Kereső toggle

Oltár a Tiberis partján

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Rómában évezredek óta a művészet: politika" - állítja az olasz főváros egyik legújabb nevezetességének, az Ara Pacis Múzeumnak a kurátora. A Tiberis partján álló ultramodern épület Augustus császár monumentális békeoltárát őrzi, amelyet az ókori világ egyik legrejtélyesebb emlékének tartanak. A történészek mellett a politikusokat is megosztja az emlékmű. A béke-oltárt ugyanis Benito Mussolini megbízásából olasz régészek tárták fel az 1930-as években. A helyreállított építményt a fasiszta diktátor az általa megálmodott „Új Róma" egyik központi jelképévé tette. Az utóbbi években Richard Meier amerikai sztárépítész tervei alapján új épületet emeltek az oltár számára.

Ara Pacis Augustae, „az augustusi béke oltára" - így nevezik azt a hatalmas márványoltárt, amit hosszú évszázadokon át csak a történeti leírásokból ismertek a kutatók. Az ókori bálványimádás egyik leghíresebb példáját Augustus császár a hispániai és galliai győztes hadjárata után emeltette. „Mikor Hispániából és Galliából ... hazatértem, a senatus a Mars-mezőn az »Augustusi Béke Oltára« néven oltárt emeltetett visszatérésem örömére, és úgy rendelkezett, hogy ott a magistratusok, a papok és a Vesta-szüzek minden évben áldozatot mutassanak be" - írja Az isteni Augustus tettei című önéletrajzában a császár. Az Ara Pacis Augustae oltárt i. e. 9-ben avatták fel Rómában. Már az elhelyezése is a császár kultuszát volt hivatva erősíteni. A Mars-mezőn állt az egyiptomi Heliopolisból hozatott hatalmas, 30 méter magas obeliszk, amely a császár születésnapján (szeptember 23.) árnyékát egy gigantikus napóra mutatójaként pontosan az oltár közepére vetette.

A tájoláshoz magas szintű asztronómiai ismeretekre volt szükség, a nép azonban meg volt győződve arról, hogy az égi jel a császár isteni származását igazolja. Az oltár maga is ezt az univerzális üzenetet hordozza: Augustus az a különleges személy, aki rendet és harmóniát hoz a káoszba, a földön és az égitestek között egyaránt. Ő a világmindenség (a föld és az univerzum) ura, akit a legfelsőbb főpapnak nyilvánítottak. A császár az istenek küldöttjének tartotta magát, sőt isteni eredetűnek, aki minden ember számára elhozta az örök békét és jólétet. Tény, hogy az Augustus által meghirdetett Pax Romana közel két évszázadon át kitartott, és ebben az időben csak a birodalom határvidékein voltak időszakosan háborúk. (Történelmi egybeesés, hogy Augustus néhány évvel azelőtt emeltette magának a békeoltárt, és vette fel ezeket a messiási címeket, hogy egy júdeai faluban megszületett Jézus, az ószövetségi próféták által megígért Messiás.)

Az oltár domborművei is rejtélyes szimbólumokat hordoznak. A vezérfonal mind a négy oldalon Trója, nem véletlenül. Vergilius nem sokkal korábban írta meg egy trójai menekült herceg, Aeneas történetét, aki hosszú bolyongás után Itáliában ért partot, a későbbi Róma közelében. Aeneas, aki a legenda szerint Aphrodité (Venus) és Ankhiszész király gyermeke volt, itt elvette a helyi király, Latinus lányát. Tőle született egyik gyermeke, Iulius, akitől később Romulus és Remus, Róma megalapítói is származtak. (A történet szerint az ikerpár apja Mars volt, így a város eredetét össze lehetett kapcsolni a két meghatározó istenség, a termékenységet és szexualitást jelképező Venus és a háború atyjának, Marsnak az alakjával.)

Augustus természetesen az összes nagy mondabeli elődöt a saját ősének tulajdonította. Az oltár frízein a domborművek a dinasztia hőseit mutatják, középpontjukban a császárral, aki az áldozatot vezeti. Az Ara Pacis méretei és funkciója a jeruzsálemi szentély áldozati oltárára emlékeztetnek. Rómában azonban a bikák és kecskék mellett disznókat is áldoztak a békeoltáron.

Az oltár alakjait eredetileg színesre festették, nem véletlenül. Az ókori Rómában ugyanis az előkelőségek és a gazdagok igyekeztek minél színesebbre festett tógákat hordani, ezért az őket ábrázoló alkotások is színesek voltak. Csakhogy az idők során a festék teljesen lekopott a márványalakokról, így az utókor, Hollywooddal az élen, tévesen azt feltételezte, hogy Róma urai mind hófehér tógát hordtak. (Egy kivétel valóban volt a színpompás divat alól: amikor a politikusok a római Fórumra a szónoki falhoz, a rostrumhoz vonultak, hogy bejelentsék igényüket a jelölésre. Ekkor fehér tógát öltöttek magukra, hangsúlyozva, hogy őszinte és tiszta szándékból pályáznak a politikai tisztségre. Az öltözetet a fehér színt jelentő candida szóról toga candidának nevezték, és innen származik a politikai és tudományos tisztségek jelöltjeire használt kandidátus kifejezés.)

Az Ara Pacis Augustae a Tiberis-folyó árterén állt, így a Róma bukása utáni évszázadokban többméteres föld- és iszapréteg temette maga alá a békeoltárt. Az első töredékek csak a 16. században, a nagy vatikáni építkezések idején bukkantak elő. A 19. században további darabokat és szobormaradványokat találtak, amelyekből megállapították, hogy az elveszettnek hitt oltárból származnak, amelyről Augustus az önéletrajzában írt. A századfordulóra már félig sikerült feltárni az oltárt, de a munkálatok pénz híján leálltak. Végül 1937-ben Benito Mussolini utasítására az olasz kormány úgy döntött, hogy Augustus császár születésének 2000. évfordulójára (1938) az oltárt teljesen helyre kell állítani. Egy év alatt sikerült kiásni az emlékművet, amelyet a Duce az Új Róma egyik jelképének szánt. Az oltárt a korabeli legkorszerűbb technika segítségével összeállították, és új helyre - Augustus mauzóleumának közelébe - szállították.

A világháború után sokáig nem foglalkoztak Rómában a fasiszta állam szimbólumaként ismert épülettel. Az ezredfordulót követően egy világhírű amerikai építészt, Richard Meiert bízták meg azzal, hogy új szerkezetet tervezzen a békeoltár számára. A hatalmas üvegfelületekkel burkolt épületet 2006-ban adták át, de a környék kialakítása még mindig tart. A tervek szerint a Tiberis-parti impozáns békemúzeumot 2013-ban nagy ünnepség keretében avatják fel Rómában.

Olvasson tovább: