Beszélhet egy lelkész egy természeti katasztrófa kapcsán bűnről és Isten ítéletéről? A világsajtó többségének – és a fehér házi szóvivőnek – véleménye szerint abszolút nem. Beszélhet egy politikus arról, hogy a tragédia a „Földanya” munkája volt? Hillary Clinton nyilatkozata alapján igen, sőt még elismerést is kap érte. A haiti földrengés után újra előkerült a világnézeti kettős mérce a médiában és a politikában.
Hetek-összeállítás
Sok újságíró fellélegzett. Az elmúlt hónapokban ismét megsokasodtak a radikális iszlám ideológiája alapján indított terrortámadások. Az elkövetők – mint az afganisztáni CIA-központban robbantó jordániai orvos, a Fort Hood-i laktanyában lövöldöző palesztin származású őrnagy vagy a londoni, az iszlám államot és a terrorizmust éltető brit csoportokkal kapcsolatot tartó nigériai repülőgép-merénylő – kivétel nélkül az iszlámra hivatkoztak tetteik indoklására. Nehéz a radikális muzulmán gyűlöletbeszédről a politikai korrektség szabályai szerint beszámolni, bármilyen nyíltan is fogalmazzák meg fenyegetéseiket egyesek. Amikor Malajziában muszlim támadók tucatnyi keresztény – többségében evangéliumi protestáns – templomot felgyújtottak, a kommentárok többsége „jogos sérelmeket” emlegetett az erőszak elkövetőinek mentségére. Végül is, a keresztény áldozatok a muzulmán többségű
országban való jelenlétükkel hozzájárultak – mondhatni kiprovokálták – a támadást. A liberális érvelés fordítva – például a svájci minaretépítés-ellenes népszavazás kapcsán – természetesen nem érvényes.
Atlantisz veszte
Platón szerint a mohó és agresszív Atlantisz vesztét az ott élők bűnei okozták: előbb háborúba keveredett egykori szövetségesével, Athénnal, majd egy természeti katasztrófa következtében az egész sziget elsüllyedt. „Nem sokkal később rendkívüli földrengések és áradások voltak, majd egy rettenetes nap és éjszaka a harcosokat elnyelte a föld, Atlantisz szigetét pedig elnyelte a tenger, és eltűnt” – írja Platón, aki 9000 évvel korábbra datálja ezeket az eseményeket.
Sokan szó szerint értelmezik Platón leírását, és a világ különböző pontjait igyekeznek Atlantiszként azonosítani: a sziget a különböző teóriáknak megfelelően lehetett a Karib-térségben, Francia-Polinéziában, az Antarktiszon, de lehetett akár maga Írország is. Egy nemrégiben megjelent könyv szerint Atlantisz nem más, mint Trója.
Felmerül a kérdés: mi van akkor, ha Platón a történetét csupán példázatnak szánta – egy magas szintű civilizáció is elbukhat az erkölcsi romlás miatt –, amelyhez a példát egy közelmúltbeli eseményből kölcsönözte. Egy-két évtizeddel korábban, i. e. 373-ban Heliké szintén egyetlen este alatt pusztult el. A város az akháj szövetség virágzó fővárosa volt, egyben a Poszeidon-kultusz központja, vallási szempontból a második legfontosabb város Delphoi mögött. Pauszaniasz görög geográfus 500 évvel később azt írta, hogy Helikét a földrengés és a szökőár szinte nyom nélkül törölte el a föld színéről. Az ott élők holttestei is nyomtalanul eltűntek, csak néhány testet vetett ki a tenger. A parton lehorgonyzott tíz spártai hajó szintén eltűnt, a kiemelésüket egy kétezer főből álló csapat kísérelte meg, de sikertelenül. Heliké nyoma még évszázadokkal később is turistalátványosság volt, ezt követően azonban teljesen nyoma veszett a tengerben. (Lukács András)
Ilyen fékek és fenntartások általában nincsenek, amikor keresztény lelkészekről – például rendszeresen Pat Robertsonról – ír a liberális sajtó. Az amerikai televíziós evangélista műsorában az első naptól kezdve segélyakciót hirdetett a haiti földrengés áldozatainak a megsegítésére, és helyszíni tudósítói folyamatosan beszámoltak a tragédia utáni mentőakciókról. Az egyik adásban szóba került, hogy sokan kérdezik, miért éri Haitit évszázadok óta egyik csapás a másik után? Pat Robertson felvetette, miszerint ennek egyik oka lehet az, hogy a történet szerint Haiti őslakosai a franciáktól való függetlenségért cserébe szövetséget kötöttek az ördöggel. A franciák eltakarodtak, az ördög pedig elkezdte behajtani a szigetlakókon az alku árát. Hurrikánok, kilátástalan nyomor, véres kezű diktátorok, tömeggyilkosságok, földrengés és más csapások sújtják sorozatban az itt élő, jobb sorsra érdemes embereket. A középen egyenes vonallal kettéválasztott sziget másik fele, a Dominikai Köztársaság földi paradicsom Haitihoz képest.
Napokon keresztül szörnyülködött a világsajtó ateista-materialista része Robertson felvetésén. Hogy lehet Istent és átkot emlegetni egy tragédia kapcsán, amelyben mintegy kétszázezer ember meghalt? Sajnálatos módon a politika is beleszólt a vitába, meglehetősen otromba módon. Robert Gibbs fehér házi szóvivő egy kérdésre „megdöbbetőnek” és „hatalmas ostobaságnak” nevezte Robertson szavait, amit szerinte a lelkész „óraműszerűen” ismételget.
Érdekes, hogy senki nem nehezményezte Hillary Clinton szavait, aki sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy „bibliai tragédia az, ami folyamatosan kísérti Haitit és a haiti népet. Olyan tragikus: tavaly négy hurrikán sújtotta őket. … A nemzetközi közösség összefogott, és már éppen kezdtünk reménykedni a sziget jövője felől. Aztán jött a Természet Anya (Mo-ther Nature) és mindent a földdel tett egyenlővé.” Egy amerikai színész, Danny Glover egyenesen azt állította, hogy a földregést a koppenhágai klímacsúcs határozatlansága okozta.
Divatos ma megtagadni a bűn és bűnhődés, az átok és áldás törvényszerűségeit, akár egyéni cselekedetekről, akár nagyobb közösségekről van szó. A tények közötti összefüggés tagadása, vagy animista magyarázatokkal való helyettesítése azonban sokszor nem tudományos magyarázatra, hanem éppen ellenkezőleg, világnézeti elfogultságra épít.
A leggonoszabb város
A tenger nyelte el a „világ leggonoszabb városát”, a kalózkodásból és prostitúcióból élő Port Royalt a 17. században. A jamaikai Kingston-öböl torkolatában fekvő város az Újvilág legnagyobb angol kolóniája volt, mintegy tízezer lakossal. Gazdagságát elsősorban az Európába tartó, kincsekkel megrakott hajókat fosztogató kalózoknak köszönhette. Hogy erkölcsi romlottsága mekkora szerepet játszott hirtelen pusztulásában, azt nem tudjuk, annyi azonban bizonyos, hogy a vízszint felett alig egy méterrel fekvő, homokra épült várost 1692. június 7-én, nem sokkal dél előtt földrengés sújtotta, és ennek következtében a város kétharmada a víz alá került, 2000 ember halálát okozva. Az 1981 és 1990 között végzett kutatások számos érintetlen épületet tártak fel – többemeletes téglaházak, boltok, családi otthonok – egy fal alatt gyermekek maradványaira bukkantak. Egy korábbi expedíció során egy zsebórát találtak, amely pontosan 11.43-kor állt meg örökre.
