Kereső toggle

Európa alkonya

Miért veszélyes az unió vallástalanítása?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amint arról a Hetek is beszámolt (Kiűzetés az unióból. Hetek, 2007. március
30.), a római szerződés aláírásának 50. évfordulóján kiadott közös
nyilatkozatból is kimaradt a zsidó–keresztény gyökerekre való hivatkozás,
nemcsak a már korábban elvetélt uniós alkotmányból. „Európa a közös jövőnk” –
olvashatjuk a deklarációban. De milyen lesz ez a közös jövő?

A közös nyilatkozat békéről, egyenlőségről, diszkriminációmentes világról, az
éhség és a betegség elleni harcról, nyelvek, kultúrák sokszínűségéről szól.
Mindezek szép és követendő ideálok, amelyekről nem szabad lemondani. Ám mi az,
ami Európát tényleg közösséggé forrasztja majd össze? Mi az a közös platform,
amely a méltó európai jövő záloga lehet? Mi Európa identitása, ha a
zsidó–keresztény gyökereit nem hajlandó vállalni?

Európa szekuláris államai, közülük elsősorban Franciaország ellenezte, hogy a
nyilatkozatba a kereszténységre való utalás bekerüljön. A zsidó gyökerek
megemlítése pedig az arab-iszlám országok érzékenységét sértette volna. Márpedig
Európa a hetvenes évektől kezdve testvéri kapcsolatokat ápol az arab világgal.
Az 1981-es velencei nyilatkozatban az Európai Közösség az Arab Liga minden
követelését elfogadta, és az arab–izraeli konfliktusban egyértelműen palesztin-
és iszlámpárti álláspontot foglalt el. Ez a helyzet azóta is változatlan.

A zsidó–keresztény gyökerekre való utalás hiánya azonban csak a jéghegy csúcsa.
Bekerülése nem oldotta volna meg Európa súlyos gondjait, de legalább jelezte
volna a változtatás szándékát. A kontinens mindössze 7 százaléka Földünk
területének, ám az 1450–1950 közötti fél évezredben a világtörténelem irányító
motorja volt, és megteremtette a tudomány, a technika és a modernitás világát. E
korszakot a második világháború és a holokauszt szörnyűségei zárták le. Európa
vezető szerepét elvesztette, de mind gazdasági, mind politikai és szellemi
értelemben létfontosságú maradt. Hogy az is maradhasson, vissza kell találnia
eredeti identitásához, a zsidó–keresztény gyökerekhez. A kilátások azonban
jelenleg nem túl biztatóak.

Európa a század végére muszlimmá, az arab nyugat, a Mahgreb részévé válik –
nyilatkozta Bernard Lewis neves Közel-Kelet-szakértő még 2004-ben a Die Weltnek.
„Európa egyre inkább az iszlám tartományává, gyarmatává válik” – írta utolsó
könyvében Oriana Fallaci olasz írónő. Az izraeli történésznő, Bat Ye’or pedig
egyenesen Eurábiáról beszél, amelyet a kontinens muszlimmá válásához vezető
átmenetnek tekint. Mark Steyn Amerika egyedül, az általunk ismert világ vége
című könyvében még tovább megy és kijelenti: Európa sok vagy talán legtöbb
országa még a mi életünkben el fog tűnni. Basszám Tibi, a Németországban élő
szíriai arab történész szerint a kérdés nem az, hogy Európa muszlimmá válik-e
vagy sem, hanem az, hogy kialakul-e az európai viszonyokhoz igazodó mérsékelt
euroiszlám, vagy pedig a sariaalapú fundamentalista iszlám veszi át a hatalmat a
kontinensen.

A fundamentalista iszlám militáns változatának célja a sariaalapú iszlám
világkalifátus megteremtése. Az iszlám dzsihád célja, hogy visszaszerezze az
egykor iszlám fennhatóság alatt álló területeket. Elsősorban az, hogy a
„visszatérés jogának érvényesítésével” felszámolja Izrael zsidó államát
(Menekültbomba. Hetek, 2007. április 6.), valamint kiűzze a nyugati
„kereszteseket” Afganisztánból, Irakból és Szaúd-Arábiából.

A dzsihád egyértelműen fizikai erőszakot jelent. Európa is természetesen
célpont. „Azt akarom, hogy Nagy-Britannia iszlám állammá váljon. Azt akarom,
hogy a Downing Street 10-en az iszlám zászlaja lobogjon” – nyilatkozta az azóta
Libanonba szökött Omár Bakri Mohamed sejk. „Hamarosan átvesszük a hatalmat ebben
az országban. Akik ma bírálnak bennünket, ezt rövidesen sajnálni fogják.
Bennünket kell majd szolgálniuk. Készüljenek fel, mert az óra közeleg” – jósolja
egy belga imám.

Lewis szerint a terror mellett, amely Hollandiát, Nagy-Britanniát és
Spanyolországot is sújtotta, az iszlám bevándorlás a támadás másik eszköze.
Európa súlyos munkaerőgondokkal küzd, a társadalom nagymértékben elöregedett. Az
egészségügy fejlődésével az életkor meghosszabbodott, ugyanakkor a szaporulat
elégtelensége miatt a társadalom egyre nagyobb része nyugdíjas korú. A születési
arányszám csökkenésével egyre kisebb munkaképes népességnek kell egyre nagyobb
nyugdíjas tömegeket eltartania. Az európai lakosság túlképzetté is vált, így az
európai munkaerőpiacokon nem mindig talál szakképzettségének megfelelő munkát.
Egyszerre lép fel munka- és munkaerő-nélküliség. Európának évente egymillió
bevándorlóra van szüksége ahhoz, hogy eredeti életszínvonalát fenntarthassa. A
bevándorlók túlnyomó többsége azonban az arab és/vagy iszlám kultúrkörből
származik – ma Európában több mint 25 millió iszlám hitű ember él. Ha ehhez
Törökország 80 millió muszlim lakosa is csatlakozik, a probléma tovább
súlyosbodhat.

Az iszlám lakosság népszaporulata csökkenő tendenciája ellenére messze
meghaladja Európa bennszülött lakosságáét. Ráadásul sokan – a hatóságok által
hallgatólagosan megtűrten – több feleséget is tartanak. Ma 1,4 az átlagos
termékenységi ráta Európában, míg a néhány éve Franciaországból kiutasított
lyoni imámnak két feleségtől tizenhat gyermeke volt. A Mohamed évek óta a
legdivatosabb név Brüsszelben. 2015-ben Rotterdam és Amszterdam lehet az első
két európai város, ahol muszlim többség jöhet létre. Angliában a hivatalos
tanmenetből törölték a holokauszt oktatását, hogy az ne sértse a muszlim tanulók
érzékenységét. Franciaországban további vallási-etnikai zavargások várhatók.
Oroszországban is Európához hasonló helyzet jöhet létre 2050-re.

A demográfiai helyzetet csak súlyosbítja az európai társadalmak belső válsága.
Angliában több muszlim látogatja a pénteki istentiszteleteket, mint amennyi
anglikán vasárnap a templomokat. A szekularizáció előrehaladtával a társadalom
alapintézményei, a család és a házasság súlyos válságát éli. Az európai lakosság
egyharmada-fele él családon-házasságon kívül. Egyre idősebb korban és egyre
kevesebb házasságot kötnek, ugyanakkor egyre nagyobb a válások száma. Az
alacsony gyermekszám is részben e jelenségek következménye. Az atomizáció
elidegenedéshez, elmagányosodáshoz és kétségbeeséshez vezethet. Sokak útja a
drog, a munkamánia, az alkoholizmus és a játék- vagy egyéb szenvedélyek világa.
A felvilágosodás utáni posztmodern korszakban kell rájönnünk, hogy a tudás nem
mindenható hatalom. Hit nélkül a szorongás, a kétségbeesés jut számunkra
osztályrészül.

Az európai megújulás és az önmaga alapjához, a zsidó-keresztény gyökerekhez való
visszatérés hiányában sokan az iszlám egyszerű világába menekülnek. Alárendelik
magukat Allah akaratának, és teljesítik az iszlám öt alapvető kötelezettségét.
Különösen nagy számban térnek át az iszlám hitre Spanyolországban és
Nagy-Britanniában. Ezáltal könnyen gyakorolható hitet, szigorú életmódot,
egyértelmű vallási szabályokat és működő közösséget találnak maguknak.

Az Európai Unió irányítási-működési mechanizmusának válsága a tizenkét új taggal
való bővüléssel tovább súlyosbodott. Gazdasági közösségként még viszonylag jól
működik, minden egyéb esetben a döntési folyamat lassú és nehézkes. Hiszen
minden jelentősebb kérdésben teljes egyetértés szükséges, és ez ritkán van meg.
Közben pedig a központi bürokrácia egyre nagyobb – a korrupcióról nem is
beszélve. A közös külpolitika is csak Izrael elítélésében működik, más esetekben
ritkán. Az unió ma nemzetállamok közössége, ám miközben a nemzet, a nyelv és a
népi kultúra mindannyiunkat gazdagít, nem köt össze. Európának meg kell találnia
azt a közös platformot, amiért érdemes volt az uniót létrehozni. Hiába tűzte ki
a berlini nyilatkozat, hogy a 2009-es választások előtt a döntéshozatali
mechanizmust átalakítja. Ha ezt nem alapozza meg a zsidó–keresztény hagyomány
megújítása, a tagállamok ehhez nem járulnak hozzá, és a mechanizmus egyértelmű
paralízise várható.

Az egyéb, fent említett problémák sem oldhatók meg egy, a zsidó–keresztény
eredeti hagyományon alapuló életmódbeli forradalom nélkül.

A következő évtizedek eldönthetik, hogy milyen lesz Európa közös jövője. Vagy
magára talál, és csökkenti a muszlim bevándorlás okozta feszültségeket, valamint
lépéseket tesz alapintézményei védelmében, és az európai szellemi elit
újjáalakítja eredeti zsidó–keresztény hagyományát, változtat életmódján, vagy
kénytelen lesz belenyugodni, hogy fokozatosan az arab nyugat alárendelt részévé
válik. Az pedig az európai civilizáció végét jelentheti.

Olvasson tovább: