Kereső toggle

Merre tovább, Mr. Blair?

A Közel-Keleten vállal új szerepet a volt brit miniszterelnök

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Mindenkinek, barátnak és ellenségnek, minden jót kívánok, ennyi volt, vége”
szavakkal köszönt el a brit képviselőtestülettől Tony Blair brit miniszterelnök
június 27-én több mint egy évtizedes hivatali idő után, miután átadta a
kormányfői stafétabotot utódjának, Gordon Brown pénzügyminiszternek. Az
ambiciózus politikus nem tűnik el a nemzetközi porondról, a jövőben a
közel-keleti konfliktus rendezésében fog kulcsszerepet vállalni.



Fotó: AP

Tony Blair leköszönő brit miniszterelnök a közel-keleti béketárgyalásokat
folytató Kvartett követeként fog a jövőben tevékenykedni – áll abban az írásos
nyilatkozatban, melyet a Kvartettet alkotó négy ország, az Egyesült Államok, az
Európai Unió, az ENSZ és Oroszország adott ki szerdán, véget vetve a Blair
jövőjével kapcsolatos spekulációknak. A leköszönő brit kormányfő számára nem
jött váratlanul a felkérés, hiszen Arnold Schwarzenegger kaliforniai
kormányzóval közösen tartott utolsó sajtótájékoztatóján is kifejezésre juttatta,
hogy kész segíteni bármiben, amiben tud. „Mindenki tudja, aki számára fontos,
hogy nagyobb béke és biztonság legyen a világban, hogy az izraeli–palesztin
kérdés tartós rendezése ehhez elengedhetetlenül fontos” – mondta Blair,
hozzátéve, hogy a maga részéről mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy egy
ilyen megállapodás megszülethessen.

Blair kinevezéséről szóló felvetést mind az izraeli, mind a palesztin fél
pozitívan fogadta, Ehud Olmert izraeli miniszterelnök még korábban támogatásáról
biztosította Blairt, Silvan Shalom volt külügyminiszter szerint pedig „Blair már
bizonyította barátságát Izrael felé, és ha a jövőben is kitartana
állásfoglalásai mellett, akkor korrekt és kiegyensúlyozott közvetítő lenne
belőle”. Egyes diplomáciai források szerint azonban gondot okozhat, hogy Blair
George W. Bush amerikai elnök elkötelezett támogatója, és Nagy-Britannia iraki
szerepvállalása sem teremt kedvező feltételt a volt miniszterelnök közel-keleti
szerepvállalásához. Más források szerint azonban Blair „megkerülhetetlen”
államférfiúvá vált, akinek szabad bejárása van a világ vezetőihez. Még ha nincs
is túl nagy hitele az arab világ vezetői előtt, akkor is olyan nagy befolyású
politikai vezetőről van szó, akivel mindenki „szóba fog állni”.

A közel-keleti politikai szerepvállalás mellett Blair egyes westminsteri
források szerint olyan globális alapítvány létrehozására is készül, amely a
három „ábrahámi vallás”, a kereszténység, a júdaizmus és az iszlám közötti
párbeszédet és megértést kívánja előmozdítani. „A tragédia az, hogy a
keresztények, a zsidók és a muszlimok mind az ábrahámi vallásokhoz tartoznak.
Ábrahám gyermekeinek tartjuk magunkat, s mégis ősidők óta harcolunk egymással” –
nyilatkozta Blair nemrégiben. A brit kormányfő már tavaly is tárgyalt arról
Benedek pápával, hogy a vallások közötti dialógus hogyan tudna segíteni a
konfliktusok megoldásában, majd a múlt hétvégi vatikáni látogatása során is
egyeztetett a katolikus egyházfővel a kérdésben.

Blair vatikáni útja kapcsán felröppent ugyanakkor az a hír is, miszerint az
anglikán miniszterelnök áttér felesége vallására, a katolikus hitre. Ezzel
kapcsolatban nagy találgatás folyik a brit médiában, főként, hogy Michael Seed
atya – akinek köztudottan az a feladata, hogy prominens politikusokat és
arisztokratákat „tereljen be a katolikus nyájba” – minden vasárnap misét mond a
Blair családért, amikor azok Londonban tartózkodnak. Blair vallás iránti
érdeklődése több évtizedre nyúlik vissza, fiatalkorában meghatározó találkozása
volt a kereszténységgel, mely politikai szerepvállalását is alapjaiban
meghatározta. Évek óta pedig rendszeresen is részt vesz katolikus misén, gyakran
katolikus felesége és katolikus gyermekei kíséretében, de előfordul, hogy
egyedül is ellátogat a londoni Westminster katedrálisba, a római katolikus
egyház angliai főtemplomába. Áttérése korábban „összeférhetetlenség” miatt nem
volt aktuális, mivel brit miniszterelnökként az anglikán egyház érseki
testületének vezetője is volt, amely pozíciót katolikusként igencsak nehezen
tölthetett volna be.

A leköszönő brit kormányfő a londoni székhelyű alapítványon keresztül
valószínűleg figyelmet szentelhet majd további „kedvenc” témáinak is: a globális
felmelegedés és az afrikai kontinens problematikájának, valamint az arab–izraeli
konfliktusnak. A finanszírozást gazdag amerikai, brit és arab szponzorok
biztosítanák. Blair a The Times napilapnak adott interjújában meg is erősítette:
„Továbbra is érdekel a klímaváltozás és Afrika, valamint a vallások közötti
párbeszéd gondolata. A jövőben is nagyon fog érdekelni a Közel-Kelet.”

Blair további, már hosszabb távú tervei között munkatársai szerint felmerült
annak gondolata is, hogy esetleg elfogadná 2009-től az Európai Tanács elnöki
pozícióját. Jelölését Nicolas Sarkozy és Angela Merkel is támogatná, valamint az
észak-európai liberális kormányok és több közép- és kelet-európai tagállam is
szívesen látná Blairt ebben a pozícióban. Az elnök formális hatalmat kapna, de
elsősorban a negyedéves csúcstalálkozók előkészítése és elnöklete lenne a
feladata a stratégiai irányítás mellett. A kül- és biztonságpolitikai
főképviselő mellett külföldön ő képviselné az unió érdekeit.

Egyelőre az sem kizárt, hogy Blair valamilyen stratégiai tanácsadói szerepet
vállal, illetve előadásokat tart és könyveket ír majd. Egyelőre annyi bizonyos,
hogy választókörzetének, Sedgefieldnek a képviselőjeként folytatja tevékenységét
a brit parlamentben.

Biztonsági szakértők szerint egyébként Blair a terroristák öt legfontosabb
célszemélye között szerepel. Miután Blairt megkérdezték, hogy egy közelmúltbeli
bagdadi látogatásán miért nem viselt golyóálló mellényt, meglepően realista
módon azt válaszolta, hogy szerinte a brit utcákon ilyen szempontból nagyobb
veszélyben van, mint Irakban.

Ahol nem divat a katolicizmus

Nagy-Britanniában az 1688-os dicsőséges forradalom örökségeként katolikus
vallású személyek nem tölthetnek be bizonyos állami pozíciókat. Így az uralkodó
vagy a trónörökös nem házasodhat össze katolikus vallású személlyel, illetve
katolikus vallású személy nem nevezhető ki uralkodónak a szigetországban. De
katolikus miniszterelnöke se volt soha az országnak.

Az utóbbi negyven évben azonban egyre több és egyre magasabb közhivatali
pozíciót foglalnak el katolikusok, a protestánsok hangos méltatlankodása
mellett. A katolikusok politikai szerepvállalását ugyanis erős gyanakvással
fogadták-fogadják a protestánsok – akárcsak az Egyesült Államokban –, mivel úgy
vélik, azok inkább a Vatikán, mintsem a választópolgárok elvárásainak akarnak
megfelelni – amely elképzelést természetesen a katolikus politikusok
határozottan cáfolnak.

Bár Blair személyes vallási elkötelezettsége sosem érvényesült kormányzási
gyakorlatában, mégis számos konfliktus forrása lehetett volna, ha a katolikus
egyház iránti elkötelezettsége korábban nyilvánosságra kerül. Blair kormányzása
alatt ugyanis több olyan liberális törvényt fogadott el a brit képviselőház –
például a meleg-párok élettársi jogainak vagy az őssejtkutatásnak az
engedélyezéséről – amelyek ellentétben állnak a katolikus egyház által képviselt
értékekkel. De a Nagy-Britanniában régóta polgárjogot nyert abortusz szigorítása
érdekében se lépett fel a Blair-kormány, jóllehet azt a katolikus egyház
gyilkosságként tartja számon. Sőt Blair adott esetben nyíltan is
szembehelyezkedett a Vatikán álláspontjával, nevezetesen, amikor Bush elnököt
támogatta az iraki invázió kapcsán. Az iraki háború megindítása előtt adott
televíziós beszédét az „Isten áldjon bennünket” szavakkal szerette volna
lezárni, azonban tanácsadói javaslatára elállt ettől a szándékától, akik szerint
Nagy Britanniában a hivalkodó vallásosságot nem nyelik le könnyen az emberek.
(Széchey Noémi)

Olvasson tovább: