XVI. Benedek pápa vasárnap a Tiberis másik partjára látogatott, s tiszteletét tette a valamikori zsidó gettóban álló zsinagógában. Az esemény helyszíne ugyanaz az épület volt, ahol 1986-ban II. János Pál történelminek nevezett látogatása is zajlott. Katolikus egyházfő akkor lépett be először zsidó imaházba. Ám míg akkor mindenki a történelmi megbékélés első reményt keltő aktusát ünnepelte, a vasárnapi látogatás már sokkal inkább a feszültségek oldásáról szólt.
XVI. Benedek pápa 2005-ben történt beiktatása óta a kölni és a New York-i látogatások után harmadszor járt zsinagógában. A vasárnap délutáni találkozó alapvetően szívélyes légkörben zajlott, s azon jelen volt Riccardo Pacifici, a Római Zsidó Hitközség elnöke, Riccardo di Segni római főrabbi, az izraeli főrabbinátus delegációja, magasrangú vatikáni tisztviselők, Róma város főpolgármestere, számos olasz politikus, valamint izraeli és amerikai diplomaták.
A pápa a zsinagógába történt belépése előtt rózsakoszorút helyezett el a mintegy ezer, Auschwitzba deportált zsidó emléktáblája előtt. „Hogyan is lehetne ezeknek a nőknek, férfiaknak és gyermekeknek az arcát, nevét, könnyeit és kétségbeesését elfelejteni?" kérdezte később a beszédében. A több alkalommal tapssal félbeszakított beszédben megjegyezte: „Az egyház nem mulasztotta el helyteleníteni fiai és leányai botlásait, bocsánatot kérve mindazért, amellyel bármi módon hozzájárultak az antiszemitizmus és az antijudaizmus veszedelméhez. -Majd a hallgatóság hangos egyetértése mellett kijelentette: - Bárcsak ezek a sebek örökre begyógyulnának."
A pápa továbbá kijelentette: „Kötelességünk, és Istentől kapott elhívásunk az, hogy törekedjünk a dialógus szélesítésére, a kölcsönös tiszteletre, a növekvő barátságra és korunk kihívásainak közepette a közös tanúságtételre."
Di Segni rabbi a beszédében II. János Pál történelmi látogatására utalt, amelyben a zsidókat „szeretett testvéreimnek" szólította. „Nagyon őszintén meg kell kérdezni magunkat, meddig is jutottunk most ezen utazás során, és mekkora utat kell még megtennünk addig, amíg helyre tudjuk állítani ezt a hiteles testvériséget és megértést, s mit is kell még addig tennünk."
A Római Zsidó Hitközség elnöke Riccardo Pacifici arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy „történelem terhe a nyitott sebekkel még mindig érződik, ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni".
Sem a vendég, sem a vendéglátók nem hagyták szó nélkül a XII. Pius pápa szentté avatása körül múlt év decemberében kialakult rendkívül heves polémiát. XII. Pius pápasága, különösképpen hallgatása a második világháború és a holokauszt idején a mai napig rendkívül ellentmondásos, és különösen zsidó részről erőteljesen vitatott. Ennek ellenére a pápa decemberben egy további lépést tett Pius szentté avatása felé, ami diplomáciai feszültségekhez és kis híján a zsinagógalátogatás teljes bojkottjához vezetett, s rendkívüli módon megterhelte a zsidó-katolikus kapcsolatokat. Giuseppe Laras rabbi, az Olasz Rabbinikus Gyűlés elnöke, korábbi milánói főrabbi épp ezek miatt tiltakozásképpen távol is maradt a vasárnapi pápalátogatástól.
XII. Pius személye és szentté avatásának kérdése így a vasárnapi látogatás egyik legfőbb témája lett. Pacifici elnök ki is jelentette: „A soá idején a hallgatás csendje még ma is fáj. Talán nem állította volna meg a halálvonatokat, de jel lett volna, s rendkívüli vigasztalás az auschwitzi kemencék felé tartó testvéreinknek."
Riccardo Di Segni rabbi arra hívta fel a figyelmet, hogy különbség van „Isten rejtélyes hallgatása és az ember hallgatása között. Ez utóbbi kérdéseket vet fel, és nem térhet ki az ítélet elől."
XVI. Benedek beszédében azt a témában kialakított katolikus álláspontot erősítette, miszerint Pius hallgatása tudatos politikai tett volt, hiszen csak így tudta az egyház titokban segíteni a bajbajutott zsidókat. „A Szentszék gyakran diszkrét és titkos mentőakciókat folytatott. Sajnos sokan voltak, akik közömbösek maradtak, de az olasz katolikusok közül többen nagyon bátran cselekedtek. Az életük kockáztatása árán is kitárták karjukat a zsidók előtt, s ezzel örök hálát érdemeltek ki."
Ám nemcsak a XII. Pius szentté avatása körüli ellentmondások terhelték meg az utóbbi időben a zsidó-katolikus kapcsolatokat, amelyeket ez a látogatás volt hivatott erősíteni. Mint ismeretes, éppen egy évvel ezelőtt a mai napig érthetetlen okokból a pápa visszavonta négy, Lefebvre érsek által felszentelt püspök II. János Pál által elrendelt exkommunikációját. A lefebvrista püspökök exkommunikációját a korábbi pápa az egyház számára vállalhatatlan, ultratradicionalista, a II. vatikáni zsinat rendelkezéseit figyelmen kívül hagyó szélsőséges megnyilvánulásaik miatt rendelte el. Mint ismeretes, közöttük van az a Richard Williamson püspök is, aki holokauszttagadása miatt
híresült el. Az eset nyomán akkor a Vatikán számára rendkívül kellemetlen diplomáciai feszültségek alakultak ki az olaszországi zsidó közösségek, Izrael állam, az izraeli főrabbinátus valamint a Vatikán között. Olyannyira, hogy az ügyben a Szentszéknek egyenesen ki kellett jelentenie, hogy „aki a soát tagadja, az a Krisztus keresztjét is tagadja". A fent említett lefebvrista püspököket pedig mi sem minősíti jobban, mint hogy Williamson még a történtek után is azt nyilatkozta: „A soáról akkor változtatom meg a véleményemet, ha konkrét bizonyítékok állnak majd rendelkezésre".
Összességében tehát nagyon ráfért a katolikus-zsidó kapcsolatokra az enyhülés. Bár a levegő tisztább lett, ellentétek azért még bőven maradtak. A látogatást követő sajtótájékoztatón például Szilvan Salom izraeli miniszterelnök-helyettes elmondta, a pápával történt találkozója során kérte a katolikus egyházfőt, támogassa XII. Pius pápaságával kapcsolatosan a vatikáni archívumok feltárását.
A látogatás jelentőségét azonban a legjobban talán Arthur Schneier, a pápa által 2008-ban meglátogatott New York-i Park East Zsinagóga rabbija ragadta meg. Véleménye szerint „a pápa jelenléte egy zsinagógában egyértelmű szimbolikus üzenet minden katolikus pap számára Argentínától, Bolívián át Lengyelországig arról, hogy a zsidókkal való párbeszéd nagyon is aktuális."
