Kereső toggle

Életmentés vagy gyilkosság?

Vita az őssejtkutatás körül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ossejtekkel a kilencvenes évek végén ismerkedhetett meg a tágabbközvélemény, amikor néhány éven belül több ígéretes eredményrol számoltak be a
kutatók. Az ossejtek különlegessége abban áll, hogy a többi testi sejttol
eltéroen megorizték osztódási képességüket, ráadásul számos sejttípussá tudnak
alakulni. Ennek megfeleloen a remények szerint a jövoben rutinszeruen lehetne
szöveteket pótolni a szívben, májban, csontveloben, agyban, attól függoen, hogy
hol van rájuk szükség.



George W. Bush korábban lefagyasztott embriókból született lombikbébik és
örökbefogadóik gyurujében

Fotó: AP

Mindez jelen pillanatban valójában még csak elmélet, a kísérletek sokszor
alig re-produkálhatóak, de az eddigi eredmények mégis ígéretesek. 1999-ben az
Angelo Vescovi által vezetett milánói kutatócsoport arról számolt be a Science
hasábjain, hogy miután radioaktív sugárzással megsemmisítették egerek csontveloi
ossejtjeit, idegi ossejteket fecskendeztek a helyükre, amelyek átvették a
csontveloi ossejtek szerepét, és képesek voltak különféle vérsejtekké alakulni.
Piero Anversa kutatócsoportjának pedig 2001-ben sikerült csontveloi ossejtekkel
izomszövetet pótolni egerekben. Ez a felfedezés méltán váltott ki nagy
érdeklodést, ezek szerint ugyanis elhalt izomszöveteket lehet pótolni például
egy szívinfarktuson átesett páciensnél.

A hatalmas érdeklodésnek köszönhetoen gyorsan elkezdodtek az emberi kísérletek
is, amelyeknek egy része szintén sikeresnek bizonyult. A Pittsburghi és a
Dallasi Orvosi Egyetem kutatói húsz súlyos szívbeteg páciensen hajtottak végre
bypassmutétet, és tíz esetben fecskendeztek a páciensek csípocsontjából vett
csontveloi ossejteket a szív huszonöt-harminc olyan területére, amelyek szemmel
(vagyis képalkotó diagnosztikai eszközökkel) láthatóan károsodtak. A páciensek
szívfunkcióit egy, három és hat hónappal késobb megvizsgálva azt tapasztalták,
hogy az ossejtekkel kezelt betegek szívmuködése a kontrollszemélyekéhez képest
jelentosen javult. Ez arra utal, hogy a károsodott területekre bejuttatott
ossejtek szívizomsejtekké alakultak. Közvetett módon hasonló eredményre jutottak
a Mayo Klinika kutatói is, akik márciusban az American Heart Association
lapjában számoltak be arról a meghökkento kísérletrol, amelyet négy leukémiában
szenvedo non végeztek. Mind a négy páciens csontvelo-átültetést kapott, méghozzá
férfi donortól. A kutatók késobb kis mintákat vettek a páciensek szívébol,
amelyeket megvizsgálva férfi donoroktól származó genetikai nyomokat találtak. Ez
arra utal, hogy a korábban beültetett csontvelosejtek képesek voltak
szívizomsejtekké átalakulni. Ez megdönteni látszik a korábbi dogmát, amely
szerint a szívizom olyan szövet, amelyet nem lehet pótolni.

A Lancet címu orvosi lap júliusban számolt be a Hannoveri Orvostudományi Egyetem
kutatóinak kísérletérol, akik szintén felnott csontveloi ossejteket juttattak be
olyan páciensek szívébe, akiken szívkoszorúér-elzáródás miatt kellett mutétet
végrehajtani. Az ossejtekkel kezelt harminc páciens esetében a
mágnesesrezonancia-felvételek kimutatták, hogy a szívük több vért pumpált a
testbe, mint annál a harminc páciensnél, akiken csak a mutétet hajtották végre.


Egy friss kutatás során egy torontói kutatócsoport agyi ossejtek
befecskendezésével képes volt jelentos javulást elérni gerincsérült
patkányoknál. Ha belegondolunk, hogy az Egyesült Államokban évente nyolcezer
ember szenved gerincsérülést, értheto, hogy ez a kutatási terület továbbra is
jelentos prioritást élvez.

Érdekes módon az eddigi kutatási eredményeket felnott ossejtekkel érték el (lásd
keretes írásunkat), amivel természetesen a Bush-kormányzatnak sincs semmi
gondja; a vita az embrionális ossejtek körül alakult ki, azon belül is a
terápiás klónozással kapcsolatban, ahol, bár átmenetileg úgy tunt, hogy minden
probléma megoldódott, a tavalyi év végén kiderült, hogy gyakorlatilag semmilyen
kézzelfogható eredménynyel nem rendelkezik ez a szakterület.

(Majdnem) fényes jövo

Az embrionális ossejtek utáni érdeklodés valójában értheto, ezek ugyanis
hatalmas átalakulóképességgel rendelkeznek. A kérdés, hogy hogyan lehet ilyen
ossejtekhez jutni: az egyik módon már létezo embriókból vagy – és ez az
etikailag legproblematikusabb eljárás – mesterséges úton létre kell hozni
embriókat, amelyekbol majd kiveszik az ossejteket. Természetesen ezek az embriók
a kísérletek során elpusztulnak. Az utóbbit a kutatók az úgynevezett terápiás
klónozással kívánják megoldani, ami számos országban tilos. A terápiás klónozás
során ugyanis a Dolly nevu bárányon kikísérletezett módszert alkalmazzák,
melynek során kiveszik egy petesejt magját, majd egy testi sejt magját ültetik
bele; ebbol fejlodik ki majd a hólyagcsíra, amelybol az ossejtet izolálják. A
módszer mellett érvelok kiemelik annak fontosságát, hogy a terápiás klónozással
a beteg saját testi sejtjének magját ültethetik az adott petesejtbe, vagyis az
embrió a beteg genetikai kódját tartalmazza, ennek megfeleloen az izolált
ossejtek kilökodésének a veszélye sokkal kisebb. Tavaly rövid ideig úgy tunt,
hogy sikerült ilyen betegspecifikus ossejtvonalakat létrehozni, az év végén
azonban „kipukkant a lufi”.

Amikor 2005 májusában a Science címu tudományos hetilapban megjelent a
dél-koreai Hwang Woo-suk professzornak és munkatársainak a cikke arról, hogy
klónozott embriókból betegspecifikus ossejteket sikerült kinyerniük, az
embrionális ossejtkutatás jövoje nagyon fényesnek látszott. Úgy tunt, hogy most
már szinte korlátlanok a lehetoségek, és hamarosan „üzemszeruen” lehet
eloállítani majd a betegek saját genetikai állományának megfelelo ossejteket.
Tavaly novemberben azonban kitört a hírhedt ossejtbotrány, amelyben kiderült,
hogy szinte semmi sem volt igaz abból, amirol a dél-koreai kutatók beszámoltak:
nem sikerült ugyanis klónozott embriókból eloállított ossejteket izolálniuk,
ennek megfeleloen nem sikerült betegspecifikus ossejtvo-nalakat sem
létrehozniuk. Eloször kiderült, hogy Hwang saját (no) beosztottjainak
petesejtjeit használta fel kutatásaihoz. Bár ez önmagában is rendkívül súlyos
vád, az igazi bomba ezt követoen robbant egy dél-koreai honlapon megjelent
információval, amely szerint Hwang 2005 májusában megjelent cikkében szereplo
adatok hibásak.

Ezt követoen maga Hwang értesítette a lapot, hogy egy véletlen folytán rossz
képeket közöltek. Az ügy kirobbanását követoen a Szöuli Nemzeti Egyetem által
felállított bizottság azonban hiába várt a helyes adatokra: Hwang professzor és
kollégái nem tudták bizonyítani az általuk állítottakat. A bizottság december
23-án arra a következtetésre jutott, hogy Hwang állításai egy kivétellel mind
hamisak: a kutatócsoportnak valóban sikerült kutyát klónoznia. (Annak ellenére,
hogy Dolly megszületése és halála óta számos állatot sikerült klónozni, ez
továbbra is nagy kihívás a kutatók számára.) Hwang a héten mellesleg harmadszor
állt a bíróság elé, ahol a kutatásra kapott összegekkel kell elszámolnia, a
professzort ugyanis mintegy 850 ezer dollár elsikkasztásával vádolják. Hwang
kedden azt állította, hogy a kapott pénz egy részét mamutok klónozására
használták fel, amelynek során jégbefagyott mamutok szöveteinek felhasználásával
akarták „újraéleszteni” a híres nagytestu állatot.

Annak ellenére, hogy a vizsgálatok során kiderült, hogy Hwang maga utasította
munkatársait az adatok meghamisítására, kedden úgy nyilatkozott, hogy o a
legnagyobb áldozat az ügyben. A dél-koreai professzor, akit elbocsátottak a
Szöuli Nemzeti Egyetemrol, hamarosan egy magán-kutatóintézetben kívánja
folytatni munkáját, ahol állatok klónozásával fog majd foglalkozni. Humán
kísérletek végzésére a csalás miatt egyelore nem jogosult. Hwang azonban
rendkívül nehéz helyzetben van: a kutatók egy része szerint, bár megérdemel egy
esélyt, nehéz lesz neki bármit is elhinni. Ian Wilmut, Dolly „atyja” azonban
azon a véleményen van, hogy „aki arra kényszerített noket, hogy petesejtet
adjanak neki, majd hazudott az eredményeirol, nem érdemel újabb esélyt”.

Etikai aggályok

Az embrionális ossejtkutatás gyakorlatilag minden formájával kapcsolatban
számos etikai aggály vetodött fel, amelyeknek kapcsán az egyházak, politikusok,
tudósok folyamatos vitában állnak. A képlet a terápiás jellegu klónozással
kapcsolatban a „legtisztább”: ennek során az embriót csak azért hozzák létre,
hogy ossejteket izoláljanak belole, majd elpusztítják. Etikai szempontból ehhez
áll közel a mesterséges megtermékenyítésekbol „visszamaradt”, be nem ültetett
embriók felhasználása is. A spontán vagy muvileg abortált magzatok
felhasználásának esetében már jóval árnyaltabb a kép: mivel a beavatkozások
között az az optimális, ha nem telik el hosszú ido, létrejöhetnek (és például
Oroszországban már létrejöttek) olyan klinikák, ahol az egyik mutoben az
abortuszokat végzik, a mellette lévo helyiségben pedig beültetik az ossejtet a
várakozó páciens szervezetébe. Ha mindezt egy olyan társadalomba helyezzük, ahol
az etikai kérdések egyébként sem zavarnak sok vizet, máris felmerül annak a
lehetosége, hogy egy ilyen klinika „serkentoen” fog hatni az abortuszok számára.
Az ossejt-beültetés ugyanis rendkívül költséges beavatkozás – ossejt nélkül
azonban nem kivitelezheto. Tehát a mutét árából nem jelenthet problémát bizonyos
százalékot az anyának juttatni – aki a legsúlyosabb esetben szándékosan a pénz
miatt is abortálhatja születendo gyermekét egy szegény országban. n

Kis őssejttan

„Átalakulási” képességük szerint az ossejtek több osztályba sorolhatóak:
vannak multipotens, pluripotens, illetve totipotens sejtek. A multipotens sejtek
is több típusú sejtté tudnak alakulni, de ez a képességük korlátozott. Ezeket a
sejteket nevezzük felnott ossejteknek, amelyek közül a legismertebbek a
csontveloi vérképzo ossejtek, amelyek mindenféle vérsejtté tudnak alakulni, de
az utóbbi években egyre több szövetben találtak felnott ossejteket, legna-gyobb
meglepetésre még idegi ossejtet is.

A pluripotens sejtek jelentosen na-gyobb átalakulóképességgel rendelkeznek.
Nem véletlenül, hiszen ezek az ossejtek az embrióban találhatóak csak meg, ezért
gyakran embrionális ossejteknek hívjuk oket. A pluripotens ossejtek ki-nyerése
már meglehetosen bonyolult folyamat, mivel mindenképpen szükség van hozzá egy
embrióra, ami számos etikai problémát vet fel. Az egyik módszerrel mesterséges
megtermékenyítés során visszamaradt (be nem ültetett) embriókat használnak fel,
a donorok beleegyezésével. Egy másik módszer során elvetélt vagy abortált
magzatokból veszik ki a pluripotens ossejteket, azokból a szövetekbol, ahol a
magzat ivarszervei fejlodtek volna ki.

Totipotens ossejtekrol a megtermékenyítés utáni néhány osztódásig beszélhetünk
csak, az embriócsomó már „csak” pluripotens sejtekkel rendelkezik.

Vatikáni ellenállás

„A humán embriók megsemmisítése az abortusszal egyenértéku…
Exkommunikációval fogjuk sújtani azokat a noket, orvosokat és kutatókat, akik
megsemmisítik az embriókat, és azokat a politikusokat, akik elfogadják a
törvényt” – nyilatkozta Alfonso Lopez Trujillo bíboros, a Famiglia Cristiana
katolikus hetilap 2006. július 2-ai számában. Trujillo szerint – aki a Vatikán
Családügyi Tanácsának vezetojeként az eddigi legmagasabb rangú megszólaló a
katolikus egyház részérol – az embrionális ossejtkutatásban részt vevo kutatók
például nem áldozhatnak, de még egyházi temetésben sem részesülhetnek.

Olvasson tovább: