Kereső toggle

Kell-e a Szent Korona az Alkotmányba?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kereszténységre való utalást, a magyar nyelv ápolását, a családok és a gyermekek védelmét, az élethosszig tartó tanulás és a sportoláshoz való jog támogatását, valamint a Szent Korona szerepeltetését is tartalmazza Schmitt Pál államfő javaslata a készülő új alkotmányhoz. Kérdés persze, hogy kell-e a Szent Korona a demokratikus köztársaság alkotmányába.

Az államfő az alaptörvény előbeszédében (preambulum) a kereszténységre történő utalást leginkább a lengyelhez hasonló gondolat beépítésével tartaná megfontolandónak: „a Köztársaság valamennyi állampolgára, mindazok, akik hisznek Istenben mint az igazság, jóság és szépség forrásában, mindazokkal, akik nem osztoznak ebben a hitben, de tiszteletben tartanak más forrásokból származó egyetemes értékeket..."

A Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) szerdán juttatta el az MTI-hez az államfő hat pontban megfogalmazott javaslatait, amelyeket az Alkotmány-előkészítő eseti bizottságnak is megküldtek. (Mint ismeretes, Schmitt Pál első verzióját el kellett távolítani az internetről, mert hemzsegett a stilisztikai és helyesírási hibáktól, az indoklás szerint: „fogalmi félreértést és számos helyesírási hibát is tartalmazott".)

A köztársasági elnök javaslatában megfogalmazza: a magyarok jelentős részének lelkében nagy ragaszkodás és szeretet alakult ki a Szent Korona iránt, mely nemzeti összetartozásunk jelképe. Mindezért azt javasolja, hogy az alkotmány előbeszédében az szerepeljen: „a Szent Korona független európai államiságunk történelmileg megszentelt jelképe".

Máthé Gábor egyetemi tanár, a Magyar Jogász Egylet elnöke szerint - aki a közelmúltban az MTA konferenciáján beszélt erről - az alkotmány preambuluma nem tekinthető jogforrásnak (tehát olyan joganyagnak, amely kötelező érvényű, és belőle jogok és kötelezettségek fakadnak), hanem egy olyan ünnepélyes nyilatkozatnak kell azt felfogni, amely esetünkben a magyar állam ezeréves fejlődését kell hogy reprezentálja. Máthé álláspontja, hogy „a korona a magyar közjog történetének meghatározó értéke", hiszen egykor a monarchikus hatalomgyakorlás mintája volt, és a hatalommegosztás rendjének eszközéül szolgált. A korona közjogi jogalanyiságának kialakulása Európa-szerte megvalósult, annyi eltéréssel azonban, hogy míg nálunk a korona személyes elemet jelölt (Őfelsége, a Szent Korona. Hetek, 2010. február 12.), addig a külföldi országokban megmaradt dolognak. Utalt Eckhart Ferenc neves jogtudós elméletére is, aki szerint a korona az államszemélyiség jogalanya, és morális személynek tekinthető.

Ha ezt a nézetet nem is mindenki osztotta a magyar jogtörténet berkeiben, abban a szakirodalom teljesen egyetért, hogy a korona az államszuverenitás megtestesítője, amely a 18. századig fejezte ki Magyarország szuverenitását - derült ki Máthé előadásából, aki szerint éppen ezért van helye a preambulumban. Azt már nem nagyon érti Máthé, hogy a jogászok egy része miért nem ragaszkodik az ezeréves fennállás és jogfolytonosság hangsúlyozásához.

Miklósi Zoltán, az Eötvös Károly Intézet kutatási igazgatója szerint számos mérvadó elemzés van arra nézve, hogy a Szent Korona-tannak pontosan mi volt a szerepe a magyar alkotmányfejlődésben. Biztos továbbá abban, hogy ebben voltak pozitív elemek is, ennek ellenére úgy gondolja, hogy nincsen helye a Szent Korona-tannak az új alkotmány preambulumában. Ennek oka, hogy az az összefüggés, amelyben a Szent Korona-tan időről időre felbukkan, az valamilyen módon szembeállítható a modern demokratikus köztársasági eszménnyel, így például azzal, hogy a hatalom forrása az állampolgárok összessége. Ez megnehezíti, hogy a köztársaságot demokratikus módon értelmezzük, és megnehezíti sok ember számára, hogy az Alkotmányt a magáénak érezze. Ugyanilyen okokból nem helyesli, hogy a jelenlegi köztársaságot az ezeréves jogfolytonosság alapján a királyságból vezessék le.

Sólyom egyre élesebben bírál

A volt államfő az Eötvös Loránd Tudományegyetem és az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége által „Alkotmány – alkotmányosság” címmel rendezett konferencián elmondta: teljes egyetértés van a szakma részéről, hogy nincsen alkotmányozási kényszer. Sólyom László szerint a hatályos alkotmányunk az 1949-es sztálinista alkotmány totális tagadása, hiszen  a rendszerváltáskor világos, határozott célok mentén, valami ellen zajlott az alkotmányozás.
A volt államfő bírálta az Alkotmánybíróság (AB) jogkörének csorbítását is, mivel – derült ki szavaiból – ami történt a 98 százalékos különadó kapcsán, az az alkotmányossági kontroll erőszakos elnyomása, miközben az Alkotmánybíróság egyik fő feladata, hogy a magasabb elveknek feltétlen érvényt szerezzen, a szervezetre a többség zsarnoksága ellen van szükség. Sólyom szerint ezen a lejtőn nehéz lesz megállni, hiszen mi a gátja annak, hogy a kormány tovább folytassa a hatáskörök csorbítását? Az ilyen jellegű beavatkozásokat, ami a különadó kapcsán is tapasztalható volt, „csak kivételes esetekben lehet eltűrni”.
Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke azt hangsúlyozta, hogy az Alkotmány legfontosabb célja, hogy megakadályozza a hatalommal való visszaélést. Az elnök bízik benne, hogy az új alkotmányban az alapjogok és az alapértékek nem fognak változni: a bírói függetlenség, a jogbiztonság, a szólásszabadság mind-mind változatlan formában megmaradnak. Kukorelli István pedig arról beszélt, hogy a jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani, és az alkotmány védelmének szinte mindenhol lényeges eleme az önálló Alkotmánybíróság.

Olvasson tovább: