Kereső toggle

Hódítanak a modern vámpírok

Szupermenek lettek a sötétség lényei

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A vámpírokat a közelmúltig alacsonyabb rendű, átkozott, nyomorúságos éjszakai lényekként ábrázolták, mára azonban felsőbbrendű lényekké váltak, akiknek nincs semmi rejtegetnivalójuk. Férfiasak és menők, akiket a fiatalok irigyelnek. Gyorsabbak, erősebbek, fizikailag tökéletesek, akik levetették magukról az emberi lét során hordozott tökéletlenségeiket" - írja Nina Horn amerikai szerző az új vámpírkultuszról készített tanulmányában. A vámpírtörténetek sorában új fejezetet nyitott Stephenie Meyer, aki 2005-ben jelentkezett első kötetével, és az USA Today amerikai napilap szerint négy évvel később, 2009 augusztusában már meg is döntötte a Harry Potter-sorozat szerzőjének, J. K. Rowlingnak a bestseller rekordját.

A számok magukért beszélnek: 110 millió eladott kötet világszerte, 37 idegen nyelvű fordítás. A szerzőt 2008-ban a Time magazin százas listáján a világ 49. legbefolyásosabb személyének választották, az 50 millió dollárt meghaladó éves bevételei alapján a Forbes globális celebrangsorában pedig a 26. helyet érte el.

A villámkarrier még látványosabb, ha figyelembe vesszük, hogy Meyert íróként még 2004-ben sem ismerte senki, hiszen nem jelent meg egyetlen sora sem nyomtatásban. Sőt, fiatal háromgyermekes anyukaként ő maga sem készült irodalmi pályára, annak ellenére, hogy ekkor már ott lapult a fiókjában az első regénye. A művet azonban egymás után kilenc irodalmi ügynökség is visszautasította (további öt válaszra sem méltatta), így Meyer letett arról, hogy művét nyomtatásban viszontláthassa. Végül azonban egy elszánt szerkesztőnő elvállalta, hogy kiadható állapotba hozza a könyvet, amire ezután már akadt kiadó.

Egy álomban fogant könyv

A világhírt hozó könyv Stephenie Meyer szerint egyetlen nap, pontosabban éjszaka alatt fogant meg, 2003. június 2-án. Hajnalban arra ébredt, hogy egy hosszú és nagyon élénk álmot látott, amelyben két személy beszélgetett szenvedélyesen egymással egy erdei tisztáson. „Az egyikük egy hétköznapi lány volt, a másik személy azonban egy hihetetlenül szép, szikrázó fiatalember, aki vámpír volt. A beszélgetés arról szólt, milyen bonyodalmakat okoz az, hogy egymásba szerettek, mert a vámpír fiú elismerte, hogy a lányban elsősorban a vér szaga vonzza, és alig tudja visszatartani magát attól, hogy ott a helyszínen nyomban megölje. Ez az álombeli párbeszéd szinte szó szerint megtalálható az Alkonyat (Meyer vámpírsorozatának első kötete - a szerk.) 13. fejezetében" - írja a szerző a könyv születéséről olvasható visszaemlékezésben, amely a honlapján olvasható.

Meyer még aznap délelőtt részletesen leírta álmát. Nem tudta, hogy mit kezdjen vele, de arra lett figyelmes, hogy a két lény ettől kezdve rendszeresen szólt hozzá. Nemcsak álmában hallotta őket beszélgetni, hanem napközben is. A tinilány és a vámpírfiú szinte családjának részévé vált, bár csak Meyer ismerte őket. „Egyszerűen nem hagyták abba. Késő éjszaka bevánszorogtam az ágyamba, miután órákig gépeltem a legújabb beszélgetésüket, de ahogy elaludtam, egy újabb dialógus kezdődött. Visszamentem a számítógéphez, nehogy lemaradjak akár egyetlen mondatról is. Végül már jegyzetfüzettel az ágyam mellett feküdtem le, hogy ne kelljen éjjel állandóan felkelnem, amikor megszólaltak. Sokszor félálomban írtam, és reggel megpróbáltam kibogarászni az éjszakai kusza soraimat" - így emlékszik vissza a szerző a regény születésének kimerítő napjaira.

A szereplők sohasem mondták ki egymás nevét, ezért a fiút egyik kedvenc tinédzserkori regényének hőséről Edwardnak nevezte el, a lánynak pedig az Isabella (a regényben röviden: Bella) nevet adta, amit eredetileg lányának szánt. Meyer a fülében csengő párbeszédeket gondosan lejegyezte, majd olvasmányélményeiből igyekezett kiegészíteni a többi karaktert és a helyszínek leírásait. (A kisvárost, amelynek a közelében a különös pár egy esős erdei tisztáson találkozgatott, például a Google térképkereső programja alapján azonosította be. Annyit tudott, hogy az erdő Amerika legcsapadékosabb vidékén fekszik, így találta meg a Washington állambeli, sűrű, zöld rengeteggel körbevett kicsiny Fork városát, amely történeteinek a fő helyszínévé vált.)

Az 500 oldalas könyv kézirata hetek alatt elkészült, mégis a fiókban maradt volna, ha nővére, Emily, aki a mű első lelkes olvasója volt, nem beszéli rá Stephenie Meyert arra, hogy keressen kiadót a megjelentetéséhez. A szerkesztők eleinte nem bíztak abban, hogy a sokszor szenvelgő, közhelyes szövegtenger sikert hozhat, míg végül egy nagy kiadóház, a Little Brown végül megvette a kiadási jogokat.

Horror helyett romantika

Az Alkonyat történetében (és a folytatásokban) a vámpírok az emberek között élnek, anélkül, hogy felismernék őket. A 17 éves Bella Swan sem tudja, hogy padtársa, a jóképű és lovagias Edward „valójában" 108 éves. Fiatalember volt, amikor 1918-ban, a spanyolnátha járvány idején a klinikai halál állapotába került. Felépült a betegségéből, de ennek az lett az ára, hogy vámpírrá vált. Halhatatlan lett, és természetfeletti képességeket nyert (képes olvasni az emberek gondolataiban), miközben ellenállhatatlanul vonzódik az emberi vérhez, bár igyekszik megelégedni azzal, hogy állatok vérét fogyasztja.

Edward szó szerint halálosan beleszeret Bellába, és innen kezdve a cselekmény konfliktusai banális hétköznapi szituációk (tinédzser féltékenység, iskolai programok stb.), és az ezzel párhuzamos misztikus kalandok körül forognak, Bella és az időközben általa megismert vámpír ismerősei főszereplésével.

Az Alkonyat átütő sikeréhez hozzájárult az is, hogy a „vámpírromantika" a korábbi horror műfajt tinédzser olvasmánnyá formálta, ráadásul a korábbi feldolgozások nyílt erotikája nélkül. Bár a történetek középpontjában a szerelem és a szenvedély áll, Meyer regényeiben a főszereplők szorgalmasan dolgoznak vagy tanulnak, nem isznak alkoholt, kávét vagy teát, nem káromkodnak és nem élnek házasság előtt szexuális életet. A természetfeletti világ sem olyan komor, mint például a Harry Potter történetekben, így a könyvek még fiatalabb korosztályok kezébe kerülhettek. Sok szülő kifejezetten megkönnyebbült, amikor azt látta, hogy tinédzser lányuk a sikamlós és trágár zenei videók vagy horrorkönyvek helyett az Alkonyat-sorozatot falja.

Mormon angyalok

A visszafogottság nem véletlen. Stephenie Meyer ugyanis vallását szigorúan gyakorló mormon, így szereplői - még a vámpírok is - tartják magukat a konzervatív erkölcsi elvekhez. A mormonok hisznek abban, hogy az emberek istenné válhatnak. Az örök élet felé való átmenet során előbb halhatatlan angyali lényekké válnak (mint az Alkonyat Edwardja, akiről Bella azt állítja, hogy „dicsőséges szépségű lény"), és így vegyülnek el az emberek között. Külsejük rendkívül vonzó és sugárzó, mint a Moroni néven bemutatkozó angyal is volt, aki a mormon tradíció szerint az alapító Joseph Smithnek átadta a kijelentést tartalmazó Mormon-könyvet. Moroni angyal azt állította magáról, hogy egy ötödik században élt próféta, aki időközben halhatatlanná vált. Szárnyak nélküli angyal, hasonlóan az Alkonyat Edwardjához.

Egy amerikai muzulmán újságírónő, Sakina al-Amin arra is felhívja a figyelmet, hogy a Meyer-féle konzervatív vámpírromantika a muszlim olvasók számára is rokonszenves lehet. Al-Amin az Examiner című lapban megjelent elemzésében hangsúlyozza, hogy a mormon vallás eredete sok párhuzamot mutat az iszlám kijelentéssel is.

A sorozat első kötetének borítóján egy női kézben tartott alma látható. Meyer egy interjúban elmondta, hogy a kép Éva választását jelképezi az Édenkertben. „Minden egy döntéssel kezdődik" - áll az Alkonyat filmváltozatának plakátján. A választás Bella számára az, hogy maga mögött hagyja a emberiséget, és csatlakozik a „halhatatlanokhoz".

Noé és az ősvámpírok

A keresztény teológusok azonban sokkal kritikusabbak a jelenséggel kapcsolatban. „A vámpírizmus Jézus Krisztus megváltásának a kiforgatása és megcsúfolása" - állítja a témáról írt tanulmányában Derek Gilbert konzervatív szerző. „A kereszténység alaptétele, hogy az engesztelés vérontás által történt. Az Ószövetség különleges jelentőséget tulajdonított az emberi vérnek. Amikor Káin megölte Ábelt, testvérének a vére a földről Istenhez kiáltott, a gyilkos pedig átkozottá vált a földön, amely beitta az ártatlan vért. Isten a Noéval megkötött szövetségben leszögezte, hogy a vér az életet hordozza, és kikötötte, hogy az emberek még állati vért se fogyasszanak, továbbá, aki embervért ont, annak a vére ontassék ki. Mózes a törvényben szintén megerősíti azt, hogy a vérben van az élet: »Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést... Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért« (3Móz 17,11-12). A vér fogyasztását az Újszövetség is tiltja, amely kijelenti, hogy Jézus Krisztus a saját vérét ontotta azért, hogy megmentse az emberiséget."

Az emberi vér után vágyakozó vámpírok története a régi időkre nyúlhat vissza. Judd H. Burton amerikai teológus szerint a legendák alapját azok a természetfeletti lények adják, akik Noé korában az emberiséggel keveredtek. „Az óriások (eredetiben: nefilim) valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bemenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak." A kutató hivatkozik arra, hogy a bibliai kánonban nem szereplő, de a Szentírás szerzői által ismert és idézett Énok könyve és a Jásár könyve is említi az „óriásokat", akik gyötörték és emésztették az embereket, sőt Énok szerint az áldozataik vérét is megitták. Tény, hogy az özönvíz után kialakult számos civilizáció - a keltáktól Tibeten át az aztékokig és majákig - gyakorolta az emberáldozatokat és a megöltek véréből is fogyasztott.

A kultúráktól így nem esik távol az emberi vért fogyasztó természetfeletti lények képe, de a modern vámpírok Derek Gilbert szerint élesen szemben állnak a kereszténységgel: „Jézus a vérét adta azért, hogy másoknak örök életük lehessen. A vámpír ezzel szemben mások vérét ontja azért, hogy magának örök életet szerezzen. A vámpírok által az embereknek felkínált örök élet olcsó utánzata Jézus megváltásának. A vámpír a sötétségben érzi otthon magát, és vér után szomjúhozva keresi azokat, akikkel folyamatosan meghosszabbíthatja az árnyéletét. A Jézus megváltását elfogadó emberek azonban az »élő vízből« isznak, amely után nem szomjaznak meg soha" - írja Gilbert.

Olvasson tovább: