney alelnökjelöltje lehetett az egyik téma. Az esélyes a Guardian szerint Mario Rubio floriadai szenátor lehet – legalábbis, ha a döntés tényleg a Bilderberg-konferencián született meg. Hamarosan ez is kiderül.

A kalandor herceg

Annejet Van der Zijl holland történész 2010-ben megjelent könyvében dokumentumokkal igazolja, hogy Bernhard herceg, a jelenlegi holland királynő, Beatrix apja formálisan is a náci párt tagja volt. A német születésű herceg Berlinben, a Humboldt Egyetemen tanult, ahol előbb a nemzetiszocialista diákszervezet, a Deutsche Studentenschaft tagja volt, majd jelentkezett a náci pártba (NSDAP), és annak paramilitáris szárnyába, az SA-ba is. Bernhard 1934-ben kilépett ezekből a szervezetekből, amikor befejezte az egyetemet. (Ugyanakkor a herceg a 2004-ben, 93 évesen bekövetkezett haláláig tagadta, hogy valaha is náci lett volna.)
Bernhard a diploma megszerzése után a német IG Farben alkalmazottja lett, egészen Julianna holland koronaherceg-nővel (későbbi királynővel) való házasságkötéséig. Az es­küvő után 1937-ben bemutatkozó látogatást tettek a német államfőnél, Adolf Hitlernél. A náci vezér a Bernharddal való találkozót az Asztali beszélgetések című memoárjában is megemlíti. A herceg nem nézte jó szemmel Hitler villámháborúját Nyugat-Európa ellen, ezért a háború kitörése után felajánlotta szolgálatait a brit titkosszolgálatnak, de ők nem bíztak benne. Pilótaként azonban felvették a brit légierőbe, ahol harcolt Hollandia felszabadítása során. Az egyik legbefolyásosabb európai politikusként 1954-ben kezdeményezte a Bilderberg-csoport megalakítását, amelynek 1976-ig vezetője volt.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit