Kereső toggle

Úszómedence a Holdon?

Jelentős mennyiségű vizet találtak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jelentős mennyiségű vizet talált a Holdon a NASA LCROSS nevű űrszondája, amely még októberben csapódott be a Hold déli sarkán - azon az oldalon, ahol soha nincs napsütés - elhelyezkedő Cabeus kráterbe.

A becsapódás megfigyelését a NASA gondosan megtervezte, a fellőtt szonda ugyanis a Hold közelébe érkezve három egységre vált szét. Az első a Hold körüli pályára állva filmezte az eseményeket, a második becsapódó egységet pedig követte egy kisebb, amely rögtön a becsapódást követően végzett méréseket a felszálló törmelékfelhőben. A 79 millió dollárba kerülő küldetés a közvélemény számára eleinte kudarcnak tűnt, a NASA ugyanis látványos becsapódást, tíz kilométeres törmelékfelhőt ígért, ez azonban elmaradt.

Egyesek ekkor már temetni kezdték az LCROSS (teljes nevén Lunar Crater Observation and Sensing Satellite) szonda küldetését, a tökéletes kísérlethez ugyanis arra lett volna szükség, hogy a felhő elérje a több mint tíz kilométeres magasságot. „Akkor válik érdekessé a dolog, ha a felszálló törmelék kijut a kráterből és felrepül a napfénybe. Erre jó esély van, a NASA ugyanis azt állítja, hogy a törmelékfelhő kilenc mérföldes magasságba emelkedik, ami azt jelenti, hogy mindenképpen kikerül a kráter szájából. Ha valamilyen véletlen folytán a törmelék nem kerül a napfénybe, akkor nemigen látunk semmit, ez pedig nagy csalódás lenne" - nyilatkozta a BBC-nek Vincent Eke, a Durham Egyetem kutatója még a szonda becsapódása előtt.

Annak ellenére, hogy a becsapódás nem volt látványos, és nem sikerült hatalmas törmelékfelhőt észlelni, a NASA kutatói bíztak abban, hogy a becsapódást követő mérések víz jelenlétét fogják kimutatni. „A felfedezések meglepetésekkel járnak. Örülök, hogy úgy terveztük meg ezt a küldetést, hogy a becsapódás minden aspektusát figyelembe vettük... amit a videón láthattunk, az nem ugyanolyan minőségű megfigyelés, mint amit közvetlenül a szondáról kaptunk. Én láttam valamit a spektrométer adatokban, amelyek sokkal érzékenyebbek, mint a kamerák" - nyilatkozta közvetlenül a küldetés után az LCROSS-küldetés vezetője, Anthony Colaprete. A NASA kutatójának végül igaza lett: az LCROSS egység ugyanis látott felhőt, és le is fényképezte azt. A videofelvételeken valószínűleg a rossz szinkronizáció miatt nem volt látható mindez.

Ennél is fontosabb, hogy a spektrométerek vizet, hidroxilt, széndioxidot és metánt is „láttak". Az LCROSS műszerei között, a hat kamera mellett egy a látható fénytartományban működő spektrométer, valamint két infravörös spektrométer is volt. Mivel az egyes atomoknak, molekuláknak jellegzetes fényelnyelése van, ezek a spektrométerek a felszálló törmelékek abszorpcióját vizsgálva képesek kimutatni, hogy milyen molekulák voltak a felhőben. A spektrométerek által mért adatokat kiértékelve úgy tűnik, hogy a becsapódás következtében létrejött 200-300 méteres átmérőjű kráterben közel száz liter víz volt, természetesen jég formájában.

Voltak, akik már sokkal korábban számítottak a víz jelenlétére. Bruce C. Murray, a CALTECH intézet munkatársa már 1961-ben előre jelezte, hogy a sarki részeken nagy valószínűséggel van víz. Az Apollo űrhajók által begyűjtött minták is arra utaltak, hogy van víz a Holdon, ekkor még azonban sokan úgy gondolták, hogy a mintákban mért víz inkább a houstoni párás levegő által okozott szennyezés. Víz jelenlétére utaltak azonban a Cassini űrszonda által mért adatok, amely a Szaturnusz felé vezető útján haladt el a Hold mellett. Hetekkel az LCROSS küldetése előtt az indiai Chandrayaan-1 holdszonda is vízabszorpciót mutatott ki, ráadásul nemcsak a sarkon, hanem a Hold szinte teljes felszínén. A sarkokon kívül esetleg megtalálható víz természetesen nem jég formájában létezik, hanem nagyon vékony filmet alkot.

A víz jelenléte újra felvillanyozta a kutatókat, akik már Murray bejelentését követően arról álmodtak, hogy a Holdon talált víz a majdani telepesek számára ivóvíz lehet, felhasználható ugyanakkor mint oxigén és rakétaüzemanyag-forrás is. A mostani felfedezés erősíti ezeket a reményeket. A legfőbb kérdés persze az, hogy milyen mennyiségben is található vízjég a Holdon. A becsapódáskor ugyanis több tonna törmelék lökődött ki, és ebben mindössze száz liter vizet találtak. Igaz, Anthony Colaprete szerint ez a szám az alsó határ, elképzelhető, hogy ennél sokkal több is van.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy azonnal lehet is tervezni a leendő holdbázist, ehhez ugyanis még sok feltételnek kell teljesülnie. Az első nagyon fontos feltétel például az, hogy Obama elnök - aki igyekszik elődjének minden döntését felülbírálni és megváltoztatni - hogyan dönt a NASA költségvetésével kapcsolatban. 2004-ben ugyanis Bush elnök kiadta az „Irány a Hold!" utasítást, Obama azonban, úgy tűnik, ebben sem akarja, hogy az amerikaiak elsők legyenek, pedig a verseny egyre erősebb. Az EU, Kína és India után a közelmúltban Dél-Korea is célkeresztbe vette a Holdat.

Olvasson tovább: