A bagdadi Nemzeti Múzeum bejárata. Nem osztogatták, hanem fosztogatták Fotó: Reuters
"Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat, száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben!" – ezzel a felszólítással biztatta Náhum próféta a Ninivét feldúló méd hadakat i. e. 612-ben, az asszír birodalom végromlásának óráján.
A Tigris középső folyása mentén fekvő terület, amelynek népe az őslakosság és az i. e. 3. évezredben beözönlő sémita akkádok összeolvadásából alakult ki, az i. e. 14. században vált független állammá. Nemsokára terjeszkedni kezdett, s a hettita birodalmat is pusztulással fenyegette. Ezt követően az arameusok és uratuiak nyomása alatt átmenetileg lehanyatlott, az i. e. 10. század vége után azonban (főleg vasfegyverek és harci szekerek felhasználásával) abszolút katonai fölényhez jutott. Asszíria az i. e. 8. században félelmetes birodalommá fejlődött, amely kiterjedt egész Mezopotámiára, Szíriára és Kis-Ázsia egyes
részeire. I. e. 722-ben Izrael északi királyságának tíz törzsét is fogságba hurcolták, és a birodalom legtávolabbi provinciáiban telepítették le, ahonnan a zsidók soha nem tértek vissza. Egyiptom meghódítása (i. e. 671) ugyan már nem bizonyult tartósnak, de Assurbanapli (Asszurbanipal) az i. e. 7. században még nagy nehézségek árán fenn tudta tartani a birodalom egységét. A vérveszteségektől elgyengült, nagy belső ellentétekkel, gazdasági nehézségekkel küzdő rablóállamot Küaxarész méd király és Nabopolasszár babilóni uralkodó
szövetkezése döntötte meg. I. e. 612-ben egyesült erővel elfoglalták új fővárosát, Ninivét, amelyet a zsidó próféták "vérszopó városnak", "szép paráznának", és "a hitetés mesternőjének" neveztek.
2003. 06. 13. (VII/24)
