Adóprés alatt a Vatikán

Az EB továbbra is mérlegeli, hogy alapos vizsgálat alá vegye-e az olasz állam részéről a katolikus egyháznak – még az utolsó Berlusconi-kabinet idején – jóváhagyott adótámogatást. Miután Brüsszel augusztus végén beharangozta kutakodási szándékát, egyelőre még az adatlekérdezésnél tart az olasz hatóságokkal való egyeztetésben. A vizsgálatok az „üzleti tevékenységet folytató” egyházi tulajdonú intézmények – főként iskolák, kórházak, szállodák, üdülők, bankok, mozik – kommunális, ingatlan- és társasági adókedvezményeire vonatkoznak, amelyek ügyében az EB-nek ugyanúgy kötelessége vizsgálatot indítania, mint ahogy tenné ezt bármely egyéb jogtalan állami segítségnyújtás gyanúja esetén. Olaszországban ugyanis – a legfelsőbb bíróság korábbi döntésével ellentétesen – az állammal szerződést kötött egyházak mentesülnek az ingatlanadó fizetése alól, emellett ötven százalékos adókedvezményt élvez az egyházak kereskedelmi tevékenysége. Az érintett intézmények száma eléri a százezret. Amennyiben az EB úgy találja, hogy az adókedvezmény sérti az uniós előírásokat, az olasz egyháznak vissza kell fizetnie az olasz államkincstártól jogtalanul kapott jövedelemadó-kedvezményt, aminek évenkénti összege vatikáni és olasz számítások szerint is megközelíti az 1,3 milliárd eurót.

Jonathan Todd, az EB versenyügyekben illetékes szóvivője elismerte a – bejelentések alapján indított – eljárás újszerűségét: ha ugyanis a vizsgálat megindul, az az első olyan EU-ellenőrzés lesz, mely a római katolikus egyház pénzügyeivel kapcsolatos. Ami azonban hasonló eljárások sora előtt nyithatja meg az utat: Todd elárulta, hogy EU-s részről hasonló jogvita indulhat a spanyol katolikus egyháznak nyújtott adómentességek és a belga egyház áfa-viszszaigényléseinek ügyében is.
Az olasz jobboldal bosszúsan fogadta – és alapvetően a szélsőbal EU-s aknamunkájának tulajdonítja –, ahogy az EU belekapirgál a helyi egyházfinanszírozási rendszerbe. Roberto Formigoni, Lombardia tartomány elnöke szerint „az EU bebizonyította, hogy nincs tisztában a saját hatáskörével (…), és engedett az olasz állam és egyház kapcsolatáról forgalomban lévő legszélsőségesebb eszméknek”. „Maga a gondolat, hogy az EB vizsgálatot indítson az olasz állam ellen a vallási intézményeknek juttatott pénzügyi támogatásáért, súlyos érzéketlenségről tanúskodik hazánk vallásos kultúrája iránt” – háborgott Gianni Alemanno, a konzervatív Nemzeti Liga (AN) politikusa. Míg Gianfranco Rotondi jobboldali pártelnök szerint „nem ez az első eset, hogy az EU felől keresztényellenes szél fúj”, némelyik jobbközép képviselő Prodit is felszólította, hogy „kokettálás” helyett határolódjon el az olasz szélsőséges antiklerikális csoportoktól és „az EU-ban újabban domináló radikális szabadkőműves köröktől”.
Az adóreformot és az államháztartási hiány felszámolását ígérő Prodi balközép kabinetjének tagjai azonban a laikus államra és az egyenlő bánásmód elvére hivatkoznak, a zöldpárti Paolo Cento pénzügyminiszter pedig bejelentette, hogy kormánya a 2008. évi állami költségvetés megvitatásával együtt erre a kérdésre is pontot fog tenni.
Bár az olasz egyházvezetés úgy véli, az egyháznak nincs mitől tartania, mert fontos közhasznú és szociális szerepet tölt be az olasz társadalomban, és az adókedvezményeket az állam és az egyház közötti szerződés szabályozza, időközben – Brüszszel és az olasz baloldal nyomására – a politikusok értésére adta, hogy fejet hajt a jelenlegi adóügyi szabályozás felülvizsgálata előtt. Giuseppe Betori püspök, az Olasz Püspökkari Konferencia főtitkára ugyanis az Avvenire katolikus napilap hasábjain elismerte, hogy a vitatott adókedvezmények nem képezik részét a konkordátumokban rögzített megállapodásoknak, és csak az államnak a nonprofit szektort segíteni kívánó rendelkezéséről van szó. A „Cor Unum” Pápai Tanács titkára, Karel Kasteel pedig – a pénzügyminiszter nyilatkozatát követő egy héten belül – a La Stampának adott interjúban nyilvánította ki egyháza hajlandóságát az olasz egyháztámogatást szabályozó 1984-es „konkordátum korszerűsítésére és az adókérdés felülvizsgálatára”.