Kereső toggle

A homoszexualitás egészségügyi kockázatai

Húsz évvel rövidebb élet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Július elején világszerte, így Budapesten is megrendezik a meleg büszkeség hetét. A homoszexuális fesztiválok jelentős médiatámogatást élveznek. A tudósítások már hosszú ideje olyan képet festenek a homoszexuális, biszexuális vagy éppen leszbikus párkapcsolatokról, hogy azt képzeljük, ezek ugyanolyan egészséges, stabil és szerető kapcsolatok, mint a heteroszexuális házasságok – sőt, még inkább azok! Több jogvédő, egészségügyi szervezet, nem is beszélve a meleg aktivistákról, az egyenjogúság elvét hangoztatva abban érdekelt, hogy ez a túlidealizált, "mosolygós" álomkép a melegkapcsolatokról továbbra is megmaradjon, ám lehetőleg ne essék szó a homoszexuális életformával együtt járó egészségügyi kockázatokról.

Nemrégiben azonban sokkoló egészségügyi adatok láttak napvilágot John R. Diggs amerikai orvos tollából, aki már két évtizede a homoszexuális és leszbikus párkapcsolatok tulajdonságait, illetve ezen alternatív szexuális viselkedések egészségkárosító következményeit vizsgálja. A szakértő szerint legalább öt olyan terület van, ahol ezek a "modern" együttélési formák jelentősen eltérnek a heteroszexuális párkapcsolatoktól, ezek sorrendben a következők: a promiszkuitás (állandó partnercsere) mértéke, fizikai egészség, mentális egészség, élettartam és a "monogámia" értelmezése. 

Már 1978-ban készült egy felmérés, amely a fehér homoszexuális férfiak partnerválasztását és ezeknek a kapcsolatoknak a tartósságát vizsgálta. E szerint egy fehér homoszexuális férfinak átlagosan több mint 100 szexuális partnere volt egész élete során. Pontosabban – ahogyan azt a szóban forgó férfiak elmondták – a következő eredmények születtek: 15 százalékuk állította, hogy 100 és 249 közötti szexpartnerük volt addigi életük során. 17 százalékuk 250 és 499 szexpartnert említett, további 15 százalékuknak több mint 500 partnerrel volt szexuális kapcsolata addigi élete során. 

Szakértők szerint a nyolcvanas években az AIDS, a szifilisz és egyéb nemi betegségek pontosabb diagnosztizálása nyomán ezek az adatok némileg visszaestek – 1984-ben egy átlagos San Francisco-i nem monogám válaszadó a havi 6 partner helyett (ez 1982-es adat) havi 4 különböző partnerrel élt nemi életet. Ma a trend újra az 1970-es évek elejéhez közelít: Diggs doktor elmondása szerint az AIDS-től való félelem gyakorlatilag nem számít partnercsökkentő tényezőnek Amerikában.

A leszbikus nők partnerválasztási szokásait illetően egy ausztrál tanulmány áll a rendelkezésre. E szerint a leszbikus nők 93 százaléka férfiakkal is kapcsolatot létesít – így ugyanúgy nagy HIV-fertőzésveszélynek vannak kitéve, mint a meleg férfiak. Egy ausztrál STD-klinika (nemi betegségek gyógyítására specializálódott klinika) felmérései szerint a leszbikus nők háromszor, illetve négyszer nagyobb valószínűséggel kerülnek HIV-pozitív férfiakkal kapcsolatba, mint heteroszexuális társaik, és négy és félszer több partnerük van, mint a heteroszexuális nőknek. (Ez több mint 50 partnert jelent egész életük során.)

"Már az 1980-as évek elején, amikor a Beth Izrael Hospital nev? kórházban dolgoztam, felfigyeltem egy olyan rejtelmes betegségre, amely életerős homoszexuális férfiak életének vetett hirtelen véget. A titokzatos kórt azóta diagnosztizálták: ez az AIDS" – írja Diggs doktor A homoszexualitás egészségügyi kockázatai cím? tanulmányában. Véleménye szerint a házasságon kívül gyakorolt, úgynevezett nem monogám jelleg? szexuális életnek komoly következményei lehetnek: korunkban különösen ki vannak téve az emberek a szexuális úton terjedő betegségeknek, amelyek lehetnek triviálisak, komolyak és akár halálos kimenetelűek is. A Centers for Disease Control and Prevention nev? egészségügyi központ felmérése szerint ma körülbelül 65 millió amerikai szenved szexuális úton terjedő nemi betegségben. 

"Ha egy férfinak több nővel is van szexuális kapcsolata, a veszély nem jelentéktelen. De ha egy férfinak más férfiakkal van kapcsolata, ez a veszély százszorosára nő – és nem csupán a promiszkuitás ténye miatt, hanem mert az ember biológiai testfelépítése nem ilyen jelleg? szexuális viselkedésre lett kitalálva" – állítja az amerikai kutató. Több évtizedes tapasztalata alapján az alábbi betegségek nagyon magas előfordulási arányát jegyezte fel homoszexuális férfiak esetében: végbélrák, szifilisz, herpesszimplex vírus; HIV-fertőzés, hepatitisz B és C, Chlamydia trachomatis-fertőzés, gonorrhorea és egyéb "egyszer?bb" betegségek.

A leszbikus nők egészségügyi állapotát nehezebb felmérni, ugyanis – ahogy már említettük – csupán 7 százalékuk kizárólagosan leszbikus, azaz a többieknek heteroszexuális kapcsolatuk is van. Ebben a csoportban a különböző bakteriális fertőzések magas aránya, a hepatitisz B és C előfordulása, az erős dohányzás, az alkoholfogyasztás és a kisebb vagy nagyobb mérték? drogfogyasztás szinte magától értetődő.

Több kutató is igazolta már, hogy a melegek fogékonysága az egyes pszichiátriai betegségekre többszöröse a heteroszexuális életformát folytató személyek ilyen jelleg? sérülékenységének. Az alábbi, pszichiátriai kezelést igénylő betegségek valószínűsége különösen magas a homoszexuálisoknál: depresszió, drogfüggőség, homofóbia, pánikbetegségek és az öngyilkosságra való hajlam. Több melegszervezet próbált azzal érvelni, hogy például a homofóbia vagy a pánikbetegségek magas aránya azért nagy a homoszexuálisok körében, mert a társadalom kitaszító erejét és stigmatizáló véleményét nagyon nehéz elviselni. Nos, ezt a feltételezést egy csapásra megdöntötték a Hollandiában készített vizsgálatok, ahol a homoszexuális, biszexuális és leszbikus kapcsolatok a világon a legnagyobb társadalmi elfogadottságnak örvendenek. Mind a pánikbetegségek, mind a homofóbia, mind az öngyilkosságra való hajlam ugyanolyan arányban fordult elő a melegek körében, mint bárhol máshol a világon. Az Archives of General Psychiatry cím? holland szaklapban publikált tanulmányok világosan bizonyították, hogy ahhoz a kontrollcsoporthoz képest, ahol a kutatásban résztvevők tizenkét hónapig megtartóztatták magukat a homoszexuális kapcsolatoktól, az eredeti csoportban (tehát ahol szabadon teret engedhettek a felek ilyen irányú vonzalmaiknak) jelentős mérték? volt a depresszió, az agorafóbia és az egyéb pánikbetegségek előfordulása. (A kontrollcsoportban semmi ilyesmi nem fordult elő a tizenkét hónap alatt!) 

Egy San Francisco-i meleg csoportban végzett további kutatás szerint itt 3,4-szerese volt az öngyilkossági arány, mint átlagosan az amerikai populációban.

A mentális egészség kategóriájába tartozik a szóban forgó felek "szexuális gondatlansága" is. A szakértők kimutatták, hogy elsődlegesen mind a depresszió, mind a kábítószer-fogyasztás hatására meleg körökben nagyon jellemző, hogy a nyilvánvaló veszélyek ellenére sem tesznek óvintézkedéseket a felek egy-egy kapcsolat alkalmával. Egy 2000-ben készített seattle-i felmérés során a HIV-pozitív férfiaknak 20 százaléka vallotta be, hogy nem használt óvszert a nemi kapcsolat során.

A homoszexuális és biszexuális férfiak átlagos élettartamára nézve rendelkezünk kutatásokkal. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy egy homoszexuális férfi 20 évet is veszíthet életéből szexuális orientációja miatt. Egy 1987 és 1992 között Vancouverben (Kanada) végzett kutatás szerint annak az esélye, hogy egy 20 éves meleg férfi 65 évig fog élni, csak 32 százalék, míg a heteroszexuális férfiaknál ennek az esélye 78 százalék. 

A valódi monogámia ritka jelenség ezekben a párkapcsolatokban. A homoszexuális férfiak 66 százaléka már a "házasság" első évében is létesít más személlyel szexuális viszonyt, és 99 százalékuk lép félre az első öt év után. Hogy érzékeltessük a kontrasztot, a heteroszexuális házasok esetében 94 százalékuknak csak a szóban forgó egy partnerük volt a vizsgálatot megelőző évben, és az élettársi viszonyban élő pároknak is 74 százaléka hűséges volt a vizsgálat előtti esztendőben. 

A homoszexuálisoknál a monogámia hűség nélkül értendő – azaz legtöbbjüknek "elsődleges párjuk" mellett alkalmi kapcsolataik is vannak a sokszor "még alternatívabb" szexuális vágyak kielégítése céljából. Ezek a tények legalábbis árnyalják a különféle melegszervezetek világméretű elszánt küzdelmét a homoszexuális házasságok elismertetése iránt.

"Ne dönts le egy kerítést addig, amíg nem tudod, hogy miért húzták fel" – tartja egy afrikai közmondás. A melegjogok harcosai azonban a "szexuális felszabadítás" címén mást sem tesznek, mint a civilizációk által évezredek óta felállított kerítéseket rombolják. Ha azonban ezeket a kerítéseket végleg ledöntjük, semmi nem szab határt a "szexuális önkifejezésnek". S mialatt az elmúlt hét évben a poligámia és a homoszexuális kapcsolatok száma megduplázódott, az óvszerhasználat pedig 20 százalékkal esett, dollármilliókat költenek az egyes társadalmakban a HIV-prevenciós kampányokra, nem is beszélve a szexuális úton terjedő betegségek miriádjának gyógyításáról. 

Dr. Diggs öt állítása

A promiszkuitás mértéke: a meleg férfiaknak átlagosan több mint 100 szexuális partnerük van életükben.

A fizikai egészség: a biszexuális nők esélye háromszor nagyobb arra, hogy HIV-pozitív férfiakkal kerülnek kapcsolatba.

Mentális egészség: háromszoros öngyilkossági arány.

Húsz évvel rövidebb élet: egy 20 éves meleg férfi esélye, hogy megéri a 65. születésnapját, csak 32 százalék.

Monogámia a melegházasságban: egy százalék esély.

Olvasson tovább: