Kereső toggle

Itthon is bemutatják a reformátor életéről készült filmet

Luther, aki hitből élt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Luther Márton istenhite végleg megváltoztatta a világot. Ezt a tényt, azaz Luther munkásságának elementáris erejét és történelmi súlyát valószínűleg csak azok a történészek vagy teológusok érzékelik egészen pontosan, akik hivataluknál fogva hétköznapi természetességgel kezelik és ismerik a 16. századi Európa társadalmi és vallási állapotát – a pápa és a császár alatt zavaros egységet alkotó középkort, a rendi társadalmat, a parasztságot kegyetlenül kizsákmányoló világi és egyházi területek birtokosainak, az érsekeknek, fejedelmeknek, grófoknak hatalmi harcait, a túlvilági ítélettel, a purgatórium kínjaival megfélemlített néptömegek szellemi-lelki nyomorát.



Joseph Fiennes Luther szerepében. A rettenthetetlen prédikátor Fotó: Reuters

A január 27-étől a hazai mozikba kerülő Luther cím? film azonban – m?fajilag talán történelmi drámának mondhatnánk – mindenki számára kézzelfoghatóvá és érzékelhetővé teszi, mekkora erővel rázták meg a világot a kis német szerzetes saját, belső gyötrelmek árán elért felismerései: vagyis hogy az üdvösség, az örök élet nem vásárolható meg pénzen, sem cselekedetek által – egyedül a názáreti Jézus Krisztus személyébe vetett hit által történik a megigazulás.

Cikkünkben azt vizsgáljuk – terjedelmi okok miatt a teljesség igénye nélkül –, miben hozott forradalmi változást Luther, és miért igaz az, hogy megjelenése földrengésként rázta meg a nyugati világot.

Az igazi teológia

Luther Márton tanításai először is a teológiában hoztak változást. Bátor szavai felborítják a korabeli skolasztikus isten- és világképet, és a személy- és vallásszabadság új, korábban nem létező korszakát indítják útjára.

"Mihelyst megcsörren a ládába dobott garas, a lélek azonnal, fel a mennybe száll" – akár ezzel az egy mondattal is ki lehet fejezni az 1200–1500-as évek teológiájának lényegét. A közhangulatot alapvetően a katolikus egyház tanításai, a világvége-hangulat, az ereklyék, a halott szentek csontjainak tisztelete, gyűjtése és a különböző zarándoklatok határozták meg. Szerzetesek, prédikátorok járták körbe Európát, és hirdették a végső ítélet közeledtét, nemegyszer ügyes misztériumjátékokkal a végletekig fokozva a tömegek érzelmeit: mindannyian bűnösök, s a pokolban égő lelkek szörny? szenvedéseit csak akkor kerülhetik el, ha bűnbocsánatot vásárolnak. A "búcsú" fogalma az elkövetett bűnökért járó földi és feltételezett tisztítótűzbeli büntetések egyházi elengedését jelentette. A keresztes hadjáratok korától ezt már pénzért is el lehetett nyerni "búcsúcédulák" formájában. A római katolikus elméletben létezett egy "láthatatlan kincstár", ahol a katolikus szentek fölös jócselekedetei gyűltek össze. Ehhez a hatalmas kincstárhoz egyetlen személynek volt csak kulcsa: a pápának. Amikor valaki a búcsúcéduláért lefizette a kiszabott összeget, a pápa ebből a kincstárból mintegy kiutalta számára a pénznek megfelelő juttatást, amivel meg lehetett rövidíteni a tisztítótűzben letöltendő szenvedést.

Az amerikai–német koprodukcióban megszületett film egyik legmegrázóbb jelenete talán éppen az, amikor a pénz bedobása után a rongyos néptömegek szorosan egymás után, a patkányi lét szintjére süllyesztve, négykézláb másznak fel az épülő Szent Péter-bazilika magas lépcsősorán: azt tanítják ugyanis nekik, hogy pénzükért cserébe – mire az utolsó lépcsőfokhoz érnek – szeretett rokonuk lelke kiszabadul a purgatóriumból, és Istenhez száll, vagy éppen ők csökkenthetik túlvilági szenvedéseiket néhány évvel…

Az ágoston-rendi szerzetes, miután 1511-ben elzarándokolt Rómába, és látta a katolicizmus romlottságát, a morális-szellemi züllését, továbbra is folytatta papi pályáját, ám most már sok, új kérdéssel a fejében. Miután elnyerte a teológia doktora tudományos fokozatot, továbbhaladt az egyházi ranglétrán. Rendi elöljárójától ekkor egy latin nyelv? Bibliát kapott ajándékba. 1512-ben azonban (vagy 1513-ban, a történészek bizonytalanok a pontos időmeghatározásban) a wittenbergi kolostor toronyszobájában tanulmányozva Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levelét, hatalmas erejű, szellemi kinyilatkoztatásban részesült. Személyesen így írt erről: "Váratlanul égető vágyat éreztem arra, hogy Pálnak a rómaiakhoz írt levelét megértsem. Ez idáig sem a szívem hidegsége akadályozott meg ebben, hanem egyetlen szó, amely az első fejezetben áll: »Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban…" (Róm 1:17). Gyűlöltem »Isten igazságát«, mivel – amint tanárok szájából oly gyakran hallottam – a filozófia útján értelmeztem mint úgynevezett formális vagy aktív igazságot, amely által Isten törvénykezik, és megbünteti a bűnös és álnok embereket. Én azonban, bármilyen makulátlan életet éltem is szerzetesként, Isten előtt rossz lelkiismeret? bűnösnek éreztem magam, és nem nyugodhattam bele abba, hogy mivel mindent jóvátettem, megbékítettem Istent; és nem szerettem, sőt egyenesen gyűlöltem az igazságos, a bűnöket büntető Istent, és csendben ugyan és káromlás nélkül, de folyvást szörnyen háborogtam Isten ellen, akinek nem elég, hogy a nyomorult, az ősbűn által örökre elveszett bűnösöket a Tízparancsolat törvényével földre sújtja… még igazságával és haragjával is fenyeget bennünket az evangéliumban. Így lázadoztam háborgó és összezavart lélekkel; mégis állhatatosan kopogtattam Pál levelének ezen a kapuján, és izzó-forró szomjúsággal áhítoztam arra, hogy megérthessem, mit akar mondani Pál. Amíg egyszer… szakadatlan fejtörés után végre felfigyeltem e szavak összefüggéseire: »Isten igazsága jelentetik ki abban…, miképpen meg van írva: \'Az igaz ember pedig hitből él\'«. Ettől fogva Isten igazságát úgy értettem mint passzív igazságot, amellyel Isten megajándékoz, hogy táplálja vele az igaz embert, vagyis ez nem más, mint a hit. Isten irgalmasságában megigazít bennünket a hit által, hiszen meg van írva, hogy »Az igaz ember a hitből él«. Akkor az az érzésem támadt, mintha újjászülettem volna, és tárt kapukon át a Paradicsomba lépnék. Az egész Írás nyomban más arcot mutatott. Gondolatban végigfutottam az Írást, és összeállítottam a hasonló szavak jegyzékét: például Isten cselekedete, azaz amit bennünk véghezvisz; Isten ereje, amellyel megerősít; Isten bölcsessége, amellyel bölccsé tesz bennünket; Isten hatalma, Isten üdvössége, Isten dicsősége. S amennyire gyűlöltem korábban »Isten igazságát«, úgy dicsőítettem most, a legédesebb szót megillető szeretettel. Így lett nekem ez a páli szöveghely a Paradicsom kapuja."

A híres "toronyszobaélmény" ezután az egész Biblia értelmezésének egy új olvasatát nyitotta meg, átalakítva ezzel az ember évszázadokon át kialakult, önmagáról alkotott képét is. A megtért ember hirtelen a fenyegetett, az ítélet miatt állandó rettegésben élő lényből a hit által bűnbocsánatot nyert szabad emberré válik, akivel Isten személyesen együtt lakozik: "A keresztény ember minden dolog szabad ura, és senkinek nincsen alávetve. Krisztus által ő a legszabadabb király, sőt még ennél is több: pap, akinek joga és hatalma van arra, hogy Isten elé léphessen. Királysága által hatalma van minden dolog felett, papsága által pedig övé Isten." 

Sola… experientia facit teologum – magyarul: csak az az igazi teológia, amely a gyakorlat próbáját kiállja. Egy új teológia ez, amely szokatlan léptékével percek alatt majd\' másfél évezred tekintélyét ásta alá.

A nagy nyelvújító

Luther maga is zseniális beszédkészséggel, nyelvi érzékenységgel rendelkezett. Írásai, beszédei arról tanúskodnak, hogy szavai komoly szellemi és intellektuális összpontosításból születtek. 1521-ben Bölcs Frigyes választófejedelem wartburgi várában tizenegy hét alatt lefordította az evangéliumot. Ezzel elérhetővé tette a közemberek számára, megalkotva egyúttal az új felnémet irodalmi nyelvet is. "Senki sincsen, aki tudja, mi a nyelv – mondja Klopstock, a német költő –, s ne tenné hódolatát Luther előtt. Nincs még egy nép, melynek nyelvén egyetlen ember ily sokat munkálkodott volna." Tette arra ösztönözte az európai népeket, hogy átütő, erőteljes, nemzeti nyelv? bibliafordításokat készítsenek.

(Egyébiránt ahhoz, hogy Erasmus görög nyelv? Újszövetségét lefordítsa, Luthernek naponta ezerötszáz szót kellett leírnia, ami mai fordítók esetében is nagy teljesítménynek számít.) Véleménye szerint a bibliaolvasás eszköz az üdvösség munkálásához, a szellemi növekedéshez, másrészt a földi, polgári kötelességek becsületes teljesítéséhez is elengedhetetlen. Beszédeivel óriási nyelvtanulási hullámot indított el. Luther azt vallotta, hogy az egyházi elöljáróknak mind héberül, mind görögül tudniuk kell, mert "az evangéliumot e két nyelv nélkül nem tarthatjuk meg. Mert a nyelvek a hüvely, amely a szellem kardját rejti". A nép számára pedig az anyanyelvi olvasás- és íráskészség elsajátítását sürgette, mert ez szükséges a Biblia egyéni tanulmányozásához.

Az új technikai eszközként a legjobb időben megszülető nyomdákat Luther és követői karolták fel, így az írásbeli kultúra elterjedése is az erfurti prédikátor nevéhez köthető. A protestáns kultúra tette lehetővé az olcsó és nagy mennyiség? könyv megjelenését – a 16. század végéig kizárólag protestáns nyomdák léteztek, katolikus nyomdák nem. Az írásbeliség, a Gutenberg-galaxis kutatói máig tiszteletüket teszik Luther előtt. "Manapság a könyvek révén nemcsak a Szentírás vált közkinccsé, hanem a legkülönbözőbb tudományok is. Így azután – hála Istennek – ma három esztendő leforgása alatt többet tanulhat az ember, mint régen húsz év alatt" – írta a protestantizmus atyja.

Helyes nevelés, polgári erények

A gyermekekről és a nevelésről szóló elképzeléseket is átalakítja az a bibliai világkép, amelyet Luther lángoló szavai vittek be a köztudatba. A gyermekek – akik a korabeli felfogás szerint inkább csapást és éhes szájat jelentettek, legfeljebb a munkavégzés szempontjából számítottak értéknek – különös figyelmet kaptak a lutheri teológiában. Luther szerint a gyermek "pompás, örök kincs", amelyet meg kell óvni Isten számára. Éppen ezért nincs szentebb emberi tevékenység a nevelésnél. Minden eszközzel szorgalmazta a rátermett, tehetséges fiúk iskoláztatását, és a leánynevelést is, mivel a helyes nevelés mind a megtérés elősegítéséhez, mind a polgári erények kialakulásához elengedhetetlen.

A művészetek – különösen a zene – sem kerülték el Luther figyelmét. Ahogyan bibliafordítása azt célozta, hogy az isteni kinyilatkoztatás erőteljesen, tisztán, kompromisszumok nélkül valósuljon meg, a zene, a dicséret is életteli, széles tömegeket megmozgató zene kell hogy legyen. "Mert nekem nem az a véleményem, hogy az evangélium által minden művészetet a földre kell sújtani, és el kell pusztítani – mint néhány megszállott szeretné –, hanem valamennyi művészetet, különösen a zenét szívesen látnám annak szolgálatában, aki azokat adta és teremtette." Isten egyik legcsodálatosabb adományának nevezi a zenét, mert azzal "sok rossz gondolatot", szellemi gyötrést el lehet űzni, amint azt "Saul király példája mutatja". A Luther-filmben Joseph Fiennes nagyszer? alakításán keresztül jól érzékelhető, mennyi gyötrődésen, démonikus rohamon, szellemi-lelki tusán kellett átmennie a hitújítónak ahhoz, hogy elhívását betöltse. Luther beszámolói szerint wartburgi tartózkodása alatt félelmei az ördögi behatásoktól egyre erősödtek. Amikor "az ördögöt egy tintatartóval kergette el", azt a legendákkal ellentétben nem szó szerint értette – ahogyan ezt később ő is megerősíti –, hanem azzal, hogy a bibliafordítást kitartóan végezte. 

A Luther által képviselt munkafilozófia – Istennek dolgozunk, szorgalomra, becsületességre van szükség a munkavégzés során – a kapitalizmus kialakulásában lett kulcsfontosságú. "Isten szorgalmat és hűséget követel minden hivatásban, mert aki kicsiny dolgokban hanyag, az a nagyokban sem különb" – hirdette a talentumok példázata alapján az isteni alapelvet a prédikátor.

Örvendetes, hogy az Eric Till rendezésében megjelenő film azon értelmiségieket is felrázza, akik sohasem gondolták még végig, hogy Luther Márton Istentől kapott kijelentései hány és hány pozitív folyamat megindulásának lettek a katalizátorai Európában. Annál érthetetlenebb, hogy a nagyszabású amerikai–német produkció, amely 2003-ban bejárta mind az angolszász világot, mind Németországot, a főszerepekben világhír? színészekkel (Joseph Fiennes mellett a nemrég elhunyt Sir Peter Ustinov utolsó alakítása a Luther-film Bölcs Frigyes választófejedelmének a szerepe), Magyarországra csak 2005 januárjában érkezett meg – méltatlan körülmények között: feliratozva, mindössze négy budapesti moziban mutatják be. A Passió sikere tavaly bizonyította: van igény vallási témájú mozifilmekre, ráadásul Mel Gibson alkotásától eltérően a Luther-film kizárólag történelmi forrásokra építve mutatja be annak az embernek az életét, aki az apostolok kora után a történelem legnagyobb hatású egyházi személyisége volt.

Olvasson tovább: