A keresztényüldözések története 47. rész
Az ideológiai háború megjelenése érvénytelenítette az eddig ismert korlátokat a totális pusztítással szemben, rendkívüli állapotot hozott létre még a demokráciákban is. A jogállamiság megszűnt létezni, és a lakosság totális ellenőrzés alatt élt. Számos állam a béke létrejötte után is folytatta a totális ellenőrzést a lakosság felett: ezek lettek a totális rendszerek. Az atomveszély miatt a háború más eszközökkel, a nemzetközi terrorizmus formájában folytatódott. A terrort az ellenterror követte, miután a kormányok is totális eszközöket építettek be a terrorizmus elleni harcba. Az első és a második világháború áldozatait 10, illetve 59 millióra becsülik. A 20. század második felében 100-130 millióan estek áldozatul az állami és nem állami szervezett erőszaknak. Zömében polgári lakosok, akiket a saját kormányuk megbízásából öltek meg, „békeidőben".
„Az ENSZ-et és a világot meglepetésként érték, legalábbis eleinte, a kilencvenes évek népirtásai" - emlékszik vissza Adam LeBor háborús tudósító, aki húsz éve követi a legnagyobb etnikai tisztogatások (népirtások) útvonalát a Balkánon, Ruandában, Szudánban. Ami a nyolcvanas években a terror/ellenterror stratégiájával indult (Gyilkos mezők. Hetek, 2011. november 25.), egyenesen az új évezred népirtásaihoz vezetett.
Kedves Olvasó!
E cikk folytatását is elolvashatja az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelenő Hetek-könyvből.
A keresztényüldözéseket feldolgozó nagyívű szellemtörténeti cikksorozatunk egy kötetben, Németh Sándor alapító-főszerkesztő izgalmas tanulmányával és több,
a Hetekben meg nem jelent, de a sorozat szerves részét képező írással kiegészülve áprilisban fog megjelenni.
Köszönjük a megértését, és kérjük, támogassa munkánkat a kötet megvásárlásával!
a szerkesztőség
