Kereső toggle

Gigászok a filmvásznon

Szuperhősök, Jedi-lovagok és még sokan mások

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amint arról a Hetek legutóbbi száma írt, az emberfeletti képességekkel
rendelkező világmegváltó szuperlényeknek, gigászoknak, titánoknak vagy a bibliai
héber szóval nefilimnek nevezett bukott angyaloknak és leszármazottainak a
mítoszai végigkísérték az egész emberi történelmet. A görög mitológia, az ókori
vallások, a maja, inka kultúra különféle koroknak megfelelő nyelven és
környezetben mesélt a földre érkező természetfölötti lények és az emberek közti
kapcsolatokról, szerelmekről és háborúkról. Napjaink nefilimjei nem utolsósorban
a mozivásznakon vagy a tévéképernyőkön keresztül vonják igézetük alá a kedves
nézőket, azon belül is leginkább a fiatalokat.

A napokban került a mozikba a Warner Bros forgalmazásában Superman
kalandjainak új változata neves színészekkel, trendire igazított külcsínnel,
fantasztikus vizuális effektusokkal felturbózva. Alig egy hónapon belül mutatják
be az X-man filmsorozat harmadik epizódját, és a mozielőzetesekben fel-fel tűnik
a Pókember kalandjainak folytatását beharongozó trailer is. Mindhárom alkotás
természetfölötti származású, genetikailag mutálódott, különleges képességekkel
rendelkező emberszerű lények harcait mutatja be, melyeket a Föld légterében
vívnak a gonosz erőkkel szemben. Ezeknek a filmeknek a nézettségi rekordjai,
bevételei már-már követhetetlen mértékben növekedtek az elmúlt évtizedben –
gondoljunk csak a Hihetetlen család című Disney-animáció kasszasikerére vagy a
szintén szuperhős-koncepción alapuló Mátrix filmekre. Mára a digitális
filmtechnológia fejlődése lehetővé tette az eddig csak könyvekben vagy
képregényekben létező sci-fi-novellák, szuperhősök celluloidra adaptálását, így
a megvalósíthatóság kérdése többé nem korlátozza a filmkészítőket álmaik
kivitelezésében.

Az emberfeletti képességekkel bíró szuperhősök lenyűgöző kalandjai először
képregényformában váltak népszerűvé világszerte még az ötvenes években. Az
amerikai DC Comics és a Marvel Kiadó specializálódott a szuperhős-képregények
megjelentetésére, az ő kiadásukban láttak napvilágot az olyan, szintén a
közelmúltban megfilmesített történetek, mint például a Fantasztikus Négyes,
Deradevil vagy a hatalmas zöld izomkolosszus, Hulk rémmeséje. A történetek
lényegüket tekintve ugyanarra a kaptafára készülnek: adott egy (vagy több)
természetfölötti erővel bíró, eredetileg emberi lény, aki valamilyen
paranormális baleset vagy tudományos kísérlet következtében tesz szert az olyan
különleges képességeire, mint például az emberfeletti fizikai erő, gyorsaság,
repülés, telepátia vagy mások akaratának irányítása. A megszerzett hatalmat a
szuperhős vagy jóra (az emberiség védelmezésére, a bűnözés megfékezésére), vagy
rosszra (az emberiség leigázására) használja fel. A sztorik nem igazán
igényelnek különösebb gondolkodást, mint ahogyan azok komputerjáték-átiratai
sem. Nagyjából az „ami mozog, ellenség, arra kell lőni” elv érvényesül.
Mélyenszántó eszmefuttatásnak helye nincs, viszont a szuperhősök agresszivitást,
pusztítást s a természetfölöttibe való kalandozást annál inkább nyújtanak a
tizenéves fiúknak, lányoknak. A művek első számú célcsoportjai ugyanis a
gyerekek. A szuperemberek köré épített marketingfellegvár töméntelen
mennyiségben ontja a képregényekből vagy filmekből ismert figurákkal kapcsolatos
kiadványokat, számítógépjátékokat, jelmezeket, játékfegyvereket, katonákat.
Maguk a készítők nem is titkolják, hogy dollármilliárdos bevételük oroszlánrésze
sok esetben nem is magukból a filmekből, képregényekből, hanem sokkal inkább a
játékpiacra szánt reklámtermékekből származik.

A gyerekeket persze nem kell biztatni, hogy azonosuljanak Tűzemberrel,
Vészmanóval, Thorral vagy bármelyik más szuperhőssel. A „tűzoltó leszel s
katona” helyett otthon a tévéképernyőn keresztül intravénásan kapják a
technomuzsikára repesztő Pindúr Pandúrokat, az alvilág fejedelmeivel küzdő
Szamuráj Jacket vagy valamelyik aktuális Star Wars-hőst, hogy csak néhány
ügyeletes „példaképet” említsünk.

A kor mesehősein felnövő gyerekek számára teljesen természetesnek hat a
hibrid, kentaurszerű lények feltűnése egy filmben, könyvben, vagy a különböző
tárgyak mozgatása transzcendens erőkkel. A jövő generációjának
gondolkodásmódjában a természetfölötti világ és a valóság közti határvonalak
erősen összemosódnak vagy eltűnnek e történetek hatására. Hogy ez mennyire így
van, azt jól mutatja egy Harry Potterhez hasonló fantasy film forgatásához
tartott szereplőválogatás, amelyre a közelmúltban került sor Angliában. A
hat-kilenc éves kislányok toborzása során a színészpalánták fantáziavilágának
felméréséhez a készítők egyik döntő tesztkérdése az volt, hogy milyen démonnal
vagy egyéb szellemi lénnyel állnak kapcsolatban a gyerekek.

A szuperhőskultuszt népszerűsítő jelenségek másik nagy csoportja a japán
mangakultusz, amely különös módon egyre nagyobb népszerűségnek örvend az
Egyesült Államokban élő tinédzserek körében. A nagyszemű, eltúlzott
testarányokkal ábrázolt mangarajzfilmhősök hardcore történeteiben teljesen
nyíltan utalnak természetfölötti lények, angyalok és emberek közti szexuális
kapcsolatokra, a legdurvább, korhatárhoz kötött változatokban be is mutatják
ezeket. A fiatalok körében ezek a rajzfilmek bizonyítható erkölcsi rombolást
tudnak véghezvinni, mégis hatalmas iparág épül köréjük, a legjelentősebb japán
komputerjáték-gyártó cégek előszeretettel használják a mangaábrázolást
termékeikben.

Hogy mi jöhet még ezek után, és milyen hatása lesz a jelenleg zajló
természetfölöttifilm-dömpingnek korunk emberére, azt nehéz megmondani. A Star
Wars-filmek legutolsó puzzle-darabkájából a néző megtudhatta, hogy az egész
univerzumot a későbbiekben lemészároló Darth Vader, az emberi vérhez kötődő
láthatatlan szellemi lények és egy szűz nő kapcsolatából született. Ezt a
frigyet a háttérben megbúvó sötét Nagyúr kezdeményezte. Így a jót is, aki később
gonosz lesz, a gonosz hozta létre, legalábbis a film készítőinek világnézete
szerint. Úgy tűnik, mintha a jövő generációja valamiféle tudatos értékrendcserén
esne át Hollywood legaktuálisabb művei által, melyekben a jó és a rossz fogalma
felcserélődik, relatívvá válik.

Olvasson tovább: