Belgium félmilliós muzulmán közösségében állítólag nem több mint harminc asszony hord rendszeresen burkát az utcákon vagy tömegközlekedési eszközökön. A ritka esetek ellenére mégis Európában először készülnek törvényben megtiltani az egész testet és arcot fedő iszlám női ruházat viselését. A törvényjavaslat azonban nem egyedi, a szomszédos Franciaország és Hollandia is hasonló szabályokat akar bevezetni, de a téma napirenden van az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Spanyolországban és Németországban is. Arra a kérdésre, hogy az új törvények elő fogják-e segíteni a muszlimok asszimilációját Európában, Dr. Hellyer elmondta, hogy a legtöbb országban már nehezen lehetne a jelenleginél jobban integrálni ezeket a közösségeket. Az Egyesült Királyságban például a muszlim bevándorlók állampolgárságot kapnak, részt vesznek a szociális-társadalmi életben, és szerves részei a politikának. Őket is ugyanazok a törvények kötik, mint az összes többi polgárt. „Ezenkívül már nem sokat várhatunk tőlük, ennél jobban már nem nagyon tudnak asszimilálódni. Ami a nők hagyományos öltözetét vagy a minaretépítéseket illeti, azért láthattunk ilyeneket, mert eddig senki nem tiltotta."
A muszlim közösségeket hátrányosan érintő új szabályok indokaként a törvényalkotók elsősorban a női egyenjogúság sérelmét és a radikális iszlám visszaszorítását említik. Hellyer szerint azonban másról van szó. „Európában hosszú évszázadokra nyúlik vissza az iszlám jelenlét, melynek negatív emléke mélyen bele van ivódva a nemzetek történetébe. Ehhez járulnak a modern világot érintő olyan események, mint a szeptember 11-ei terrortámadás, ami alapjaiban változtatta meg a muszlimokhoz való viszonyt. Ezt követték Európában a madridi és a londoni robbantások." A professzor kutatásai alapján azt tapasztalta, hogy egész Európában attól tartanak az emberek, hogy a muszlimok el fogják pusztítani a civilizációjukat. Egy-két esetben bombákkal vagy más fegyverekkel, de a többség szerint azok, akik köztünk élnek, belülről bomlasztják majd szét a nyugati civilizációt. „Gyakran hallunk manapság Eurábiáról, és hogy a muzulmánok tízhetente hány millió gyereket szülnek. Ezek a hírek alakítják az emberek véleményét a muszlim közösségekről. Ez az a környezet, ami megteremti a belga törvényhez szükséges hangulatot."
Nicolas Sarkozy francia elnök például kifejezetten támogatja a burka betiltását, mondván az súlyosan sérti a nők méltóságát. A megfelelő indoklás hiányában azonban még alkotmányjogi problémává válhat, hogy egy vallási öltözködési szokást akarnak törvényen kívül helyezni. Hellyer szerint azonban kizárt, hogy itt női jogokról van szó, mivel ha ez lenne a lényeg, akkor megkérdeznék az érintettektől, hogy akarják-e hordani a burkát vagy sem. „Inkább az a női jogi kérdés, hogy bárki azt vehessen fel, amit akar. Ha valaki miniszoknyában vagy egy bikinifelsőben mászkál az utcán, arra nem mondunk semmit. A nyugati világban az állam nem szól bele ilyesmibe. Az öltözködési szokások nem érintenek államérdeket, ez az emberek magánügye. Európában hosszú ideje ez az első, hogy egy ország ilyen magánügyet állami szinten szabályoz. Ráadásul férfiak indítványára. Mióta mondják meg férfiak Európában, hogy mit viselhetnek a nők?" - teszi fel a kérdést Hellyer. A belgák és a hollandok már kicsit konkrétabban fogalmaznak, ők elengedhetelen közbiztonsági kérdésnek tartják a fedetlen arc látványát.
2010. 05. 14. (XIV/19)
